Már 1990-ben írtam egy cikket egy Computer nevű újságba, hogy ki fog termelődni egy un. grafikus réteg, akinek sem tehetsége sem szakmai tudása nincs, pusztán a számítógép megjelenésével hirtelen előállt elképesztő lehe tőségek és ennek kezelésének ismerete elég, hogy munkát vállaljon ezen a területen.

Általános megítélés lett így, hogy egy szerkesztő azonnal profinak minősített egy munkát, ha printerrel született, mert hordozott valami álprofizmust az akkor még több grafikus által kézzel készített sokkal jobb grafikai munkákkal szemben.  Az érdekes, hogy nekem nem a színhasználat az igazán elborzasztó a színvonal talan tipográfiai munkákban, jóval inkább az ötlettelenség, a formavilág silánysága, összehan golatlansága és a betüismeret hiánya okoz megdöbbenést nagyon sok munka láttán. Ezzel nem akartam azt mondani, hogy a színek használatához nem kell a szakmai tudás. Szerintem is Itten színelméletei a leginkább használ hatóak, de ha valakit komolyan érdekel, egész Newtonig érdemes keresni a színeket taglaló tanulmányokat.

Biztos, hogy nagyon használ, mégis azt tapasztalom, hogy ha valaki az előbbiek ben említett szakmai kérdésekben jó, az a színeket is abban a minőségben használja, együtt van, nem válik el külön az egyik minősége a másiktól. Persze a felvetést nem tartom hiábavalónak, abszolut normális felvetés, hogy milyen módon használjuk a színeket egy egy tervezésnél, de amellett, hogy a színtan fontosságát tagadjam, jóval kevésbé látok általánosságban alkalmazható irányelvet mint amilyen elkerül hetetlen irányelvnek tartom a színvonalas ötleten alapuló tervezést. Persze lehet maga a szín felhasználásának a módja maga az az ötlet, amire a tervezést fel lehet építeni (szerintem A-nak a kék/sárga Postabank-arculata erre nagyon jó példa).

Ezzel nem akartam azt mondani, hogy a színek használatához nem kell a szakmai tudás. Szerintem is Itten színelméletei a leginkább használ hatóak, de ha valakit komolyan érdekel, egész New tonig érdemes keresni a színe ket taglaló tanulmányokat.