VISSZA A LISTÁHOZ
ENGLISH
DOWNLOAD MUSIC
http://imapixmusic.web.surftown.se/
Színezett régi levegő - NahTe bemutatja Vető János és Kina herceg
fényképmunkáit digitális nyomatokon + néhány eredeti ezüstzselatin
Nah Te (Vető János) site
VETŐ / NAH TE KORÁBBAN A LIGETBEN
 
 

NAH TE (VETŐ KÍNA HERCEG):
ESSAY A FOTORÓL
 

Na,
mihez kezd az optikai tudat,
más mesterek tükrében?

Foto:
a rácsodálkozás művészete.

SZÉPSÉGÉNÉL FOGVA A FÉNY
A LEGALKALMASABB ELHITETNI VELÜNK A VALÓSÁGOT.

A SÖTÉT AZ MÁS,
OTT CSAK A SZAGOK ÉS TAPINTÁS.
DE EZ ITT LEGYEN ÉJFÉL,
TOR,
SÍRKÖ AZ EZÜSTELJÁRÁSNAK.
MÁSRÓL LESZ SZÓ,
BÁR FELTŰNIK + /-
ÉS LENCSÉNK IS LESZ,
MINT ANNYI MÁS FELESLEGES DOLOG,
AMI FELTORNÁZTA MAGÁT A CSODA SZINTJÉRŐL A LÉTMINIMUMIG.

DE EZ ITT MOST LENG,
TRAPÉZ!
MÉREGGEL TELI CSAPDA,
EZ A LEGSÖTÉTEBB KAMRA.

"MERT ÚGY ÉRZED MEGHALTÁL
ELTŰNSZ, MINT KÉK SZIKRA
PEDIG ITT SE VOLTÁL"
(gyufán talált vers)

Az az eszeveszett igyekezet, ahogy őseink és sajnos mi magunk is
belezuhanunk ennek a hihetetlen tapimozinak a csapdájába,
ahogy bele szoktatjuk, sőt valósággal belekényszerítjük magunkat
és utódainkat ennek a giccsnek a karmai közé, minden tradíció ellenére (lévén a tradíció maga is ott
folyik)
és amit úgy hívunk: történelem.

Ez az a terület, ahol szégyenletes hidegvérrel adja
egymásnak a kilincset a jobbról-balról támadó tébolyult hatalomvágy,
próbálva elhitetni hogy:  V A N

Hiába piramisok, atombomba, beton, vasút, űrrakéta
 - á t t e t s z ö   m i n t   e g y   n e j l o n z a c s k ó !

 É s   a   h a g y o m á n y   h i á b a   s ú g j a   v a g y   h a t e z e r   é v e
s e m m i ,   v a g y   p e d i g   t é n y l e g   m i n d e n k i   m i n d e n t   t u d ,   c s a k   t u n y á
n   t e t t e t i   a   h ü l y é t ?

P e r s z e ,   h a   a   d o l o g   i l y e n   e g y s z e r ű  v o l n a,
d e   s a j n o s   n e m   a z .
M ö b i u s   e z,   k i f o r d í t o t t   b u g y o r
( m i n t   B i r k á s   Á k o s   k i f e j t e t t e   e g y i k   m u n k á j á b a n )

 M i   f o l y i k   a   s z á m o k   v i l á g á b a n ?
A   r á n k   t e l e p e d ő   é s   m i n d e n t   s z é p   l a s s a n
 b e h á l ó z ó   k e t t e s   s z á m r e n d s z e r   á t r a k   m i n k e t
a   d i g i t á l i s   d o m a i n b e .
 B e a t e k b ő l   b i t   l e s z ü n k
m é g   c s a k   f á j n i   s e   k e l l ,
l e s z ü n k   f i l e .

 A   f á j d a l o m   p é l d á u l   t i p i k u s   tapimozi jelenség,
akár csak az azt csillapító szerek,
de lehet, hogy ez a kijáraton a kilincs,
mint a voo-doo varázsló eszköztárában a coca-colás üveg.
Elhúzni a függönyt
fellibbenteni a fátylat
ideát láthatóvá tenni az odaát illékony világát.
Ez és egy jó adag véletlen,
micsoda egybeesés
 - de  ezekről  k é s ő b b .

 A   f e l a d a t   é s   a   h o z z á v a l ó k :
 F é n y k é p h ű   f e l v é t e l e k   a   l é l e k   u t a z á s a i r ó l .
A n y a g a   l e g y e n   á t t e t s z ő ,
 e l e m e i   e b b ő l   a   v a l ó s á g b ó l   v a l ó
 f é n y á t e r e s z t ő   f o r m á k
n é h a   e g y f o r m á k ,
 f o s z i l l á k   a z   e z r e d   k ü s z ö b é n ,
a h o l   m á r ,   - m é g ,   m e g i n t -
k i j á r a t   n y í l t   a z   i d ő b ő l .
 A   f é n y b u b o r é k o t   j e l e n t s e   e z   e s e t b e n
v i l l a n y k ö r t e ,   p u k k a n ó s - f ó l i a ,
 d e   v a n   i t t   a m f o r a ,   c s i g a
s z ó v a l   t ö k é l e t e s n e k   t ű n ő   k i s   s z i m b ó l u m   t á b o r .
 K e r e s v e   s e   l e h e t n e   j o b b a t   t a l á l n i .

 A z   e l s ő   m ű v é s z e t ,
a m i t   é l e t e m b e n   k é s z í t e t t e m
e g y   t á b l a   v o l t ,   a m i r e   a z t   í r t a m :
a   k i á l l í tásra jövet  talált  első műtárgy.
Történetesen egy jó állapotban levő bőrönd,
kitömve kukoricacsuhéval. Ok.
Ez elég dada, elég minimál, elég hip elég flux, de nem ez a lényeg,
hanem hogy...   Rájöttem, ez egy kamera.
Benne a száradó levél a film!
De ki figyel oda?
Ha az eredmény csak homályosan látható.

 - De neki megtetszett ez a homály,
kedélyéhez  i l l ő.
I n n e n   m á r   c s a k   l é p é s   v o l t   a   s ö t é t k a m r a ,
a h o l   s z á m á r a   + / -   v a l a m i   e l d ő l t .
 y i n ~ y a n g .
S z e v a s z   !
S z ó v a l   f o g o d   a   f é n y t ,
b e v i s z e d   a   s ö t é t b e   +   /   -
k i h o z o d ,   é s   a z t   h i s z i k   ú g y   v o l t
 - é s   h á t   m e r t   ú g y   i s   v o l t
 c s a k   é p p e n   m á s   k é p e n   e z t   l á t n i
e g y   m á s i k   k é p e n   m á s k é p p e n .

 U g y a n e z   z e n é b e n :
l e g y e n   a n y a g a   a z   i l l a n ó   i d ő b ő l   k i s z a k a d t   p i l l a n a t   N e m   f o n t o s
a   m i é r t   c s a k   a   m i t   é s   a   h o g y a n .
M i   m a r a d ?
 H o m á l y o s   k é r d é s r e   h o m á l y o s   v á l a s z .
V a l a m i   f e s t m é n y s z e r ű ,
á r n y é k r a   v a g y   t a l á n   c a m e r a - o b s c u r a   v e t í t é s r e
e m l é k e z t e t ő   f a t a - m o r g a n a .
 -   m ö g ö t t e   l á t s z i k   a   f a l .
N e m   v o l t   e z   m i n d i g   í g y
 -   a   t u r i n i   l e p e l ,
 a   h i r o s i m a i   u g r ó   á r n y é k ,
v a g y   Kína herceg   k é s ő b b i ,
r é z g á l i c c a l   m ű k ö d ő   k ő f é n y k é p e z ő g é p e i
 -  é l e s e n   n é z   á t   t é r e n   é s   i d ő n
a k á r   e g y   N i k o n   a   k ö d b e n .

 H á m o s   G u s z t á v   2 $ - o s   k u l c s - t a r t ó
k a m e r á k k a l   f é n y k é p e z t e  Amerika  fényeit,
egy amerikai Koppenhágában  egy konténer lyuk-kamerával
vetíti fejjel lefele elénk az ipari tájat hajóstól,  vonatostól,

én meg már két éve jóformán csak fejben fényképezek,
kicsit nehéz még másoknak is meg mutatni, ezért használok kamerát is.
Pl. egy Pajtást (Dr. Sándor Gábor ajándéka).

Egy igen alacsony fényérzékenységű síkfilmre egy éven át naponta exponált különböző
fényviszonyok között különböző dolgokat.
Az eredmény egy ködben úszó szürke vár  e l ő t t   a   t e l i h o l d
6 x 6 - b a n   k ö z é p r e   k o m p o n á l v a .
 I t t   m á r   k e z d e t t   g y a n ú s s á   v á l n i   a   d o l o g .
H o l   á l l   a z   a   v á r ?   -  a m i   e l ő t t   a   h o l d   á l l ?
 -  t e l i .
J ó,   a   v á r   l e h e t   e g y   v á r o s
 a   h o l d   l e g y e n   e g y   l á m p a ,
e g y   é v   a l a t t   e g y   i l y e n   k i s   s z o b á b a n
a z é r t   e l é g   s z é p   e r e d m é n y .

 E b b e n   a   s z o b á b a n   p e r s z e   -   v a n n a k   k ö n y v e k .
N e m   s o k ,   d e   s z i n t e   m i n d e n .
 -   V a l ó s z í n ű l e g   a   k e v e s e b b   m é g   t ö b b   v o l n a .
 M i n d   u g y a n a r r ó l   s z ó l
m á s   v i r á g o k   i l l a t á b a   b ú j v a ,   ú s z t a t v a   l e l k e m
 f e l s z í n   é s   m é l y   k ö z ö t t .
 M é l y e n ,   v a g y   é p p   f e l s z í n e s e n ,
k r i s t á l y f é n n y e l   m u t a t v a   o d a ,   h o l   j ó l l e h e t ,
 j o b b á r a   t i l o s .

 H a j t   e l ő r e   p i o n y i r -  v é r ,
a   k e s k e n y   ö s v é n y   s z é l é n   m á s o k   u t á n
b a l l a g o k   e l ő r e .
 L e g y ü n k   o b j e k t í v e k !
-  a   s z ó d á s ü v e g   a l j a   i s
k é p e s   e l é n k   r a j z o l n i   e g y   m á s f a j t a   v i l á g o t ,
n e m   b e s z é l v e   a z   e s z k i m ó - f é n y k é p e z ő g é p e k
j é g - o p t i k á i r ó l .
S z í n e s b e n  persze más,
de léteznek fekete, fehér és más
monochrom világok,
 - Hogy csak Pablot említsem.
Mindenki ismeri őt,
 az itt van, de más kor jelensége,
és akkor itt van még
amit, úgy hívnak késleltetett poén.

Mert van-e szebb, mint amikor Semmi sincs?
Igen, a Minden:
de az ugyanaz.
Tehát, marad ez, a köztes,
az összes kacatjával.
Matatásra alkalmas terület,
ahol anyagba folyik a gondolat,
még azt hisszük ismerni az elejét, a végét
(a másikon mérjük így,
mások meg rajtunk.
Ha mérik egyáltalán)
Szóval így tolódik   a   k o l l e k t í v   f e l i s m e r é s
 e m b e r e m l é k e z e t   ó t a   b e l e   a   j ö v ő b e .
K i v é t e l e z v e   m u t a t v a   k i u t a t   k e v e s e k n e k .
 É r d e k e s   m ó d o n   p o n t   a   X I X .   s z á z a d
b e d o b j a   a   f é n y k é p e z é s t ,
 é s   p o n t   e z   a z   a   p o n t
a h o l   a z   e g é s z   ú j r a   k é p l é k e n n y é   v á l h a t .
 -   B á r   d o l g o z t a k   m á r   r a j t a   m á s   m ű v é s z   k o l l e g á k ,
i t t   k e z d   e l   k i f o r d u l n i   a   v a l ó s á g
 a z   á l o m   t e r ü l e t e i r e ,
i t t   v á l n a k   l á t h a t ó v á   a z   i d e g e n   i d ő k
é s   a   h a m i s   l á t s z a t o k .
 R ö v i d d e l   e z u t á n   R ö n t g e n n e l   b e l e   a z   e m b e r b e
( e z   e s e t b e n   a z   e m b e r i   t e s t   a   f i l m )
 m a j d   m é g   b e l j e b b   h a j l é k o n y
ü v e g s z á l o p t i k á v a l   a z   e r e k b e ,
a belekbe.

De már ezt is elhagytuk,
van ragyogó hologramunk
oda digitalizálom
magam ahova akarom,
csak legyen hozzá lézer.
Van. Lesz!
De ez sem kell.
Létezik - mint mondják - erre ősibb módszer,  ami
mint mellék jelenség,
képességgé válhat.

Milarepa például mielőtt felmutatta a halál jeleit,
személyesen hívott és kísért el mindenkit barlangjához,
ahova már mindenki előtt megérkezett.
Mellesleg ugyanez a helyzet repüléssel,
csillagutazással.

Láthatunk-e álmunkban fényképet?
Miért is ne,
de láttak-e régebbi korok álmodói fényképet?
 - Gondolom igen,
az álmokban minden lehetséges.
De vajon mit látott Castaneda don Juan szobájában?
 - Vetített álmot
vagy egy másik valóságot?

Nem kérdés.
Az a kérdés: lehet-e onnan ide hozni ott készített fényképet,
gazdagítva vele az itt, táguló határait.

Tulajdonképpen az  egy izgalmas pont
ahol a statikus képek elkezdenek egymásra rétegződni
ahol idők és terek össze mosódnak.
Egy tipikus hely a látás tágítására.
Az a kuszaság ami így keletkezik,
emlékeztet a mindennapok vérszegény homályára.

Jóga írók is használják ezt a samskara hasonlatot.
De ez nem jóga,
ez a dolgozat a fényképezésről kíván szólni.
Van fény
és mi érzékenyek vagyunk,
a ránk váró idő feladat.
Minden lények üdve érdekében előre, gyerünk...

Avagy, mi a hézag a használt vegyszerekkel?

Mint még valószínűleg egy rövid ideig köztudott,
a fotózás kémiai folyamat is.
Ahol mérgekbe pancsolás,
vizezés, ezáltal szemetelés,
mérgezés folyik.
Ami marad...
szégyen cserébe.
Áldozat és közhely a kanálisban köt ki a vegyszer.

OK. a digitális birodalomban már más,
az már másként szemetel.
Az amatőr és hivatásos fényképkészítők milliárdjai
micsoda elképesztő
piszkolást vittek végbe
az elmúlt másfélszáz év alatt,
hogy megőrizzék
ezt a mit is?

Fiatalkoromtól sajnos magam is az élen.
A fene egye meg.
És még ma is lemegyek.
A sötétkamrába.
Mert húz, törni határt
(optikai  tudattágítás)
kémia és fizika  határán felhasználni
a "quasi recycle" szemetet,
paralell növelve azt.
Mert bizony...
A tónusok, a formák találkozása,
mit tagadjam,
engem máig elkápráztat.
 

(1998)


VETŐ / NAH TE EARLIER IN THE LIGET
Nah Te (János Vető) site
 
 

NahTe:
PHOTOESSAY
TO WHERE DOES  OPTICAL KNOWLEDGE TURN IN THE MIRROR
OF OTHER MASTERS?

PHOTOGRAPHY:
The Art of Astonishment

NOTES AND COMPARISONS
BY VIRTUE OF ITS BEAUTY,
LIGHT LENDS ITSELF PARTICULARY WELL
TO PRESUADING US OF REALITY.
THE DARK IS DIFFERENT -
WHERE THERE ONLY SMELLS AND TOUCH.
BUT LET THIS BE MIDNIGHT, A FUNERAL BANQUET,
A HEADSTONE FOR THE GELATINE SILVER PROCESS.
THIS WILL BE ABOUT SOMETHING ELSE,
ALTHOUGH THE +/- ARE APPEARING,
AND LIKE SO MANY OTHER UNNECESSARY THINGS,
OUR LENSES ARE NOW BECOMING,
THAT WHICH HAS FORCED ITSELF UP
FROM THE LEVEL OF MIRACULOUS
TO THAT OF SUBSISTENCE.
BUT THIS, NOW,
IS SWINGING HERE, LIKE TRAPEZE!
A TRAP FULL OF POISONS, THIS IS THE DARKEST ROOM.

*
But maybe this is the handle on the exit door, like a coke bottle in a voodoo wizard’s bag of tricks. To pull back the curtain, to raise the veil. For what’s here to make what’s there visible. This, and a good dose of chance… what a coincidence! But more on this later. The task and the materials: Photorealistic exposures of the soul’s journeys. Let the material be transparent, its elements translucent forms taken from reality, sometimes the same forms, fossils from the cusp of the millennium, where, - yet, again - an exit opens in time. Let a bubble of brilliance be a bulb, cracking foil, but we have amphores here, snails; a, seemingly perfect little camp of symbols. One could not find anything better. The title of the first “Art-object” I ever exhibited: “The first object d’art found on the way to the exhibit.” It happened halfway there and was a suitcase in pretty good condition, stuffed with corn husks. OK. This is quite dada, quite minimal, quite hip, quite fluxus, but that wasn’t the point.
The point was that I realized ...it was a camera. With drying leaves inside for film! Faded chlorophyll. But who cares if the result is obscure? Me. I was taken by the obscurity. It fit my disposition. From here, it was just one step to the darkroom, where my +/- e(positive) and -/- e(negative) was decided: Yin-yang. Hello! So you take some light, bring it into the dark, you +/- it, then bring it out and it looks like that is the way it was. – And well, since it was that way, only in another way: to see this in a different picture… pictured differently. The same goes for music: Let its material be the rent voice of the invisible story. It is not the why, only the what and how that matters. What’s left? Only an obscure answer to an obscure question. Is it something painterly? Perhaps a Fata Morgana reminiscent of a shadow or camera obscura projection with the wall showing behind it.
Hasn’t it always been like this? The shroud of Turin, the jumping shadow of Hiroshima, or KINA prince’s later copper vitriol-based stone camera staring through time and space sharply, like a Nikon through fog.* Gustav Hamos used two-dollar keychain cameras to capture the lights of America. An American in Copenhagen projects upside-down industrial cityscapes before us, complete with boats and trains, using a “container hole-camera”. For the past two years, I have almost solely taken mental photographs. It is a bit difficult to show others, hence I use a camera as well. An “Instamatic” (Pajtás) for example.

For a year I exposed a low-sensitivity film-plate to various things every day under various lighting conditions. The result was the full moon in front of a gray castle floating in fog centered in a 6x6 frame. Here, things started looking suspicious. Where is that castle standing, in front of which is the moon? –full. All right, the castle could be a city and the moon, a lamp. Nice results for one year in such a small room. In this room of course, there are books. Not many, but nearly all you need - less being even more. They are all about the same thing, and are concealed in the fragrance of different flowers, floating my soul between the surface and the deep. Deeply or superficially, they show the way with crystal light, to where, most likely, it is forbidden to go.
Pioneer blood moves me forward. I trudge ahead on the edge of the narrow trail in the footsteps of others before me. Let’s be objective. Even the bottom of a seltzer bottle could paint another world before us, not to mention the ice-optics of Eskimo cameras. Of course, it is different in color, but black, white and other monochromatic worlds exist. I could just mention SzLSz 1992 W-t.* Everyone knows the phenomenon of here it is but at another time. So then, here is what’s called: a suspended punchline. For is there anything more beautiful than when there is nothing? Yes-when there’s everything! But that’s the same thing. So, what’s left is this intermediary, with all its frippery. An area fit for rummaging, where thought flows into matter. We still would believe we know the beginning, the end (we measure it on others, others on us). So, thus collective recognition from time immemorial shifts into the future. In a few exceptional cases, it provides an escape route. Interestingly, it is the 19th century that throws in photography, precisely at that point when all can become malleable again. Although other fellow artists have worked on it before, this is where reality spills out into the area of dreams, where strange times and fake perceptions become visible, and shortly after this, into humans themselves with X-rays (in this case the human body is the film), and later, further inside, into the veins and guts with flexible fiberoptics. But we have passed that by as well with our shining holograms. I can digitalize myself there, wherever I want, as long as there are lasers. And there are. And there will be! But we don’t even need that. There is, as they say, an ancient way, which like a side effect, could become an ability. Milarepa, for example, before he shows the signs of death, personally invites everyone to his cave and escorts them one by one, to where everyone had already been. Incidentally, the same is true for flying and space travel. Can we see photographs in our dreams? Of course, but had dreamers of earlier ages seen photos? I think, yes. Everything is possible in dreams. But what did Casteneda see in Don Juan’s room? Dreams projected or another reality. It’s not a question. The question is: is it possible to bring photos here made there, enriched with the expanding limits of here. Actually, this is the exciting point, where static pictures begin to layer on each other where times and spaces merge. A typical place for expanding horizons. The confusion, which arises from this, reminds us of the enervated blur of the everyday. Buddhist writers also use this samsara comparison. But this isn’t Yoga. This essay would speak about photography. There’s light and we’re sensitive-the time exercise that awaits us. In the interests of all beings, let’s go…
Or-what is the problem with used chemicals? As is probably still common knowledge, photography is a chemical process too.
When you’re splashing in poisons, diluting and thereby dripping everwhere, poisoning occurs. The result is a shame. It’s a sacrifice and commonplace that chemicals bind in the sewer. OK. The digital world is different. A different kind of dripping.
The millions of amateur and professional photographers have accomplished an incredibly unbelievable defamation in the last century and a half for the preservation of this… this, what exactly? Since my childhood, unfortunately, I’ve lead the pack.
Damn it. And I’m going again today. Because to increase in parallel the use of ‘quasi-recyclable’ refuse on the chemical and physical borders is to prefer to break the bounds of optical knowledge. Because it is surely these very tones and combination of forms that I’m calling into question here which dazzle me to this day.

* KINAherceg / HajasTibor - Valie Export / St.Auby Tamás / Birkás Ákos / Janesch Péter / Pablo Picasso / Erdély Miklós / Lorrensy Júlia/TNPU / Baksa Soós János in the darkroom.