fz Magyar Nyelvőr – A. Molnár Ferenc: Pótlólagos megjegyzések a Halotti beszéd és könyörgés értelmezéséhez
Következő cikk
Előző cikk
Tartalomjegyzék
Nyitólap
Keresés
Vissza

Pótlólagos megjegyzések a Halotti beszéd és könyörgés értelmezéséhez*

A Nyr.-ben egy jegyzetekkel ellátott értelmezést közöltem a Halotti beszédről (A. Molnár 2001: 374–7). Ebben – általában az én hibámból – egy-két pontatlanság, valamint sajtóhiba maradt benne, amelyeket most javítanék. S mivel már úgyis egy kis pótlást írok, néhány további megjegyzést szintén teszek. A HB. elején előforduló pur es chomuv (uogmuc) szállóigében (vö. 1Móz. 18/27) a por és a hamu valóban vonatkozhat az elhunyt szétporló testére, hamvaira (vö. A. Molnár i. m. 374. 1. lábjegyzet; ill. HB. i. h.; ÉrdyK. 10; Sir. 10/9 stb.), a por és a hamu azonban általában is lehet(nek) a mulandóság, a jelentéktelenség jelképe(i). Lásd például: CzechK 85: „ees lassad… az en g˙arlosagomath. Mert por es hamw wagyok”; CornK. 65v; BiblLex.; Török 2000: 46; 1Móz. 18/27. stb. A HB. Pray-kódexbeli latin forrásában-mintájában a szöveg közepe felé fordul elő egy hasonló megállapítás: „Tandem misericors dominus recordatus est, quoniam pulvis sumus(Mészöly 1956: 106). Tudtommal eddig nem mutattak rá (magam a 2001-ben rendezett jyväskyläi hungarológiai kongresszuson tettem meg ezt), hogy ez a mondat a 103. (102.) zsoltár 14. (és 13.) versének Vulgata-beli (Biblia 1975) fordítására megy vissza: „Dominus… recordatus est quoniam pulvis sumus” (Psalmi Iuxta LXX); „Dominus… recordatus est quia pulvis sumus” (Psalmi Iuxta Hebr.) A HB.-beli kifejezés ezzel csak tartalmában rokon, az elsősorban az említett szállóigével függ össze (máshogy: Tarnai 1989: 45–6). Értelmezésemnek az „És imádkozzunk Boldogasszony Máriához (Szent Asszony [Úrnő] Máriához)” mondatába az Úrnő mellé, most már be „merném” tenni a Királynő (vagy Királyné) szót is: „(Szent Asszony [Úrnő, Királynő] Máriához)”, Szűz Máriának ugyanis királynői tisztelete ugyancsak volt és van, ami már a korai Árpád-korban szintén meglehetett. A TESz. is a HB. achscin szavát ’királyasszony; Königin | úrnő; Herrin’ jelentésben tartja nyilván. Ismeretes, hogy halálakor Szent István – azt is tudva, hogy utódlása nincs megnyugtatóan biztosítva – országát Mária oltalmába ajánlotta: „Ég királynője, e világ jeles újjászervezője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom” (Érszegi 1983: 48–9; vö. még: 43). A megfelelő hely eredeti latin szövegének egy része pedig – Hartvik püspök Szent István legendájában – így hangzik: „Regina celi, reparatrix (változatban: imperatrix) inclita mundi…” (Szentpétery 1938: 431). A Hartvik-féle legenda arról is tudósít, hogy Mária „tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybevételének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Úrnő [változatokban (fordításban): Királynő – M. F.] napjának emlegetik” (Érszegi 1983: 41). A legenda latin szövegében a mondat vége ez: „… dies domine vocitetur”. Egyes szövegváltozatokban azonban a dies domine helyett regine dies áll (Szentpétery 1938: 417). Mária (magyarországi) királynői tiszteletére is lásd például még: Seibert 1986: 214–7, Mária, Mária megkoronázása al.; az Ave Regina caelorum, a Salve Regina, a Regina coeli kezdetű antifónákat, ezekre l. pl. Verebényi–Arató 1989: 36–7, antifóna al.; Tóth 1996; legrészletesebben: Érszegi 1994. Irodalmi példaként Zrínyi Szigeti veszedelmének segélykéréséből idézek: „Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat … Szentséges királyné! Hivom irgalmadat” (1/4); a kódexek közül pedig a HorvK.-et választva hozok példákat: 100: „ez velagnak azzonya”; 102: „menyeknek azzonya es angeloknak kyralne azzonyaua zereztetyk”; 103: „angeloknak kyralne azzonya mynd ez velagnak chazarne azzonya”; 204: „azzonyonk maria… kyralne azzon”; 208: martiroknak aldot kyralne azzonya… azzonyonk marianak”; 210: „menyeknek kiralne azzonya es menden angeloknak azzonya”; 211: „menyorzagnak kyralne azzonya”; 226: „angeloknak kyralne azzonya”. A magyar asszony szónak, különösen az ómagyar kor jó első feléig, olykor nehéz is lehetett elkülöníteni a ’királynő, királyné’, illetve az ’úrnő’ értelmét, mert ezek a jelentései egyaránt megvoltak.

HB.-értelmezésem „bűn alól feloldani és bűnöket feloldatlanul hagyni” mondatát jobb lenne így fogalmazni: „(a) bűnök alól feloldani és (a) bűnöket feloldatlanul hagyni”. A HBK. utolsó (magyar) mondata előtt pedig véletlenül maradt el a pont, s maga a mondat nagybetűvel kezdődik: „És ti benneteket”.

A szakirodalmi jegyzékben felsorolt tételekben szintén akad sajtóhiba: „Mige zocoztia wla” (a. m.: Mige zocoztia vola); halottaitól (a. m.: halottaiból). S megjegyzem még, hogy a latin mater et caput szópár nemcsak a kezdetre vonatkozhat, hanem lehet ’gondviselője és feje (felügyelője)’ értelmű is (vö. Török 1985: 56, 59).

A HB. kutatásának újabb szakirodalmából – noha az értelmezésemet nem befolyásolja – a már felsoroltakon kívül még a következő munkát említem meg: Békési Imre–Galgóczi László–Nagy L. János: Újabb megközelítések a Halotti Beszéd és Könyörgés vizsgálatában (1996). S ugyancsak fölhívom még a figyelmet Mező András egy tanulmányára (Mező 1996).

Természetesen a HB.-értelmezéshez is lehetne még olykor több variációt megadni, azt tovább árnyalni, s a kommentárokat jócskán bővíteni. A korábbi cikknek és e rövid pótlásnak az a célja, hogy bizonyos mennyiségű lábjegyzettel egy mai nyelven közérthető, de tudományos megalapozottságú értelmezést adjon.

A. Molnár Ferenc

SZAKIRODALOM

Békési Imre–Galgóczi László–Nagy L. János 1996. Újabb megközelítések a Halotti Beszéd és Könyörgés vizsgálatában. Az Iskolakultúra 1996/9-es melléklete.

Biblia 1975. Biblia Sacra. Recensuit Robertus Weber. Stuttgart.

BiblLex. = Czeglédy Sándor–Hamar István–Kállay Kálmán (szerk.) 1931. Bibliai Lexikon. Sylvester. Budapest.

Érszegi Géza 1983. Szent István legendája Hartvik püspöktől. Ford. Kurcz Ágnes. In: Árpád-kori legendák és intelmek. Vál., jegyz. Érszegi Géza. Szépirodalmi Kiadó. Budapest. 34–53.

Érszegi Géza 1994. Ég és föld királynője, Mária. In: Draskóczy István (szerk.): Scripta Manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Budapest. 35–45.

Mészöly Gedeon 1956. Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Tankönyvkiadó. Budapest.

Mező András 1996. Boldogasszony és más asszonyok. MNyj. 33: 25–41.

A. Molnár Ferenc 2001. A Halotti beszéd és könyörgés értelmezése. Nyr. 125: 374–7.

Seibert, Jutta (szerk.) 1986. A keresztény művészet lexikona. Corvina. Budapest.

Szentpétery, Emericus (ed.) 1938. Scriptores Rerum Hungaricarum… Volumen II. Academia Litter. Hungarica atque Societate Histor. Hungarica. Budapestini.

Tarnai Andor 1989. A Halotti Beszéd retorikája. In: Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a magyarországi középkori könyvkultúráról. Országos Széchényi Könyvtár. Budapest. 39–49.

Tóth A. Veremund OSB 1996. Köszöntünk, Mária (Elmélkedések a lorettói litániáról). Bencés Kiadó. H. n.

Török József 1985. A középkori magyarországi liturgia története. In: Kódexek a középkori Magyarországon. Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban. Interpress Kiadó. Budapest. 49–66.

Török József 2000. Adoremus. Agapé–Ecclesia. Budapest.

Verebényi István–Arató Miklós Orbán (szerk.) 1989. Liturgikus Lexikon. Ecclesia. Budapest.

Következő cikk
Előző cikk
Tartalomjegyzék
Nyitólap
Keresés
Vissza

----------

* Készült az OTKA Régi magyar szövegek nyelvi és művelődéstörténeti magyarázata, kiadása c. (T. 029146. sz.) kutatási programja keretében. Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár 14.

----------

{101} {102}