HAUSEL SÁNDOR
ADATOK A BALASSAGYARMATI GÖRÖGKELETI KÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉHEZ
Az észak-magyarországi és az alföldi megyék helységeinek, a fővárosi és a főváros környéki településeknek görögkeleti közösségeiről tanulmányok sora áll az érdeklődők rendelkezésére. Nem mondható el ugyanez Nógrád mezővárosairól, amelyeknek neve, elsősorban Balassagyarmaté, fel-felbukkan a fent említett tanulmányok sorai között, de a megye településeit részletező feldolgozások hiányoznak. Jóllehet olyan országosan jelentős kompániás helyek nem voltak Nógrádban, mint az említett régiókban, azonban helyi jelentőségük és kapcsolataik miatt érdemesek a figyelemre.
A 18. századi Nógrád megyében nagyobb számban Balassagyarmaton és Losoncon, kisebb számban Szécsényben és Füleken telepedtek le, s folytattak kereskedői tevékenységet görögök1. A felsorolt települések közül Balassagyarmatot érdemes kiemelni többek közt három szempont miatt: itt alakult meg a megye egyetlen ortodox anyaegyháza, e görög közösség volt a legnépesebb és a mezőváros 1790-től2 a vármegye székhelye lett.
A török kiűzése után néhány évvel - történetében immár harmadszor - Balassagyarmat újra lakókkal népesült be. Az 1690-től újranépesülő település lakói az első évtizedben jobbágyok voltak, jóllehet számos mesterséget űző lakos is fellelhető a korabeli mezővárosban. Jellegében azonban Balassagyarmat, az újratelepítés utáni félévszázadot tekintve, paraszt mezőváros volt, azaz a mezőgazdasági termelés játszotta a legjelentősebb szerepet a település gazdasági életében, s lakói, a kevés taksás kivételével, jobbágyszolgáltatásokkal tartoztak földesuraiknak. Ez a helyzet addig nem is változott, amíg a város fejlődésében bekövetkező stagnálás, sőt hanyatlás az 1740-es években földesurait - a Balassa, illetve a Zichy családot - az intenzívebb fejlődést (s egyúttal számukra nagyobb jövedelmet) biztosító lépésekre nem szorította. A fejlődést a mesteremberek s más hasonló foglalkozást űzők minél nagyobb számú betelepedésével képzelték megvalósíthatónak, ami aztán új vallású, s új nemzetiségű emberek megjelenését jelentette.3
Balassagyarmat lakossága az 1750-es években másfélezer körül mozgott, ez idő tájt kezdődött el az újratelepítés óta immár félévszázados balassagyarmati társadalom feltöltődése új elemekkel, akik között német, zsidó s görög iparosok és kereskedők voltak. Ha elfogadjuk Nagy Iván inkább érzelem diktálta, semmint vizsgálódásra alapuló véleményét, akkor az új lakosok megjelenése mély benyomást gyakorolt Balassagyarmat társadalmára.4 Ezt a megállapítást aztán átvette az első várostörténeti feldolgozás is.5 Bár a jövevények száma az 1750-60-as években a lakosságnak csak valamivel több, mint tizedét tette ki, de tevékenységük jellege folytán "tele" volt velük a város, hiszen kereskedők, fontos mesterségeket űzők voltak közöttük. Nagy Iván megjelenésük időpontját 1757-ben adja meg, s egyenesen a város "elözönléséről" beszél. Az az állítása, hogy a lakosság kétharmadát a jövevények tették volna ki, nem állja meg helyét a valós számokkal szemben, inkább az újdonságnak, mint különösnek túlértékeléseként értelmezhetjük. Nem csak az "őslakosoknak" jelenthetett olykor-olykor konfliktust a jövevények befogadása.6 A kezdetben még török alattvalóknak számító, de egyébként keresztény balkáni kereskedőknek is nem egyszer támadt viszályuk az 1750-es évek végén a számukat tekintve már hétszer annyian lévő, s a kereskedelmi tevékenységben konkurenciát jelentő zsidósággal.7
Balassagyarmat lakossága az 1740-es évek végéig minden bizonnyal kétnyelvűségben élt: szlovák és magyar egyaránt használtatott, legalábbis erre utalnak a fennmaradt városi dokumentumok. (Érdemes itt megjegyezni, hogy 1787-ben Révai Gábor, a kékkői járás szolgabírója Balassagyarmat egyedüli divatozó nyelvének a szlávot nevezte meg,8 az 1789-es egyházlátogatási jegyzőkönyv9 kevert lakosságot, különböző népeket említ, de még Nemcova is csak szlovák lakosokról szól 1852-es leírásban). Mindenesetre tény, hogy még egy évszázaddal a nagy betelepülési hullám után is, 1860-ban Bodnár István, a város híres ügyvédje, a városi színház ügyében a hercegprímáshoz küldött levele elején azt írta, hogy szükséges előmozdítani a nevelésügyet és "...különösen pedig ezen vegyes elemű lakosságot a magyar nemzeti nyelv és szellem terjesztése által egyöntetűvé tenni, hogy Nógrád megyének méltó székhelyévé váljék."10 Az új betelepülők megérkezésével, elsősorban az 1750-es évektől nemzetiségi, vallási, nyelvi sokféleség alakult ki, hiszen a szlovák, a magyar szó mellett, megjelent a német, a héber, a görög, a szerb és létezhetett, ha szűkebb körben is, a korszak hivatali nyelve, a latin.
Ekkor teljesedik ki a 18. századi Balassagyarmat felekezeteinek száma négyre (római katolikus, evangélikus, zsidó, görögkeleti). Ez utóbbiakat a 18. századi hivatalos iratokban görög nem egyesülteknek nevezik, de a városi iratokban igen gyakran egyszerűen görögöknek. E kétféle elnevezés használata az egész 18-19. században élt, ezért az alább következő sorokban is így fog szerepelni. Az elnevezésük 1909-ben változott meg, ami egyben hűen kifejezi a görögkeleti közösség nemzetiségi viszonyaiban bekövetkezett változást. Az addigi hivatalos elnevezés: "Balassagyarmati görög nem egyesült egyház" 1909 után "Balassagyarmati görögkeleti szerb egyházközség"-re változott.11
A görögök megjelenésének pontos dátuma nem ismert. Az első, 1737-ből származó boltleltár két gyarmati kereskedő áruit írta össze.12 Az 1750. évi összeírástól azután folyamatosan jelen vannak a megyei és városi iratokban. Számuk 1750-ben 3 fő kereskedő. 1755-ben a római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv a pontos számukat nem őrizte meg, csupán megjegyzi általánosságban, hogy a lakosság száma a görögkeletieket és zsidókat kivéve 1478 lélek. Egy 1776 végén készített összeírás13 szerint 9 családfővel összesen 55 személy lakott Balassagyarmaton. Saját háza négy családfőnek volt, a többiek ún. censualis házban laktak.
| Név | Saját ház |
Cenzualista ház | Személyek száma |
Popovics György |
1 |
3 |
13 |
Zskura Mihály |
1 |
- |
5 |
Garba János |
- |
1 |
5 |
Alexander Ádám |
1 |
1 |
9 |
Csappa István |
- |
2 |
9 |
Csorlenda Tamás |
- |
1 |
7 |
Demeter Lázár |
1 |
- |
4 |
Lázár György |
- |
1 |
3 |
Számuk 1761-1848 között 23 és 63 között váltakozott, számarányuk a város mindenkori lakosságának 2 %-át sem érte el.14 A szabadságharc után számarányuk tovább csökkent. Fényes Elek 1851-es geográfiai szótárában15 48 görög nem egyesültről tud. Božena Nemcova16 1852-ben 10 szerb családról ír városismertetésében.
Jelentőségük azonban a kereskedelemben, pénzkölcsön ügyletekben, haszonbérleteken betöltött szerepük miatt számarányukhoz képest számottevő volt, főképpen a 18. században. Beke Márton 1790-es megyeleírásában17 úgy jellemezte a balassagyarmati ortodox közösséget, mint amelyik a város felekezetei, illetőleg az etnikumai között a legcsekélyebb.
A táblázat szemléletesen mutatja, hogy míg a katolikus és evangélikus lakosság száma folyamatosan emelkedett, a zsidóké pedig a türelmi rendelet után egyenesen rohamosan nőtt, addig a görögkeleti lakosok száma 1761 és 1848 között szinte változatlan; abszolút, de leginkább relatív arányszámuk csökkent.
1. táblázat
Év |
Római katolikus |
Evangélikus |
Református |
Izraelita |
Görögkeleti |
Összesen |
971 |
691 |
- |
195 |
28 |
1885 |
|
1249 |
803 |
- |
285 |
55/12 |
||
1320 |
833 |
- |
601 |
38 |
2792 |
|
1540 |
1023 |
6 |
604 |
27 |
3200 |
|
1827 |
1114 |
3 |
660 |
63 |
3667 |
|
2145 |
1200 |
- |
870 |
50 |
4265 |
|
1653 |
1192 |
2 |
837 |
37 |
3721 |
|
1834 |
1575 |
1102 |
3 |
967 |
52 |
3699 |
1841 |
1626 |
1162 |
4 |
993 |
50 |
3836 |
1846 |
1987 |
462 |
19 |
1577 |
46 |
4088 |
1761 |
1320 |
- |
1583 |
58 |
4722 |
Ahogy a magyarországi görög elnevezés több balkáni nemzetiséget takar, úgy a balassagyarmatiak esetében is különböző nemzetiségűek voltak jelen, akiket azonban közös vallásuk összekötött. A görögkeleti lakosok nemzetiségi összetételét s annak változását megértendő, célszerű a mából kiindulni. Napjainkban a városban a Szerb utcán találhatjuk meg a szerb templomot. Azonban e két elnevezés mintegy 100 évvel korábbi állapotra vezethető vissza, amikor az első templomot lebontják, s amikorra a Balkánról érkezett különböző nemzetiségű görögkeleti vallásúak már elszerbesedtek. Ha azonban az előbbi utunkat 150 évvel korábban akartuk volna megtenni, akkor a Görögtemplom26 utcában jutottunk volna el a görög templomhoz. Božena Nemcova városleírása jól tükrözi az átmeneti állapotot; görög templomról27 ír, amit idevalósi szerbek építettek.28
Mint azonban szó volt róla, a görög elnevezés is gyűjtőfogalom a nemzetiséget illetően; tartalmát 18. századi összeírások segítségével kísérelhetjük meg pontosabban meghatározni.
Nemzetiségéről egyetlen balassagyarmati görög, Bozda Mihály nyilatkozott egy pénzgyűjtés alkalmával29, melynek célja éppen az volt, hogy a pesti szerb nyelvű istentisztelettel s templommal szemben legyen görög is. Vallomása mégis segítségünkre lehet, mert a gyarmati görögök fele abból a városból (Sipiszka) származott, ahonnan Bozdák. Ő pedig makedon-románnak vallotta magát. Ez alapot adhat annak a feltevésnek, hogy városunk 18. századi görögjeinek közel fele származását tekintve makedón-román volt. Ugyanakkor egy tanulmány szerint a 18. századi Moszkopolisz etnikumát tekintve görög-cincár város volt.30 Mindenesetre a balassagyarmatiak körében élő lehetett a görög nyelvűség, erre utal egy a mai templom falába, és egy a bejáratnál a padlózatba beépített 18. századbeli sírkő31 görög nyelvű szövege, az 1761-ben a római katolikus plébánossal kötött szerződés aláíróinak görögbetűs névsora, valamint Pando Hacsy Rigó pesti görög eredetileg görög nyelvű levele a gyarmati Csorlonda Popovicshoz.32 A hűségeskü letétele után (1776), megszakadván folyamatos kapcsolatuk szülőföldjükkel, elkezdődik elszerbesedésük lévén a 18. századi Magyarország legnagyobb és legrégibb görögkeleti vallású nemzetisége a szerb, s ez a folyamat a görög szabadságharc kitörése (1821) után tovább erősödött. A 18. század folyamán azonban még élő kapcsolatot feltételezhetünk városunk kereskedői és a származási helyük (Epirusz) között, támaszkodva Dinko Davidovnak egy a budai püspökség és az említett vidék művészettörténeti kapcsolatáról közölt tanulmányának megállapítására.33
Az 1770-es években készült összeírások34 alapján 25 családfő közül 20-nak (!) a származási helye Macedonia, egynek-egynek Albánia, illetve Szlavónia, háromnak Magyarország.
Macedóniában három várost jelöltek meg születési helyüknek: Tyranát, Moszkopoliszt és Sipiszkát. Az utóbbi helységből jött kereskedők több mint fele, 11 családfő (Bello, Bozda, Csapa, Csorlendy, Garba, Kozma, Nánay, Popovics, Zsgura családbeliek), 6 fő Moszkopoliszból (Alexander, Gagavay, Popovics, Urban családbeliek), 3 Tyranából (Alexevics, Georgevics, Turnay). A három macedóniai város közül a 18. században legnagyobb jelentősége Moszkopolisznak volt egészen addig, míg a törökök 1769-ben fel nem dúlták. Élénk kereskedelmi és szellemi központ volt, ma elhagyott hely. Albániából jött az Albanus család, Szlavóniból a Paulovics. A 3, országon belüli család az Ivanovics, Csorlenda és Adamovics volt, Bajáról Eszékről és Szentendréről származtak. Ez utóbbi város külön figyelmet érdemel a gyarmati görögök szempontjából, mert a Zichyek révén Balassagyarmatnak és Szentendrének közös földesura volt, s ez közrejátszhatott abban, hogy a magyarországi városok görög közösségei közül a balassagyarmatiaknak a szentendreiekkel volt a legszorosabb kapcsolatuk.35 Nánay Lőrincnek, Gagavay Györgynek, Csapa Anasztáznak a felesége, Csapa Györgynek ezen túl gyerekei is Szentendrén éltek. Csapa Konstantin és Csorlendy Mihály csak kereskedett Gyarmaton, házuk és feleségük Szentendrén volt.36
Mivel e közösség legfontosabb összekötő kapocsa a vallás volt, (aminek némely vonása bizonyára Balassagyarmaton is ellenérzéseket szülhetett pl. temetkezési szokásaik), feltétlenül szól kell egyház életük néhány vonatkozásáról. Nincs rá adat, hogy mikor alakult meg a gyarmati görögkeleti egyházközség, de az biztos, hogy 1776-ban már mint létezőről van szó, mégpedig mint anyaegyházról 5 filiával.37 Mindenkor a budai görögkeleti püspökséghez tartozott. Jelentősége annál inkább nagy, mert Nógrád megye egyetlen anyaegyháza és egyetlen temploma Balassagyarmaton működött. (Losoncon volt kápolnájuk38, s rövid időre elváltak Balassagyarmattól, de 1802-ben ismét egyesültek.) Lelkészt a püspökség küldött, de ha az egyházközséggel, s főképpen annak befolyásos tagjaival (a Garbákkal és a Bozdákkal) nem tudott jó viszont kialakítani, akkor sokáig nem maradt a városban. Példa erre Komadinovics Pál esete, aki Bozda Jánossal keveredett perré fajuló viszályba sértegetés miatt. Helyzete tarthatatlanná vált, még az évben, amelyben jött, távozott is.39
Hogy a mezőváros közigazgatásán belül milyen önrendelkezési jogok birtokában alkottak a görögkeletiek önálló községet nem tudni, de az bizonyos, a 18. században a városnak korlátozott beleszólási joga lehetett életükbe, mert ők, mint maguk írták: "...a két méltóságos uraság szárnya és jurisdictiója alatt lévő, s boltokat árendáló kereskedő Balassa-Gyarmathy görögök"40. A várostörténet szerint is a kis létszámú, vagyonilag jelentős görög közösség önállóan végezte tagjainak adóztatását, a katonai szolgáltatásokban és a közmunkában való részvételt.41 Különállásuk megszervezésének keretét az egyház adta. Az egyháznak 1834-től volt saját pecsétnyomója, amit 1905-ig használtak. Ekkortól azonban nem pecsétnyomót, hanem pecsétet használtak, amelyben szerbül a következő szöveg szerepelt: A balassagyarmati szerb pravoszláv egyházközség 1905.
Maga a "communitas graeca" az 1750-es években a zsidó községgel együtt fizette a városnak a "verrasztók"42 tartására tőlük beszedett pénzt (1755-ben 16 forintot, de 60-as években is ez volt a közös összeg). 1765-ben külön fizették ezen adófajtát, s az akkor fizetett összegből (4 forint) kitűnik, hogy a zsidók már ekkor háromszor annyit fizettek, igaz hétszer annyian voltak, mint a görögök. Ebből arra is következtethetünk, hogy ekkor a görögkeleti lakosság átlagában tehetősebb volt, mint a zsidó. A görög község fizetett a római katolikus plébánosnak is (mint az az 1761. évi szerződésből kiderül), azért, hogy "tovább is békeséges maradásuk lehessen valásunkban". Az összeg 24 forintra rúgott, valamint gondoskodtak az örökmécses egész évei olajáról.43 Jóllehet a türelmi rendelet előtt templommal nem rendelkeztek, azonban imaházzal (oratorium) igen, ahol a vallási szertartások alkalmával találkoztak Balassagyarmat, Szécsény, Losonc, Ipolyság, Fülek és Drégelypalánk görögjei. A templom felépülése előtt, amíg a közösségnek nem volt papja, nagyobb ünnepekre (húsvét, Kisboldogasszony napja) a püspökségtől kértek lelkészt44. 1786-ban a filiák száma 7-re nőtt Rimaszombat és (Nógrád)szakal csatlakozásával.45 A Helytartótanács 1785. április 11-én engedélyezte templom építését Balassagyarmaton, ami 120 évig szolgálta a gyarmati és környékbeli görög közösséget, s aminek következtében egy pópa került a gyülekezet élére és beindult az anyakönyvezés is 1786 májusában. A templom a város akkori központjában, a főutca közepén állt "Istenanyja születése" tiszteletére szentelték fel.
A templomépítés két helyi mozgatója Garba János46 és Popovics György volt. Garba aztán évtizedekig volt az egyházközség gondnoka. A gondnok feladata volt a pénzügyi elszámolás elkészítése, ami miatt sokszor volt nézeteltérés közte és a lelkész között. Az épület külső és belső kinézetéről kevés ábrázolás maradt fenn. Belső berendezéseinek gazdagságát sejtetni engedi a szentendrei múzeumban és templomban látható harmincegy ikon. Az egyházközség 1793-ban állapodott meg az egri fafaragóval, Jankovics Miklóssal az ikonosztáz elkészítéséről, aki a következő évben be is fejezte a munkát. Az ikonosztáz azonban 1799-ig befejezetlenül állt, ekkor megállapodtak Nyeskovics Györggyel az aranyozásban és a képek megfestésében. A képek elkészülése azonban csak azután valósulhatott meg, hogy Bozda János és felesége Mihálszki Zsófia, továbbá Bozda Naum és György vállalták az egyházközség előtt, hogy saját költségükön örök emlékezetükre kiaranyoztatják és megfestetik az ikonosztázt47. Az ő felajánlásuk eredményeként készült el az összes kép a prófétákat ábrázoló festményeken kívül. Feltehetőleg Bozda János megkeresése után jött Mihailo Zsivkovics Balassagyarmatra. Az ikonosztázon a következő festmények voltak:
1. Lázár feltámadása
2. Krisztus színeváltozás
3. A jeruzsálemi bevonulás
4. János fejvétele
5. Istenanyja
6. Gábor arkangyal
7. Aranyszájú Szt. János
8. Szent Gergely
9. Szt. Nagy Vazul
10. Istenanyja Krisztussal
11. Jézus Krisztus
12. Szent János
13. Utolsó vacsora
14. Jézus születése
15. Jézus megkeresztelése
16. Krisztus feltámadása
17. Istenanyja megkoronázása
18 Fülöp apostol
19. Jakab apostol
20. Simon apostol
21. Péter apostol
22. Márk apostol
23. Lukács apostol
24. János apostol
25. Bertalan apostol
26. András apostol
27. Pál apostol
28. Máté apostol
29. Tamás apostol
30. Istenanyja
31. Teológus Szt. János
Vélhetőleg a templommal egyidőben készült el a lelkészlak, ahol az iskola is működött A 19. század közepén az udvarral együtt 100 o-es volt, amelyhez 40 o kert tartozott48. A lelkészlak a 20. század közepén felvett adatok alapján 5 szobás volt.49. Ezenkívül birtokolt az egyházközség a Rákóczi úton egy 3 szobás lakást. A városon belül az egyház birtokában 22200 o volt.50Tartozott továbbá a lelkészi birtokhoz 1453 o szántó a szügyi útnál és 2657 o rét a Márton hegy alatt.51
A templom alaprajza, méretei nem ismeretesek, de a várost ábrázoló képeken arányaiban nagy templomnak tűnik, aminek magyarázata abban rejlik, hogy az említett 7 filia anyaegyház volt. Sorsa együtt teljesedett be a görög, illetve akkor már szerb közösségével: számuk csökkenése miatt a templomot 1908-ben lebontották52, s a jelenlegi annak helyére épült, 19ll-ben szentelték fel.53 (Ugyanebben az évben épült fel mellette a háromszobás lelkészlak54 is.)
Az első templom tornyában Patay Pál Rómer jegyzetei alapján 2 harangról szól: az egyiket 1791-ben Losoncon, a másikat 1847-ben Pesten öntötték.55 A 19. század folyamán még egy harang került a toronyba, mert amikor 1917 februárjában elvitték városunk harangjait, akkor kettőt szállítottak el, s egy megmaradt.56 Patay gyűjtése idején egyetlen harangot sem talált.57 A harmadik harang sorsával kapcsolatban Reiter58 László feltételezi, hogy az Pusztaberkibe került valamilyen úton-módon és jelenleg is ott van. Ezt szintén 1847-ben öntötték és ezen is szerepel egy hosszabb cirill betűs felirat, amint azt Rómer is megjegyzi. Erősíti továbbá a feltételezést az is, hogy a harangon lévő szöveg59 szerint egyik öntője Nikolics Ilona, márpedig Nikolics nevű pópa, János lelkészkedett Balassagyarmaton 1802-1825 között. A harangokon kívül a torony berendezéséhez tartozott óra, az 1840-es céhlevél ábrázolásán már rajta van, s látható a századforduló körül készült képeslapon is. A második, ma álló templomra viszont nem került óra.
Ebben a kisebb, műemléki jellegű60 templomban az 1970-es évekig még hetente tartottak egy istentiszteletet, de ekkor eladták a városnak. Eredetileg múzeumi hasznosítását tervezték, de sokáig lomtár volt. Az 1980-as évek közepétől képzőművészeti kiállításoknak szolgált otthonul. A görögkeleti hívek temetője a Patvarci, Dózsa György és a Báthory utca által határolt területen fekszik, ma már alig felismerhető állapotban. Területe az 1863-as felmérés61 szerint 600 o. Régi, 18. századi sírkövei közül kettőt beépítettek az új templom hátsó falába, de az újabb sírkövek sem állnak már. Arról, hogy pontosan mióta szolgál e hely temetőül, egyelőre nincs adat. Az anyakönyvben 1792-től szerepelnek olyan bejegyzések, hogy eltemetve a "mi temetőnkben". Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a gyarmati görögök közt is élt az a szokás, hogy egyes halottjaikat a templomban, illetve akörül temették el. Ez még 1825-ben is előfordult, jóllehet a Helytartótanács többször tiltotta ezt. A templomba vagy akörül történt temetést a halotti anyakönyvbe következő években jegyezték fel: 1786, 1792, 1795, 1804, 1812, 1813, 1825. A kezdeti időkben minden valószínűséggel, akárcsak más nógrádi településen, ahol csak filia volt, a római katolikus vagy az evangélikus temetőbe temetkeztek.62
A városban századunk kezdetéig 7 pópa szolgált folyamatosan, ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Rövid időre akkor szorult az egyház más községek lelkészére, ha meghalt, vagy elköltözött a régi pópa, ilyenkor néha hónapok múltával jött az új.
| Rakics Danyilo | 1786.5.11. - †1797.7.8. |
| Petrovics János | 1798.8.15. |
| Grigorievics Gavrilo | 1799.4.10. - 1800.3.31. |
| Komadinovics Pál | 1801.1.20. |
| Nikolics János | 1802.2.6. - 1825.1.18. |
| Joannovics János | 1825.7.2. - 1830.5.15. |
| Vidák Márk | 1830.10.2. - †1857.10.31. |
| Scsejanza Simeon | 1858.10.28. - 1861.6.11. |
| Nedics János | 1861.8.29. - 1889.5.20. |
| Sztansics Adriján | 1893. - 1905.9.24. |
| Popovics Milán63 | 1905.9.24 |
Tevékenységük, lelkipásztorkodásuk egyik napjainkig megmaradt nyoma a balassagyarmati anyaegyház 3 (keresztelési, házassági, halotti) anyakönyve, amelyeket érdemes néhány szóban leírni. Az anyakönyvek Bécsben nyomtatott rovatos könyvek, amelyeknek állandó szövegei mellé kellett beírni az illető személy adatait. Nyelve cirill betűkkel írt szerb. Bejegyzései becses adatok helytörténeti szempontból, hiszen a görögök házassági és rokoni kapcsolataira vetnek fényt, számadataival mintegy tükrözi a közösség népesedési jellemzőit Emiatt érdemes számszerű adatait közölni. Egy részével 1826-tól kezdődően ez már megtörtént, azonban a közlés félreértésre adhat okot. Ugyanis a kiadvány a bejegyzéseket úgy szerepelteti, mint a balassagyarmati görögkeletiek számadatait, pedig azok az anyaegyház adatai, tehát a feljebb felsorolt 7 filiával együtt értendők. Ezek tehát nem Balassagyarmat város, hanem a balassagyarmati anyaegyház görögkeleti híveinek népmozgalmi adatait tartalmazzák. A 2. táblázat számai és különösen a 3. táblázat grafikonja jól és szemléletesen érzékeltetik, hogy Balassagyarmat és filiáinak görögkeleti lakossága a reformkorig mutat vitalitást, azután a népmozgalmi közösségben már a reformkorban a megtorpanás jelei érzékelhetők.
2. táblázat
A gyarmati görögkeleti egyházközség anyakönyveinek adatai 1786-1900 között64
Év |
Keresztelések |
Házasságkötések |
Halálozások |
1786 |
4 |
2 |
1 |
1787 |
3 |
0 |
1 |
1788 |
4 |
0 |
2 |
1789 |
4 |
1 |
2 |
1790 |
6 |
0 |
3 |
1791 |
7 |
0 |
6 |
1792 |
5 |
0 |
6 |
1793 |
6 |
2 |
3 |
1794 |
6 |
1 |
11 |
1795 |
1 |
1 |
6 |
1796 |
2 |
0 |
3 |
1797 |
2 |
0 |
3 |
1798 |
6 |
0 |
2 |
1799 |
4 |
0 |
4 |
1800 |
1 |
1 |
1 |
1801 |
1 |
1 |
1 |
1802 |
2 |
2 |
3 |
1803 |
2 |
1 |
3 |
1804 |
3 |
0 |
2 |
1805 |
3 |
2 |
11 |
1806 |
3 |
3 |
3 |
1807 |
5 |
2 |
0 |
1808 |
4 |
0 |
1 |
1809 |
4 |
2 |
1 |
1810 |
6 |
0 |
2 |
1811 |
3 |
0 |
7 |
1812 |
6 |
3 |
6 |
1813 |
5 |
0 |
5 |
1814 |
5 |
1 |
6 |
1815 |
6 |
1 |
4 |
1816 |
5 |
2 |
8 |
1817 |
0 |
5 |
4 |
1818 |
6 |
2 |
7 |
1819 |
6 |
0 |
2 |
1820 |
2 |
1 |
7 |
1821 |
6 |
1 |
3 |
1822 |
5 |
0 |
2 |
1823 |
5 |
0 |
4 |
1824 |
1 |
0 |
0 |
1825 |
5 |
1 |
3 |
1826 |
5 |
0 |
2 |
1827 |
4 |
0 |
5 |
1828 |
3 |
1 |
6 |
1829 |
4 |
1 |
1 |
1830 |
1 |
2 |
2 |
1831 |
4 |
1 |
4 |
1832 |
1 |
1 |
4 |
1833 |
2 |
3 |
|
1834 |
1 |
0 |
3 |
1835 |
3 |
2 |
2 |
1836 |
4 |
1 |
3 |
1837 |
4 |
1 |
5 |
1838 |
4 |
1 |
5 |
1839 |
3 |
1 |
5 |
1840 |
2 |
0 |
3 |
1841 |
1 |
1 |
2 |
1842 |
1 |
1 |
2 |
1843 |
2 |
1 |
1 |
1844 |
3 |
4 |
|
1845 |
1 |
0 |
1 |
1846 |
5 |
0 |
1 |
1847 |
1 |
0 |
3 |
1848 |
1 |
0 |
3 |
1849 |
0 |
0 |
4 |
1850 |
3 |
1 |
1 |
1851 |
2 |
2 |
2 |
1852 |
1 |
1 |
1 |
1853 |
2 |
0 |
2 |
1854 |
1 |
0 |
2 |
1855 |
3 |
0 |
2 |
1856 |
0 |
0 |
2 |
1857 |
3 |
2 |
4 |
1858 |
2 |
0 |
1 |
1859 |
1 |
0 |
1 |
1860 |
3 |
0 |
5 |
1861 |
3 |
0 |
1 |
1862 |
1 |
0 |
2 |
1863 |
2 |
0 |
4 |
1864 |
3 |
0 |
2 |
1865 |
3 |
0 |
4 |
1866 |
2 |
0 |
3 |
1867 |
1 |
0 |
2 |
1868 |
3 |
0 |
3 |
1869 |
1 |
1 |
1 |
1870 |
1 |
0 |
0 |
1871 |
1 |
1 |
4 |
1872 |
3 |
0 |
2 |
1873 |
0 |
0 |
4 |
1874 |
2 |
1 |
0 |
1875 |
0 |
0 |
3 |
1876 |
3 |
0 |
4 |
1877 |
1 |
1 |
3 |
1878 |
1 |
0 |
4 |
1879 |
3 |
0 |
2 |
1880 |
2 |
0 |
1 |
1881 |
0 |
1 |
1 |
1882 |
2 |
0 |
3 |
1883 |
1 |
0 |
1 |
1884 |
4 |
0 |
1 |
1885 |
1 |
0 |
2 |
1886 |
1 |
0 |
4 |
1887 |
1 |
0 |
5 |
1888 |
3 |
0 |
3 |
1889 |
2 |
0 |
3 |
1890 |
0 |
1 |
1 |
1891 |
0 |
0 |
1 |
1892 |
1 |
0 |
0 |
1893 |
1 |
0 |
2 |
1894 |
0 |
0 |
0 |
1895 |
0 |
0 |
0 |
1893 |
0 |
0 |
0 |
1897 |
0 |
0 |
0 |
1898 |
0 |
0 |
0 |
1899 |
0 |
0 |
0 |
1900 |
0 |
0 |
0 |
Mivel tehát Balassagyarmat anyaegyház volt az anyakönyvi bejegyzések a filiák lakóira is vonatkoznak, más szóval a gyarmati görögkeleti anyakönyvek adatai nem a gyarmati görögkeleti lakosságot jelentik. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés; a bejegyzések mekkora hányada vonatkozik magára a városra? Házassági bejegyzésből 1786 és 1848 között 55 található a matrikulában. Ha azonban megvizsgáljuk azt, hogy ebből hány vonatkozik gyarmati lakosra, akkor a 3. táblázat adatai alapján azt mondhatjuk, hogy a frigyre lépők közül 10,9%-ot (6 házasság) tesz ki azok aránya, akik mindketten helybeli lakosok voltak, a házasságok 44,4%-ában (25 eset) vagy a vőlegény (12) vagy az ara (13) volt idevalósi. 20% azoknak az eseteknek száma, amelyeknél egyik fél sem gyarmati (43,7%). Vagyis a 7 filia hívei között közel ugyanannyi házasság köttetett, mint a gyarmati lakosok esetében.
3. táblázat
A gyarmati lakosok aránya a 1786 - 1848 között házasultaknál
| 1. Mindkét házasuló gyarmati | 6 eset | 10,9% |
| 2. Csak a vőlegény gyarmati | 12 eset | 21,8% |
| 3. Csak az ara gyarmati | 13 eset | 23,6% |
| 4. Egyik házasfél sem gyarmati | 20 eset | 36,4% |
| 5. Ismeretlen helységből | 4 eset | 7,3% |
| 55 eset | 100,0% |
Az esetek többségében tehát más településekről származott Balassagyarmatra a házastárs. Vajon mely településekkel volt ilyen jellegű kapcsolata a gyarmati görögségnek? Az anyakönyvi bejegyzések szerint leginkább Pesttel, Szentendrével, kisebb mértékben Losonccal, Miskolccal, Váccal és Drégelypalánkkal tartottak fenn házassági kapcsolatot. De előfordult egy-egy esetben Ipolysággal, Moháccsal, Rimaszombattal, Komárommal, Nagyoroszival, Tornaaljával, Ungvárral, Egerrel házassági kapcsolat. (4 esetben ismeretlen a származási hely.) A gyarmati görögség 18. század végi és 19. század közepi összetételének megvilágításául álljanak itt azoknak a házasfeleknek a nevei, akik gyarmatiak voltak67. A név után álló szám a házasságkötés dátumát jelenti.
Mint házasfél volt gyarmati lakos 1786 és 1848 között:
| Popovics György 1786 | Kilica Miklós 1793 |
| Sztankovics Szpaszosz 1794 | Jorgovics Pálné 1794 |
| Jorgovics Katalin 1800 | Garba Irina 1801 |
| Popovics Anna 1802 | Piperkovics Mihály 1803 |
| Lászkóci Györgyné 1805 | Prodanovics György 1806 |
| Piperkovics Mihályné 1806 | Piperkovics Atanáz 1807 |
| Piperkovics Anna 1807 | Piperkovics Zsófia 1809 |
| Bozda Naum 1812 | Akoglan Atanáz 1814 |
| Skutari Mária 1815 | Bozda Ilona 1816 |
| Garba István 1817 | Akoglán Atanázné 1817 |
| Georgevics Vaszilij 1817 | Sztojkovics Györgyné 1817 |
| Bozda Naum 1817 | Vijatoj Izsák 1821 |
| Nikolics Zsófia 1825 | Bozda Anna 1825 |
| Popovics Tódor 1830 | Garba Miklósné 1830 |
| Lackovics Lázár 1830 | Bozda Mária 1831 |
| Milován Arkadij 1835 | Turnai Pál 1835 |
| Bozda Alekszandra 1837 | Bozda Júlianna 1839 |
| Garba István 1842 | Sztojanovics Miklósné 1842 |
| Garba Mária 1843 | Turnai Pál 1844 |
A születési anyakönyvek alapján összeállíthatjuk azoknak a családoknak a sorát, akik 1786 és 1848 között állandóan vagy huzamosabb ideig Balassagyarmaton éltek. A házaspár neve után álló szám(ok) a keresztelési bejegyzések évét jelzik:
| Jorgovics Pál | - Mihajlovics Mária 1786, 1789, 1791, 1793 |
| Georgievics Demeter | - Ivanovics Mária 1786, 1788, 1789, 1792 |
| Biderkovics István | - Zipanovics Katalin 1786, 1788, 1790 |
| Garba János | - Gyikica Erzse 1787, 1789, 1791, 1792 |
| Lackovics György | - Sztankovics Mária 1788, 1789, 1791, 1794, 1796, 1798 |
| Rakics Danyila | - Georgievics Erzsébet 1789, 1791, 1794, 1798 |
| Garba János | - Popovics Mária 1796 |
| Balvic? Uros | - Rakics N. 1798, 1799 |
| Sztojkovics György | - Jorgovics Kata 1801, 1804, 1806, 1808, 1813 |
| Nikolics János | - Szavics Kata 1803 |
| Bozda János | - Szofrics Anastázia 1805 |
| Iszákovics Miklós | - Popovics Zsófia 1806, 1808, 1815, |
| Piperkovics Atanáz | - Kirovics Anna 1807, 1808, 1810, 1812 |
| Popovics Panteleon | - Turnai Krisztina 1808, 1813, 1814, 1816 |
| Bozda János | - Mihálszki Zsófia 1809, 1813, 1814, 1816, 1818, 1819, 1921, 1923, 1826 |
| Bozda Naum | - Petrovics Kata 1812, 1816 |
| ?Gyitcsa György | - Piperkovics Zsófia 1814, 1816, |
| Akoglan Atanáz | - N. Erzse 1815 |
| Georgievics Vaszilij | - N. Kata 1819, 1821 |
| Bozda Naum | - N. Ilona 1822 |
| Garba Miklós | - N. Anna 1822 |
| Miskovics Joakim | - N. Ilona 1827 |
| Behme Samuel (luter.) | - Nikolics Zsófia 1828, 1829, 1831, 1833 |
| Vidák Márk | - Petrovics Borbála 1829, 1831, 1834, 1836, |
| Lackovics Lázár | - Belanovics Krisztina 1831, 1833 |
| Zsigmondfi Marko | - N. Anna 1832 |
| Bozda Mihály | - Lika Anasztázia 1835, 1837, 1838 |
| Milován Arkadij | - Burga Konstanca 1835, 1839, 1843, 1846, 1848 |
| Turnai Pál | - Tokovics Katalin 1836, 1838 |
| Garba István | - Bozda Anna 1842, 1846 |
| ?Konc János | - Radenkovics Lukrécia 1841 |
| Torbiza Mózes | - Kiriaki Ilona 1846, 1847 |
| Turnai Pál | - Trifunovics Aggepeja 1846 |
A Balassagyarmatra beköltöző görögök kétségkívül elsősorban kereskedéssel foglalkoztak. Az 1737. évi 2, majd az 1750-ben feljegyzett 3 kereskedő után az 1759. évi összeírás68 talál görögöket a Nagy utcában, (a mai Rákóczi fejedelem útja; az épületet illetően pedig hihetőleg az egykori Zöldfa vendéglőről lehet szó, ezt még a 19. század második felében is görög, Bozda Mihály bérelte) üzletben és uradalmi házban éltek.
Kereskedésük e korai szakaszára pontosabb adat nincs, az első részletes üzlet-, illetőleg áru-készletírás 1737-ből maradt ránk.69 Marcso Ádám és György gyarmati kereskedők árucikkeinek jegyzéke sok hasonlóságot mutat az 1767-ben csődbe ment Kozma Mihály árucikkeinek a leltárával. Mint Beliczky János ez utóbbival kapcsolatban a várostörténetben70 írja: "Igen tanulságos a boltban lévő áruk jegyzéke, amit Jurgus Demeter és Kolendricska Demeter gyöngyösi, Popovics György és Piros János balassagyarmati görög kereskedők jelenlétében és közreműködésével vettek fel. A 214 tételt tartalmazó leltár 142 különböző textíliát sorol fel, ez volt az üzlet »fő profilja«. Árultak azonban boltjukban még harisnyát, kesztyűt, prémeket, bőrt, süveget, gombot, gyűszűt, csatot, cérnát, fésűt, kefét, díszdobozokat" piksziseket, pipaszárat, cseréppipát, dohányt, erszényt, tintatartót, poharat, palackot, korsót, kést, bicskát, fakanalat, kártyát, papírt, spanyolviaszt, tarisznyát, zablát, rézkarikát, gálickövet, büdöskövet, timsót, puskaport, aranyport, kávét, sót, gyömbért, szegfűszeget, kámfort, szerecsendiót, babérlevelet, szappant és lécszöget. Valószínű, hogy ez a keresztmetszet minden akkori boltunkra jellemző." Kereskedésükben tehát a szöveteknek volt a legnagyobb jelentősége az egyéb használati tárgyak mellett. 1778-ban Popovics György, Alexander Ádám és Popovics Tamás posztóval, szövettel, selyem- és gyapjúáruval kereskedett, illetve bécsi, szászországi és törökországi árukból állították össze boltjaik árukészletét.71 Kezdetben kétségkívül a kiskereskedelmi tevékenység a jellemző. A 19. század elejétől a Bozda és Garba család egyes tagjainak tevékenysége azonban egyre inkább eltolódik a nagykereskedelmi tevékenység irányába.72 Az bizonyos, hogy a város és környéke sókereskedelmét ők birtokolták. 1816-ban Garba István 100 q, 1817-ben Garba Miklós sóárus 35 q, Garba István 35 q szállítottak a városnak. A só mellett szállítottak bort, fát, zabot, de még követ is.73 Sőt, vállalkozó kedvüket és mozgékonyságukat jelzi, hogy a szabadságharc előtt az egyik szerb kereskedő a selyemhernyó-tenyésztés balassagyarmati meghonosításával foglalkozott, azonban a szabadságharc miatt vállalkozása meghiúsult.74 Egyébként a forradalom kitörésekor a városi nemzetőrségbe 6-an jelentkeztek: Iszakovits Péter 32 éves nőtlen kereskedő, Turnai Pál 45 éves sókereskedő, Vidák Dániel 26 éves nőtlen ügyvéd, Popovics Tivadar 43 éves "sóáruló", Milován Arkadi 36 éves kereskedő és Torbica Mózes 40 éves szabó. A szabadságharc leverése után igyekeztek a városi hatóságoktól kérni a forradalom idején viselt dolgaikról egyfajta bizonyítványt, amelyek szövege kisebb-nagyobb eltéréssel a következő: "Mi B. Gyarmat várossa Főbírája és Tanácsa hitelessen bizonyitjuk, hogy Városunk polgár lakossa Milovan Arkadi Úr 1835-ik évtől Városunkban lakván magát mindenkor illendően és méltóan viselte, a forradalom idején békességesen élt, és annak semmi részeiben részt nem vett, mellyrőlis ki adtuk e jelen bizonyitványunkat városunk élő pecséttyével erősítve. Kelt Bgyarmaton Február hó 18-án 1851-ik évben. Alk Ádám város főbírája, Bende István polgármeste."75
Kereskedői tevékenységük az 1850-es években számottevő. Nemcova úgy vélekedett, hogy "a kereskedők mind szerbek, üzleteik szépek, áruik kifogástalanok. A nép rácoknak nevezi őket (a magyarok görögöknek). A szerbek általában nagy tiszteletnek örvendnek a lakosság körében, mert jó kereskedők és gazdagok. Bár mindegyikük beszél magyarul, szlovákul és esetleg németül is, egymás között csak szerbül beszélnek. Gyermekeiket is szerb nevelésben részesítik. Fiaik Pesten vagy Zomborban tanulják ki a kereskedő mesterséget. Karlovácra, Újvidékre és Pestre azok kerülnek a gyerekek közül, akiket iskoláztatni akarnak. Üzleteikben csak szerb segédeket tartanak. Házasságot semmiképpen sem kötnek idegennel, ebben vallásuk is akadályozza őket."76
Az árukereskedelem mellett kezdettől fogva tevékenységi körükbe tartozott a pénzkölcsönök nyújtása. Az, hogy hitelezői voltak a vármegyének és megyénk jelentős nemesi családjainak, régebbtől ismert.77 De nemcsak kölcsönöket nyújtottak, hanem meguk is folyamodtak hitelhez; a római katolikus egyház elszámolásai között az 1760-as években két görög (Popovics és Kozma) neve tűnik fel, akik kamatot fizettek a kölcsönbe vett pénz után.78 Ezen túl azonban van arra is adat, hogy pénzüket "ipari" vállalkozásba fektették, úgy tűnik főképpen olyanba, amely legfőbb kiskereskedelmi árucikkük, a szövet, pontosabban a színes szövet előállításával volt kapcsolatos. Hamuzsírégető "fabricák"-ról van szó, amelyek létrejöttét 1751-ben Herencsényben, Szécsényen és (Szanda)váralján támogatták, társulva egy szentendrei göröggel, Stefanovics Margarétával.79 A hamuzsír többek között a kék- és egyéb festékek, valamint a szappan készítésének korabeli igen fontos alapanyaga. Csorlonda Popovics Mihály, marton Tódor hozott létre kompániát a fent idézett szentendrei göröggel. Hogy a hamuzsírt főképpen festék előállítására szánták, arra nézve jó forrásul szolgál Popovics levelének részlete: "...mivel pedigh a fabricájában levő Bódássa80 vagyis festéke (ti. Stefanovics Margatérának) Nemes vármegye rendeléssibűl arestáltatott."
A fenti vállalkozási formákon túl a 18. század 90-es éveitől a görögök működtették a balassagyarmati és szakali (ma: Nógrádszakál) postaállomásokat. 1797-ben id. Popovics Mihály töltötte be a postamesteri tisztséget mindkét helységben (egyéb kereskedése nem volt), de 1798 és 1803 között szakali postamesteri hivatalt a szintén görögkeleti Skultari Mihály81 vette át.
A haszon-, illetve alhaszonbérletek meglétére az 1850-es évektől vannak forrásaink. Elsősorban Bozda Mihály nevéhez fűződnek a sok rizikóval járó alhaszonbérleti ügyletek. 1788-től (egyébként ettől az időponttól vált gyarmati lakossá, korábban Losoncon élt) bírta haszonbérben a divényi uradalomtól a Zöldfa vendéglőt (zum Grünen Baum), melyet tovább adott alhaszonbérletbe.82 Ugyanakkor e vendégfogadó (Einkehrsgastwirtshaus) épületében lévő boltot ugyancsak további bérletbe kiadta83 (1849-től e boltját 7 éven keresztül Kohn Lotti árendálta).
Igyekeztek továbbá az országos és heti vásárok bérletét megszerezni. Bozda amellett, hogy a gyarmati piac bérletét kezelte, szerződést kötött 1841-ben gróf Forgách Pállal a szécsényi országos és heti vásárok 1842 és 1853 közti bérletére, amiért évente 500 cm forintot tartozott fizetni féléves részletekben.84 Balassagyarmaton 1864-ben támadt nézeteltérése a várossal a vásárjog haszonbérlete miatt, ami a helypénzek beszedése körül "elkövetett számtalan vissza élésekrül" származott.85 Mindezeken túl egy adat arra is utal, hogy a lotteria árusításából szintén kivették részüket.86
A 19. századi helytörténeti munkákban mindenütt úgy említik iskolájukat, mint amely elméletileg megvolna, azonban gyakorlatilag nem működik gyerekhiány miatt. Nagy Iván 1858-ban azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy "néha van, néha nincs aki tanítson, és aki tanuljon."87 Wagner István 1887-ben írt soraiban hasonló helyzetről ad képet: "... tekintettel a gyerekek száma hullámzására majd tartottak fenn iskolát majd nem, végre néhány évtized óta csak kántort alkalmaznak."88
Az iskola keletkezésének pontos időpontja nem ismert. Vélhetőleg összefüggött az egyházközség megalakulásával, és így feltehető, hogy a templom felépítése előtt is létezett, de valószínűbb hogy inkább az után indult be.
Az iskolára, pontosabban a tanítóra vonatkozó legkorábbi adat az anyakönyvekben található. 1789 szeptemberében és 1799 augusztusában a keresztelési anyakönyvben89 találkozhatunk Balics Uros normalis iskolai tanítóval. Azonban sem a megelőző, sem a következő években nem fordul elő neve többször a helyi forrásokban.
A következő adat a görögkeleti iskola meglétére 1816-ból van, amikor a budai püspökség "Bozda János urat a helybéli normalis görög vallású oskolák directorának kinevezi, az öszve hévott görög községnek elolvastatott és kihirdetetett."90 1832-ben a "görög communitás" kérte Balassa Anna segítségét, hogy "lelki pásztorát, gyermekek tanítóját és harangozóját"91 továbbra is fenn tarthassa. A kérés meghallgatásra talált, Balassa Anna úgy intézkedett, hogy "A Balassa Gyarmati Görög község egyházi szolgáinak tartása felsegéllisére esztendőnként a podluzsányi granariumbúl reszolválok hat kila tiszta és hat kila feles buzát ugy hogy a nevezett község ez iránt instanciáját minden esztendőben megújítani tartozzon".
Nem tudni mikortól szolgált 1851 végéig Theodorovits György92 mint temploméneklő (vagyis kántor) és tanító, aki papi rendbe lépése miatt hagyott fel hivatásával.
1851-ben került Dunaföldvárról Balassagyarmatra Athanaszevity Gábor93 "görög nem egyesült tanító és éneklő" de hosszú tevékenységet nem folytatott (1852 április közepéig) az egyházközséggel támadt különféle konfliktusai miatt. Valójában tanítóként nem is működött, ami Garba István egyházközségi gondnok leveléből világosan kiderül.
Miután kiköltözni kényszerült az iskolából, "albérletben" élt özv. Prodanovics N.-nél. Fennmaradt ingóságainak leltára94 láttán képet nyerhetünk szegényes vagyoni állapotáról. A város polgármestere is hivatalos bizonyítványban igazolta, hogy "szegénységben sínlődik"95. Ez érthetővé teszi, hogy egyetlen könyvet sem jegyeztek fel tulajdonaként.
| 1. Láttam | 1 öl tűzifát |
| 2. Asszony ruha | 4 |
| 3. Ágyra faló lepedő | 4 |
| 4. Dunha | 1 |
| 5. Vánkus tollúval | 2 |
| 6. Asszony Kalap | 1 |
| 7. Karika gyűrű aranyból | 1 |
| 8. Gyertya (egy fontos) viaszbúl | 2 |
| 9. Férfi ümeg 4 gatya 4 öszvesen | 8 |
| 10. Fülbevaló egy pár | 2 |
| 11. Asszony fűsű | 1 |
| 12. koszorú | 1 |
| 13. kesztyű pár | 1 |
| 14. Ágy terítő ágyra való | 1 |
| 15. Két darab arany és 15 pengő forint | |
| 16. Dézsa 1 Bogrács 1 Tüzi fogó 1 öszv. | 3 |
| 17. Szakajtó 2 Korsó 1 Kávétartó 1 | 4 |
| 18. Zsír Fazék fedőstül 1 labas 3 | 4 |
| 19. Fazék nagyobb 4 kisebb 4 öszvesen | 8
|
| 20. Két itzés üveg | 2 |
| 21. Kis kalopáts 1 fejsze 1 öszvesen | 2 |
| 22. Gyertyatartó hanvévővel | 1 |
| 23. Ivo pohár és 1/2 itzés metzett üveg | 2 |
| 24. Porczelán tányér | 13 |
| 25. detto csésze | 3 |
| 26. Éjjeli edény | 1 |
| 27. Szalmazsák | 1 |
| 28. Egy láda | 1 |
Az bizonyos, hogy a görögkeleti tanítók, akik egyben kántorok is voltak96, a következő javadalmazásban részesültek az 1840-1850-es években:
- két öl tűzifa
- lakás az iskolában
Ehhez járul még a kántorföld, amelynek egyik része a szügyi útnál, a másik zsidó temetőnél feküdt. Területe a 2 kh-at meghaladta, de a századfordulóra 280 o-re csökkent.97 Az Ipoly túloldalán is voltak birtokaik, mert az egyik ottani hegy neve Göröghegy.98
A tanítók hiánya, illetve sűrű cserélődése, de hihetőleg szakmai hiányosságaik is lehetett annak az oka a gyerekhiány mellett, hogy iskolájuk nem működhetett folyamatosan. Mindenesetre 1851-ben a nemzeti iskola 183 tanulója közt 9 görögkeleti tanuló tanult.99 Egyébként a balassagyarmati nemzeti iskola létrehozásában a görögkeleti egyházközség 3 tagja is nagy érdemeket szerzett: Garba István, Geróza János és Bozda Mihály.100 Egyikük a pozsonyi országgyűlésre is elment pénzt gyűjteni101 az iskolára. A gyarmati Nemzeti iskola diákjai közé az 1846-1856-os években sok görögkeleti vallású tanuló is beiratkozott.102 A jelzett időszakban az alábbiak látogatták az intézményt: Turnay János (1846), Vidák István (1846, 1847, 1848) Torbicza János (1850-1855), Torbicza Anna (1850-1852), Torbicza Emília (1850-1853), Torbicza Judita (1850-1855), Milován Emil (1852-1857), Milován Elek (1852-1857), Turnay Gusztáv (1852-1854), Garba János (1853), Garba Gyula (1853-1854), Krisztián István (1854), Turnay Konstantin (1855-1856), Turnay Sándor (1855-1856), Torbicza Mari (1856-1857). Az iskola helyileg a paplakban volt, de már az 1880-as években bolthelyiségként szolgált.103
Lakásviszonyaikat illetően már szó volt róla, hogy 1759-ben a Nagy azaz Balassagyarmat akkori fő utcáján laktak uradalmi házakban és boltokban. 1812-ben, 1835-ben és 1847-ben civilek elszállásolása céljából felmérték a város lakásait.104 Ebből kiderül, hogy "jeles" kvártéllyal az alábbi fő utcai görögök bírtak. 1812: Illics Konstantin, Garba János, 1835: Illics Konstantin, Milovan Arkadi, Bozda Mihály, Bozda János és Popovics Tódor. 1847: Garba István, Bozda János, Bozda Mihály, Milovan Arkadi, Popovics Tódor és a Templom utcában Prodanovics István. Érdemes megjegyezni, hogy Bozda Naum a "sarkon álló házat" 1853. évi végrendeletében a gyarmati egyházra hagyta,105 Tabán utcai házát 1841-ben adta el Bőhm Károly orvos professzornak.106 Bozda Mihály 1850-ben vette meg Novák János Kis-Tabán utcai házát 2050 ft-ért.
Összegzésképpen elmondhatjuk: A 18. század közepén megalakult görögkeleti közösség bizonyos önállósággal bírt a város közigazgatásában. Megtelepedésükben döntő szerepet játszott a város két földesura. Tagjaik fő foglalkozása a kiskereskedés és pénzügyletek lebonyolítása volt, de birtokolták a monopol árukat is mint sót, lottót. Virágzásukat az 1750-1820 közti időszakra tehetjük, azonban mindenkor konkurrenciát jelentett számukra a számban nagyobb és folyamatosan gyarapodó zsidóság. A közösségnek a reformkorban meginduló bomlásával tagjaik elszerbesedtek, illetve elmagyarosodtak. A magyar szabadságharc után egyes családjai vagy egyénei játszanak szerepet a város életében. Az I. de még inkább a II. világháborút követően a maradék görögkeleti népesség feloldódott a város, illetve más magyarországi település lakosságában.
FELHASZNÁLT IRODALOM
| BÁCSKAI | BÁCSKAI VERA: Vállalkozók előfutárai. Bp., 1994. |
| BEKE | BEKE MÁRTON: Topographia comitatus Neogradiensis. Budae, 1791. |
| BELITZKY | BELITZKY JÁNOS: A török kiűzésétől a polgári forradalomig. In: BALOGH SÁNDOR (szerk): Balassagyarmat története 896-1962. Balassagyarmat, 1977. |
| BOZDA | Emlékkönyv a Bozda Naum alapítvány 25. évfordulója alkalmából. Újvidék, 1895. |
| CSALOMJAI | CSALOMJAI PAJOR ISTVÁN: Balassa-Gyarmat. Táj- és néprajz.. In: Szépirodalmi Közlemények 1858. |
| DARKÓ | DARKÓ JENŐ: Görögkeleti egyházszervezet és a népesség a 18. században Magyarországon. (Egy összeírás tanulságai). In: Rendi társadalom - polgári társadalom 1. Salgótarján, 1987. |
| DAVIDOV | DAVIDOV, DINKO: Srpsko slikarstvo Budimske eparchije. Novi Sad, 1971. |
| DAVIDOV, 1983 | DAVIDOV, DINKO: Ikonen der Zographen aus Moshopolje in Srpski Kovin (Ráckeve) in Ungarn. In: Balkan Studies 24. Thessaloniki, 1983. |
| FALUDY | FALUDY ANIKÓ: Magyarországi szerb templomok ikonjai. Művészet 1974. 8. szám |
| FÉNYES | FÉNYES ELEK: Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851 |
| FRICS | FRICS GYULA: Nógrád megye részletes műemlékjegyzéke I-IV. Salgótarján, 1982. |
| FÜVES | FÜVES ÖDÖN: Fejezetek a szentendrei görögök életéből. In: antik Tanulmányok (AT) VIII. 1-2. 1961. |
| FÜVES 1964 | FÜVES ÖDÖN: A pesti görögök önállóságáért folytatott harca 175 évvel ezelőtt. In: AT XI. |
| FÜVES 1966 | FÜVES ÖDÖN: Görög sírfeliratok Magyarországon. Thessaloniki, 1966. |
| HARASZTHY | HARASZTHY LAJOS: Balassagyarmat. In: BOROVSZKY SAMU (szerk): Nógrád vármegye. Bp., é.n. |
| KMETTY | KMETTY KÁLMÁN: Balassagyarmati utcanevek. Balassagyarmat, 1980. |
| KREMNICSÁN | KREMNICSÁN ILONA: Egy nép műemlék helyreállításáról. Műemlékvédelem 1976. 4. szám |
| MAJDÁN | MAJDÁN BÉLA: Egy magyarországi kisváros építészeti emlékei. Balassagyarmat, 1989. |
| MOCSÁRY | MOCSÁRY ANTAL: Nemes Nógrád Vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmertetése I-IV. Pesten 1826. |
| NAGY IVÁN | NAGY IVÁN: Balassagyarmat. Pest, 1858. |
| NEMCOVA | BOŽENA, NEMCOVA: Narodopisné a cestopisné obrazy ze Slovenska, Praha, 1955. |
| NÉPMOZGALOM | A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900. V. kötet Bp., é.n. |
| NIEDERMANN | NIEDERMANN IMRE: Nógrádi élet a régi világban. Bp., 1942. |
| PATAY | PATAY PÁL: Nógrád megye harangjai. In: Művészettörténeti Értesítő 1958. 2-3. szám |
| REITER | REITER LÁSZLÓ: Balassagyarmat harangjai 1690-1990. In: Balassagyarmati Honismereti Híradó 1990. 1-2. |
| SASVÁRI | SASVÁRI LÁSZLÓ: Görögajkú ortodoxia Magyarországon a 16-20. században. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1994. |
| ВУКОВИЋ | ВУКОВИЋ, КОСТА: Михаило Живковић (1776-1824) Нови Сад, 1997. |
| WAGNER | WAGNER ISTVÁN: Balassagyarmat tanügyi viszonyi. Balassagyarmat, 1887. |
| ZÓLYOMI | ZÓLYOMI JÓZSEF: Nógrád megyei kereskedők leltárai a 18-19. századból. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. Salgótarján, 1985. |