Gondolatok
az állatkerti csoportos tematikus kortárs képzőművészeti kiállításhoz
A Fővárosi Állat- és Növénykert meghívásos csoportos tematikus kortárs képzőművészeti kiállítással kívánja fölhívni a figyelmet kultúrtörténeti szermpontból is meghatározó tevékenységére. Ha igaz az, hogy az Állatkert -egyebek között az emberiség kollektív memóriájának specifikus megjelenési formája, akkor felfoghatjuk egy "in vivo" természetrajzi múzeumnak is. Ez a megállapítás önmagában még kevés az Állatkert szociális és társadalomlélektani funkciójának megértéséhez. Azt a szerepet, amit betölt, nehéz lenne pusztán a szemléltetésre korlátozni. Lélektani szempontból meghatározó, az emberiség történelme során megvalósult, állatvilággal szemben elért "fölény - helyzet és tudat".
Az említett történelem hajnalán ugyanis minderről korántsem beszélhetünk. Hosszú-hosszú időn keresztül az állatok legalábbis egyenlő erőt képviseltek az emberekkel szemben - még a csoportos vadászatokon is. A hagyományos állatkert intizménye, mondhatni látványosan tartotta az egykor félelmetes ellenfeleket a permanens legyőzöttség és a kiszolgáltatottság állapotában A szociológusok feltehetően több okra is visszavezethetik azt a körülményt, hogy feltételezhető egy lélektani összefüggés is - miszerint ebben a környezetben, eltérően a természetes viszonyoktól, nem kell félni a még oly félelmetes nagyragadozóktól sem.
Az eddigiek nemigen érintették a modern állatkert funkcióit és lényegét, inkább csak történeti és általános társadalomlélektani szempontból utaltak az intézményre. Természetesen az állatkertek természetvédelmi funkciói, tudományos- ismeretterjesztő feladatai, valamint tudományos tevékenységük jóval hangsúlyosabban jelentkeznek az említett történelmi, lélektani dimenzióknál. Rendkívül fontos megemlíteni az állatkertek szerepét a kipusztulóban lévő fajok megmentésében. Ugyancsak rendkívül fontos az a széleskörű minden korosztályra kiterjedő ismeretterjesztő és magatartásformáló tevékenység, amely messze túlmutat a növényi és állatvilággal szorosan kapcsolatos dimenziókon. Természetesen a legfontosabb a másság a kölünbözőség elfogadtatása, megismertetése. Ez a szemléletformáló következetes munka minél szélesebb körben és minél változatosabb eszközökkel tehető nyilvánvalóvá.
Lehet, nem egészen világos mi köze van ennek a gondoltamenetnek a tervezett művészeti kiálltásához. Meggyőződésünk szerint elég sok. Az tűnik a legfontosabb kérdésnek mi szükség van az állatkert megjelenítésére képzőművészeti eszközökkel, amikor a helyszínen a maga valójában is jelen van. Ez bizony cáfolhatatlan! Ugyanakkor közvetlenül nincs jelen az emberek viszonya ehhez a jelenséghez. Legalább is nem olyan sokrétűen, elmélyülten és színesen, ahogy az elvontság kölünböző fokozataiban és eltérő dimenzióiban mindez megjelenik a műalkotásokban.
Különös értékeket adhat a kiállításnak, maga a helyszín: közvetlen összehasonlításra nyílik alkalma a látogatóknak. Most nem kizárólag arra utalunk, hogy naturális szempontból mennyire hasonlít, mondjuk egy eleven orrszarvú egy megfestettre. Meggyőződásünk, hogy korosztályoktól függetlenül mindenki érdekesnek találhatja a kiállítást.
Don Péter
