 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A MOZGÓKÉPKULTÚRA-TERJESZTÉS MÓDSZERTANA | ||
 Előző fejezet:1. A mozgóképkultúra terjesztése a közoktatásban | Tartalom | Következő fejezet: 1.3. A mozgóképkultúra tanításának módszertana |
1.2. A mozgóképoktatás főbb kérdései
1.2.1. A mozgóképoktatás fogalmaA mozgókép oktatása Magyarországon a 60-as évek eleje óta a központi akarat és a magánkezdeményezés kettős erőterében mozog. Az azóta eltelt harminc év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy aligha lehet tantervvel és utasítással elrendelni a film megjelenését az iskolában, ugyanakkor nem elég a tanári szándék, ha a munkát nem segítik megfelelő segédanyagok. A pedagógiai és filmes folyóiratokban olvasható dolgozatokat, valamint az egyéb forrásokból elérhető tervezeteket áttekintve még az is kétséges, hogy ugyanarról a tárgyról beszélünk-e. Zavarba ejtően széles ugyanis a megközelítések skálája: a hagyományos esztétizáló irányzat mellett folyamatosan érvényesül a szociológiai szemlélet; vannak pedagógusok, akik filmnyelvi-poétikai, mások kommunikációelméleti fogalmakra fűzik fel a tantervüket, A kultúra jelrendszerei című fakultációs anyagban helyet kapnak a szemiotika elemei is. Kezdetben a tárgyat filmoktatás címmel illették, beszéltek filmkultúráról, mozgóképi ismeretekről, találkozunk továbbá közléstannal - ahol a mozgókép csupán az információs rendszerek egyike; a Nemzeti alaptanterv megfelelő fejezete a végleges változatban a Mozgóképkultúra és médiaismeret elnevezést kapta. Az egyes tanárok érdeklődésétől és felkészültségétől függ, hogy a filmművészet vagy a tömegkommunikáció felől közelítik-e meg a mozgóképet, felszerelés és újra csak végzettség kérdése a gyakorlati képzés megléte. Ez utóbbit a Nemzeti alaptanterv is előírja. Alig dokumentálhatók azok a tananyag szervezésében, a tanítás módszereiben, szemléletében bekövetkezett változások, amelyeket a tankönyvek és segédanyagok különböző nemzedékei okoztak, hiszen a tárgy nem volt jelen a közoktatás egészében.
Jegyzetünkben a mozgóképoktatás kifejezést olyan gyűjtőfogalomként használjuk, amely magába foglalja valamennyi, az iskolai nevelésben szóba kerülő hordozót, illetve az általuk megjelenített üzeneteket, közleményeket.
A korszerűen értelmezett mozgóképoktatás belső hangsúlyaiban mutathat jó néhány különböző változatot, hiszen számos, szakmailag és módszertanilag indokolt szálon tart kapcsolatot más műveltségi területekkel és tantárgyakkal. Tárgya a tágabban értelmezett filmes és monitorkultúra: azokat az audiovizuális közleményeket vizsgálja több oldalról - ezek a formanyelvi, esztétikai, nyelvi-kommunikációs, társadalom- és művelődéstörténeti, szociológiai, alkotás- és befogadáslélektani, valamint gyakorlati-technikai, amelyeket a különböző, mozgókép továbbítására alkalmas médiumok közvetítenek, mint a képrögzítés kezdetei idején használt felszerelések, a celluloidszalag, valamint az elektronikus berendezések: a televízió, a video, a számítógép és az interaktív eszközök.
1.2.2. A mozgóképoktatás célja
A mozgóképoktatás sokarcú jellegét az adja, hogy egyaránt magába foglal a NAT Művészetek műveltségi terület-éhez kapcsolódó tartalmakat, nyelvi természetű ismereteket, továbbá feltételez bizonyos alkotótevékenységet. Így az ismeretelsajátítás területét éppúgy érinti, mint a személyiségfejlesztését, vannak továbbá hozadékai a képességfejlesztésben is.
A mozgóképi ismeretek tehát a művészetpedagógia rendszerébe illeszkednek annak egyre nagyobb tért nyerő részeként. A legtágabb értelemben vett esztétikai nevelés, melyben a művészeti tárgyakon kívül (irodalom, vizuális kultúra, ének-zene) más humán - és természettudományos tárgyak is résztvesznek, a személyiségfejlesztés egyik leghatékonyabb formája. Jelentősége következésképpen túlmutat az ismeretszerzésen. Céljának kell hogy tekintse az ízlésfejlesztést, a műalkotások iránti fogékonyság kialakítását, tágabb értelemben véve az általános kulturáltság magasabb szintre emelését. A művészeti és művelődéstörténeti tartalmakon kívül a tárgynak van egy nyelvi-kommunikációs vetülete, amennyiben oktatásával hozzá kívánjuk segíteni a tanulókat ahhoz, hogy elsajátítsák a közlésfolyamat törvényszerűségeinek legfontosabb fogalmait. Nem csupán interperszonális, hanem közösségek és kultúrák, népek, nemzetek és nyelvek közötti információcseréről van szó, hiszen a mozgókép közlésmódja éppolyan egyetemes rendszer, mint a beszélt-hallható nyelv. Ezen túlmenően a tárgy foglalkozik a tömegkommunikációval, tehát ebben az értelemben nevezhető ‘elektronikus környezetismeretnek’. Valamennyi művészeti ág közül talán a film világa áll a legközelebb a mindennapi élmények közegéhez. A felhívó funkció ily módon különösen nagy szerepet kap benne, hiszen az azonosulás tág terét kínálja a nézőnek. Érzéki teljességet sugárzó jellege a színek, hangok, formák, mozgások gazdagságát hordozza, a befogadót, annak teljes személyiségét más művészeti ágakhoz viszonyítva agresszívebben, hatásosabban mozgósítva. Nem szabad elfelejteni, hogy tantárgyunk éppen azt a kulturális jelenséget igyekszik bemutatni, amelyben a színvonaltalanság, az igénytelenség a leginkább eluralkodott, és amellyel a tanulók a leggyakrabban találkoznak. Azzal a különösen erős hatással kell tehát számolni, amelyet a tömegfilm az iskolás korosztályra gyakorol. A tantárgy éppen ezért szemléletformáló szerepet játszhat, hiszen a gyerekek mindennapi viselkedési mintáikat, érzelmi viszonyulásaikat, értékrendszerük számos elemét a televízióból vagy a mozifilmekből merítik.
Az esztétikai nevelés nálunk eredendően irodalomközpontú. E helyzet megváltoztatásának igénye jelentkezik akkor, amikor a mozgóképkultúra tantárgy jelenlétének szükségességét hangsúlyozzuk. Alkalmassá kell tennünk tanulóinkat az igényes képi világ befogadására, a bonyolult képi információk tagolására, értelmezésére, arra, hogy legyenek képesek tudatosan válogatni az őket érő vizuális hatások között. A képi mondandók értékelésének, minősítésének és megfejtésének készségén túl gondolnunk kell a képről való beszéd, az elemzési apparátus fejlesztésére. A megfelelő befogadói magatartás csak abban az esetben alakulhat ki, ha tudatosítjuk, miként lehet a mozgóképi produktumokat értő módon szemlélni. Célunk tehát az, hogy a mozgókép értésére és élvezetére neveljünk. A filmoktatásról szóló vitákban elhangzottakat azonban itt is rögzíthetjük: filmértővé az ember évek során válik.
Bár a mozgóképi oktatás elsősorban nem rendszeres filmtörténeti kurzus, feladatául jelöljük meg, hogy felvázolja a mozgókép fejlődésének főbb vonalait. Sor kerül a jelentősebb iskolák bemutatására, szó eshet az egyes nemzeti filmgyártások jellegzetességeiről.
Az egyes vizuális jelenségek elemzésénél mindig az élményből kell kiindulni. Az elemi benyomások összegzése után kerülhet sor a mélyebb összefüggések feltárására - felhasználva az ugyancsak elsajátítandó elméleti ismereteket. Az audiovizuális közlemények befogadásának és feldolgozásának itt vázlatosan megjelölt szintjei kettős értelemben jelennek meg az oktatásban: egyfelől a tanulók életkori sajátosságainak figyelembevételével az egymásra épülő évfolyamok haladási, illetve fejlődési lépcsőit mutatják, másfelől befogadáslélektani törvényszerűségekre utalnak.
Összegezve: a mozgóképoktatás célja, hogy a komplexitás irányába haladó esztétikai nevelésbe tagolódva továbbfejlessze a művészetelméleti ismereteket, közelebb hozza a tanulókat a filmművészet legfontosabb alkotásaihoz, bizonyos formakultúrát kialakítva megtanítson eligazodni a képi információközlés minőségi produktumai között, elősegítse a mozgóképről való beszéd készségének kialakulását, ismereteket adjon a film, a video, a televízió és az interaktív közlési rendszerek világáról, valamint közvetítse a vizuális közlésmódok gyakorlati használatához szükséges ismereteket.
1.2.3. A mozgóképoktatás tartalma
A tantárgy tartalmát a következő vetületekben tekintjük át: mozgóképelméleti, történeti, szociológiai, alkotás- és befogadáslélektani, gyakorlati-technikai.
1.2.3.1. A mozgóképelméleti vetület
az alábbiakat foglalja magába:
A filmnyelv alapvető fogalmai:
- a felvevő beállításainak és mozgásainak típusai
- a képkivágás típusai
- a képkompozíció típusai
- a világítás szerepe, filmnyelvi funkciója
- a mozgókép akusztikus tere: élő beszéd, zene, zörej - tkp. a ‘függőleges montázs’
- a képek egymás mellé rendelésének típusai: a montázs, a montázs fajtái; a belső vágás
- a mozgóképi szöveg ritmusa
Szerkezeti-dramaturgiai ismeretek
- a mozgóképi történetmondás fő kérdései
- az idő kezelése az egyes mozgóképi közleményekben
- narratív szerkezetek, ezek kialakulása és kapcsolata az adott közlemény műfajával
- a mozgóképi szövegek és műfajok időkezelése
- a mozgóképi produktum és az irodalmi alapanyag, a filmnovella, a forgatókönyv
- a dialógus
Műfajelméleti ismeretek
- fikciós és nem-fikciós műfajok
- dokumentum és valóság, a hitelesség a különböző műfajokban
- filmes műfajtörténet, pl. western, burleszk, zenés film, akciófilm stb.
- televíziós műfajok, pl. hírműsorok, szórakoztatóműsorok, reklám, klip stb.
A mozgókép viszonya más művészeti ágakkal
- a mozgókép és az irodalom: irodalmi adaptációk; párhuzamok és különbségek a történetmesélésben; filmes és irodalmi műnemek és műfajok
- a mozgókép és a színház: dramaturgia, színészi munka; nyelvi szempontok: jelenetezés, dialógus
- a mozgókép és a képzőművészetek: formakincs, térkezelés
- a mozgókép és a zene: nyelvi-szerkezeti szempont; film, zene, filmzene
Esztétikai fogalmak
- az érték kérdései; a befogadói értékelés;
- tragikum, komikum, humor, groteszk, abszurd, paródia, szatíra, szép és rút, bájos, a giccs;
- stílushatások a mozgóképen (bővebben l. a történeti vetületben)
Történeti vetület
A mozgókép társadalomtörténete
A mozgókép mint szociokulturális jelenség
Fejezetek a film történetéből:
a film kezdetei, a némafilm korszaka, a filmes avantgard, a nemzeti filmes iskolák kialakulása, az "újhullámok" a 60-as évek elejétől az európai országokban, a 70-es,80-as évek filmjei, a kortárs filmművészet; a jelentős alkotói életművek: rendezők, operatőrök, színészek, forgatókönyvírók
A filmes stílusok történeti megközelítésben
expresszionizmus, impresszionizmus, konstruktivizmus, dadaizmus, szürrealizmus, posztmodern jelenségek
Mozgóképi műfajtörténet
- a műfaj mint történeti képződmény
- a filmes műfajok útja: a western, a burleszk, a zenés film, a melodráma, a krimi, a kalandfilm, a tudományos-fantasztikus filmek, az akciófilm
1.2.3.3. Szociológiai vetület
- elit- és tömegkultúra a mozgókép területén
- kommerszfilm és művészfilm elhatárolhatósága
- film és közönsége: ki, mit, hol néz; a közönség rétegei, ezek befogadói szokásai
- ‘elektronikus környezetismeret’: az ‘új képfajták’
1.2.3.4. Alkotás- és befogadáslélektani vetület
- a mozgókép hatása a nézőre
- a néző hatása a mozgóképre
- a monitorkultúra és az olvasási szokások
- a médium és az üzenet, az üzenetek mediatizálódása
1.2.3.5. Gyakorlati-technikai vetület
Hogyan készül a film?
- az első kísérletek a kép rögzítésére, a korabeli berendezések, ezek működési elve
- a forgatás: előkészületek, anyaggyűjtés, a helyszín kiválasztása, díszletek, kellékek, közreműködők
- a közreműködők feladata: rendező, operatőr, színész, világosító, díszlettervező, hangmérnök stb.
Hogyan készítünk filmet?
- a korszerű felvevők típusai, működése
- előkészületek
- a forgatás menete, technikája
- az utómunkálatok
1.2.4. A mozgóképoktatás kapcsolata más tantárgyakkal
A fentiekben már szó esett róla, hogy a korábban kiadott tantervek sem feledkeztek meg a tantárgyi koncentrációról. A gyakorlatban azonban a komplex szemlélet nem hódított teret olyan mértékben, mint ahogy azt a tantervelméleti és didaktikai, valamint szakmai megfontolások kívánták volna. Természetesen számos pedagógus törekedett az irodalom, illetve a nyelvtan vagy más tárgyak tanítása során szóba kerülő jelenségeket egységükben látni és láttatni, ez azonban éppen a tanterv rendkívüli feszített tempója, valamint koncepcionális és órarendszerkesztési problémák miatt nem sikerülhetett maradéktalanul. A Nemzeti alaptanterv megadja erre a lehetőséget, hiszen legfőbb újdonsága éppen a műveltségi területek szerinti felépítése. Számos meggondolás erősíti tehát a tantárgyak haladási ütemének, tartalmának és koncepciójának összehangolását, de ebbe az irányba mutat a NAT betűje és szelleme is.
Az alábbiakban az oktatáspolitikai dokumentum Mozgóképkultúra és médiaismeret című fejezetének - pontosabban ezen fejezet egyik részletének - értelmezését kíséreljük meg úgy, hogy sorra vesszük a szöveg vízszintes rovatait. Ezek rendre a következők: Mozgóképírás, olvasás; Művészeti ismeretek; Művelődéstörténet; Kommunikációs rendszerek.
A Mozgóképírás, olvasás rovat az audiovizuális üzenetek nyelvtana felől közelít, jelezve a mozgókép - mint jelenség és tantárgy - kapcsolatát a vizuális kultúrával. Egyszerűen fogalmazva arról lehet szó, hogy a korábban Rajz és műalkotások elemzése elnevezésű órarendi egység a mozdulatlan ábrázolatokat tanulmányozza, jelen tárgyunk pedig a mozgókat. A látás útján felfogott és értelmezett közlemények közös jellemzőire aligha kell felhívnunk a figyelmet: a mozgókép nyelvi sajátosságait értelmezhetjük a fénykép - azaz a technikai úton létrehozott állókép -, illetve a fényképezés mint tevékenység felől is.
A rovat másik nézőpontját kínálja az anyanyelvi és irodalmi nevelésről szóló fejezet Általános fejlesztési követelmények című részletének néhány pontja: "Különféle beszédműfajok kommunikációs technikáinak alkalmazása és értékelése például a szándék és a hatáskeltés szempontjából; ideértve a tömegkommunikáció ismert műfajait is." (1.E pont, l. még 1.B, 1.G) Ha tehát a mozgókép, illetve hatáskeltő eszközei jelszerűségét hangsúlyozzuk, olyan tantárgyat kapunk, amely szerves kapcsolatot tart az anyanyelvi, valamint a vizuális neveléssel.
Az irodalmi nevelés és a mozgóképkultúra közötti átjárás nyilvánvaló, és ez valószínűleg megjelenik majd a bölcsész végzettségű tanárok által készített tantervekben. Továbbmegyünk: az irodalomoktatásra erjesztő erővel hathat a mozgókép, amennyiben gazdagítja a tárgyat a lektűr, a giccs, a tömegkultúra témájával. A NATban több összefüggésben felbukkanó "Kik, mit, miért olvasnak?" kérdés talán ezt az eddig elhanyagolt szempontot helyezi új megvilágításba. A mozgókép és az irodalom viszonylatának vannak természetesen tanulságai a cselekményvezetés módszerei, a tér- és időszervezés eljárásai megfigyeltetésében, a valóság és a fikció kölcsönhatásának vizsgálatában is. Ha tehát a mozgóképet mint esztétikai természetű jelenséget tárgyaljuk az iskolában, akkor könnyen megtalálhatjuk a kapcsolódási pontokat az irodalommal. Ezek a kapcsolódási pontok olvashatók ki a fentiek alapján a Mozgóképkultúra és médiaismeret vízszintes, Művészeti ismeretek rovatából.
A részletes követelmények Művelődéstörténet rovata a közlésmódok mentén mintegy időbeli távlatba helyezi a technikai úton létrehozott kép fejlődését. Ha tehát az előző rovattal kapcsolatban azt mondtuk, hogy tantárgyunk anyaga esztétikai ihletésű, akkor most hozzátesszük: történeti is annyiban, amennyiben a NAT követelményként fogalmazza meg a tájékozódást a hazai és egyetemes filmművészetben - ilyenként kap szerepet az irodalommal mint a legtöbb elképzelésben történeti logikával rendelkező tárggyal való újabb kapcsolódás lehetősége. A film történetében való tájékozódás tartalma és terjedelme helyi alkuk eredménye lesz majd, hiszen a tárgy súlyát a helyi programokban nyeri el.
Vannak a Mozgóképkultúra és médiaismeret tárgynak hozadékai a társadalomismeret számára is. Az Ember és társadalom műveltségi terület Általános fejlesztési követelményeinek 2.II.B pontja a következőképpen fogalmaz: "Legyen képes a különböző ismeretforrásokból (tömegkommunikáció, könyv, sajtó stb.) származó információkat kritikusan szemlélni." Itt, és a NAT más helyein kirajzolódó emberkép nem a defenzív helyzetben levő, a hírforrásoknak kiszolgáltatott egyén képe, hanem az ítéletalkotásra képes emberé, aki a tömegközlési eszközöket szuverén módon használja - pontosan ezt a nevelési célt szolgálja az Ember és társadalom blokk közösen a mozgóképoktatással. Az Ember és társadalom ebben az értelmezésben segítheti a mozgóképoktatás "elektronikus környezetrajz" vetületének érvényre juttatását, amennyiben a társadalomtörténeti vizsgálatokban - így a jelenkort és a jelenkort megjelenítő tömegközlési eszközöket szemlélve - alkalmazza a forráskritika módszereit.
A Mozgóképkultúra és médiaismeret negyedik rovata, a Kommunikációs rendszerek kitér a közleményeket elektronikus úton továbbító eszközökre: a mozgókép kisközösségi, társadalmi és kultúraközi, azaz globális hírközlésre is alkalmas. Ebben az összefüggésben tehát újra rá kell mutatnunk esztétikai természetére éppúgy, mint nem-művész alkalmazására a hírközlésben, a tudományos ismeretterjesztésben, az oktatásban és a szórakoztatásban. Az elemi mozgóképi élményeket diákjaink a televízióból kapják, ezért lehet a tantervek hangsúlyos témaköre a monitorkultúra.
A kommunikációs rendszerek bemutatásához igénybe kell venni az Informatika műveltségi terület szakembereinek segítségét - meg természetesen a diákokét, akik közül számosan naprakész ismeretekkel rendelkeznek az ‘információs országútról’, az interaktív médiáról, a multimédiáról. Az Informatikával kiépülő kapcsolat így a tárgy technikai vetületében jut érvényre, ezért a NAT számítástechnikát és könyvtárhasználatot magában foglaló fejezetének A felkészítés fő területei elnevezésű részlete szövegszerűen a Mozgóképkultúra és médiaismeret megfelelő helyéhez utalja az olvasót.
| Előző fejezet: 1. A mozgóképkultúra terjesztése a közoktatásban | Tartalom | Következő fejezet: 1.3. A mozgóképkultúra tanításának módszertana |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |