Kutatási eredmények

Szilády Szilvia

ERŐSZAK ÉS BRUTALITÁS A MAGYAR TELEVÍZIÓS MŰSORKÍNÁLATBAN

Általános szempontok a televízióban ábrázolt erőszak vizsgálatánál

Kevés olyan területe van a kommunikációtudománynak, amellyel a kutatók annyit foglalkoztak volna, s olyanfokú társadalmi érdeklődésre tart számot, mint a televíziós erőszak. A témában végzett kutatások száma már 1993-ban kb. 5000-re volt tehető (Kunczik 1993). Erősen eltérnek a vélemények a médiális erőszak hatásának megítélését illetően mind az egyes tudósok, mind az egyes országok között. Az USA-ban, ahol a vizsgálatok a legrégebben és a legnagyobb intenzitással folynak, és mára már számos kutatási eredmény került napvilágra, a legerősebben tartja magát az a vélemény, hogy a médiális erőszak mind rövid, mind hosszú távú hatása bizonyítható (National Institute of Mental Health 1982). Nem árt azonban ezeket az eredményeket némi óvatossággal kezelni, miután ezen a kutatások nagy része laboratóriumi körülmények között zajlott, tehát eredményeik a valós életre csak nagy elővigyázatossággal interpretálhatóak (pl. Bandura, Berkowitz kísérletei).

George Gerbnernek (1980) a televízióban mutatott erőszakkal kapcsolatos vizsgálatai szerint az amerikai televíziós csatornák főműsoridejük 70 százalékában erőszakot tartalmazó műsorszámokat sugároznak, s óránként átlag 5,7 erőszakos cselekedetet mutatnak. Ez az arány a hétvégi gyermekműsorok tekintetében még rosszabb a maga 92 százalékos, illetve óránkénti 17 darabos átlagával. Átlagos napi tévénézési időtartalomnál, ami az amerikai gyermekek esetében három és fél óra, ez azt jelenti, hogy egy gyermek 12 éves koráig 244.185 erőszakos tettet és 14.000 halottat lát (Winterhoff-Spurk 1986). Ezek az adatok természetesen mindenki számára rémisztőleg hatnak.

Annak ellenére, hogy a helyzet Németországban sem jobb, a német televíziók adásonként átlagban 11,1 erőszakos tettet mutatnak 5,6 percen át (Media Control 1985), a téma szakértői némileg visszafogottabban fogalmaznak, és többnyire úgynevezett “hatásveszélyről” (Wirkungsrisiko) beszélnek. Ez azt jelenti, hogy bár összefüggés nem mutatható ki a fikciós valamint a társadalomban valósan jelenlevő erőszak között, mégis abból a veszélyből kell kiindulni, hogy ez az összefüggés létezik.

Sokáig tartotta magát az úgynevezett katarzis-elmélet, amelynek legfőbb képviselője, Feshbach később maga is felülbírálta hipotézisét, miszerint a televízióban látott erőszak hatására a nézőben felgyülemlett agresszív érzelmek csökkenhetnek, sőt meg is szűnhetnek a látott erőszakos cselekményben való közvetett részvétel által. Annak ellenére, hogy még a hetvenes években is történtek kísérletek az állítás igazolására (Keupp 1971), mára a katarzis-elmélet szakértő körökben elutasításra talált, miután a későbbi kutatások ennek rendre ellentmondtak (Groebel-Gleich 1993, Meyn 1996).

A témában felgyülemlett, rengeteg kutatási eredmény különböző teóriák megfogalmazásához vezetett, amelyek ismertetése túllépné ennek a tanulmánynak a kereteit (stimulációs-elmélet, habitualizációs-elmélet, inhibíciós-elmélet stb.). A médiában ábrázolt erőszak nézőkre gyakorolt hatását vizsgálva a tudósok abban azonban egyetértenek, hogy ennek mechanizmusa nem egyszerű és nem direkt, azaz nem mondhatjuk, hogy azok a nézők, akik a média kínálatából sok erőszakot “fogyasztanak”, maguk is agresszívak lennének, vagy magát az erőszakot pozitívan ítélnék meg. Ugyanakkor az erőszak mediális megjelenítése bizonyos körülmények között kedvez ezen magatartásmódok kialakulásának. így az erőszak hatása függ a néző típusától, a tévénézés körülményeitől, a látott agresszió mértékétől, módjától. Különösen alkalmas a néző agresszivitásának növelésére a filmek által közvetített erőszak: (Vetró-Csapó 1991: 36)

1. ha a képernyőn vagy a moziban, élő, valós szereplők előadásában jelenik meg, vagyis nem rajzfilm vagy tudományos-fantasztikus film;

2. ha az erőszakot tartalmazó program a valós élet eseményeit eredeti felvételen közvetíti;

3. ha gyermekek vagy serdülők a nézők;

4. ha a nézők előzőleg frusztrált állapotban voltak;

5. ha a néző maga agresszív viselkedésű;

6. ha a néző szokásos agressziórepertoárja a látottakhoz hasonló.

Olyan longitudinális vizsgálatokból, mint amilyet Lefkowitz és munkatársai végeztek, sajnos még kevés áll rendelkezésünkre, s habár ezen eredményekkel sokan egyértelműen bizonyítani vélik a televízióban mutatott erőszak hosszú távú személyiség károsító hatását (1), mások megalapozott kételyeiknek adnak hangot (pl. Kunczik 1975).

Lefkowitz és munkatársai (1972) vizsgálataik nyomán azt tapasztalták, hogy magas korreláció áll fenn erőszakos műsorok nézése és az agresszív viselkedés között. Először 875 nyolc és kilenc éves gyermek televíziós szokásait vizsgálták aszerint, hogy milyen mértékben preferálnak erőszakot tartalmazó műsorokat. Tíz évvel később a csoportból 427 fiatalt újravizsgáltak, és megállapították, hogy akik nyolc éves korukban előszeretettel néztek erőszakos műsorokat, azok tizenkilenc éves korukra agresszívabbak lettek, mint akik a televíziós erőszakból kevesebbet konzumáltak. A kutatók egyúttal arra a következtetésre jutottak, hogy a korreláció független a család szocio-gazdasági helyzetétől, a szülők nevelési stílusától, a gyermek intelligenciaszintjétől, valamint attól is, hogy a gyermek hány órát tölt a tévé előtt. Ugyanakkor egyes szociokognitív tényezők döntőnek bizonyultak, mint:

a néző milyen mértékben azonosította magát az agresszív karakterrel;
mennyire hiszi, hogy az erőszak elfogadott módja egy cél elérésének;
mennyire hiszi, hogy a tévé valóban ábrázolja az életet.

Az agresszor, mint modell

A gyermekfejlődéstan elmélete szerint a csecsemők és a kisgyermekek elsősorban a körülöttük levők cselekedeteinek utánzása révén szocializálódnak. A szüleik, nevelőik véleményének és ítéleteinek formájában sajátítják el a társadalom értékrendszerét, normáit, viselkedésszabályait, vagyis az utánzás és hasonulás szakadatlan folyamataként tanuljuk meg, mit tilos és mit szabad. Ezt a tanulási módszert nevezi a pszichológia obszervációs tanulásnak, amely azt jelenti, hogy “a modell puszta megfigyelése elegendő ahhoz, hogy a gyermek - akarva-akaratlanul - cselekvéseit elsajátítsa”. (Ranschburg 1995: 122)

Az obszervációs tanulás elméletéből kiindulva több kutató annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az erőszakot tartalmazó szórakoztatóműsorok a nézőket - mindenekelőtt a gyermekeket és az ifjúságot - viselkedésmintákkal látják el, amelyek többnyire látensek maradnak, azonban adekvát feltételek mellett antiszociális magatartásban manifesztálódnak. Miután az agresszív magatartás túlnyomórészt tanult magatartás, következésképpen felmerül a kérdés, hogy a gyermekek folyamatos konfrontációja az agresszív tévé-modellekkel, mennyiben befolyásolja a gyermekek személyiségfejlődését. Számos kísérlet bizonyítani véli (Bandura, Ross, Ross 1963), hogy a gyermek képességének megfelelően az obszervációs modell viselkedését mindig megtanulja. Az azonban, hogy a viselkedést alkalmazza-e (akár a megfigyelt, akár az eredetitől eltérő helyzetben), az az identifikált normarendszerének függvénye.

Emellett Bandura és Huston (1961) hat éves gyermekekkel végzett kísérletei egyértelműen igazolták, hogy az agresszió olyan viselkedésforma, melyet gyermekek, különösen a fiúk, a viselkedés egyéb típusainál sokkal szívesebben utánoznak. Az elsajátítás képessége ugyan független a nemtől, a nők azonban az agresszív viselkedést ritkábban alkalmazzák. (A kísérletek egyik érdekes felismerése, hogy a nőknek egyáltalán nem jelent problémát az agresszív férfi-modellekkel azonosulni.)

Egy a német, a Bundestag felkérésére készült szakértői bizottsági jelentésből (2) kiderül, hogy a filmek agresszív modelljeinek hatása mindenekelőtt azoknál a kiskorúaknál valószínűsíthető, akik személyiség struktúrájukból vagy szociális hátterükből fakadóan hajlanak az erőszakos magatartásra. Különösen áll a megállapítás azon gyermekek és fiatalok csoportjára, akik környezetében az érdekek keresztülviteléhez és a felmerülő konfliktusok megoldásához alkalmazott erőszak mindennapos. Amennyiben a filmekben hasonló magatartásminták jelennek meg, mint amelyeket a saját környezetükben is tapasztalnak, az erőszak, mint konfliktusok megoldásának lehetséges vagy egyetlen hatékony eszköze megerősítést nyer. (Ezt nevezik “dupla adag-effektusnak”.)

Bizonyítottan modellalkotó erőt tulajdonítanak a kutatók ezen kívül olyan tényezőknek, mint a státusz, hírnév, kompetencia stb. Bauer (1981) vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy az erős, sikeres, a néző számára attraktív hősnek különösen a bizonytalan, könnyen befolyásolható, tapasztalatlan nézők körében van modellértéke, mint amilyenek a gyermekek és a fiatalkorúak. Rámutatott, hogy főleg fiatalkorúaknál figyelhető meg erős azonosulás, ami a megjelenésre, a mozdulatokra és a magatartásra is kiterjed.

A jutalmazott agresszió

A mediális erőszak hatásának megítélésében egy, a kutatók által kiemelten kezelt aspektus: az erőszak alkalmazásának olymódú bemutatása, mint céljaink elérésének, illetve a konfliktusok megoldásának sikeres és hatékony eszköze. Amennyiben a filmbeli erőszak az elkövető számára büntetés vagy bárminemű negatív következmények nélkül marad, nagyban valószínűsíthető, hogy a néző az erőszakos magatartást pozitívan ítéli meg, és maga is alkalmazza érdekeinek sikeres keresztülviteléhez. Bandura (1963, 1965) az utánzásos válaszok elsajátítását vizsgáló kísérletei nyomán kimutatta, hogy ha az agresszor a filmben büntetést kapott, a gyermekek kisebb hajlandóságot mutattak a filmbeli magatartás utánzására, mint amikor az erőszakos cselekedetet jutalmazták vagy reakció nélkül maradt.(3)

Ugyancsak fentiek érvényesek arra az esetre, ha a környezet legitimálja az erőszakos cselekedetet, s a film annak a véleménynek ad hangot, hogy az áldozat jól megérdemelt büntetését kapta. Többször kimutatták, hogy az erőszak igazolása növeli az agresszív hatást (Berkowitz-Rawling 1963), mint ahogy a televízió által közvetített életközeli agresszív viselkedésminták is.

Az agresszió képi megjelenítése

A német szakértők véleménye szerint a néző személyiség struktúrája és szociális háttere mellett az erőszak megjelenítésének módja és formája játszik a hatás szempontjából döntő szerepet, vagyis a hangsúly nem annyira azon áll, hogy egy film erőszakot tartalmaz, hanem hogy ez miként történik. A mannheimi egyetemen végzett kutatások szerint (1000 nézőn különböző módszerekkel teszteltek különböző, filmbeli erőszakos jeleneteket, azon céllal, hogy megállapíthassák, hogy a nézők agressziópotenciálja ezek hatására milyen mértékben változik) azok a filmek, amelyek az erőszak következményeit az áldozatok szemszögéből ábrázolták, s a történet felépítése és dramaturgiája a néző szimpátiáját az áldozat számára igyekezett megnyerni, a legdrasztikusabb jelenetek ellenére a nézőknél agressziót építenek le (Grimm 1992). Az erőszak áldozatával való azonosulás az erőszak alkalmazásának negatív megítélésének kedvez, s a néző a valóságos életben megpróbálja az áldozatéhoz hasonló szituációkat elkerülni. Amennyiben a film az erőszakot az elkövető szempontjából jeleníti meg, anélkül, hogy a tett következményeit az áldozatra nézve bemutatná, az agressziópotenciál a nézőben növekszik. Ha a néző az agresszorral szimpatizál és az áldozat iránt nem érez sajnálatot, a film azt a benyomást tükrözi, hogy az erőszak legitim, normális eszköz célja elérésének érdekében. Ezáltal növekszik a nézőben az erőszak alkalmazásának készsége a valóságos környezetben is.

Belson (1978), aki tizenkét éven át vizsgálta a tévés erőszak megjelenési formája és a viselkedés megváltozása közötti összefüggést, ugyancsak hasonló következtetésre jutott. Véleménye szerint a realisztikus ábrázolású, könnyen utánozható, spontán és kellemetlen következmények nélküli erőszak hat a leginkább a nézőre. Ugyanakkor az erőszakot ábrázoló rajzfilmek, sci-fi, sportközvetítés szerinte nem vezetnek agressziónövekedéshez. Ezzel szemben Bandura (1965) kísérletei a szimbolikus és reális modell hatását vizsgálva megállapították, hogy mindkét esetben a viselkedés megváltozásához vezet, habár a valós modell az imitáció szempontjából hatékonyabbnak mutatkozott. Más laborkísérletek is bizonyítják, hogy a gyermekek a rajzfilmfigurák viselkedését imitálják (Undeutsch 1974).

Az agresszív hatást kiváltó feltételek rövid összefoglalása Comstock (1978, idézi Vetró-Csapó 1991) összefoglalta a műsorok vizsgálatánál azokat a lényegi szempontokat, amelyekről a kísérletek bebizonyították, hogy a nézőkben fokozódó agresszivitást idéznek elő:

1. jutalom adása, vagy a büntetés elmaradása az elkövetett erőszakért,
2. az erőszaknak, mint jogosnak a beállítása,
3. az áldozatnak, mint a való élet áldozatának ábrázolása,
4. a tettesnek, mint a nézőhöz hasonlító személynek ábrázolása,
5. az erőszaknak, mint kifejezetten rosszakaratúnak és szándékos sérülést okozónak az ábrázolása,
6. az erőszaknak, mint valósnak és nem kitaláltnak ábrázolása,
7. a néző számára tetszetős erőszak,
8. igen izgalmas tartalom, akár erőszakkal, akár anélkül,
9. kritika nélkül bemutatott erőszak.

A National Television Violence Study keretében elkészült legújabb amerikai tartalomelemzés - figyelembe véve a médiális erőszak káros hatásai közül nemcsak az agresszív magatartásminták közvetítését, hanem a szorongáskeltést, valamint az erőszakkal szembeni közömbösség előidézését is, ezen káros hatások kialakulását valószínűsítő tartalmi jellemzőket - a következőképpen foglalta össze: (4)

Különleges szempontok a televízióban ábrázolt erőszak vizsgálatához

Az eddig felsoroltakon túl a gyermek- és ifjúságvédelem gyakorlatában a kutatók fontos jelentőséget tulajdonítanak még a néző életkorának. Mindenekelőtt a gyermek azon életkortól függő képességének, hogy meg tudja-e ítélni, hogy a film fikció, nem a valóság leképezése, hanem a képzelet szüleménye. Ennek a képességnek a kialakulását általában a gyermek nyolcadik életévére teszik. Természetes körülmények között végzett kísérletek (Liebert 1972) vizsgálták a televíziós műsorokat, amelyek óvodáskorú gyermekekben illetve tizenéves fiúkban agresszív magatartást váltottak ki. Amelyek óvodáskorúakban agresszív hatást váltottak ki, olyan rajzfilmek voltak, mint a “Superman”, míg a tizenévesekre olyan filmek, mint “A minden lében két kanál”, ”Zoro”, “Zombie” gyakoroltak negatív hatást.

Emellett számos kutatás bizonyítja, amely a filmen látottak értelmi feldolgozásának mértékét vizsgálta, hogy a gyermekek tíz éves kor alatt gyakran nem képesek a filmeket egész történetként megérteni, a komplex cselekményvonalat követni, vagyis a cselekmények és következményeik közötti összefüggés számukra rejtve marad (Singer és munkatársai 1980, Collins 1975). Ebből következően a kisebb gyermekekre az erőszakos cselekmények direkt hatnak, úgy mintha csak elszigetelt cselekmények lennének, amelyek nincsenek összefüggésben az agresszió motivációjával és a következményekkel. (Vetró-Csapó 1991: 34) Azáltal, hogy a gyermekek bizonyos kor alatt a filmben látottakat jelenetek halmazaként élik meg, vagyis nem képesek a cselekménysort logikusan összekapcsolni a kiváltó okoktól a következményekig, megkérdőjelezhető azon vélemények helytállóssága, amelyek “a végén a jó győz, a gonosz bűnhődik” séma agressziópotenciál-csökkentő hatására hivatkoznak. Itt szükséges megemlíteni, hogy a büntetés időzítésének rendkívül fontos szerepe van, mint ahogy ezt már több kísérlet is igazolta (Walter-Parke-Cane 1965, Banks-Vogel-Sprott 1965).(5) Ennek ellenére a legújabb amerikai felmérés szerint,(6) amely az erőszak agresszorra való következményét aszerint vizsgálta, hogy a büntetés még ugyanabban a jelenetben bekövetkezik-e, arra az eredményre jutott, hogy az erőszakos cselekedetek 75 százalékában nem büntetik az agresszort.

Mindebből következik, hogy egyrészt rendkívül fontos, hogy a gyermekek csak az életkoruknak megfelelő műsorokat nézzék meg, mert a kiragadott események károsan befolyásolhatják magatartásukat, másrészt a televízióban ábrázolt erőszakra, mindenekelőtt a gyermekműsorokban, különleges figyelmet kell fordítani. Így például döntő szempont a kisebb gyermekek számára készült filmek és műsorok agressziótartalmának megítélésénél, hogy az erőszak illetve az erőszakos jelenet okozta érzelmi feszültség milyen időközönként kerül feloldásra, azaz, hogy az erőszakos cselekmény és negatív következménye a gyermek számára érthető legyen.

Egy további specifikus szempont az erőszakot tartalmazó műsorok gyermekekre gyakorolt hatásának vizsgálatánál az agresszív tett elkövetőjének szándékossága. Ugyan a kutatások többségénél az agresszió meghatározásának koncepciója a szándékosságon alapul (Bandura 1973, Berkowitz 1962) - gondoljunk csak egy fékező villamosnál az egymás lábára lépő emberekre -, elhanyagolhatatlan és figyelmen kívül hagyhatatlan az a tényező, hogy a morális megítélési képesség ugyancsak az életkor függvénye. Hogy egy cselekedetet, hogyan ítélünk meg, az a szándék vagy a tényleges következményének alapján múlik. Hét-nyolc éves kor alatt a gyermekek még a tett következményének alapján ítélnek, a cselekvést vezérlő enyhítő körülmény nem létezik, a szándékot nem veszik figyelembe (Mérei-V. Binét 1997). Ezt példával illusztrálva: 3 pohár véletlen leverése súlyosabb tettnek hat, mint egy szándékosan eltört pohár.

Mindebből világosan kitűnik, hogy a televízió befolyásának mindenekelőtt a gyermekek vannak kitéve. Azáltal, hogy a filmekben a különböző viselkedésminták vizuálisan jelennek meg, jóval egyértelműbben és világosabban hatnak, mint a szülők szóbeli utasításai a helyes magatartást illetően. Ezek gyakori konfliktusokat okoznak a családi nevelésben, miután gyermekeik kevésbé tekintik az ő magatartásukat követendőnek. A gyermekkorra alapvetően jellemző a kritikátlan utánzás, más emberek cselekedeteinek másolása. De az utánzástól még a serdülők sem mentesek. A gyermek fejlődésében meghatározó jelentőséget tulajdonítanak a tizenkettő és tizenhat év közötti életkornak, miután erre az időszakra tehető a gyermek világképe és értékrendszere kialakulásának folyamata.Az ifjúság eszményképeket keres, amely számára követendő példa lehet, s a televíziós hősök azonosulási igényt ébreszthetnek.

Végül szükséges megemlíteni a filmrealitás és a néző valóságos helyzetére vonatkoztathatóság mértéke közötti összefüggést, mint hatásvalószínűsítő tényezőt. Eszerint a nézőre saját valóságától (környezetétől) földrajzilag és időbelileg távol álló erőszakos cselekmény kevésbé gyakorol hatást, mint ha a hasonlóság mértéke kisebb a filmbeli valóság és a fiatalkorú néző szituációja között. Ezért szükséges megemlíteni, hogy az erőszak hatása - mint ahogy erre már korábban utalás történt - a realitásra vonatkoztathatóság mértékétől, s így műfaji típusoktól függően eltérhet.

Rajzfilmek

A rajzfilmek káros hatásának a megítélésének problematikájánál érezhető a legtöbb ellentmondás. Kevésbé zavaró ezen ellentmondó vélemények halmaza, ha a rajzfilmeken belül műfaji kategóriákat veszünk figyelembe, és különbséget teszünk az ún. klasszikus rajzfilmek és a manapság egyre inkább elterjedt akció-rajzfilmek között.

A rajzfilmben ábrázolt erőszak ártalmatlanságát bizonygató vélemények elsősorban két ismérvet szoktak állításuk bizonyítására felhozni: egyrészt a gyermek viszonylag korán kialakuló képességét, hogy különbséget tud tenni fikció és realitás között, amelyet egyes kutatók nyolc éves korra, mások korábbra teszik, másrészt, hogy a gyermekek jóval differenciáltabban ítélik meg az erőszakot, mint ahogy azt mi, felnőttek gondoljuk. A rajzfilmek erőszakosságára egyik gyakran említett példa a “Tom és Jerry”. Sok szülő elborzadva nézi Tom, a macska és Jerry, az egér erőszakos cselekedetekben bővelkedő, permanens harcát, és úgy gondolja, ha a műsorszolgáltató nem veszi figyelembe a gyermeke érdekét, neki kell eltiltani a tévénézéstől.

Egyes kutatók szerint (pl. Kunczik 1987, Rogge 1990) ezek a rajzfilmek nem jelentenek valós veszélyt a gyermekre amiatt, hogy a gyermekek ezeket a rajzfilmeket nem találják erőszakosnak, hanem számukra egyszerűen komikusak.(7) A humort általában, mint az erőszakos hatás kialakulásának enyhítő eszközét ítélik meg, amely hozzásegít, hogy a gyermek felismerje, hogy az agressziónak nincsenek megrázó következményei, azaz nem valódi. Vetró-Csapó (1991) ezt azzal magyarázza, hogy a nem realitásközeli rajzfilmeken az erőszak elveszti valóság talaját, és a gyermeknek a valódi élethelyzetekben nem jut az eszébe, hogy a filmen látott agresszív cselekedetet utánozza.

Példánkra visszatérve, a gyermekek tehát tisztában vannak vele, hogy a macska és az egér a cselekmény során számos olyan szituációba kerül, amelyet a valóságban nem élnének túl, s itt azonban nemcsak nem történik semmi bajuk, de film végére még ki is békülnek. A rajzfilm sikere azonban mindenekelőtt abban rejlik, hogy a kisegér újra és újra felül tud kerekedni a macskán, s ez által a gyermek ún. típusos vágyképletei elevenednek meg, amely a hétköznapi gyermek felnőtt viszony megfordításán alapszik.

Ha el is fogadnánk ezt az argumentációt, és nem feltételeznénk, hogy kisebb gyermekek is nézik ezeket az ún. klasszikus rajzfilmeket, akik még nincsenek birtokában a sokat hangsúlyozott realitás-fikció felismerésének képességének, semmiképpen nem tartható ezen álláspont - mint ahogy Gleich-Groebel hívja fel erre helyesen a figyelmet - a főleg realisztikus, naturalisztikus ábrázolásukkal kitűnő, többnyire Japánban gyártott, akció-rajzfilmek esetében.

Ezen kívül fontosnak tűnhet megjegyezni, hogy a humor kétélű fegyver. Egyrészt bagatellizálja az erőszakot, másrészt az öncélú agresszió olyan hétköznapi formáit teszi a gyermek szemében elfogadhatóvá, mint például a kötekedés vagy a káröröm.

Kalandfilmek-westernfilmek

A többnyire múltban játszódó kalandfilmek, ún. kosztümös filmek, valamint a westernfilmek távol esnek a magyar hétköznapok világától, ezért nem jelentenek potenciális veszélyt (Vetró-Csapó 1991).

Krimik-bűnügyi történetek

Többnyire olyan történeteket mesélnek el, amely környezetünkben is előfordulhatnak. A gyermekekre, fiatalkorúakra gyakorolt hatás vizsgálatánál nem szabad szem elől téveszteni, hogy műfajának lényege, az erőszakos tett elkövetője csak a történet végen derül ki, anélkül, hogy a tett következményei megmutatkoznának. (A történet rendszerint véget ér a rejtély felderítésével.)

Akció filmek-horror filmek

Műfajuk lényegéből adódóan (erőszakos cselekedetek sorozata, ill. szorongáskeltés) a gyermekekre való káros hatása a leginkább feltételezhető. Több eset került napvilágra, ahol az akcióhősök követendő példává váltak (Rambo, Nindzsa harcosok), s ezek végzetes következményekkel jártak, illetve a gyermekek üldöztetéses szorongásaik miatt nem egyszer pszichiátriai kezelésre szorultak. (Ismertetett esetek: Vetró-Csapó 1991.)

Öngyilkosság

Gould és Schaffer (1986) kutatási eredményei arra hívták fel a figyelmet, hogy a televízióban sugárzott kitalált öngyilkossági történetek - főként a fiatalabb nézőkben - megváltoztathatják az öngyilkossághoz való viszonyt, s mivel hatásuk aszerint, hogy provokálnak vagy gátolnak, előre megjósolhatatlan, a műsorhely megválasztásánál különös óvatossággal kell tehát kezelni őket, mert akár halálos következményük is lehet. Phillips és Cartensen (1986) vizsgálatai bebizonyították a televízióban ábrázolt szuicid cselekmény serdülőkre, különösen a serdülő lányokra gyakorolt káros hatását.

Sex and Crime

A szexualitás ábrázolásának televízióban megengedhető mértéke és a pornográfia káros hatása a gyermek pszichoszexuális fejlődésére legalább annyira foglalkoztatja a közvéleményt, mint az erőszak, s ennek megfelelően számos vizsgálat foglalkozott a kérdéskörrel. (Malamuth és Doennerstein 1984, Selg 1986, Huesmann és Malamuth 1986) Miután jelen kutatás a média és az erőszak viszonyát vizsgálja, a témát csak olyan mértékben érinti, amennyire a szexualitás és az agresszió együttesen jelenik meg. Tannenbaumnak és Zilmannnak (1971), akik az arousal (fokozott készenléti állapot) szerepét kutatták az erőszakot tartalmazó műsorok hatásának vizsgálatában, sikerült rámutatni az erőszakos tartalom és a szexuális ingeranyagok kombinációjának agressziót növelő hatására. Míg a korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nem agresszív, de izgatóbb erotikus filmek agresszívebb viselkedést váltanak ki, mint a kevésbé izgató, de agresszív profi bokszmérkőzések, későbbi kísérletek igazolták, hogy az erotikát és erőszakot egyaránt tartalmazó helyzetek agresszívabb viselkedéshez vezettek, mint a csak erotikát tartalmazó jelenetek.

A televíziós erőszak és a gyermekek, fiatalkorúak védelme:
törvényi szabályozások

1. Szupranacionális szervezetek

EU direktíva: Televízió Határok Nélkül

(Television without frontiers /3.10.1989)

5. Fejezet 22. paragrafusa megtiltja azon műsorok sugárzását, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, különös tekintettel a pornográf vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsorokra, kivéve, ha az adásidő megválasztásával vagy egyéb technikai módon biztosítható, hogy a gyermekek és fiatalkorúak a műsort nem hallhatják vagy/és láthatják.

Európa Tanács: A Határontúli Televíziózás Európai Egyezménye

(European Convention on Transfontier Television /5.5.1989)

II/7. A műsorszolgáltató felelőssége c. fejezet foglalkozik a műsorpolitikával kapcsolatos alapvető kérdésekkel, és ennek 1/b pontja konkrétan állástfoglal az erőszak aránytalan jelenléte ellen. Ezen túlmenően (2. pont) megtiltja azon műsorok sugárzását, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, ha a sugárzás ideje alapján valószínűsíthető, hogy a gyermekek és fiatalkorúak a műsort nézhetik.

2. Egyes országok szabályozásai

Amerikai Egyesült Államok: The Television Code

(A National Association Broadcasters által elfogadott műsorszórási alapelvek)

A gyermekek iránti felelősség hangsúlyozása - és az ebből fakadó megkötések - mellett a Kódex a műsorokkal kapcsolatos különleges elvek fejezetében kimondja, hogy a tévétársaságoknak figyelembe kell venniük a családi környezetet, amely műsoraik nézésének sajátos vonása. Ebből kifolyólag azokat a szórakoztató műsorokat, amelyek nem alkalmasak arra, hogy az egész család nézze, időbeli korlátoknak veti alá. Ezeket 18 és 20 óra között sugározni nem szabad, ill. ha erre mégis sor kerül, a nézőket figyelmeztetni kell.

A Kódex IV. fejezete “A műsorokkal kapcsolatos különleges elvek” címszó alatt, ezen belül az 1/A pontban foglalkozik konkrétan az erőszak kérdésével:

“Az erőszak - legyen az fizikai vagy pszichológia természetű - csak felelőséggel kezelt kontextusban mutatható be, nem alkalmazható mértéktelenül. Azoknak a műsoroknak, amelyekben az erőszak is szerepet kap, be kell mutatniuk a következményeket az áldozatokra és az elkövetőkre.

Az erőszakot bemutató részeknek kerülniük kell a túlzást, az önkényességet és az instruktív jelleget.

Az erőszak önmagáért való alkalmazása és a brutalitás vagy a fizikai agónia részletes bemutatása - kép vagy hang útján - nem megengedhető.”

Németország

Németországban az erőszak a médiában való ábrázolásának megengedhető módját szövetségi szinten elsősorban a német büntetőtörvénykönyv szabályozza. Az StGB 131.§ megtiltja olyan műsorok gyártását, importját és sugárzását, amelyek kegyetlen és embertelen erőszakos tetteket oly módon ábrázolnak, hogy ezeket ártalmatlannak vagy éppen dicsőségesnek tüntetik fel, vagy a folyamat embertelenségét oly módon mutatják be, hogy az az emberi méltóságot sérti. A tulajdonképpeni utólagos cenzúra elsődleges célja már magának a gyártásnak megakadályozása.

A gyermekek és az ifjúság védelmével foglalkozó további szabályozásokat a szövetségi államok közötti többször módosított szerződés, az ún. Rundfunkstaatsvertag tartalmazza. Az I. fejezet 3. paragrafusának 2. pontja szerint tilos olyan műsorszámok sugárzása, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, kivéve ha a műsorszolgáltató az adásidő megválasztásával vagy egyéb módon gondoskodik arról, hogy a gyermekek és fiatalkorúak a műsort nem hallhatják vagy/és láthatják. Azoknál a filmeknél, amelyek nyilvános vetítésénél a 12 év fölötti korhatár lett megállapítva, az adásidő megválasztásánál a műsorszolgáltatónak tekintettel kell lennie a fiatalabb gyermekek (12 év alatti) javára és érdekeire. Filmek, amelyeknél az alsó korhatár 16 év fölött lett kijelölve, 22 és 6 óra között vetíthetőek. Végül, azok a filmek, amelyek 18 év alattiaknak nem látogathatók, televízióban csak 23 és 6 óra között sugározhatóak. A műsorelőzetesek csak abban az időpontban vetíthetők, amikor maga a film, amelyet a műsorelőzetes ajánl, műsorra tűzhető. A korhatárok megállapítását egy, az ifjúságvédelem, az egyház, a minisztériumok és a filmipar képviselőiből álló önszabályozó testület, az FSK (Freiwillige Selbstkontrolle der Filmwirtschaft) végzi. A mozikban nem vetített vagy a videotékákban nem forgalmazott, így korhatárral nem ellátott tévéfilmek, sorozatok stb. esetében ugyancsak egy önszabályozó testület bírálja el a műsorszámok vetíthetőségének kérdését, amennyiben erre a műsorszolgáltató törvényben előírt (a belső kontrollt ellátó) ifjúságvédelemi megbízottja igényt tart.(8)

Ausztria

Az osztrák Rundfunkgesetz,(9) kimondja, hogy az ORF műsorainak, akár formai, akár tartalmi szempontból tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot és mások jogait. Az ezen túlmenő korlátozásokat az ifjúságvédelem kategóriájába utalja.

Az osztrák törvény 2.§-a szerint a televízió nem sugározhat olyan műsorokat, amelyek a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan károsíthatják. Különösen vonatkozik ez a pornográfiára és az erőszak indokolatlan bemutatására. Azoknál a műsoroknál, amelyek a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatják (nem súlyosan), az adásidő megválasztásán keresztül kell a kiskorúak megóvásáról gondoskodni.

Az ORF 1993 áprilisában elfogadott alapelvei (10) döntő kritériumként kezelik a kontextust, amelyben az erőszak megjelenik. Az ORF nem sugároz olyan műsorokat, amelyek az erőszakot és a háborút magasztalják, az önkényes igazságszolgáltatást propagálják, az erőszakot öncélúan ábrázolják (példaként a küzdősport-filmeket említik) vagy az erőszakot és a szexualitást együttesen ábrázolják.

Különleges óvatossággal kezelendők a realisztikusan ábrázolt erőszakos jelenetek, miután identifikáció lehetőségét a leginkább valószínűsítik. A műsorkészítők illetve a programszerkesztők általános szabályként alkalmazhatják, hogy minél realisztikusabb egy jelenet, az erőszak a jelenetben annál kevésbé lehet jelen.

A gyermekműsorokkal kapcsolatosan az alapelv kimondja, hogy már a kisiskolások képesek a fiktív és a reális erőszak között különbséget tenni, így a klasszikus rajzfilmekben és a burleszkekben ábrázolt erőszak többnyire nem jár káros befolyással.

3. A magyar szabályozás

A Törvény a gyermekek és fiatalkorúak védelméről a következőképpen rendelkezik:

(II. Fejezet A műsorszolgáltatás elvei és szabályai, A, Rész 1.Cím Alapelvek)

5.§ (3) Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzétenni.

(4) A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 05.00 óra között lehet közzétenni. Közzététel előtt erre a közönség figyelmét fel kell hívni.

(5) A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos.

A Törvény 5.§ 3. cikkelyében foglaltak monitorizálása véleményünk szerint a tanulmány első fejezetében részletesen kifejtett szempontok szerint értendő, vagyis figyelembe kell venni mindazon lehetőségeket, amelyek az agresszív magatartást követendő mintaként ábrázolják, különös tekintettel az agresszió büntetlen maradására, és függetlenül a bemutatott agresszió jogos vagy jogtalan voltára. Buda Béla nyomatékosan hívja fel a figyelmet arra a körülményre, hogy a pozitív főhős, aki nagy nehézségek során kiharcolja az igazságot, vagyis a jó győz azáltal, hogy visszaadja az erőszakot, sértheti a Törvény 5§ 3. cikkelyét, miután követendő példává válik: “Vele lehet azonosulni, és az ő fő jellemzője az esetek nagy részében, a morális vagy jogi állásponton túl, az agresszió képessége és sikere.(11)

Némi bizonytalansággal értelmezhető azonban a Törvény 5.§ 4. cikkelye, miután nem teljesen egyértelmű, mit érthetünk öncélúságon. A szociálpszichológia az öncélú agressziót a gonosztettel azonosítja, “amikor is az elkövető, ha egyáltalán indokolja cselekvését, semmi más okot nem hoz fel indoklásként, mint a kár akarását”(12). Az öncélú erőszakot az ún. instrumentális erőszakkal szembeállítva destruktív(13), vagy indulati agressziónak (14) is szokták nevezni, amelynél az elkövetőt mindenekelőtt az motiválja, hogy a másiknak fájdalmat, szenvedést és kellemetlenséget okozzon. Csepeli az öncélú agresszió csoportos vagy tömeges megnyilvánulási formáját a vandalizmusban, a sátánizmusban, a pogromban, a lincselésben stb. látja, míg a hétköznapi életre olyan példákat említ, mint az áskálódás, a kárörvendés, a rágalmazás.

Ugyanakkor az öncélúság fogalma egy másik interpretáció-lehetőséget is megenged, amelynek jelenléte a televíziós erőszak szakirodalmában igen elterjedt. Ez pedig a kontextuálisan indokolatlan erőszak ábrázolása, ahol az erőszak felismerhető ok nélkül, túlzón, csak magáért az erőszakért, l’art pour l’art van jelen, kiindulva abból a feltételezésből, hogy az erőszak a nézők számára attraktív, figyelemfelkeltő hatású, ezért magasabb nézettséget garantál. Az EBU 1991-ben megalkotott irányelvei a televíziós erőszak megjelenítésével kapcsolatban a következőket ajánlják: “Miután a konfliktus és az ezzel összefüggő erőszak az ember sajátja, természetszerűleg gyakran képezik a szórakoztató és fikciós műsorok központi részét. Lényeges azonban, hogy az erőszak indítékai hitelesen legyenek ábrázolva, és ne jelenjenek meg indokolatlanul csak azon célból, hogy szórakoztassanak vagy a nézettséget emeljék.

Ok nélküli erőszaknak nincs helye. (…) Az erőszak vagy agresszív magatartás olyan ábrázolása, amely utánzásra késztet, kerülendő. Az ártalmatlannak feltüntetett erőszak, illetve a fizikai vagy lelki erőszak olybéli bemutatása, mint a konfliktusok megoldásának eszköze, mindenáron kerülendő. Fontos, hogy az erőszak indítékai mellett az erőszak destruktív következményei is ábrázolódjanak, valamint, hogy az erőszak alkalmazása, mint a problémák megoldásának eszköze, kritikusan legyen bemutatva. “(15)

A TELEVÍZIÓS ERÔSZAK EMPIRIKUS VIZSGÁLATA

A kutatás célja

A kutatás elsődleges célja a televíziók “nem-zenei-fikciós” műsorkínálatában jelenlevő erőszak mértékének meghatározása. Ezen szándék feltételezi a műsorok erőszak tartalmának nemcsak kvantitatív, hanem kvalitatív vizsgálatát, amelyhez a tartalomelemzés módszerét használtuk.

A televíziós erőszak mértékének vizsgálatánál Jo Groebel és Uli Gleich 1993-ban Nordrhein-Westfalen tartomány megbízásából végzett, átfogó vizsgálatában használt kategóriarendszerre támaszkodva a következő dimenziókat különítettük el:

a/ Az erőszak előfordulásának gyakorisága

-- a valamilyen formában erőszakot tartalmazó műsorszámok előfordulásának száma,

-- az erőszakot tartalmazó szekvenciák száma műsorszámonként,

-- az egyes agresszív tevékenységi aktusok száma műsorszámonként,

-- az agresszió időtartama műsorszámonként.

b/ Az agresszió ábrázolása

-- az ábrázolt agresszió indítéka, mögöttes érve (instrumentális, reaktív, öncélú),

-- az agresszió módja (fenyegetés, kényszerítés, gyilkosság, stb.),

-- a károkozás mértéke (súlyossága, nagysága).

c/ Végzetes erőszak (csak az áldozat halálával járó erőszak esetén)(16)
-- az agresszorprofil,
-- áldozatprofil,
-- a halálos károkozás verbális és emocionális kontextusa (agresszor, áldozat),
-- az áldozat reakciói,
-- a végzetes erőszak képi megjelenítése.

d/ Az agresszió ábrázolásának szociális környezete
-- az erőszak realitásának mértéke (ideje, helyszíne, megtörtént vagy elképzelt),
-- az erőszakot közvetlen kiváltó kontextus (a tematikai keret, amelyben az agresszió előfordult),
-- az erőszak legitimációja (jutalmazott, büntetett),
-- a trágárság jelenléte.
-- a szexualitás jelenléte.

Az erôszak meghatározása

Erőszaknak tekintjük

a testi erő nyílt alkalmazását (akár fegyverrel, akár anélkül, akár a szereplő saját maga ellen, akár másokkal szemben alkalmazta),
a kikényszeríttet cselekvést az illető akarata ellenére (fizikai) fájdalom okozásával vagy megöléssel,
illetve az ezekkel való fenyegetést a történet folyamán (Gerbner, idézi Vetró-Csapó 1991, 33).

(Megjegyzés: fegyver = bármilyen eszköz, ami károkozásra alkalmas

másokkal szemben=másik személy, élőlény vagy emberi tulajdonságokkal rendelkező tárgy)

Definíciónk magában foglalja az interperszonális, fizikai erőszak minden direkt formáját, beleértve a verbális erőszakot, ha az fizikai károkozással fenyeget.

Definíciónk nem foglalja magában:

a természetes erőszakot

(a) természeti csapások, katasztrófák, legyenek azok az embertől függetlenek, vagy emberi mulasztás következményei, pl. árvizek, repülőgép-szerencsétlenségek

(kivételt képeznek: a szándékos, az élet ellen irányuló cselekedetek, pl. robbantásos merényletek, gyújtogatás);

(b) az állatok természetes agresszióját, függetlenül attól, hogy az kire irányul, pl. az oroszlán megöli az antilopot, vagy megtámad egy szereplőt (kivételt képeznek: ha az állatok emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, pl. rajzfilmek, mint “Tom és Jerry”, valamint, ha az állat az agresszió eszköze, pl. széttépetni valakit a vadállatokkal);

a tárgyak ellen irányuló, szándékos vagy nem szándékos agresszió csoportos vagy egyéni formáit pl. egy pohár véletlen eltörése, vagy a telefonfülkék megrongálása (kivételt képeznek: ha a tárgyak emberi tulajdonságokkal rendelkeznek pl. beszélő, érző robotok); a lelki agresszió megnyilvánulásait, valamint a verbális erőszak nem fizikai károkozásra irányuló formáit pl. elhangzó fenyegetés, mint “az őrületbe kergetlek”, vagy szidalmazások, mint “fulladj meg”; verbális erőszak nem direkt és nem aktív formáit pl. harmadik személyről szóló kijelentések, hogy X.Y-t megölték, vagy egy gyilkosság vagy egy háborús manőver tervének részletes ismertetése; az indirekt, strukturális erőszak formáit

pl. rabszolgaság intézménye;

nyilvánvalóan nem erőszakként interpretálható cselekedeteket

(a) a beteg egészségének megőrzésére irányuló orvosi beavatkozás, pl. operáció (kivételt képez: ha nyilvánvalóan ártó szándékkal történik, pl. kényszer sterilizáció),

(b) nem agresszív szándékú testi kényszer, ha egy veszély elhárítására történik, pl. valakit elrántani a villamos elől,

(c) valakit tréfából megijeszteni, vagy megfenyegetni, pl. valakit tréfásan hátba veregetni, valakit viccesen ujjal fenyegetni.

Az erőszak fogalmának meghatározásánál elsősorban az a szándék vezérelt minket, hogy azok az erőszakos tevékenységi aktusok képezzék kutatásunk tárgyát, amelyek egyértelműen és világosan felismerhetőek, így a néző számára direkt magatartásmintaként szolgálhatnak. Definíciónk ezért nem foglalja magában az erőszak olyan absztrakt típusait, mint például a strukturális erőszak, vagy mint a lelki agresszió rendkívül bonyolult, gyakran metakommunikatív elemekkel operáló formáit.

A tárgyak ellen irányuló agresszió, amely azáltal, hogy ugyanúgy magában foglalhatja az indulati agresszió nem kifejezetten ártalmasnak vélhető fajtáit (pl. egy ajtó erőteljes becsapása), mint az öncélú erőszak - a társadalomra egyértelműen károsnak mondható, destruktív - megnyilvánulási formáit (pl. a vandalizmus), olyan problémákat vett fel, amely - tekintettel a rendelkezésre álló időszak rövidségére - jelenleg még nem megoldott, ezért a kutatás első szakaszában kényszerűen kimaradt. Ezt a hiányosságot azonban szándékunkban áll mihamarabb pótolni.

Az elemzési egységek szintjének meghatározása

Az új technikák megjelenése, a csatornák számának rohamos növekedése megváltoztatja a nézői szokásokat. Mára nem csak a reklám szakítja meg a műsorszámokat, hanem a néző maga is. A “csatorna-szörfölés” kényelmesen a karosszékben hátradőlve történik, s ha nem jó a film, a néző irgalmatlanul átkapcsol egy másik csatornára.

A programszerkesztők, hogy ezt megakadályozzák, igyekszenek úgy összeállítani a kínálatukat, hogy az a néző számára attraktív és vonzó legyen, és gyakori érvként hangzik el, hogy a nézettségi adataik az erőszakos műsorok sikerét igazolják.

Mivel magyarázható az erőszak sikere? Íme néhány válaszlehetôség.

Orientációs és információs szükséglet: a nézô a lehetséges fenyegetô veszélyekrôl szeretne tájékozodni.

Szórakozási ill. lazítási szükséglet: attól függően, hogy a néző szituációja mit diktál. Aki egész nap stressznek van kitéve, az más kínálatot választ, mint aki fiziológiailag alultáplált. Gyorsuló világunkban azonban egyre erősebb ingereket kell produkálni ahhoz, hogy a szükségletek kielégüljenek. Ami tegnap még izgalmas volt, az ma már ártalmatlan, sőt unalmas.

Személyiségtípus: attól függően, hogy a néző ingerkereső (sensation seekers) vagy ingerkerülő típus.

Az erőszakos műsorok mellett szól az is, hogy ezek a programok relatív olcsón gyárthatók és beszerezhetőek (csomagban). Lövöldözésekhez, verekedésekhez pedig nem kell sem finoman kidolgozott forgatókönyv, sem kiemelkedő színészi tehetség.

A legtöbb kutató abból indul ki, hogy a kiragadott, magában álló agresszióaktusok, a károkozás folyamatának vizualizálása, vagyis a képi ábrázolás az, ami a nézőben leginkább emocionális reakciókat vált ki. Sokkoló képek, amelyek gyakran csak másodpercekre jelennek meg a tévé képernyőjén, még hetek múlva is az emlékezetünkben maradnak, míg egy bonyolult történetre már alig emlékszünk.

Ugyanakkor külföldi szakértők arra mutatnak rá, hogy egy film folyamatos (elejétől a végéig) végignézése ritkábbá vált, sőt a nézői szokásoknál hangsúlyeltolódás figyelhető meg azáltal, hogy a történet háttérbe szorul és a figyelem a képre terelődik. (Groebel-Gleich 1993: 37)

Emellett számos kutatás bizonyítja, amely a filmen látottak értelmi feldolgozásának mértékét vizsgálta, hogy a gyermekek tíz éves kor alatt gyakran nem képesek a filmeket egész történetként megérteni, a komplex cselekményvonalat követni, vagyis a cselekmények és következményeik közötti összefüggés számukra rejtve marad (Singer és munkatársai 1980, Collins 1975). Ebből következően a kisebb gyermekekre az erőszakos cselekmények direkt hatnak, úgy, mintha csak elszigetelt cselekmények lennének, amelyek nincsenek összefüggésben az agresszió motivációjával és a következményekkel. Vetró Ágnes és Csapó Ágnes közös munkájukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyermekek bizonyos kor alatt a filmben látottakat jelenetek halmazaként élik meg, vagyis nem képesek a cselekménysort logikusan összekapcsolni a kiváltó okoktól a következményekig. Ezért megkérdőjelezhető azon vélemények helytállóssága, amelyek “a végén győz a jó, a gonosz bűnhődik” séma agressziópotenciál csökkentő hatására hivatkoznak. (Vetró-Csapó 1991: 34)

Ezen fenti gondolatok figyelembe vételével próbáltuk az elemzési egységek szintjeit a televíziós erőszak vizsgálatánál meghatározni. Különleges jelentőséggel bíró szempont, hogy a kutatásunk nemcsak a televízióban ábrázolt erőszak mennyiségének mérésére korlátozódik, hanem ennek módjának és formájának vizsgálatán keresztül szeretne a különösen káros magatartásmintákat közvetítő öncélú erőszak kiszűrésére egyfajta kritérium-katalógust összeállítani, s ez alapján a műsorszámok hosszú távú monitoringozását megkezdeni. Ezért véljük helytállónak a direkt erőszak ábrázolásának jelentőségét a maga legintenzívebben megnyilvánuló formájában - az egyes erőszakos szekvenciák alapján, s nem az egész műsoregységet figyelembe véve - vizsgálni. Többek között erre példa az utóbbi időszak egyik legátfogóbb kutatása, amely Nordrhein-Westfalen tartomány médiaintézetének megbízásából készült (Groebel-Gleich 1993), de említhetnénk a legújabb amerikai kutatást (National Television Violence Study 1997).

A műsoregység

Műsoregységnek tekintjük a műsorszámot és a műsorelőzetest. Ezen belül a műsorszám: amely a műsorfolyamban önálló egészként funkcionál, a többi műsorszámtól formailag is elkülönül, valamint címmel rendelkezik (lásd az 1996. évi I. törvény 2. §).

A “nem-zenés-fikciós” műsorszámok: mozifilmek, tv-filmek, tv-sorozatok, folytatásos filmek, szappanoperák, teleregények, színházi közvetítések (színművek, színdarabok stb.), rajzfilmek, bábfilmek. Ezen belül a műsorelőzetes: a fenti műsorszámok valamelyikének összevágott képsoraiból egységgé szerkesztett és szöveggel ellátott ajánlója.

A műsoregység tartalmazza az alábbi formai jellemzőket:(17)

-- időtartam/idősáv,
-- gyártás helye,
-- gyártás ideje,
-- műfaj,
-- célcsoport.

Az erőszakot tartalmazó eseményegység

Egy eseményegységnek nevezünk egy időbelileg, térbelileg összefüggő “jelenetet”, vagyis szekvenciát, amely a többi eseményegységtől éles vágásokkal különül el. Egy eseményegységen belül is előfordulhatnak perspektívaváltások és finomabb “átvágások”, ezek azonban nem zavarják azt az érzetet, hogy a jelenet logikus, időbeli, térbeli és dramaturgiai egységet alkot.

Az erőszakot tartalmazó eseményegységek azok a szekvenciák, amelyek az erőszakos cselekedet közvetlen kontextusát adják, vagyis azokat a helyzeteket (jeleneteket), amelyekben az erőszakos cselekmény játszódik. Egy ilyen szekvencia tartalmazhatja az agresszió előkészítését, kivitelezését és következményeit, de nem kritérium, hogy mindez együtt legyen jelen.

Az erőszakos eseményegység minden esetben tartalmazza az alábbi tartalmi jellemzőket:

-- sorszám (az erőszakos jelenetek előfordulásának sorrendje: egy műsoregység lekódolásakor kapott legmagasabb sorszám kifejezi, hogy az adott műsoregységben összesen hány erőszakos jelenet fordult elő),

-- az agresszió előfordulásának helyszíne,
-- az agresszió előfordulásának időpontja,
-- az agresszió realitásfoka (elképzelt vagy megtörtént),
-- az agressziót közvetlen kiváltó kontextus (az agressziót előidéző helyzet),
-- konfliktushelyzet jellege (agresszor-áldozat, egyenlő partnerek),
-- az agresszió indítéka,
-- a károkozás mértéke,
-- következmény az agresszorra nézve,
-- szexualitás jelenléte,
-- trágár beszéd előfordulása.

Csak végzetes kimenetelű erőszak esetében:(18)

-- az agresszor jellemzői (száma, neme, státusza, életkora, etnikuma, tulajdonságai, szerepköre),
-- az áldozat jellemzői (száma, neme, státusza, életkora, etnikuma, tulajdonságai, szerepköre),
-- a tett eszköze,
-- az elkövető és a tett eredményének viszonya (szándékos, véletlen),
-- verbális, emocionális kontextus (agresszió, áldozat),
-- az áldozat reakciói,
-- képi megjenenítés (agresszió, áldozat, hatást felerősítő effektusok).

Az erőszakos cselekmény

Az erőszakos cselekmény az a mért időtartam, amely a vizsgált szekvenciában előforduló károkozást és ennek közvetlen következményeit, vagyis magát a műsoregységben megjelenő “tiszta” erőszakot tartalmazza. A mérés az agresszió manifeszt megnyilvánulásától veszi kezdetét, vagyis attól az időponttól, amikor a jelenetben kiderül, hogy az agresszív cselekedet rögvest kezdetét veszi, amikor az elkövető agresszív szándéka, illetve a veszélyhelyzet felismerhető. A mérés véget ér, amikor maga az agresszív cselekedet véget ért és a károkozás direkt következményének bemutatása befejeződött. A mérés abban az esetben is véget ért, ha az erőszakos cselekedet folyamatossága több mint 10 másodpercre megszakadt egy erőszakot nem tartalmazó jelenettel.(19)

Az ilyen módon mért időtartam tartalmazhat egy vagy több agresszív tevékenységi aktust, amelynek indítékai, elkövetői és áldozatai is különbözőek lehetnek. Az elmondottakat - a könnyebb megértés kedvéért - egy példával illusztráljuk. Képzeljünk el egy családi veszekedést, ahol a férj erősen ittas állapotában a feleségét előbb verbálisan megfenyegeti, majd ütlegelni kezdi. A veszekedésnek tanúja a házaspár fia, aki az anyja védelmére siet, és az apjával verekedni kezd. Az anya kétségbeesésében átrohan a másik szobába, hogy megkeresse a férje fegyverét, majd mikor megtalálta, visszamegy, és három lövéssel megöli a férjét.

Példánk egy szimpla jelenet, amely filmek tömegében fordulhatott már elő, azonban kódolása meglehetős fejtörést okozhat. Találunk benne 4 agresszió módot, azonban három különböző agresszor-áldozat kombinációban, s az ábrázolt erőszak minimum 3 indítékát vélhetjük felfedezni. Egyik lehetőség, hogy a jelenetben előforduló aktusokat szereplő-konstellációk szerint kódoljuk, ebben az esetben három erőszakos cselekményt kellene különböző indítékaival és következményeivel kódolnunk. Ez ugyan egész pontos képet adna az összetartozó elemekről, azonban az erőszakos jelenetek ilyenfajta feldolgozása rendkívül időigényes és bonyolult feladat. Ezért választottuk vizsgálatunk harmadik elemzési szintjének a szekvenciában előforduló egyes erőszakos tevékenységi aktusok összességét, amely egyrészt ezen aktusok előfordulásának gyakoriságát, valamint ezek mért összidőtartamát tartalmazza.

Az erőszakos cselekmény tartalmazza:

-- az agresszió módjait (az egyes agresszív tevékenységi aktusok előfordulását db- számban kifejezve),
-- az agresszió időtartamát (másodpercben kifejezve).

A minta kiválasztása

Azokban a tartalomelemzésekben, amelyekben a televízió “nem-zenés-fikciós” műsorkínálatában ábrázolt erőszak jelenlétét vizsgálták, kitüntetett szerepe van főműsoridőnek.(20) Miután a televíziós erőszak káros hatása főképp a gyermekek szempontjából valószínűsíthető, ezért fontos a gyermekek számára sugárzott műsorok erőszak tartalmát vizsgálni. Ugyanakkor ez nem zárhatja ki a főműsoridő vizsgálatát sem, hiszen mint ismeretes, a gyermekek jelentős része este is néz tévét. Ezért döntöttünk a televíziók délelőtti valamint az esti, a főműsoridőt felölelő idősávjának vizsgálata mellett. Tekintettel arra, hogy a felmérés egy nyári hetet vett figyelembe, valószínűsíthető, hogy a gyermekek hétköznap délelőtt is tévézhettek. Itt szükséges azonban megjegyeznünk, hogy a Tv 3 hétköznap délelőtti műsora csak közvetlen ajánlatokból áll, ezért a hétköznap délelőtti mintába nem került be.

Ugyanakkor, szem előtt tartva a nézők hétvégi tévénézési szokásait, szükségesnek tartottuk a hétvégi mintát némileg módosítani. Ezért bővítettük ki a vasárnapi reggeli-délelőtti idősávot, (tekintettel a gyermekműsorok korábbi kezdési időpontjára reggel 7 órára) valamint szerettük volna a szombati adásnap teljes 24 órás keresztmetszetének vizsgálatát megvalósítani. Ez utóbbi tervünk azonban a kazetták bekérésénél felmerülő nehézségek miatt teljes mértékben nem valósulhatott meg, így a szombati nap vizsgálatánál az egyes csatornák reggeli műsorkezdésének időpontját vettük figyelembe.

A műsorszolgáltatók kiválasztásánál természetszerűleg a két legnézettebb közszolgálati - MTV 1, Duna TV - és a három kereskedelmi - Tv 2, RTL Klub, Tv 3 - csatornára esett a döntés.

Bármennyire körültekintően jár is el a kutató a mintavétel megtervezésénél, szinte lehetetlen általánosítható kijelentéseket megfogalmazni a televíziós erőszak előfordulásának gyakoriságával kapcsolatosan, hacsak nem egy hosszabb időt kísérünk figyelemmel. Ugyan a csatornák rendelkeznek kidolgozott műsorstruktúrával, de ez többnyire az évszaktól függő, illetve nagyban befolyásolhatják nemzeti és vallási ünnepek, vagy különleges politikai- vagy sportesemények. Lehetséges megoldás ún. mesterséges heteket kreálni, amely egy egész év kínálatából tevődik össze, ez azonban jelen esetben a rendelkezésre álló idő rövidségére való tekintettel nem jöhetett számításba. Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk annak a körülménynek, hogy egy folyamatos hét vizsgálata - mindenekelőtt az erőszak előfordulásának lehetséges túl magas vagy alacsony aránya miatt - több szempontból is kritizálható, az a tény, hogy mégis emellett döntöttünk mindenekelőtt két okra vezethető vissza. Egyrészt, miután jelen kutatás nem támaszkodhat itthoni példára, s ennek kipróbált eszközeire, vizsgálatunk módszertani kísérletként is felfogható, másrészt a kutatás egy későbbi időpontban tetszés szerint megismételhető, s a kapott eredmények összevethetőek.

A kutatás eredményeinek összefoglalása

A műsorszolgáltatók “nem-zenei-fikciós” műsorkínálata

A vizsgált minta több mint 292 műsorórát tartalmazott. Ebből a “nem-zenei-fikciós” műsorszámok együttes (nettó) időtartama 155 óra 35 percet tett ki. A összes (nettó) időtartam megállapításánál az egyes műsorszámok kezdési és befejezési időtartamát vettük figyelembe oly módon, hogy a megszakított műsorszámok esetében levontuk mind a reklámra, mind a műsorelőzetesek sugárzására fordított időszakot.

A 155 óra 35 perc együttes időtartam 261 műsorszámnak felel meg, amely a filmeket, sorozatokat, rajz- és bábfilmeket valamint a színházi közvetítéseket foglalja magában. A műfajokon belüli megoszlást a műsorszámok tartalmi differenciáltságában az 1a. és 1b. táblázat szemlélteti:(21)

1a. táblázat

A műfajok (filmek, sorozatok) tartalmi sajátosságuk szerint (egyes megnevezések gyakorisága százalékban)

1b. táblázat

A műfajok (rajzfilmek, bábfilmek) tartalmi sajátosságuk szerint (százalékban)

A műsorszámok gyártási helyét tekintve mintánkban a legnagyobb számmal az amerikai produkciók vannak képviselve. Az összes vizsgált műsorszám 39 százaléka származott az USA-ból és csak 11 százaléka volt magyar. A nyugat-európai országok filmiparának produktumait tekintve Franciaország és Németország részesedett a csatornák “nem-zenei-fikciós” műsorkínálatában 8,4 illetve 5,4 százalékkal. A volt szocialista országok táborából, Magyarországon kívül, mindössze Lengyelország volt képviselve.

A teljes kínálatot figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a vizsgált hét nem tükrözi az éves európai kvóta filmalkotásokra vonatkozó kötelezettségét. A közszolgálati és kereskedelmi műsorszolgáltatók “nem-zenei-fikciós” műsorkínálatát összetevő műsorszámok gyártási helyét a 2. táblázat tünteti fel.

2. táblázat

A műsorszámok gyártási helye (százalékban)

Végül szükséges megemlítenünk, hogy a műsorszámok mellett vizsgálatunkban külön kategóriát képeztek a műsorelőzetesek. A mintánkban összesen 669 műsorelőzetes került kódolásra. Ugyan az adatgyűjtés során a műsorelőzetesek ugyanazon a kvalitatív vizsgálaton estek át, mint a műsorszámok, azonban a kapott eredmények a műsorszámokéval nem minden esetben összevonhatóak (pl. az indítékok, vagy a következmény vizsgálatánál, miután a műsorelőzetesek esetében nem logikusan összefüggő szekvenciákról, hanem összemontírozott képsorokról van szó). Ezért, a következő fejezet elején található összesítő táblázattól eltekintve, az eredményeink ismertetése során a műsorelőzeteseket többnyire külön kezeljük.

Az erőszak és brutalitás kvantitatív vizsgálata

A vizsgált időtartalom alatt összesen 1181 eseményegységet sikerült azonosítani, amely valamilyen formában (verbális fenyegetés vagy nyílt testi erőszak) erőszakot tartalmazott. Az erőszakot tartalmazó szekvenciák összesen 511 műsoregység között oszlanak meg, amely az összes vizsgált műsoregység 55 százalékának felel meg (mintánkban műsoregységként szerepelnek a “nem-zenés-fikciós” műsorszámok, valamint ezek műsorelőzetesei). Az 1181 erőszakos szekvencia összesen 3030 önálló agresszív tevékenységi aktust tartalmazott, amely jelenetenként átlagosan 2,6 konkrét agresszív cselekedetet jelent.(22)

Az erőszak aránya a “nem-zenés-fikciós” műsorszámokban

A 261 db vizsgált műsorszámból 172 db tartalmazott egy vagy több agresszív jelenetet, amely az összes “nem-zenés-fikciós” műsorszám 65,9 százalékának felel meg. Másszóval azt mondhatjuk, hogy:

A “nem-zenés-fikciós” műsorszámok kétharmadában legalább egyszer, valamilyen formában előfordult agresszió.

Az erőszak aránya a műfajok megoszlásában

Némileg árnyaltabb képet kapunk, ha az erőszak előfordulásának gyakoriságát műfaji bontásban vizsgáljuk. Ennek megoszlását a 2. ábra foglalja össze.

2. ábra

Az erőszak előfordulásának aránya műfajok szerint

* A színházi közvetítéseket tekintettel a rendkívül alacsony esetszámukra külön csak ebben a fejezetben tüntetjük fel, az erőszak mértékének kvalitatív szempontok szerinti vizsgálatánál a színházi közvetítések csak az “összesen” rovatban szerepelnek. Ebből kifolyólag a táblázatok “összesen” sora mindig a színházi közvetítésekkel együtt értendő, és nem pedig a műfaji megolszlás szummájaként.

Következő lépésben arra voltunk kíváncsiak, hogy melyik műfaji csoport tartalmaz a legmagasabb arányban erőszakot.

Az agresszió időtartam-arányának megállapításánál a vizsgált műsorszámokat műfaji hovatartozásuk alapján vizsgáltuk aszerint, hogy az egyes műfaji csoportokban előforduló erőszakos szekvenciák együttes időtartama hogyan arányul a csoportok összes műsoridejéhez képest.

Az erőszak időtartamának arányát az egyes “nem zenés-fikciós műsorszámok” műfaji megoszlása szerint a 3. ábra szemlélteti.

3. ábra

Az erőszak időtartamának aránya a műfajok szerint

az erőszak időtartamának aránya 5,68% 4,57% 0,14% 8,82% 5,55%

Amint az a 3. ábrából kiderül, vizsgálatunkban a rajzfilmek és bábfilmek csoportjának legnagyobb az erőszak aránya az időtartamot tekintve. Másképpen fogalmazva:

időarányosan a legtöbb erőszak az animációs filmekben fordul elő, megelőzve a filmeket és sorozatokat.(23)

Annak ellenére, hogy ebből az adatból a televíziós erőszak gyermekekre gyakorolt káros hatása még nem valószínűsíthető, figyelembe véve azon körülményt, hogy a rajzfilmeket leginkább a gyermekek nézik, arra következtethetünk, hogy az erőszak a televízió gyermekeknek közvetített képi világában erőteljesen jelen van.

Ezen utóbbi állítás további finomítására tovább vizsgáltuk az erőszakos szekvenciák előfordulásának valamint az egyes tevékenységi aktusok előfordulásának gyakoriságát az egyes műfaji csoportok összes időtartamát alapul véve. Ily módon megkaptuk az erőszakot tartalmazó szekvenciák, valamint az egyes tevékenységi aktusok hozzávetőleges, óránkénti átlagát műfaji csoportok szerint. Az eredmények igazolták a várakozásokat (3. táblázat), eszerint:

a rajz- és bábfilmek műfaji csoportjában - egy óra átlagában - az erőszak halmozottan fordult elő.

3. táblázat

Az erőszak műfajonkénti előfordulásának óránkénti átlaga

eseményegység/óra 3,6 4,4 1,1 11,8 5,4
aktus/óra 9,6 11,0 1,1 26,0 13,0

Az erőszak aránya a célcsoportok szerint

A műsorszámok erôszaktartalmának célcsoportok szerinti vizsgálatánál azokat a műsorszámokat vettük figyelembe, ahol explicite szerepelt a célcsoport. Ez a feltétel akkor teljesült, ha a műsorújság a műsorszám címe után ezt jelölte, pl. ifjúsági tévéfilm-sorozat; vagy a vizsgált műsorszám egy olyan összetett műsorszám részét képezte, amelynek fôcíme erre egyértelműen utalt, pl. Szűnidôre, Kölyökklub, Mese, stb. Azt is figyelembe vettük, ha a műsoregység kezdete elôtt az ajánlás szóban elhangzott, vagy a képernyôn megjelent, pl. “a következô filmet csak felnôtt nézôinknek ajánljuk”. Az eredmények a 4. táblázaton láthatók.

4. táblázat

Az erôszak aránya célcsoportok szerint (az elôfordulások abszolút száma)

A 4. táblázat adataiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az erőszakot tartalmazó műsorszámok 28,5 százalékát a műsorszolgáltatók kimondottan a gyermekek számára vetítik. Attól eltekintve, hogy itt az erőszak módjáról, súlyosságáról, vagy az erőszakos jelenetben rejlő imitációpotenciálról nincsen információnk, aggasztónak tűnhet, hogy azoknak a szülők számára, akik ügyelnek gyermekük tévénézési szokásaira, egyáltalán nincs garantálva, hogy a gyermekeik az erőszakos tartalmú műsorokat elkerülhetik.

Ha figyelembe vesszük, hogy a gyermekeiknek szóló, ifjúsági vagy családi célcsoporttal ellátott műsorszámok milyen arányban tartalmaztak erőszakot, akkor megállapíthatjuk, hogy a célcsoporttal ellátott műsorszámok 67,7 százaléka tartalmazott legalább egyszer, valamilyen formában, agresszív cselekedetet. Ugyanakkor egyetlen esetben sem fordult elő, hogy az erőszakot tartalmazó műsorszám kifejezetten felnőtteknek szóló tartalmára a műsorszolgáltató felhívta volna a figyelmet.

Egy hét vizsgálatából szabályszerű következtetéseket levonni nem lehet, ennek ellenére megkockáztatnánk azt a megállapítást, hogy:

a műsorszolgáltató által meghatározott ajánlások betartása nem szükségképpen jelenti azt, hogy kevesebb erőszak kerül a fiatalabb néző elé.

Az erőszak aránya az idősávok és a csatornák megoszlásában

A televízióban előforduló erőszak gyakoriságának vizsgálatánál kiemelten kell kezelnünk a sugárzási időpont kérdését. A nemzetközi szabályozás és a magyar Médiatörvény is engedékenyebben rendelkezik a 23 és 05 óra közötti időszakban sugárzásra kerülő műsorszámok tekintetében, s itt a műsorszolgáltató felelősségét elsősorban a szülőre hárítja.(24)

Ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk arról, hogy melyek azok az idősávok, ahol az erőszak a intenzíven jelen van, ismét az erőszak időtartamának arányát vizsgáltuk, azonban ezúttal csatornánkénti és idősávonkénti bontásban. (5. táblázat)

5. táblázat

Az erőszak időtartamának aránya idősávok és csatornák szerint

HÉTKÖZNAP (H-P.)

Idősávok Műsorszolgáltatók Idősávok

MTV 1 Duna TV TV 2 RTL Klub TV 3

09-12

netto időtartam (sec.) 20700 19260 36480 46500 0 122940

agr. időtartam (sec.) 745 573 1453 2640 0 5411

n=72 % 3,60 2,98 3,98 5,68 0,00 4,40

18-22

netto időtartam (sec.) 33900 24240 47940 45000 53580 204660

agr. időtartam (sec.) 1197 1579 2360 3407 3664 12207

n=78 % 3,53 6,51 4,92 7,57 6,84 5,96

netto időtartam (sec.) 54600 43500 84420 91500 53580 327600

agr. időtartam (sec.) 1942 2152 3813 6047 3664 17618

% 3,56 4,95 4,52 6,61 6,84 5,38

HÉTVÉGE (Sz-V.)

Idősávok Műsorszolgáltatók Idősávok

MTV 1 Duna TV TV 2 RTL Klub TV 3

-07 (csak szombat)

nettó időtartam (sec.) 0 0 1440 0 0 1440

agr. időtartam (sec.) 0 0 86 0 0 86

n=1 % 0,00 0,00 5,97 0,00 0,00 5,97

07-12

nettó időtartam (sec.) 15780 7740 23760 25260 6180 78720

agr. időtartam (sec.) 681 150 2262 2096 30 5219

n=63 % 4,32 1,94 9,52 8,30 0,49 6,63

12-18 (csak szombat)

nettó időtartam (sec.) 8220 11700 19980 9420 12600 61920

agr. időtartam (sec.) 0 20 1249 624 369 2262

n=23 % 0,00 0,17 6,25 6,62 2,93 3,65

18-22

nettó időtartam (sec.) 10920 8700 17700 12360 18780 68460

agr. időtartam (sec.) 204 13 473 149 1526 2365

n=19 % 1,87 0,15 2,67 1,21 8,13 3,45

22-24 (csak szombat)

nettó időtartam (sec.) 2940 4500 4440 4320 5760 21960

agr. időtartam (sec.) 18 97 2176 169 1096 3556

n=5 % 0,61 2,16 49,01 3,91 19,03 16,19

nettó időtartam (sec.) 37860 32640 67320 51360 43320 232500

agr. időtartam (sec.) 903 280 6246 3038 3021 13488

% 2,39 0,86 9,28 5,92 6,97 5,80

Az 5. táblázat adataiból a következőket állapíthatjuk meg.

(a) Az erőszak időtartamának aránya idősávok szerint

Az erőszak arányát idősávonként vizsgálva elsősorban két műsorsáv tűnik szembe, ahol az erőszak, időarányát tekintve, intenzíven jelen van. Ez a két kereskedelmi adó, a Tv 2 és a Tv 3 szombat éjszakai sávja, valamint a Tv 2 és az ugyancsak kereskedelmi műsorszolgáltató RTL Klub gyerekeknek szóló szombat reggeli-délelőtti műsorsávja. (Éjszakai sáv :Tv 2 : 49, 01%, Tv 3: 19,03%; reggeli-délelőtti sáv: Tv 2: 9,52%, RTL Klub: 8, 30%.) A két esetben kimaradó, de nem ugyanannak a kereskedelmi csatornának (egyszer az RTL Klub, egyszer a Tv3) a hiánya valószínűleg azzal magyarázható, hogy az RTL Klub nem szándékozik “ütközni” a konkurenciával, ezért az “RTL Night Klub” című műsorát péntek éjszakánként tűzi vetítésre, és szombatonként az esti film után egy talk-show-t sugároz, illetve a Tv 3 szombati műsorának kezdési időpontja délelőtt 10 óra.

A 4. ábrán jól látható az erőszak heti megoszlásának tetőzési pontja. A agresszió időtartamának aránya itt világosan megmutatja, hogy a különösen agresszív tartalmú filmek a szombat 22 és 24 óra közötti időszakban láthatók.

Az AGB adatai szerint hétvégén 22 óra után még a 4 és 12 év közötti korosztály több mint 10 százaléka, a 13 és 17 év közötti korosztály több mint egynegyede ült a tévékészülékek előtt. Ez az arány kb. 300 000 kis- illetve fiatalkorú nézőt jelent.

4. ábra

Az erőszak időtartamának aránya idősávok szerint

A diagramból kimaradt a szombat reggel 7 óra előtti idősáv, miután mindössze 1 db agresszív műsorszámot tartalmazott.

Az AGB korcsoportok szerint összeállított nézettségi adatait vizsgálva szembetűnő, hogy mindkét korcsoportnál a legmagasabb nézettséget produkáló idősávot, akárcsak a felnőtt korosztálynál, a főműsoridő képviseli. Először 23 óra után figyelhető meg mindkét korcsoportnál a nézőszám radikális változása. (5. ábra)

5. ábra

Az idősávok korcsoportok szerinti nézettsége az összes csatornára

Hétköznap

Hétvége Forrás: AGB Media Service

(b) A hétköznapi és hétvégi műsorkínálat erőszakaránya

A csatornák hétköznapi és hétvégi műsorainak átlagos erőszaktartamát vizsgálva - az időtartamukat tekintve - nem találunk lényegi eltérést, ez az arány hétköznap: 5,38%, hétvégén: 5,80%. Azonban a százalékos adatokat csatornánként megnézve azt konstatáljuk, hogy a közszolgálati adók hétvégi “nem-zenés-fikciós műsorkínálatában” az erőszak aránya, időtartamát tekintve, lényegesen alacsonyabb, mint a kereskedelmi műsorszolgáltatóké. Ez az arány a hétvégén a közszolgálati adóknál: 1,68%, a kereskedelmieknél: 7,60%.

Vagyis azt mondhatjuk, hogy:

a kereskedelmi csatornák hétvégi “nem-zenés-fikciós” műsorkínálatában az erőszak aránya négy és félszer magasabb volt, mint a közszolgálati csatornákon.

Ha figyelembe vesszük, hogy a hétköznapi arányok különbsége ennél lényegesen kisebb (közszolgálatiak: 4,17%, kereskedelmiek 5,89%), akkor a fenti megállapítás elsősorban közszolgálati adók “családközpontúbb” műsorpolitikájával függhet össze. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az erőszak időaránya a közszolgálati adóknál a hétvégén - a Tv3 7 és 12 óra közötti műsorsávjának kivételével - minden műsorsávban lényegesen alacsonyabb, mint a kereskedelmieknél. (A Tv 3 hétvégi műsora délelőtt 10 órától kezdődik, előtte csak közvetlen ajánlatokat sugároz.) Természetesen ezt általánosítva megfogalmazni csak akkor szabadna, ha a csatornák műsorkínálatát több héten keresztül vizsgálnánk.

Egy következő vizsgálatnál azonban mindenképp érdemes lenne azt a hipotézist ellenőrizni, miszerint:

míg a közszolgálati adók tekintettel vannak a hétvégi televíziózási szokások családias jellegére, s ezért a műsorkínálatukban az erőszak mennyiségét csökkentik, addig a kereskedelmi adók az erőszak mennyiségének növelésével próbálják műsorkínálatukat a nézők számára attraktívvá tenni.

Az egyes csatornák műsorkínálatának erőszakaránya

Az összegyűjtött adatoknak egy további vizsgálati szempontja, hogy melyik televíziós csatorna sugározta a vizsgált időszakban az összes “nem-zenés-fikciós” műsorszámokra szánt műsoridejéhez képest a legtöbb erőszakot.

Az agresszió arányának csatornánkénti megoszlását a 6. ábra szemlélteti.

6. ábra

Az erőszak időtartamának aránya csatornák szerint

A két közszolgálati adó időaránya között szinte minimális az eltérés, és ugyanez a megállapítás érvényes a kereskedelmi műsorszolgáltatókra is. Tehát “legerőszakosabb” vagy “legkevésbé erőszakos” csatornáról nem beszélhetünk.

Ugyanakkor szembetűnő az eltérés az erőszak arányát tekintve a közszolgálati és a kereskedelmi műsorszolgáltatók között. Egészen pontosan:

az erőszak időarányát tekintve, egy hét alatt kétszer annyi erőszak fordult elő a kereskedelmi csatornákon, mint a közszolgálati adókon a “nem-zenei-fikciós” műsorszámokban.

A fenti adat nagyon óvatos becsléssel a kereskedelmi adókon átlagosan napi félóra tiszta erőszaknak felel meg. Ez a hozzávetőleges időtartam azonban csak a “nem-zenés-fikciós” műsorszámokban előforduló erőszakra vonatkozik. Nem foglalja magában a hírműsorokban, valamint az egyéb információs- és magazinműsorokban előforduló erőszakot (Forró nyomon, Fókusz, stb.) a mozifilmek ajánlóit (25) (reklámban, vagy a kulturális ajánlóműsorokban kerültek sugárzásra). Ugyancsak nem szerepelnek a napi félórában az ún. werkfilmekben, a dokumentumfilmekben, valamint a realitás és a fikció határvonalait teljesen egybemosó, s ezért az erőszakkutatók által különösen veszélyesnek ítélt, a magyar csatornákon csak a közelmúltban megjelent új műfajban, a Reality-Tv-ben (Életmentő járőr, Életveszélyben) előforduló erőszak sem.

Műsorelőzetesek

A 669 vizsgált műsorelőzetesből 339 tartalmazott valamilyen formában erőszakot, amely megfelel a műsorelőzetesek 50,7 százalékának. A 339 műsorelőzetesben összesen 1001 agresszív tevékenységi aktus fordult elő, amely műsorelőzetesenként átlagosan 3 agresszív aktust jelent. (6. táblázat)

6. táblázat

Az erőszakot tartalmazó műsorelőzetes aránya csatornák szerint (abszolút számok és százalék)

A valamilyen formában agressziót tartalmazó műsorelőzetesek csatornánkénti megoszlása a Duna Tv-t kivéve meglehetősen homogén képet mutat. A kereskedelmi csatornánkon valamint az MTV 1 csatornán az erőszakot tartalmazó műsorelőzetesek száma közel 50, illetve valamivel több mint 50 százalék. A Duna Tv-n ennél lényegesen alacsonyabb, mindössze 8,1 százalék.

Az erőszakot tartalmazó műsorelőzetesek csatornák szerinti vizsgálatának utolsó szempontja volt az előzetesekben előforduló egyes agresszív aktusok átlagos hosszának megállapítása. Itt mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy találunk-e lényegi különbséget az egyes aktusok átlagos hosszát tekintve a közszolgálati, illetve a kereskedelmi csatornák műsorelőzetesei között. A mintánk alapján kapott eredményekből, amelyeket a 7. táblázatunk foglal össze, igazolódni látszik azon feltételezés, miszerint a privát adók műsorelőzeteseiben előforduló aktusokra a rövidebb időtartam jellemző, amelyen keresztül erősebb akció-orientáltságukat vélhetjük felfedezni. Erre a megállapításra azonban jelen tanulmány egy későbbi fejezetében még visszatérünk.

7. táblázat

Az erőszakos aktusok átlagos hossza a műsorelőzetesekben a csatornák megoszlásában

A műsorelőzetesek agresszió tartalmával kapcsolatos elemzésünk utolsó, azonban igen fontos területét képezte annak megállapítása, hogy a valamilyen formában agressziót tartalmazó műsorelőzetesekben ajánlott műsorszámok milyen idősávokban kerülnek ténylegesen vetítésre. A kérdést konkrétan megfogalmazva: igazolható-e az a feltételezés, hogy minél későbbi időpontban kerül az ajánlott műsorszám vetítésre, műsorelőzetese annál erőszakosabb. (8. táblázat)

8. táblázat

Az erőszakot tartalmazó műsorelőzetesek az ajánlott műsorszám tényleges vetítési időpontja szerint

A 8. táblázat jól illusztrálja, amint 18 óra után vetítésre kerülő műsorszámok műsorelőzetesében az agresszív tevékenységi aktusok műsorszámonkénti átlaga 22 óráig folyamatosan emelkedik, majd 23 órától kezdve lényeges lecsökken. Ugyanakkor a valamilyen formában erőszakot tartalmazó műsorelőzetesek túlnyomó többsége a 18 és 20 óra közötti idősávban vetített műsorszámokra vonatkozik. Ennek magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a kereskedelmi csatornák a főműsoridő nézettségét már a főműsoridős műsorsáv legelején szeretnék biztosítani úgy, hogy lehetőleg az egész műsorsáv magas nézettséget produkáljon. Ezért oly módon alakítják ki a műsorstruktúrájukat, hogy még a hírműsor előtt beillesztenek egy sorozatot - ilyen pl. a “Sliders” az RTL Klub műsorán -, vagy a 20 órás bűvös határt megelőzve korábban kezdik a filmeket, így pl. a Tv 2 19 óra 55 perckor kezdi az esti “nagy filmet” ( a vizsgált héten pl. a “Polip” vagy a “Herkules”) ill. a Tv3, amely a legkorábban jelentkezik a hírműsorával, már 19 óra 15 perckor kezdi a filmeket vetíteni (“New York rendőrei”, “Fejvadász”, “Chicago Hope”).

A televíziós erőszak kvalitatív elemzése

Az erőszak ábrázolásának módja

Az televízióban jelenlévő erőszak vizsgálatánál lényegi szempont az előforduló agresszió kvalitatív vizsgálata. Vizsgálatunk első lépésében az interperszonális erőszak különböző megjelenési módjaira, a szereplők konfliktushelyzetére, az agresszív tett mögött meghúzódó indítékokra, valamint az okozott kár mértékére és nagyságára koncentráltunk. A tanulmány függeléke a megfelelő részletességgel tartalmazza a kapott eredményeket; itt és most csak a legfontosabb eredményeket közöljük.

a/ Konfliktushelyzet

Első lépésben a konfliktushelyzet típusát vizsgáltuk, vagyis azt a viszonyt, amely az agresszív cselekmény résztvevőire jellemző. Mindenekelőtt két főtípust különböztettünk meg, az egyértelmű agresszor-áldozat helyzetet, illetve a konfliktushelyzet azon típusát, ahol az erőviszonyok a szereplők között kiegyensúlyozottnak mondhatók. A kombináció azokra a helyzetekre értendő, ahol a szekvenciában előforduló erőszakos cselekmény különböző szereplő konstellációkban van jelen, ezért a szereplők között mind szimmetrikus, mind aszimmetrikus viszony feltételezhető. (9. táblázat)

9. táblázat

Konfliktushelyzet

mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen*

n=164 n=358 n=317 n=339 =1181

egyértelmű agresszor-áldozat viszony 36,0% 55,5% 58,0% 26,0% 44,7%

egyenlők a partnerek 26,2% 21,5% 16,7% 14,2% 19,0%

kombináció 31,7% 9,2% 13,6% 19,8% 16,5%

nem meghatározható 6,1% 14,2% 11,7% 41,1% 19,8%

* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

A 9. táblázat eredményei azt mutatják, hogy:

az erőszakos cselekmények döntő többségére egyértelmű agresszor-áldozat aszimmetrikus viszony volt jellemző, vagyis az agresszió áldozatának a védekezésre való esélye többnyire korlátozott volt.

Különösen jellemző a szereplők előre meghatározott, aszimmetrikus viszonya a rajzfilmek és a sorozatok esetében.

b/ Az agresszió indítéka

Tekintettel a Médiatörvényben megfogalmazott korlátozásra, amely különösen az öncélú erőszak alkalmazásának magatartási mintaként való bemutatására vonatkozik, kutatásunk egyik központi témáját képezte a televízióban ábrázolt erőszak közvetlen indítékainak vizsgálata. A vizsgálat eredményei szerint:(26)

a műsorszámokban előforduló erőszakos szekvenciák közel 20 százalékában az erőszak öncélú volt, (27) illetve 25 százalékában az ábrázolt erőszaknak nem volt semmilyen felismerhető oka.

Az öncélú erőszakként értelmezhető indítékokat egyenként vizsgálva azt találtuk, hogy az eseményegységek minden tizedikénél az agresszor vagy agresszorok indítékában kifejezetten a pusztító szándék, a károkozás öröme volt tetten érhető, illetve 8 százalékánál olyan indulati agresszióról beszélhetünk, amelyet a düh inspirált. Ugyancsak idesoroltuk a teljes mértékben igazolhatatlan motívumok két típusát a terrorizmust és a fajgyűlöletet, amelyek azonban mintánkban csak elenyésző mértékben voltak jelen.

Az esetek egynegyedében az ábrázolt erőszak indítékát az agresszió közvetlen környezetében, vagyis a vizsgált szekvenciában nem sikerült beazonosítani, vagyis a nézőnek vagy hosszabb időn keresztül kellett követnie a cselekményvonalat az ábrázolt agresszió indítékának megértéséhez, vagy az agresszió csupán magáért a agresszióért, indokolatlanul volt alkalmazva. Ez utóbbi szándékot érhetjük egyértelműen tetten a műsorelőzetesekben ábrázolt erőszak közel 80 százalékában, ahol az erőszakos aktusok, a cselekmény kontextusából kiragadva, kizárólag a néző figyelemének felkeltéséért lett összemontírozva. (A mintánkban szereplő 339 valamilyen formában agressziót tartalmazó műsorelőzetes a kódolás során minden esetben egy eseményegységként lett figyelembe véve, és az agresszió motívuma 268 esetben nem volt egyértelműen felismerhető.)

Amennyiben az ábrázolt agresszió motívumát sikerült felismerni (11. Táblázat), az többnyire reaktív volt, azaz a védekezés, megelőzés vagy a büntetés elemére épült. Az esetek több mint 24 százalékában az elkövetőt önvédelem, egy másik személy védelme vagy egy nagyobb agresszió elhárítása motiválta, illetve 15 százalékában volt megtorló. Ezen felül az esetek közel 6 százalékában az agresszió indítékának a törvényes igazságszolgáltatás volt megnevezve.

Az azonosítható indítékok másik nagy csoportját az instrumentális agresszió különböző típusai képezték, ahol az erőszak valójában társadalmilag legitimált célok vagy valamilyen ideológikus jó érdekében volt alkalmazva. Ezen belül az erőszak hátterében leggyakrabban (közel 28 százalékban) anyagi és inmateriális javak megszerzésének érdekét lehetett felfedezni (anyagi vagy erkölcsi javak, valamint kedvező pozíció megszerzése).

Végül szükséges megemlítenünk a másik fölötti zsarnokoskodáson alapuló, a nem egyenrangú partner kárára elkövetett, nevelő célzatú agressziót, illetve a szeretet személy kisajátításáért, birtoklásáért alkalmazott erőszakot, amely, mint indíték, az erőszakot tartalmazó szekvenciák 15 százalékában volt jelen.(28) (10. táblázat)

10. táblázat

Az agresszió motivációi

műsorelőzetesek nélkül műsorelőzetesekkel

Agr. eseményegység =842 (100%)* Agr. eseményegység =1181 (100%)*

a motívum nem felismerhető 207 25,0% 475 40,0%

bosszú, önbíráskodás 125 15,0% 138 12,0%

védekezés, önvédelem 92 11,0% 100 8,5%

romboló, pusztító szándék 85 10,0% 91 7,7%

autoritatív 85 10,0% 89 7,5%

anyagi javak megszerzése 84 10,0% 90 7,6%

kedvező pozició megszerzése 82 9,7% 88 7,5%

erkölcsi javak megszerzése 69 8,2% 77 6,5%

fiziológiai felindultság 68 8,1% 90 7,6%

másik személy védelme 68 8,1% 69 5,8%

törvényes igazságszolgáltatás 50 5,9% 57 4,8%

birtoklási vágy 42 5,0% 50 4,2%

nagyobb agresszió, veszély elhárítása 44 5,2% 48 4,1%

felelőtlenség 27 3,2% 27 2,3%

befolyásoltság 19 2,3% 20 1,7%

politikai, ideológiai meggyőződés 15 1,8% 18 1,5%

betegség, perverzió 13 1,5% 16 1,4%

vallási, misztikus 8 1,0% 9 0,8%

terrorizmus 8 1,0% 8 0,7%

idegengyűlölet, fajgyűlölet 2 0,2% 4 0,3%

egyéb 16 1,9% 18 1,5%

1209 1582

*Az előfordulások száma abszolút számokban értendők, miután a szekvenciában előforduló egyes agresszív aktusok többféle indítékot is feltételezhetnek, de egy indíték egy szekvenciában csak egyszer fordulhatott elő. A százalék az adott motívum szekvenciákban való előfordulási arányát mutatja.

Figyelembe véve, hogy mintánkban az agresszió indítéka az esetek nagy részében a védekezés, a megelőzés, illetve a megtorlás elemére épült (reaktív), vagy az agresszió valójában társadalmilag elfogadott értékek megszerzésének és célok elérésének érdekében volt alkalmazva (instrumentális), eredményeinkből arra következtethetünk, hogy:

a televízióban ábrázolt erőszak, amennyiben indítéka felismerhető, gyakorta bizonyos konfliktusok megoldásának, illetve társadalmilag jóváhagyott célok elérésének lehetséges eszközeként jelent meg.

Ha az erőszak indítékát a célcsoportok megoszlásában vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az összes olyan erőszakot tartalmazó szekvencia, amelynek motívuma nem volt felismerhető, több mint egynegyedében a kifejezetten gyermekeknek szánt műsorszámokban volt jelen. A kizárólag romboló pusztító szándék motiválta erőszak egyharmadát szintén az explicite gyermekeknek ajánlott műsorszámok tartalmazták. Ilyen módon tovább vizsgálódva az instrumentális erőszak 27 százalékát (anyagi és erkölcsi javak, vagy egy kedvező pozíció megszerzése), a reaktív erőszak (önvédelem, másik személy védelme, nagyobb agresszió elhárítása, bosszú, önbíráskodó igazságszolgáltatás) 24 százalékát a műsorszolgáltatók által a kifejezetten gyermekeknek szánt műsorszámokban sikerült felfedezni.

Ha a kifejezetten gyermekeknek szánt műsorszámok erőszakot tartalmazó szekvenciáit összességükben tekintjük, akkor az agresszív cselekedet indítékait a következőképpen rangsorolhatjuk. A kifejezetten gyermekeknek szánt műsorszámok erőszakot tartalmazó szekvenciáiban a motívum nélküli erőszak dominált (23,8%), ezt követte a bosszú, illetve önbíráskodó igazságszolgáltatás (13%), harmadiknak az autoritatív, fegyelmező célzat lett megjelölve (12,1%), míg a negyedikként a romboló pusztító szándék (11,3%) volt tetten érhető. A minden előnytől függetlenül, indulatból elkövetett erőszak a valamilyen formában erőszakot tartalmazó szekvenciák 7,4 százalékában fordult elő.

c1/ Az agresszió módja

Az emberi agresszió megnyilvánulásának formái rendkívül széles skálán mozognak. Csupán az erőszak definíciójaként meghatározott “nyílt testi erőszak illetve az ezzel való fenyegetés” lehetséges módozatainak vizsgálatához több mint húszféle agresszió között differenciáltunk.

A vizsgált időszakban a műsorszámokban összesen 2030 agresszív tevékenységi aktust számláltunk meg, amely a mintánkban előforduló 261 műsorszámot tekintve, műsorszámonként átlagosan 7,8 aktusnak felel meg. Természetesen itt átlagokról beszélni nem teljesen helyénvaló, azonban ez az adat jól érzékelteti a műsorszámok relatív magas agresszió tartalmát.

Ha a leggyakrabban előforduló agresszió módokat vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a műsorszámokban a két leggyakoribb agresszió mód a támadás (17,4%), legyen az eszközzel vagy eszköz nélküli formában, illetve a súlyos testi sértés (16,1%)volt. A testi sértés enyhébb formája, amelyet tettleges bántalmazásnak neveztünk el, a személy ellen irányuló erőszak harmadik leggyakoribb módjaként fordult elő (14,9%). A televíziós erőszak ezen három leggyakoribb módja a mintánkban előforduló összes agresszív tevékenységi aktus közel felének felel meg, s ez az egyes műfajok szerinti megoszlás tekintetében is érvényes. A műfajokon belül az egyes módok sorrendjét illetően adódtak különbségek, így a sorozatokban egyértelműen a súlyos testi sértés vezetett, míg a rajzfilmekben a három módozat közül ez utóbbi fordult elő a legritkábban.

A műsorelőzetesek vizsgálatánál némileg agresszívabb a kapott kép. Az agresszió három leggyakoribb módja itt is a súlyos testisértés, támadás, illetve tettleges bántalmazás, azonban műsorelőzetesekben a súlyos testisértés az összes előforduló erőszak egynegyedét adja. Ezen kívül a műsorelőzetesek lényegesen nagyobb arányban tartalmaztak még robbantásokat és baleseteket, amiből arra következtethetünk, hogy a műsorelőzeteseknél elsősorban a látványos, vizuális és hangeffektusokban gazdag, akciószerű képek kerülnek előtérbe. Ezen kívül a vizsgált időszakban a televízióban elkövetett összes gyilkosság több mint egyharmada, az öngyilkosságoknak pontosan a fele, a műsorelőzetesekben lett bemutatva. Ugyancsak nem lett megkímélve a gyanútlan néző, ha akarta, ha nem, a kínzás látványától sem. Hozzá kell tennünk azonban, hogy szexuális erőszak nem fordult elő sem műsorszámban, sem műsorelőzetesben.

c2/ Agresszió típusok

Az agresszió mértékének, ezen belül a különösen káros magatartásmintákat közvetítő erőszak és brutalitás további vizsgálatához az egyszerűbb áttekinthetőség kedvéért összevontunk bizonyos agressziómódokat, s így kialakítottunk különböző agresszió fokozatokat az alkalmazott erőszak súlyossága szerint. Ezeket a szekvenciákban való előfordulásuk alapján vizsgáltuk aszerint, hogy bizonyos módozatok az erőszakos eseményegységben legalább egyszer előfordultak-e vagy sem. Ezért az erőszakos a módozatok százalékos megoszlása természetszerűleg meghaladja a 100 százalékot, figyelembe véve, hogy ugyanabban az erőszakos szekvenciában többféle agressziómód is jelen lehetett. (11. táblázat)

11. Táblázat

Az agresszió típusok csatornánkénti megoszlása (a különböző módozatok a szekvenciában való legalább egyszeri előfordulásának gyakorisága - százalékban)

MTV 1
n=140

Duna TV
n=80

TV 2
n=352

RTL Klub
n=359

TV 3
n=250

S =1181

verbális fenyegetés
27

13

73

39

52

204

könnyű és közepesen súlyos
testi erőszak

150

62

358

387

274

1231

súlyos és végzetes, valamint
különösen káros magatartás
mintákat közvetítő és brutális
erőszak

61

38

227

146

158

630

legitim erőszak
3

3

12

12

5

35

egyéb
6

11

16

10

6

39

nem meghatározható erőszak
11

0

8

11

3

33

258

117

694

605

498

2172

A 11. táblázat azt mutatja, hogy a műsorszolgáltató típusától függetlenül:

az agresszív aktusok túlnyomó többsége könnyű és közepesen súlyos agresszió volt.

Ugyanilyen módon az egyes agresszió típusok műfaji megoszlását megvizsgálva az erőszakos szekvenciákban való előfordulásuk alapján is ugyanerre az eredményre jutottunk, habár szükséges megjegyeznünk, hogy a második legnagyobb arányban előforduló erőszaktípus, műfaji kivétel nélkül, a súlyos és végzetes, valamint különösen káros magatartásmintákat közvetítő brutális erőszak volt. Ezen utóbbi összevont csoporton belül, a rajzfilmek erőszakos szekvenciáiban olyan agresszió módok, mint emberrablás és merénylet a filmekben, illetve a sorozatokhoz képest a vizsgált mintában gyakrabban voltak jelen. A rajzfilmekkel kapcsolatos másik meglepő eredmény, hogy a gyilkosságoktól a rajzfilmek sem voltak mentesek, a 65, valamilyen formában agressziót tartalmazó rajzfilmben 2 “reális gyilkosság” fordult elő, amely alatt azt értjük, hogy a vizsgált szekvenciában egyértelműen az áldozat halála volt megállapítható. (12. táblázat)

12.Táblázat
Az agresszió típusok műfaji megoszlása(a különböző módozatok a szekvenciában való legalább egyszeri előfordulásának gyakorisága százalékban)

mozifilm,
tv-film

sorozatok

rajzfilmek,
bábfilmek

műsorelőzetesek

Összesen*

n=164

n=358

n=317

n=339

=1181

fenyegetés
42

67

47

48

204

könnyű és közepesen súlyos erőszak
181

343

381

324

1231*

súlyos és végzetes, valamint különösen káros magatartásmintákat közvetítő és brutális erőszak
96

195

84

254

629

legitim erőszak
3

16

3

13

35

egyéb és nem meghatározható erőszak
8

17

20

21

72*

330

638

535

660

2171*

* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

d/ A károkozás mértéke

Az agresszió által okozott kár a televízióban ábrázolt erőszak mértéke megítélésének nélkülözhetetlen, sőt mondhatnánk központi mutatója, miután a reális erőszak jelenlétére elsősorban a károkozás súlyossága utal, hiszen egy vérző fej vagy egy nyílt csonttörés (mintánkban erre is volt példa) a nézőre sokkal inkább sokkolólag hat, mint a rajzfilmekkel kapcsolatosan gyakran emlegetett fizikai következmények nélküli erőszak.

A károkozás mértékének vizsgálatánál az egyes erőszakos szekvenciákban előforduló károkozás összmértékét vettük figyelembe. Amennyiben az eseményegységben több erőszakos tevékenységi aktus is előfordult, úgy a kódolásnál mindig a két legsúlyosabb következményt vettük figyelembe. Így annak ellenére, hogy a fizikai károkozás feltételezhetőleg pszichés sérülésekkel is együtt járhat, ez utóbbi csak akkor került rögzítésre, ha az agresszió áldozatánál erre nyilvánvaló jelek utaltak (pl. pánik, rettegés). Minden olyan esetben, amikor az agresszió nem okozott egyértelmű károkat, a károkozás mértékét úgy tekintettük, mint fenyegető veszélyt.

A károkozás mértékének az összes erőszakot tartalmazó szekvenciára való műfaji megoszlását (a műsorelőzetesekkel együtt) a 13. táblázat mutatja.

13. táblázat

A károkozás mértéke műfaji megoszlásban

mozifilm,tv-film sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen**

Agr. eseményegységek 164=100 %* 358=100 %* 317=100%* 339=100 %* 1181=100 %*

fenyegető veszély 95 57,9% 181 50,6% 242 76,3% 123 36,3% 643** 54,4%

károkozás állatokban 1 0,3% 7 2,2% 8 0,7%

pszichés sérülések 12 7,3% 9 2,5% 27 8,5% 6 1,8% 54 4,6%

könnyebb sérülések 26 15,9% 36 10,1% 19 6,0% 29 8,6% 110 9,3%

súlyos sérülések 13 7,9% 44 12,3% 3 0,9% 42 12,4% 102 8,6%

halál 21 12,8% 46 12,8% 2 0,6% 55 16,2% 124 10,5%

nem meghatározható 22 13,4% 77 21,5% 37 11,7% 112 33,0% 249** 21,1%

189 394 337 367 1290**

* Az előfordulások száma abszolút számokban értendők, s miután egy szekvencián belül többféle kérokozás is előfordulhatott, (azonban ugyanaz a karákozás egy szekvencián belül csak egyszer fordulhatott elő), a százalék az adott károkozás mértékének szekvenciákban való előfordulási arányát mutatja.

* * a színházi közvetítésekkel együtt értendő

Az eredmények azt mutatják, hogy az agresszív cselekedetnek leginkább nincs semmilyen látható károsodással járó következménye. Figyelembe véve azon körülményt, hogy a verbális fenyegetés, mint fizikai károsodással nem járó erőszaktípus, a szekvenciákban előforduló erőszakmódozatokat tekintve meglehetős alulreprezentáltsággal bír, ezzel szemben az agressziómódok túlnyomó többsége könnyű és közepesen súlyos típusú agresszió, a legnagyobb arányban előforduló agressziómódok valamint az erőszak által okozott kár mértéke között némi ellentmondás vélhető felfedezni. Ugyan a könnyű és közepesen súlyos típusú agresszió nem minden esetben jár feltétlen fizikai károsodással, azonban az áldozat pszichés megterhelése mindenképpen feltételezhető, ennek ellenére az áldozat az agresszió keltette rettegésének és félelmének bemutatására, a mintánk eredményei szerint, csak igen ritkán került sor. Ha figyelembe vesszük az előfordulások azon százalékos arányát is, ahol a károkozás mértéke egyáltalán nem meghatározható, illetve abban a szekvenciában, ahol az erőszakos cselekmény történt, az okozott kár nem látható, arra következtethetünk, hogy:

az agresszió ábrázolási módja általában irrealisztikus, az erőszak fizikai és/vagy lelki károsodással járó következményének bemutatása többnyire elmaradt.

e/ Súlyos sérülést vagy halálesetet tartalmazó szekvenciák

A súlyos sérülésekkel és a halálos kimenetellel járó erőszak az erőszakot tartalmazó szekvenciák nem egészen egyötödében fordult elő. Ezen belül minden tizedik szekvencia halált okozó erőszakos cselekményt tartalmazott. A legtöbb halál a műsorelőzetesekben fordult elő, míg a legritkábban a rajzfilmekben járt az erőszak halálos károkozással.

A károkozás mértékének további vizsgálatánál arra szerettünk volna választ kapni, hogy az ily módon beazonosítható igen súlyos, illetve halálos kimenetelű erőszakos cselekmény mely idősávokban fordult elő. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a 14. táblázat itt azon szekvenciák előfordulását mutatja az illető idősávban, amelyben az erőszakos cselekmény halált, illetve súlyos sérülést okozott. Ez a szám azonban nem feltétlenül azonos az egyes szekvenciákban előforduló halottak vagy a súlyosan sérültek, így sem a halált vagy súlyos sérülést okozó aktusok számával, mert egy szekvenciában több halott és súlyos sérülés is előfordulhatott.

14.Táblázat
Súlyos sérülések és halálos károkozások előfordulásának idősávonkénti megoszlása műsorelőzetesekkel együtt (abszolút számok)

Károkozás mértéke Idősávok

Hétköznap Hétköznap Szombat Szombat Szombat Szombat Vasárnap Vasárnap

09-12 18-22 07-12 12-18 18-22 22-24 07-12 18-22

súlyos sérülések 11 75 1 1 3 5 2 4

halál 9 74 4 9 17 4 2 5

Megállapítható, hogy a mintánkban előforduló 1181 erőszakot tartalmazó szekvenciából, amelyben az erőszakos cselekmény 124 esetben minimum egy áldozat halálával, illetve 102 esetben minimum egy áldozat súlyos sérülésével (a valóságban orvosi ellátottságot igénylő sérülések, mint törések, súlyos sebek) végződött, a vetítés időpontját tekintve csak 4 illetve 5 esetben volt olyan időpontban látható az agresszió, ahol a műsorszolgáltató feltételezhette, hogy a kiskorúak csak kis része nézheti még a televíziót.

A vizsgált mintánkban összesen 156 halottat számláltunk, valamint 3 esetben fordult elő olyan jelenet, ahol sok halott volt, de számuk nem volt pontosan meghatározható. Anélkül, hogy a halottak számának túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk, miután az áldozatok száma nem feltétlenül függ össze az ábrázolt tett brutalitásával, a 15. táblázaton bemutatjuk a vizsgált időszakban előforduló halottak csatornánkénti előfordulását.

15. táblázat

A megszámlálható halottak csatornánkénti megoszlása

MTV 1 Duna TV TV 2 RTL Klub TV 3

halottak száma 11 19 55* 28 43** 156

*két esetben sok halott volt, de a halottak száma nem volt meghatározható

** egy esetben sok halott volt, de a halottak száma nem volt meghatározható

Végzetes kimenetelű erőszak

Tekintettel arra, hogy az életellenes erőszakos cselekedetek az antiszociális magatartás legsúlyosabb kategóriáját képezik, a televízióban ábrázolt erőszak lehetséges mintaadó, mintaközvetítő szerepének vizsgálata során ezek az esetek megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Egyrészt ezen előbbi szempont, másrészt kényszerű gazdaságossági megfontolás miatt a halálos kimenetelű erőszak részletesebb elemzése mellett döntöttünk. Ez utóbbi magyarázata, hogy komoly többletkiadások nélkül csakis ebben a lényegesen redukált mintában nyílhatott mód arra, hogy az agresszor és az áldozat prototípusait, mint potenciális identifikációs modelleket, valamint az agresszió képi megjelenítésének módjait is szemügyre vehessük.

A vizsgált minta összesen 1181, valamilyen formában erőszakot tartalmazó szekvenciájából 124 esetben járt az agresszió végzetes következménnyel. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált szekvenciák több mint 10 százalékában volt látható képileg megjelenített nyílt, halált okozó agresszió vagy nem látható agresszió képileg megjelenített végzetes következménye. Ez utóbbi azonban csak akkor kerülhetett be a mintánkba, ha a természetes halál teljes mértékben kizárható volt, és a halottat egyértelműen erőszakos tett áldozataként lehetett azonosítani. Erre utalhatott pl. az áldozat sérülése, vagy az szóbeli információként is elhangozhatott (pl. rendőrségi helyszínelésnél, hogy az áldozatot meggyilkolták).

A vizsgált 124, végzetes erőszakot tartalmazó szekvenciából 69 fordult elő valamilyen műsorszámban, vagyis filmben, sorozatban, illetve rajzfilmben. A 69 halálos károkozással járó erőszakot tartalmazó eseményegység 40 műsorszám között oszlott meg, amely megfelel a vizsgált időszakban vetített összes műsorszám több, mint 15 százalékának. Ugyanakkor mintánk azon műsorszámait alapulvéve, amelyekben legalább egyszer valamilyen formában előfordult agresszió, azt állapíthatjuk meg, hogy:

az erőszakot tartalmazó műsorszámok közül majdnem minden negyediknél az alkalmazott erőszak legalább egyszer végzetes következménnyel járt.

A fennmaradó 55, végzetes erőszakot tartalmazó eseményegység a műsorelőzetesekben fordult elő, következésképpen a vizsgált időszak 339, valamilyen formában erőszakot tartalmazó műsorelőzeteseit alapul véve, azt mondhatjuk, hogy:

majdnem minden hatodik műsorelőzetes végzetes erőszakot tartalmazott.

A továbbiakban csak a műsorszámokban előforduló végzetes erőszak személyiségi és demográfiai aspektusainak vizsgálatára szorítkozunk. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a vizsgált esetek igen nagy részében maga az agresszor nem volt látható. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a bűnügyi filmek dramaturgiája gyakran épül az ismeretlen elkövető sémájára, amely egyben a néző folyamatos izgalomban tartásának a garanciája is (pl. azok a klasszikus krimik, ahol csak a pisztolyt markoló kezet látjuk, a gyilkost csak háttal látjuk, stb.). Másrészt gyakorta előfordul, hogy miközben az áldozat a végzetes agressziót elszenvedi, maga az agresszor már nincs jelen (pl. mérgezés). Az esetek harmadik típusát alkotják, amikor maga az akció egyáltalán nem látható, már csak az erőszakos tett eredményét konstatálhatjuk (pl. az áldozat hullájának a megtalálása).

A vizsgált mintánk nagysága csupán az alapmegoszlások vizsgálatát teszi lehetővé, s mindezt anélkül, hogy a kapott eredményeinkből messzemenő következtetések levonását engedélyezné. Ezen kívül az elemzésünk során csak a műsorszámokban előforduló erőszak vizsgálatára szorítkozhatunk, miután a műsorelőzetesekre vonatkozó eredmények azáltal, hogy többnyire ugyanazon műsorelőzetesek ismételt bejátszásának adatain alapulnak, erősen torzultak. Tanulmányunk függeléke azonban megfelelő részletességgel tartalmazza mindazon adatokat, amelyek műsorszámokkal kapcsolatos további elemzés alapjául szolgáltak, valamint a műsorelőzeteseket is magában foglaló összesített adatokat.

Vizsgálatunk első lépésében újra megvizsgáltuk a műsorszámokban előforduló végzetes erőszak közvetlen indítékát, a konfliktus helyzetét, valamint az agresszió következményét az agresszorra nézve, vagyis a korábbi szempontok szerint ismételt elemzést hajtottunk végre, ezúttal kizárólag a végzetes erőszakot tartalmazó szekvenciákat figyelembe véve.

Akárcsak a korábbi analízisünkben, az erőszak indítékát többnyire itt sem lehetett felismerni. Amennyiben mégis sikerült beazonosítani, úgy az erőszakos tettet leginkább bosszú, önvédelem vagy valamilyen anyagi érdek vezérelte. Közel az esetek felében a konfliktus helyzetre egyértelmű agresszor-áldozat viszony volt jellemző. Hozzávetőlegesen kiegyenlített erőviszonyok illetve kombinációs esetek pedig, ahol az erőszakot tartalmazó szekvenciában mind az agresszor-áldozat viszony, mind az egyenlő partnerek közötti erőszak megfigyelhető volt, az erőszakot tartalmazó szekvenciák valamivel több mint egynegyedében fordult elő. Ugyanakkor szükséges hozzátennünk, hogy esetek egynegyedében a konfliktushelyzet nem volt meghatározható.

Az élet kioltása mindössze az esetek egy tizedében járt valamilyen negatív következménnyel az agresszorra nézve, és ez megfelel a teljes mintán alapuló eredményünknek, amelyről még lesz szó a későbbiek folyamán.

Ezen információk birtokában folytattuk tovább a vizsgálatot az agresszor- illetve áldozatprofilokra vonatkozóan, amelynek eredményeit a következőképpen foglalhatjuk össze.

Agresszor

A férfiak jóval gyakrabban voltak láthatók az agresszor szerepében, mint a nők. Az agresszorok többnyire realisztikusan ábrázolt személyek voltak, akik az erőszakos tett elkövetésekor privát személyként voltak beazonosíthatók, amely azt jelenti, hogy a szekvenciában, ahol az erőszakos tett végbement semmi nem utalt arra, hogy az elkövető hivatásánál fogva gyakorolt volna erőszakot, így nem volt egyenruhában, nem igazolta magát rendőrként stb. Amennyiben az agresszorok életkora meghatározható volt, úgy kivétel nélkül felnőtt emberek voltak, ezen belül pedig a középkorúak (30 és 60 közöttiek) voltak túlsúlyban. Ezen kívül az elkövetők etnikum szerinti megoszlásából egyértelműen kitűnik, hogy a tettesek csak rendkívül elenyésző számban voltak színes bőrűek, az esetek közel 90 százalékában az agresszor fehér volt.

Az agresszorok jellemábrázolásánál az összes megnevezett tulajdonságot figyelembe véve, igen kis eltéréssel ugyan, de a pozitív vagy legalábbis imponáló tulajdonságok kerültek túlsúlyba. Ezek azonban kivétel nélkül olyan tulajdonságok, amelyekről azt mondhatjuk, hogy az erőszakos tett sikeres keresztülvitelének elengedhetetlen “kellékeinek” számítanak, mint például gyakorlatiasság, találékonyság vagy bátorság. Amennyiben az agresszor beazonosítható volt, úgy az agresszorok több, mint a fele a műsorszám cím- vagy főszereplője volt.

Az esetek túlnyomó többségében a tett szándékossága egyértelműen tetten érhető volt. A gyilkos eszköz a halálos következményű erőszakos cselekedetek közel felében hétköznapi lőfegyver volt, irreális vagy szokatlan, múltat idéző muzeális fegyverek csak ritkán fordultak elő.

Áldozat

Az áldozatok többségét egyedül érte a halál. A nemük megoszlása szerint javarészük férfi, azonban az áldozatok között háromszor gyakrabban fordult elő a nő, mint az agresszorok között. Akárcsak az agresszoroknál, az áldozatoknál is a privát személyek voltak túlsúlyban. Az áldozatok életkorát tekintve azt mondhatjuk, hogy többnyire középkorúak, azaz 30 és 60 év közöttiek voltak, de megközelítő gyakorisággal fordultak elő fiatal felnőtt áldozatok. Csupán egy esetben láthattunk nem felnőtt, fiatalkorú áldozatot. Az agresszorok és az áldozatok etnikai hovatartozását illetően mintánk alapján nem találtunk eltérést, az áldozatok döntő többsége fehér. Az áldozatok személyisége az agresszorokénál kevésbé volt megrajzolt, s amennyiben sikerült jellemző tulajdonságokat megnevezni, úgy a negatív illetve a kevésbé imponáló tulajdonságok voltak túlsúlyban.

A szerepkört tekintve az áldozatok lényegesen ritkábban játszottak főszerepet, és a vizsgált mintákban egyáltalán nem voltak címszereplőként jelen. Abból, hogy az áldozatok szerepkörüket tekintve többnyire mellékszereplők vagy statiszták, arra következtethetünk, hogy az erőszak áldozatával való azonosulás a legritkább esetektől eltekintve nem jöhet számításba, miután a potenciális befolyásolás a nézőre kezdettől fogva igen alacsony.

Képi megjelenítés

Az agresszió képi megjelenítésénél ritkán kisérték extrém érzelmek a gyilkolást. Az agresszor többnyire a félelem bármilyen jele nélkül, hideg közönnyel intézte el áldozatát. Az áldozat szenvedése, a rettegés, amely a nézőben sajnálatot vagy együttérzést kelthetne, többnyire elmaradt. Az áldozat az esetek többségében semmilyen reakciót nem mutatott, miután vagy már eleve halott volt, vagy az agresszió következményeként rögtön meghalt.

Mindezek arra utalnak, hogy a vizsgált műsorszámok többsége akár azt az érzést is keltheti, mintha az emberi élet kioltása egyszerű, különösebb érzelmi megrázkódtatástól mentes módja lenne egyes konfliktusok megoldásának.

Figyelembe véve azon körülményt, hogy a fiziológiai hatások és érzelmi reakciók a formai prezentáció - vagyis a kameramozgás, a zene, vágástechnika stb. - útján is befolyásolhatóak, vizsgáltuk az agresszió valamint az áldozat képi megjelenítésének eszköztárát, illetve az egyes hatást felerősítő effektusok előfordulásának gyakoriságát.

Az agresszió illetve az áldozat képi megjelenítését összehasonlítva mintánk alapján azt tapasztaltuk, hogy az agresszió közvetlen hatásának bemutatásánál ritkábban változott a kameramozgás lassúbbá és részletezőbbé, mint amikor maga az agresszió technikája volt látható a közelképen.

Az alkalmazott vizuális és akusztikus effektusok terén a zenei aláfestés bizonyult a hatás felerősítése leggyakoribb módjának, amennyiben előfordult valamilyen effektus. A vizsgált szekvenciák felénél azonban egyáltalán nem találtunk a figyelmet manipulatívan befolyásoló képi vagy hanghatást.

Az ábrázolt erőszak szociális környezete

Mint bevezetőnkben említettük, a televíziós erőszak hatása nagyban függhet a filmrealitás és a néző valóságos helyzete közötti hasonlóság mértékétől, vagyis mennyire tükrözi az ábrázolt agresszió a valóságot, a minket körülvevő valóságos környezetet. A minőségében realitásközeli erőszak gyakori “fogyasztása” növeli annak esélyét, hogy az erőszak a problémák megoldásának alkalmas eszközeként értékelődjön és rögzüljön a tapasztalatlan néző tudatában, s azt az adekvát helyzetekben eszerint alkalmazza. Ezen meggondolásból fakadóan vizsgáltuk a mintánkban előforduló erőszak valóságszerűségének mértékét a cselekmény helyszíne, az időpontja és a történés realitásfoka szerint. (16., 17. és 18. táblázat)

16. táblázat
Az erőszakos eseményegység realitásfoka

mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen*

megtörtént 160 98,0% 337 94,0% 302 95,0% 325 96,0% 1127* 95,0%

fiktív 3 1,8% 12 3,4% 6 1,9% 3 0,9% 24 2,0%

nem meghatározható 1 0,6% 9 2,5% 9 2,8% 11 3,2% 30 2,5%

N 164 358 317 339 1181*

* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

17. táblázat
Az erőszakos eseményegység helyszíne

mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen*

valóságos, hétköznapi 113 69,0% 281 78,0% 188 59,0% 291 86,0% 873 74,0%

valóságos, szokatlan 26 16,0% 36 10,0% 63 20,0% 14 4,1% 142* 12,0%

valóságos, egzotikus 17 10,0% 14 3,9% 36 11,0% 15 4,4% 82 6,9%

képzeletbeli, fiktív 3 1,8% 18 5,0% 23 7,3% 9 2,7% 53 4,5%

nem meghatározható 5 3,0% 9 2,5% 7 2,2% 10 2,9% 31 2,6%

N 164 358 317 339 1181*

* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

18. táblázat
Az erőszakos eseményegység időpontja

mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen*

jelen 98 60,0% 252 70,0% 37 12,0% 249 73,0% 636 54,0%

régmúlt (1945 előtt) 17 10,0% 41 11,0% 21 6,6% 37 11,0% 116 9,8%

múlt 17 10,0% 24 6,7% 3 9,0% 14 4,1% 58 4,9%

jövő 13 36,0% 13 1,1%

nem meghatározható 32 20,0% 28 7,8% 256 81,0% 39 12,0% 358* 30,0%

N 164 358 317 339 1181*

* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

A vizsgált szekvenciákban előfordult erőszak csak nagyon ritkán volt olymódon bemutatva, mintha nem történt volna meg, s azt csupán a szereplő elképzelte. Az erőszak a szekvenciák 95 százalékában a szereplő által valóban véghezvitt cselekedetként ábrázolódott.

Emellett a mintában előforduló, összes erőszakot tartalmazó szekvenciának több mint 90 százalékánál a tett helyszíne meghatározható, valóságos helyszín volt. Ezen belül az erőszakos cselekmény közel háromnegyed része olyan átlagosnak mondható hétköznapi környezetben játszódott, ahol a mindennapi élet is játszódik (utcák, terek, munkahelyek, otthoni környezet stb.).

Az egyes műfaji csoportok között differenciálva azt mondhatjuk, hogy az átlagos mindennapos helyszínek leginkább a műsorelőzetesekre, legkevésbé a rajzfilmek és bábfilmek csoportjára jellemzőek, azonban ez utóbbinál is a szekvenciák több mint felénél az erőszakos cselekmény mindennapi környezetben játszódott.

Az erőszakos szekvenciák időpontjainak műfajok szerinti vizsgálatánál egyértelmű eltérés mutatkozik a rajzfilmek és bábfilmek csoportját illetően. A rajzfilmek illetve bábfilmek valamilyen formában erőszakot tartalmazó eseményegységeinek 81 százalékánál az esemény időpontja nem meghatározható, s mindössze 12 százalékuk játszódik a jelenben. Ezzel szemben a sorozatok szekvenciáinak 70 százaléka, illetve a valamilyen formában agressziót tartalmazó műsorelőzetesek 73 százaléka játszódik aktuális, jelenkori környezetben.

A vizsgált minta alapján kapott eredményeinket összegezve azt mondhatjuk, hogy:

az erőszakos cselekmények túlnyomó része - kivéve a rajzfilmekben és bábfilmekben előforduló erőszakot - jelenkori mindennapi környezetben játszódik, vagyis a filmrealitás a néző saját helyzetére vonatkoztathatóságának mértéke igen magas.

Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy annak ellenére, hogy az animációs filmekben előforduló erőszakos cselekmény helyét és idejét tekintve kevésbé valóság közeli, az ábrázolt erőszakban rejlő imitációpotenciál az óvodás és kisiskolás gyermekeknél semmi esetre sem zárható ki.

A továbbiakban az agressziót közvetlen kiváltó konfliktushelyzetet vizsgáltuk, pontosabban milyen közvetlen konfliktusra utal az a tematikai keret, amelyben az erőszakos cselekmény bekövetkezett.

Az összes vizsgált szekvencia alapján kapott eredmények (19. táblázat) szerint azt mondhatjuk, hogy az agresszív cselekmény hátterében leggyakrabban a bűnözés, a törvénnyel való összeütközés áll. Ha azonban az egyes erőszakot tartalmazó szekvenciákat műfaji bontásukban vizsgáljuk, ennél differenciáltabb képet nyerünk. A filmekben és sorozatokban előforduló agresszió közvetlen kiváltó okaként a bűncselekmény mellett gyakorta találunk érzelmi, erkölcsi konfliktusokat, amelyeket a szereplők az erőszak eszközével próbálnak megoldani. A játékfilmek és tévéfilmek szekvenciáinak közel egynegyedében az erőszakos cselekmény kontextusát olyan mindennapi konfliktushelyzetek adják, mint amilyen a család, a házasság, a munkahely vagy az iskola. Ezzel szemben a “legitim” kontextusban megjelenő agresszió, mint például a háború, a műsorszámokban csak elenyésző mértékben van jelen.

A rajzfilmek és bábfilmek esetében az erőszak alkalmazásának tipikus helyzetei a bűncselekmény (22%), a természetfölötti erőkkel vagy fantázia lényekkel való küzdelem (22%) illetve a komikus helyzetek (11%). Ez utóbbi az rajzfilmekben gyakorta jelenlevő erőszak és humor egyáltalán nem problémamentes kapcsolatára hívja fel a figyelmet, amely - amint azt bevezetőnkben említettük - amellett, hogy bagatellizálja az erőszakot, elősegíti, hogy az öncélú agresszió olyan hétköznapi formái, mint a gúnyolódás vagy kárörvendés, a gyermek magatartásában normalizálódjanak.

Végül szükséges még megemlíteni, hogy a vizsgált szekvenciák tekintélyes részében az agressziót közvetlen kiváltó konfliktus nem volt meghatározható. (Akárcsak az agresszió indítékainak vizsgálatánál.) Különösen nagy arányban, 68 százalékban maradt felismerhetetlen a konfliktus a műsorelőzetesekben, megerősítve ezzel azon korábban tett megállapításunkat, miszerint az erőszakos aktusok gyakorta a cselekmény kontextusából kiragadva, kizárólag a néző figyelmének felkeltésének céljából vannak összemontírozva. (19. táblázat)

19. táblázat

Az agressziót közvetlen kiváltó konfliktushelyzet

mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen**

Agr. esem.egység

164=
100%*
358=
100%*
317=
100%*
339=
100%*
1181=
100%*

bűncselekmény
35

21,0%

129

36,0%

70

22,0%

26

7,7%

261*

22,0%

érzelmi/erkölcsi
36

22,0%

56

16,0%

32

10,0%

22

6,5%

146

12,0%

természetfölötti
9

5,5%

22

6,1%

71

22,0%

8

2,4%

110

9,3%

komikum
10

6,1%

21

5,9%

34

11,0%

1

3,0%

66

5,6%

hétköznapi/családi
12

7,3%

15

4,2%

32

10,0%

6

1,8%

65

5,5%

iskolai/munkahelyi
16

9,8%

28

7,8%

13

4,1%

5

1,5%

65*

5,5%

házasság/élettársi kapcsolat
12

7,3%

6

1,7%

17

7,5%

35

3,0%

sport
21

13,0%

3

0,8%

6

1,9%

17

0,5%

47

4,0%

politika, ideológia
4

2,4%

20

5,6%

8

2,5%

4

1,2%

36

3,0%

játék, próbatétel
4

2,4%

7

2,0%

17

5,4%

1

0,3%

29

2,5%

háború
1

0,6%

7

2,0%

1

0,3%

12

3,5%

21

0,8%

egyéb
12

7,3%

27

7,5%

37

11,7%

9

0,3%

85

7,3%

nem meghatározható
35

21,0%

85

24,0%

36

11,0%

229

68,0%

385

33,0%

207

426

357

357

1351*

* Az előfordulások száma abszolút számokban értendők, s miután az agressziót előidéző helyzet több kóddal is leírható volt, a százalék az adott konfliktus szekvenciákban való előfordulási arányát mutatja.

** a színházi közvetítésekkel együtt értendő

Az agresszió szociális úton történő elsajátításánál, mint ahogy azt a szociális tanuláselmélet állítja, lényeges szempont, hogy a mások által alkalmazott agresszió megfigyelése alapján a megfigyelő milyen következtetéseket vonhat le azzal kapcsolatban, hogy az agresszió kifizetődik-e, avagy büntetést von maga után. Ebből adódóan a televízióban ábrázolt erőszak potenciálisan káros hatásának megítéléskor kiemelten kezelt aspektus az agresszió következménye az agresszorra nézve.

Általában a filmek dramaturgiai felépítésére jellemző, hogy a negatív hős csak a film végén nyeri el büntetését, miközben az erőszakot céljainak, érdekeinek keresztülviteléhez számos jeleneten keresztül sikeresen alkalmazza. Így akár többekben felmerülhet a kétely, hogy helyes-e az agresszió direkt következményét az agresszorra nézve még ugyanabban a jelenetben vizsgálni. Figyelembe véve azonban a gyermekfejlődéstannak a gyermek kognitív fejlődése szakaszaira vonatkozó megfigyeléseit, valamint a szociális tanuláselmélet eredményeit, véleményünk szerint a jutalmazott illetve büntetett agresszió jelenlétének vizsgálata csakis ezzel módszerrel helytálló.

Itt szükséges megjegyezni, hogy az adatgyűjtés során elkülönített jellemzőket a kiértékelésnél összevontuk, és pozitív, semleges illetve negatív minősítésekkel láttuk el aszerint, hogy az alkalmazott erőszakot az agresszor vagy környezete miként ítélte meg, illetve az erőszak elkövetése az agresszorra nézve milyen direkt következményeket vont maga után. Az ily módon nyert eredményeket a 20. táblázat szemlélteti.

20. táblázat

Az agresszió következménye az agresszorra nézve

mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetes Összesen**

Agr. eseményegységek 164= 100%* 358= 100%* 317= 100%* 339= 100%* 1181= 100%*

pozitív 43 26,3% 48 13,5% 65 20,2% 159** 13,5%

az agresszor dicséretet kap

a tettel elégedett

semleges 100 61,0% 277 77,0% 221 70,0% 337 99,4% 935 79,2%

nincs következmény

nem meghatározható

negatív 46 28,4% 45 12,6% 46 14,8% 2 0,6% 139 11,8%

az agresszor maga is kárt szenved

az agresszor büntetést kap

tettét megbánja

egyéb 2 1,2% 4 1,1% 4 1,3% 10 0,8%

191 374 336 339 1243**

* Az előfordulások száma abszolút számokban értendők, s miután egy szekvencián belül többféle következmény is előfordulhatott, (azonban ugyanaz a következmény az agresszorra nézve egy szekvencián belül csak egyszer fordulhatott elő), a százalék az adott következmény (pozitív, negatív, semleges) szekvenciákban való előfordulási arányát mutatja.

** a színházi közvetítésekkel együtt értendő

A 20. táblázatunk adataiból azt állapíthatjuk meg, hogy:

az agresszió többnyire nem járt semmifajta következménnyel az agresszorra nézve, illetve az agressziónak az agresszorra nézve nincs látható következménye.(29)

Ugyancsak erre az eredményre jutunk, ha az agresszió következményét műfaji bontásban vizsgáljuk, habár a műsorelőzetesek százalékos aránya a műsorszámokéhoz viszonyítva messze a legmagasabb. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy az ajánlók többsége nem jeleneteket, hanem csak összevágott képsorokat tartalmaz, ezért az erőszak következménye az agresszorra nézve az esetek kétharmadában egyáltalán nem volt meghatározható.

Figyelembe véve a mintánkban előforduló pozitív illetve negatív következmények megoszlásának százalékos arányát, a filmekben és sorozatokban a büntetés illetve jutalmazás előfordulásának gyakorisága hozzávetőlegesen azonos. Némileg eltér azonban a kép mindenekelőtt a gyermekek által kedvelt műfajok esetében. A rajzfilmek és bábfilmek csoportjánál az agresszió elkövetését magával vonó bűntudat illetve büntetés direkt ábrázolása ritkábban fordult elő, mint az agresszor környezetének dicséretét és elismerését kiváltó, azaz erkölcsileg legitimált erőszak, vagy legalábbis a bűntudat helyett elégedettséget, kielégülést okozó erőszak.

Tekintettel arra, hogy a gyermekek a sikeres modellek utánzására inkább hajlanak, mint sikertelen modellek utánzására, akiket magatartásukért megbüntettek, továbbá, hogy egy bizonyos magatartásért elvárt büntetés elmaradása olyan, mintha jutalmazták volna,(30) a kapott eredményeket összegezvén azt állapíthatjuk meg, hogy:

a vizsgált időszakban a teljes “nem-zenés-fikciós” műsorkínálatban előforduló erőszakos szekvenciáik több mint 90 százalékában az erőszakos cselekedet bárminemű negatív következmény nélkül maradt, következésképpen azt az érzetet kelti, hogy az erőszak általában kifizetődő, az erőszak alkalmazása céljaink elérésének, illetve konfliktusok megoldásának sikeres és hatékony eszköze

.A televízióban ábrázolt erőszak és brutalitás témakörével kapcsolatban gyakran vetődik fel a obszcenitás és a pornográfia problematikája is, sőt egyes nemzetközi szabályozások a műsorszolgáltató felelőségének megállapításakor gyakorta együttesen kezelik ezen három kérdéskört. Ugyan a magyar Médiatörvény a műsorszámok tartalmi korlátainak megállapításánál csak a szexualitást említi, s a trágársággal kapcsolatban nem foglal állást, azonban a televízió mintaadó, mintaközvetítő szerepének vizsgálatánál elkerülhetetlennek találtuk - ha csupán érintőlegesen is - a kutatást ez utóbbi témára is kiterjeszteni. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy mind a trágárság, mind a szexualitás jelenlétének vizsgálata csak az erőszakos szekvenciákban való előfordulásukra korlátozódott. Így eredményeink csak azt mutatják, hogy az erőszakos eseményegységben trágár beszéd vagy a szexualitás jelen volt, vagy nem volt jelen, nem nyújtanak azonban teljes képet trágárság vagy szexualitás jelenlétének arányáról a nem-zenés- fikciós műsorkínálatban. (21. és 22. táblázat)

21. táblázat

A trágárság és az erőszak jelenléte

Trágárság mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen*

Agr. eseményegység
n=164 n=358 n=317 n=339 n=1181

enyhébb káromkodások
19

17

11

8

55

közepesen erős káromkodások
15

19

9

43

durva káromkodások
2

1

3

nincsenek durva szavak
128

321

306

322

1080*

S
164

358

317

339

1181*

* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

22. táblázat

A szexualitás és erőszak jelenléte

Szexualitás mozifilm,
tv-film
sorozatok rajzfilmek, bábfilmek műsorelőzetesek Összesen*

Agr. eseményegység n=163 n=356 n=317 n=335 n=1174

nemi jellegek hangsúlyozása öltözködéssel
5

11

14

1

31

szexuálisan kihívó viselkedés
1

6

12

20*

a szexuális izgalom megjelenítése
2

9

3

28

42

meztelenség
2

1

1

1

5

elsődleges nemi szervek ábrázolása
1

1

2

nemi aktus bemutatása
2

1

3

6

a szexualitás nincs jelen
154

332

302

291

1081*

167

361

320

336

1186*

* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

A vizsgált szekvenciák túlnyomó többsége egyáltalán nem tartalmazott durva szavakat. A leginkább “csúnyán beszélő” műfajnak a játékfilmek és tévéfilmek csoportja bizonyult, ahol a valamilyen formában erőszakot tartalmazó szekvenciák több, mint egyötödében hangzottak el közepesen erős, illetve enyhébb káromkodások. Enyhébb káromkodások, ha meglehetősen csekély mértékben, de a többi műfajban is előfordultak.

A szexualitásról kapott eredmények alapján azt állapíthatjuk meg, hogy mindössze a valamilyen formában erőszakot tartalmazó eseményegységek 8 százalékában volt jelen, míg 92 százalékban nem volt tetten érhető a szexualitás. Tekintettel azonban arra - amint azt a kutatások bizonyították -, hogy az erőszakos tartalom és a szexuális inger kombinációjának agressziót növelő hatása van, ajánlatos a szexualitás és az erőszak együttes jelenlétének különleges figyelmet szentelni. A szexualitás és az erőszak összekapcsolódása azonban további veszélyeket is rejt azáltal, hogy komolyan károsíthatja a gyermek pszichoszexuális fejlődését. A műfaji megoszlásokból kitűnik, hogy a gyermekek által igen kedvelt rajzfilmekben is a szexualitás és erőszak kombinációja tetten érhető, habár javarészt csupán a nemi jellegek öltözködés általi hangsúlyozására korlátozódik.

Ugyancsak szükséges megemlíteni, hogy a műsorelőzetesek 13 százaléka tartalmazott valamilyen formában együttesen szexualitást és erőszakot, amelynek magyarázata itt is, mint korábban már többször állítottuk, a néző figyelemfelkeltésének csatornák közötti egyre kiéleződőbb harcában rejtőzhet.

ZÁRSZÓ ÉS JAVASLATOK

Jelen tanulmány a televízióban jelenlevő erőszak és brutalitás mértékét vizsgálta egy olyan szempontrendszer alapján, amely az erőszak a gyermekek személyiségfejlődésére gyakorolt káros hatásai közül a televízióban látott erőszak és az agresszív viselkedés közötti kapcsolatot igyekezett a tartalomelemzés módszerével felmérni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a televíziós erőszak és az agresszió viszonya a televízióban ábrázolt erőszak problematikájának csak egy kis, bár valószínűleg a leggyakrabban kutatott részlete, ugyanakkor a mediális erőszak számos egyéb negatív hatásai is ismeretesek, mint a szorongás, a depresszió, a valós erőszakkal szembeni közömbösség kialakulása, a nemi sztereotípiák megerősítése, stb.

Továbbá szükséges kihangsúlyozni, hogy a tartalomelemzés semmiképpen nem helyettesítheti a televízióban ábrázolt erőszak gyerekekre gyakorolt hatásának direkt vizsgálatát. A műsorok erőszaktartalmából a hatásra vonatkozó közvetlen következtetéseket nem lehet levonni, miután a tartalom csak egyetlen tényező a hatás megítéléséhez. Ezenkívül a hatás függ a néző személyiségstruktúrájától, korától, nemétől, intelligenciájától, a társadalmi integrációjától és mindenekelőtt attól a szituációtól, amelyben az erőszakos tartalom fogyasztásra kerül (egyedül, szülőkkel, barátokkal). Ez utóbbival kapcsolatosan érdemes megemlíteni a televíziós erőszak gyermekekre gyakorolt hatását bagatellizálni akaró, gyakorta elhangzó érvet, miszerint a gyermekeknek íródott mesék erőszaktartalma is rendkívül magas, tehát maguk a gyermekmesék is az agressziópotenciál növekedéséhez és a személyiség brutalizációjához vezethetnek. (Csak megjegyezzük, hogy hasonló érvelésből adódóan történt meg, hogy a háború utáni Németországban Grimm-meséskönyvek egy darabig nem kerülhettek újabb kiadásra, mert a háborúban elkövetett szörnyűségek egyenesen a Grimm-meséken nevelkedett német nép agresszióra való hajlamával lett összefüggésbe hozva.)

Való igaz, hogy a klasszikus gyermekmesék is tartalmaznak erőszakot (emberevő óriások, gonosz mostohák, drasztikus próbatételek, stb.), ennek ellenére párhuzamot vonni a klasszikus gyermekmesék és a televízióban jelenlevő erőszak között távolról sem helyénvaló. Míg a mesék hőseinek viszontagságait a gyermekek a szüleik, nagyszüleik előadása révén meleg, meghitt helyzetben, a szeretett személy jelenlétének biztonságot nyújtó környezetében izgulhatják végig újra és újra, és ebben az esetben az interaktivitás jelentős szerephez jut a felgyülemlett feszültség időközönkénti oldásában, addig a televízió egyoldalú kommunikációs helyzetet teremtve válogatatlanul ontja rá a többnyire egyedül recipiáló gyermekre a valóság és fikció szörnyűségeit.

A másik oldalról valószínűleg a televízióban ábrázolt erőszakkal kapcsolatos kutatási eredmények félreértelmezéséből adódóan gyakorta hangzanak el olyan jóhiszemű vélemények, amelyek a televíziónak a bűnözésre nevelés terén egyfajta omnipotenciált tulajdonítva, a televízió káros hatásainak kiküszöbölésére egyedüli megoldásként az erőszakmentes televíziót tudják elképzelni. Az erőszakmentes televízió gondolata azonban valószínűleg nem reális fölvetés. Hiszen nyomban felmerülhet a kérdés, eleget tudna-e tenni a televízió azon feladatának, hogy a társadalmat érintő kérdésekben átfogóan, objektívan és szakszerűen tájékoztasson, vagy, hogy az emberiség egyetemes és nemzeti kultúrájának kimagasló értékeit bemutassa.

A probléma lényege nem az egyes műsorszámok vagy csatornák agresszió tartalmában rejlik, hanem az agresszió tömeges jelenlétében, amely a nézőkben folyamatosan azt a sulykolja, hogy a világ, amelyben élünk, aljas és erőszakos, következésképpen az erőszak, mint azönérvényesítés, az egzisztenciális biztonság szükséges és nélkülözhetetlen eszköze, igazolást nyer. A mértéktelen mennyiségű audiovizuális erőszak fokozatosan torzítja el a világról való képünket, épül be - mindenekelőtt a kevés élettapasztalattal rendelkező - néző viselkedésmintái közé, előbb-utóbb a mindennapi konfliktushelyzetekben is elfogadhatóvá téve azt.

Ezek után logikusan merül fel a kérdés, vajon miként lehetne a fentiekben leírt negatív folyamatot feltartóztatni, milyen lehetőségek állhatnak rendelkezésünkre a televíziós erőszak egyfajta kontrollált mederbe terelését illetően. Véleményem szerint ennek megvalósítása olyan feladat, amely nem csak jól átgondolt és megfelelően koordinált médiapolitikai döntéseket igényel, hanem amelyben a nyilvánosságnak és a civilszféra képviselőinek is erőteljesen részt kell vennie.

Befejezésül néhány, ezzel kapcsolatos javaslatot fogalmaznék meg:

Törvénnyel kell szabályozni, hogy a műsorelőzetesek csak abban az időben kerülhessenek sugárzásra, amikor maga a műsorszám, amelyre az ajánló vonatkozik, vetítésre kerül.
A műsorszolgáltatót kötelezni kell, hogy a sugárzásra kerülő műsorszámokat minden esetben a műsorszám agresszió tartalmának figyelembe vételével, célcsoportra való ajánlással lássa el, s ezt a műsorújságokban, a teletextben tegye közzé. Úgy gondolom ez a kötelezettség nem róna különösebb terhet a televíziók programszerkesztőire, miután a mozi- vagy video-forgalmazásra, illetve a televíziós sugárzásra kerülő filmek a legtöbb országban már eleve minősítetten kerülnek terjesztésre. Például az USA-ban “Motion Picture Association of America”, Nagy-Britanniában a “British Board of Film Censors”, Németországban a “Freiwillige Selbstkontrolle der Filmwirtschaft” foglalkozik standardizált minősítő rendszer alapján a filmek klasszifikációjával, s ezeket a legtöbb film- és videó kézikönyv (pl. az évente megjelenő Video Movie Guide) tartalmazza.
Azokra a helyzetekre, amikor a műsorszolgáltató - korábbi minősítés hiányában - a műsorszám sugárzásának megfelelő idejéről, illetve egyáltalán annak televízióban való sugározhatóságáról nem tud dönteni, érdemes lenne egy szakértőkből álló bizottságot - akár a német SFS mintájára - felállítani, amely a televíziók piaci viszonyaihoz igazodva gyors döntésekkel tudna (akár már a vásárlást megelőzően) a műsorszolgáltatók segítségére lenni. Természetesen egy ilyen bizottság a filmek vetítésével kapcsolatban csak ajánlásokat fogalmazhatna meg, preventív cenzúrát nem gyakorolhatna.
A televíziók műsorainak folyamatos vagy szúrópróbaszerű figyelése, így az esetleges törvénysértések kiszűrése egy néhány emberből álló csoporttal megoldható. Jelen kutatás által használt kategóriarendszer némileg egyszerűsített formában a műsorok kvalitatív szempontok szerinti monitorizálására is felhasználható.
A televízió műsorkínálatában jelenlévő erőszak és brutalitás mértékének vizsgálatát jelen kutatáshoz hasonló átfogó és részletes módon célszerű lenne évente négy alkalommal elvégezni. Ezzel lehetőség nyílna - az esetleges évközben jelentkező műsorstruktúra-változásokat is figyelembe véve - olyan éves mintához ill. adatbázishoz jutni, amely alapján már generalizálható eredmények születhetnének akár az egyes műsorsávok, akár az egyes csatornák műsorkínálatát illetően. További előnyt jelentene még, hogy azáltal, hogy a különböző időszakokban kapott eredmények egymással összevethetőek lennének, az erőszak mértékének csökkentésére hozott intézkedések hatékonysága is ellenőrizhetővé válna.
Végül szükséges megemlíteni a nyilvánosság szerepét, amely a televíziós erőszak csökkentéséért vívott harc egyik leghatásosabb fegyvere lehet. Rendkívül fontos, hogy a nyilvánosság folyamatos tájékoztatást kapjon egyrészt a televíziós erőszak elsősorban gyermekekre és kiskorúakra gyakorolt negatív hatásairól, hogy a szülő a műsorszámok újságokban megjelenő minősítése alapján, a megfelelő információk birtokában felelősségteljesen dönthessen (itt az összehangoltság jelentős szerephez jut). De legalább ilyen fontos a közvéleményt rendszeresen informálni a televíziós csatornák műsorkínálatában előforduló erőszak és brutalitás mértékéről, ily módon kevésbé a törvény szankcióival, inkább a nyilvánosság erejével nyomást gyakorolni a műsorszolgáltatókra, hogy az erőszak mértékének csökkentésére elsősorban saját érdekeiktől vezérelten tegyenek erőfeszítéseket. (Ilyen érdekek lehetnek a csatorna kedvező imágójának fenntartása, vagy olyan fontos reklámozó cégek megtartása, akiknek termékeikkel az erőszak kifejezetten összeférhetetlen).

JEGYZETEK
IRODALOM

Idősávok			Műsorszolgáltatók				Idősávok
		MTV 1	Duna TV	TV 2	RTL Klub	TV 3
09-12
	netto időtartam (sec.)	20700	19260	36480	46500	0	122940
	agr. időtartam (sec.)	745	573	1453	2640	0	5411
n=72	%	3,60	2,98	3,98	5,68	0,00	4,40
18-22
	netto időtartam (sec.)	33900	24240	47940	45000	53580	204660
	agr. időtartam (sec.)	1197	1579	2360	3407	3664	12207
n=78	%	3,53	6,51	4,92	7,57	6,84	5,96

	netto időtartam (sec.)	54600	43500	84420	91500	53580	327600
	agr. időtartam (sec.)	1942	2152	3813	6047	3664	17618
	%	3,56	4,95	4,52	6,61	6,84	5,38

	mozifilm, tv-film	sorozatok			rajzfilmek, bábfilmek	műsorelőzetesek		Összesen*
	n=164	n=358	n=317			n=339	=1181
egyértelmű agresszor-áldozat viszony	36,0%	55,5%		58,0%		26,0%	44,7%
egyenlők a partnerek	26,2%	21,5%		16,7%		14,2%	19,0%
kombináció	31,7%	9,2%		13,6%		19,8%	16,5%
nem meghatározható	6,1%	14,2%		11,7%		41,1%	19,8%

	műsorelőzetesek nélkül		műsorelőzetesekkel
	Agr. eseményegység =842 (100%)*		Agr. eseményegység =1181 (100%)*
a motívum nem felismerhető	207	25,0%	475	40,0%
bosszú, önbíráskodás	125	15,0%	138	12,0%
védekezés, önvédelem	92	11,0%	100	8,5%
romboló, pusztító szándék	85	10,0%	91	7,7%
autoritatív	85	10,0%	89	7,5%
anyagi javak megszerzése	84	10,0%	90	7,6%
kedvező pozició megszerzése	82	9,7%	88	7,5%
erkölcsi javak megszerzése	69	8,2%	77	6,5%
fiziológiai felindultság	68	8,1%	90	7,6%
másik személy védelme	68	8,1%	69	5,8%
törvényes igazságszolgáltatás	50	5,9%	57	4,8%
birtoklási vágy	42	5,0%	50	4,2%
nagyobb agresszió, veszély elhárítása	44	5,2%	48	4,1%
felelőtlenség	27	3,2%	27	2,3%
befolyásoltság	19	2,3%	20	1,7%
politikai, ideológiai meggyőződés	15	1,8%	18	1,5%
betegség, perverzió	13	1,5%	16	1,4%
vallási, misztikus	8	1,0%	9	0,8%
terrorizmus	8	1,0%	8	0,7%
idegengyűlölet, fajgyűlölet	2	0,2%	4	0,3%
egyéb	16	1,9%	18	1,5%
	1209		1582

	MTV 1 n=140	Duna TV n=80		TV 2 n=352		RTL Klub n=359			TV 3 n=250	S =1181
verbális fenyegetés	27		13		73		39	52			204
könnyű és közepesen súlyos testi erőszak	150		62		358		387	274			1231
súlyos és végzetes, valamint különösen káros magatartás mintákat közvetítő és brutális erőszak	61		38		227		146	158			630
legitim erőszak	3		3		12		12	5			35
egyéb	6		11		16		10	6			39
nem meghatározható erőszak	11		0		8		11	3			33
	258		117		694		605	498			2172

12.Táblázat Az agresszió típusok műfaji megoszlása(a különböző módozatok a szekvenciában való legalább egyszeri előfordulásának gyakorisága százalékban)
	mozifilm, tv-film	sorozatok			rajzfilmek, bábfilmek		műsorelőzetesek	Összesen*
	n=164		n=358	n=317		n=339				=1181
fenyegetés	42		67	47		48			204

könnyű és közepesen súlyos erőszak	181		343	381		324				1231*
súlyos és végzetes, valamint különösen káros magatartásmintákat közvetítő és brutális erőszak	96		195	84		254				629
legitim erőszak	3		16	3		13				35

egyéb és nem meghatározható erőszak	8		17	20		21				72*
	330		638	535		660				2171*

	mozifilm,tv-film		sorozatok		rajzfilmek, bábfilmek		műsorelőzetesek		Összesen**
Agr. eseményegységek	164=100 %*		358=100 %*		317=100%*		339=100 %*		1181=100 %*
fenyegető veszély	95	57,9%	181	50,6%	242	76,3%	123	36,3%		643**	54,4%
károkozás állatokban			1	0,3%	7	2,2%				8	0,7%
pszichés sérülések	12	7,3%	9	2,5%	27	8,5%	6	1,8%		54	4,6%
könnyebb sérülések	26	15,9%	36	10,1%	19	6,0%	29	8,6%		110	9,3%
súlyos sérülések	13	7,9%	44	12,3%	3	0,9%	42	12,4%		102	8,6%
halál	21	12,8%	46	12,8%	2	0,6%	55	16,2%		124	10,5%
nem meghatározható	22	13,4%	77	21,5%	37	11,7%	112	33,0%		249**	21,1%
	189		394		337		367			1290**

14.Táblázat Súlyos sérülések és halálos károkozások előfordulásának idősávonkénti megoszlása műsorelőzetesekkel együtt (abszolút számok)
Károkozás mértéke					Idősávok
	Hétköznap	Hétköznap	Szombat	Szombat	Szombat	Szombat	Vasárnap	Vasárnap
	09-12	18-22	07-12	12-18	18-22	22-24	07-12	18-22
súlyos sérülések	11	75	1	1	3	5	2	4
halál	9	74	4	9	17	4	2	5

16. táblázat Az erőszakos eseményegység realitásfoka
	mozifilm, tv-film		sorozatok		rajzfilmek, bábfilmek		műsorelőzetesek		Összesen*
megtörtént	160	98,0%	337	94,0%	302	95,0%	325	96,0%	1127*	95,0%
fiktív	3	1,8%	12	3,4%	6	1,9%	3	0,9%	24	2,0%
nem meghatározható	1	0,6%	9	2,5%	9	2,8%	11	3,2%	30	2,5%
N	164		358		317		339		1181*

17. táblázat Az erőszakos eseményegység helyszíne
	mozifilm, tv-film		sorozatok		rajzfilmek, bábfilmek		műsorelőzetesek		Összesen*
valóságos, hétköznapi	113	69,0%	281	78,0%	188	59,0%	291	86,0%	873	74,0%
valóságos, szokatlan	26	16,0%	36	10,0%	63	20,0%	14	4,1%	142*	12,0%
valóságos, egzotikus	17	10,0%	14	3,9%	36	11,0%	15	4,4%	82	6,9%
képzeletbeli, fiktív	3	1,8%	18	5,0%	23	7,3%	9	2,7%	53	4,5%
nem meghatározható	5	3,0%	9	2,5%	7	2,2%	10	2,9%	31	2,6%
N	164		358		317		339		1181*

18. táblázat Az erőszakos eseményegység időpontja
	mozifilm, tv-film		sorozatok		rajzfilmek, bábfilmek		műsorelőzetesek		Összesen*
jelen	98	60,0%	252	70,0%	37	12,0%	249	73,0%	636	54,0%
régmúlt (1945 előtt)	17	10,0%	41	11,0%	21	6,6%	37	11,0%	116	9,8%
múlt	17	10,0%	24	6,7%	3	9,0%	14	4,1%	58	4,9%
jövő			13	36,0%					13	1,1%
nem meghatározható	32	20,0%	28	7,8%	256	81,0%	39	12,0%	358*	30,0%
N	164		358		317		339		1181*
* a színházi közvetítésekkel együtt értendő

Trágárság		mozifilm, tv-film		sorozatok		rajzfilmek, bábfilmek		műsorelőzetesek		Összesen*
Agr. eseményegység	n=164		n=358		n=317		n=339		n=1181

enyhébb káromkodások	19		17		11		8		55

közepesen erős káromkodások	15		19				9		43

durva káromkodások	2		1						3

nincsenek durva szavak	128		321		306		322		1080*

S	164		358		317		339		1181*

Szexualitás			mozifilm, tv-film			sorozatok			rajzfilmek, bábfilmek			műsorelőzetesek			Összesen*
Agr. eseményegység		n=163			n=356			n=317			n=335			n=1174

nemi jellegek hangsúlyozása öltözködéssel	5			11			14			1			31

szexuálisan kihívó viselkedés	1			6						12			20*

a szexuális izgalom megjelenítése	2			9			3			28			42

meztelenség	2			1			1			1			5

elsődleges nemi szervek ábrázolása	1			1									2

nemi aktus bemutatása	2			1						3			6

a szexualitás nincs jelen	154			332			302			291			1081*

	167			361			320			336			1186*