|
|
|
|
Dr. Illés Zoltánnak, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnökének
alábbi felszólalása a költségvetési törvényjavaslat országgyűlési vitája során,
1998. november 16-án hangzott el.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyar Polgárok! Engedjék meg, hogy mondandóm bevezetőjeként idézzek az Alkotmánybíróság 28/1994. számú határozatából, amelyet a 48/1997. számú határozatában is megerősített:
„Az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje. ... A környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a gazdasági és társadalmi körülményektől függő olyan minőségi és mennyiségi hullámzást megengedni, mint a szociális és kulturális jogokéban, ahol a körülmények megkívánta megszorítások később orvosolhatók. E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot."
Ezt az alkotmánybírósági határozatot a költségvetési törvény megalkotásakor különösképpen figyelembe kell venni, hiszen ez a törvény a kapcsolódó egyéb jogszabályokkal együtt alapvetően meghatározza a környezet állapotának alakulását.
Az elmúlt éveket, évtizedeket sajnos az jellemezte, hogy a költségvetési törvény megalkotásakor jórészt figyelmen kívül hagyták az előbbiek során említett szempontokat, és így a társadalomnak jelentős károkat okozva, alkotmánysértő módon elősegítették a környezet pusztítását és az emberek egészségének romlását.
A jelenlegi kormánynak a rendelkezésre álló rövid idő alatt természetesen nem volt lehetősége arra, hogy ezen a helyzeten gyökeresen változtasson, így kényszerűségből az 1999. évi állami költségvetés környezetvédelmi szempontból is magán hordozza még az elmúlt évek jegyeit. A változás azonban megkezdődött. A kormány és ezen belül a Pénzügyminisztérium is biztosított arról, hogy a jövőben erősíteni fogják azokat az eszközöket, amelyek a környezet állapotát javító, a fenntartható fejlődésnek megfelelő társadalom és gazdaság kialakulását ereményezik. Ezeket az eszközöket két fő részre osztanám.
Az első a környezetvédelmi adóreform. A kormányprogramban kiemelt helyen
szerepel az élőmunkát sújtó terhek, a társadalombiztosítási járulék és a személyi
jövedelemadó csökkentése. Az 1999. évi költségvetés e szándék megvalósításának
kezdeti lépése, ami a 2000. évi költségvetésben remélhetőleg már jóval erősebben
mutatkozik majd meg.
Az emberi munkát terhelő adók és járulékok mérséklése következtében kieső államháztartási bevételeket részben „a szennyező fizessen" elv megvalósításával lehet pótolni. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a környezetet súlyosan károsító ágazatok, iparágak, tevékenységek költségeinek egy jelentős részét az egész társadalommal és az elkövetkező nemzedékekkel fizettetik meg. Ennek a gazdaságilag ésszerűtlen, társadalmilag igazságtalan és környezetvédelmi szempontból súlyos következményekkel járó helyzetnek a megváltoztatása országunk elemi érdeke, de ez felel meg az Európai Unió, az OECD és az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciája keretében vállalt kötelezettségeinknek is. Az említett elvnek megfelelően emeltük a benzin jövedéki adóját az idei inflációnak megfelelő mértékben, a gépjárműadó alsó tételét 50, a felső tételét 25 százalékkal növeltük, és valorizáltuk a környezetvédelmi termékdíjakat.
A másik fontos tényező a közvetlen állami támogatások rendszere. Az elkövetkező időszakban környezetvédelmi szempontból is felül kell vizsgálni az elkülönített állami alapok és fejezeti kezelésű előirányzatok keretében nyújtott állami támogatásokat, és a jövőben csak olyan tevékenységekre szabad közpénzeket kiadni, amelyek nem rontják a környezet állapotát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az államháztartás olyan átalakítását, amely előtérbe helyezi a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés követelményeit, komoly elemzéseknek, tudományos kutatómunkának kell hogy megelőzzön. Sajnos az elmúlt években gyakran előfordult, hogy a költségvetési törvény és a kapcsolódó egyéb jogszabályok meghozatalát nem előzte meg részletes vizsgálat – nem csak a környezetvédelmet érintő hatások vonatkozásában, de egyéb társadalmi vagy gazdasági szempontból sem. Ezzel a gyakorlattal gyökeresen szakítanunk kell. Ezt követeli meg többek között az államháztartási törvény is, amely kimondja, hogy „a kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor ... bemutatja a költségvetési törvény legfontosabb társadalmi és gazdasági hatásait".
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az országgyűlés környezetvédelmi bizottsága a jövő évi költségvetési törvényt általános vitára alkalmasnak találta és támogatta. Köszönöm figyelmüket!
