|
|
|
|
Május elején ülésezett a KHVM Közlekedési Konzultatív és Érdekegyeztető Fóruma, ahol a meghívott érdekképviseletek kifejthették véleményüket a személyszállítási törvény készülő téziseiről. Nem áll módunkban részletesen közreadni a még egyeztetés alatt álló anyagot, de röviden ismertetjük az alapjait.
A tézisek foglalkoznak az alapellátás, a finanszírozás és a munkamegosztás kérdéseivel. Ügyes és helyenként homályos megfogalmazásokkal bujtatja el az előterjesztő KHVM az autóbuszközlekedés előnyben részesítését. Úgy tűnik, a legfájóbb pont a buszosoknak, hogy a MÁV saját tarifáival közlekedtethet vonatpótló buszokat az ideiglenesen bezárt vasútvonalak mellett. A tézisek javaslatai szerint erre a MÁV-nak csak korlátozott ideig lenne a jövőben joga. Az autóbusz pártiak részesülnek ott is előnyben, amikor a vasút „nem megfelelő színvonalú" szolgáltatást tud csak nyújtani.
A tézisekben utolsó pontként szerepel a gyengeforgalmú mellékvonalak ügye. Sajnos nem a gazdasági-társadalmi körülmények mérlegeléséből levezetve, hanem az állam által a szolgáltatásokért fizetett díj függvényében kezelik a mellékvonalakat. (Minél kevesebb a mellékvonal, annál kevesebb szolgáltatást kell teljesíteni.) Összességében úgy érezzük, a tézisek nem eléggé kiforrottak, csak helyenként tézisszerűek. Egyébként pedig a közlekedési alágazatok között dúló piaci verseny befolyásolását látjuk benne, sajnos a környezetkímélőbb vasúti közlekedés kárára.
Elvileg a vasúti menetrend a mérvadó. Fotó: Joó Ferenc
Elkészült a mellékvonalakkal kapcsolatos akadémiai vizsgálat is. Őszinte meglepetésünkre az anyag messze elmarad attól a megkívánt körültekintő tanulmánytól, amire számítottunk. Véleményünk, hogy ismételten előtérbe kerültek az egyes vonalak üzemgazdasági, számszaki adatai, miközben nem elég széleskörűen vizsgálták a vonalmegszüntetésnek a helyi társadalomra, gazdaságra vonatkozó hatásait (beleértve a vasút környezetkímélő mivoltát). Bár rengeteg az összehasonlító adat, sok egyéb összehasonlítás, — úgy érezzük — kimaradt a vizsgálatból: pl. az adott utasforgalmat hány vonat bonyolította le, milyen hatékonyságnövelő lépésekkel lehet a mellékvonali üzemet még gazdaságosabbá tenni. Az a véleményünk, hogy helyenként sajnos a szakszervezetek gátolják a hatékonyság növelését, pl. amikor nem egyeznek bele abba, hogy a motorkocsikon a menetjegyet a mozdonyvezető adja ki. Szerintünk munkavállalói szempontból is kedvezőbb az, ha egy adott területen a vasutasok fele továbbra is korábbi munkahelyén dolgozhat, mintha a helyi mellékvonal bezárásával mindenkinek távoznia kellene.
Joó Ferenc
