[1] Pl. E. Aronson is ismert mûvében, „A társas lény”-ben ezen álláspontot képviseli.
  A modell itt tágabban értendõ, mint a pedagógiában használt „példakép”, miután nem csak tudatos választásról beszélünk.

[2]  Endgutachten der Gewaltkomission des deutschen Bundestages, 1992.

 [3] Ugyankkor mindegyik csoport, vagyis a gyermekek az a  csoportja  is, amelyik a filmet büntetéssel látta, képes volt a filmben látottak pontos reprodukálására. Tehát Bandura kísérletében megint csak igazolódott, hogy az erõszak alkalmazása, s nem pedig az elsajátítása, függ a modell magatartásának következményeitõl.

[4]  National Television Violence Study 1997, 22, id. Kunczik (1998).

[5]  Id. Ranschburg (1995).

 [6] National Television Violence Study 1997, id. Kunczik (1998).

 [7]  Id.Hipfl, Brigitte, in: Aufenanger (1991).

 [8] A önszabályozó testület (Freiwillige Selbstkontrolle Fernsehen) 1993-ban komoly társadalmi és politikai nyomás hatására  jött létre. A megalakulást megelõzte a 90-es évek elején újjáéledõ társadalmi diskurzus a televíziós erõszak gyermekekre gyakorolt káros hatásáról, illetve ezidõben kerültek újabb kutatási eredmények a napvilágra (Groebel-Gleich 1993, Merten 1992/93), amelyek a kereskedelmi adók mûsorkínálatának a közszolgálati adókénál jóval magasabb erõszaktartalmáról tájékoztattak. Az ifjúságvédelemi szabályozás megszigorításának elkerülésére vetõdött fel a kereskedelmi mûsorszolgáltatók részérõl az önszabályozó testület megalakításának gondolata, amely a filmes mintára alakult meg a kereskedelmi mûsorszolgáltatók finanszírozásával.
 [9] Az osztrák törvény a kereskedelmi televíziózás fogalmát nem ismeri, de ez itt nem játszhat szerepet, miután semmi nem támasztja alá azokat a véleményeket, miszerint a kereskedelmi csatornákat az erõszak megengedhetõ ábrázolásának tekintetében kevésbé szigorú szabályozásnak kellene alávetni.
 [10] Die Haltung des ORF zu Gewalt und Obszönität in Radio und Fernswehen, April 1993.
 [11]   Buda (1998): 8.
 [12]  Csepeli (1997): 335.
 [13] Groebel-Gleich (1993).
 [14] Ranschburg, 1997.
 [15]  A tanulmány írójának a fordításában.
 [16] Idõbeli és anyagi korlátok miatt döntöttünk amellett, hogy az agresszor és az áldozat prototípusait, mint potenciális identifikációs modelleket, illetve az agresszió képi megjelenítésének módjait nem a teljes mintánk alapján, hanem lényegesen redukáltabb formában, kizárólag a végzetes erõszak esetében vizsgáljuk. A német vizsgálatban ilyen korlátozás nem volt.
 [17] A mûsorszám formai jellemzõinek megállapításánál a mûsorújságban fellelhetõ információk is figyelembe vehetõek voltak.
 [18] Lásd a  korábban említett okokat (17. sz. lábjegyzet.).
  [19]Ebben az említett német példát követtük.
 [20]  Lásd pl. Gerbner vizsgálatait.
 [21]  A színházi közvetítéseket a kis esetszámukra való tekintettel tartalmi sajátosságaik szerint nem differenciáltuk.
 [22]A jobb áttekinthetõség kedvéért az adatokat táblázat formájában a függelék tartalmazza.
 [23] A színházi közvetítéseket a diagramon feltüntettük ugyan, azonban a rendkívül alacsony esetszámából következtetéseket nem tudunk levonni.
 [24] Kivételt képeznek a gyermek személyiségfejlõdését súlyosan károsító mûsorok, ezek semmilyen körülmények között nem kerülhetnek sugárzásra.
 [25] A mozifilmek ajánlói nem szerepelnek vizsgálatunkban, miután a mûsorstruktúrában való elhelyezkedésük szerint helyenként a reklámban, ill. kulturális ajánlómûsorokban kerülnek bemutatásra, s ennek egyike sem  sorolható a „nem-zenei-fikciós” mûsorszámokhoz, illetve ezek elõzeteseihez. Azonban itt szükséges megjegyeznünk, hogy a kérdõív tesztelésénél lekódoltuk az egyik kereskedelmi csatorna kulturális ajánló mûsorát, amely nagyszámban tartalmazott filmajánlókat. A vizsgálat eredménye szerint a körülbelül 25 perces mûsorszámban 10 agressziót tartalmazó bejátszás fordult elõ, amely összesen 18 agresszív tevékenységi aktust tartalmazott.
 [26] Lásd 11. táblázat.
 [27] Ide soroltuk a  11. táblázatban kiemeltek közül a romboló, pusztító szándékot; fiziológiai felindultságot; terrorizmust; idegengyûlöletet; fajgyûlöletet.
[28] Ide soroltuk az autoritatív, nevelõ célzatú erõszakot, valamint a birtoklási vágyat.
 [29] Itt azok az esetek kerültek besorolásra, amikor csak magát az erõszakos cselekedet látjuk, esetleg a károkozást, majd egy hirtelen vágással már egy új szituációt láthatunk a képen.
 [30] Crandall 1973, id. Kunczik 1997, 93.
 

IRODALOM
 

 Aronson, E.: A társas lény. Budapest, 1987.

 Aufenanger, S., Baacke, D., Lauffer, J. et al.: Gutes Fernsehen - schlechtes Fernsehen!? München, 1996.

 Bandura, A.: Aggression. A social learning analysis. Englewood Cliffs, 1973.

 Bandura, A., Huston, A. C: Identification as a process of  incidental learning. Journal of Abnormal and Social Psychology,  1961, 63.

 Bandura, A., Mischel, W.: Modification of  selfimposed delay of reward through. Exposure to line and symbolic models. Journal of Personality and Social Psychology, 1965, 2.

 Bandura, A., Ross, D., Ross, S.: Imitation of film-mediated aggressive models. Journal of Abnormal and Social Psychology,  1963, 66, 3.

 Bauer, M., Selg, H.: Gewaltdarstellungen im Fernsehen- Kennen wir die Folgen? In: BPS Report, 1981, 4, 6.

 Belson, W. A.: Television violence and the adolescent boy. Hampshire England: Westmead Farnborough, 1978.

 Berkowitz, L.: Aggression. A social psychological analysis. New York, 1962.

 Berkowitz, L.: The Contagion of Violence. An S-R mediational analysis of some effects of observed aggression. In: Nebraska Symposion on Motivation. 1970, 18, 95.

 Berkowitz, L., Alioto, J. T.: The meaning of an observes event as a determinant of its aggressive consequences. Journal of Personality and Social Psychology, 1977, 28, 206.

 Berkowitz, l., Rawlings, E.: Effects of film violence on inhibitions against subsequent aggression. Journal of Abnormal and Social Psychology, 1963, 66, 405.

 Burkart, R: Kommunikationswissenschaft. Grundlagen und Problemfelder. Wien, Köln, 1995.

 Collins, W. A.: Children’s comprehension of television content. In: Wartella, E. (ed.) : Children communicating. Media and the development of thought, speech, understanding. Beverly Hills, Calif., 1975.

 Comstock, G., Chaffee, S., Katazman, N., et. al.: Television and human behavior. New York, 1978.

 Csepeli, GY.: Szociálpszichológia. Budapest, Osiris, 1997.

 Endgutachten des Deutschen Bundestages. Media Perspektiven (Sonderheft), Frankfurt, 1992.

 Földvári, J.: Magyar büntetõjog. Budapest, 1997.

 Gerbner, G.: Cultural indicators. The case of violence in television drama. The Annals of the American Academy of Political and Social Science,  1970, 388, 69.

 Gerbner, G., Gross, L., Signorelli, N., et. al. :  The „mainstreaming” of America. Violence Profile No. 11.  Journal of Communication 1980, 3, 41-45.

 Gould, M. S., Schaffer, D.: The impact of suicide in television movies. New Eng. J. Med., 1986, 315, 690.

 Grimm, J.: Die Faszination des Schreckens - Warum Horrorfilme so attraktiv sind. Film & Fakten, Wiesbaden, 1992.

 Groebel, J., Gleich, U.: Gewaltprofil des deutschen Fernsehprogramms. Eine Analyse des Angebots privater und öffentlich-rechtlicher Sender. Opladen, 1993.

 Hipfl, B.: Gewaltdarstellungen im Fernsehen und ihre Bedeutung für die Entwicklung der Kinder. In: Aufenanger, S. (Hrsg.): Neue Medien - Neue Pädagogik? Bonn, 1971, 122.

 Huesmann, L. R., Malamuth,  N. M.: Media violence and antisocial behavior. Journal of Social Issues, 1986, 42, 3.

 Keupp, L.: Aggressivität und Sexualität. München, 1971.

 Krebs, D.: Gewalt und Pornographie im Fernsehen- Verführung oder Therapie. In: Merten, K, Schmidt, S. J., Weischenberg (Hrsg.): Die Wirklichkeit der Medien. Opladen, 1994.

 Kunczik, M.: Gewalt im Fernsehen. Köln, Wien, 1975.

 Kunczik, M.: Gewalt im Fernsehen. Stand der Wirkungsforschung und neue Befunde. Media Perspektiven 1993, 3, 98.

 Kunczik, M.: Gewalt im Fernsehen. Köln, Wien, 1997.

 Lefkowitz , M. M., Eron, L. D. et. al. : Television Violence and Child Aggression. In: Comstock, G. A. (ed.): Television and Social Behavior. Washington DC., 1972. 35-135.

 Liebert, R. M., Baron, R. A.: Some immediate effects of televised violence on children’s behavior. Dev. Psychol., 1972, 6, 469.

 Malamuth, N. M., Doennerstein, E. (eds.): Pornography and sexual aggression. New York, 1984.

 Media Control: Gewalt im Fernsehen. Untersuchung im Auftrag des Stern. 1985, Dezember.

 Mérei, F., V. Binét Á.: Gyermeklélektan. Budapest, 1997.

 Meyn, H.: Massenmedien in der Bundesrepublik in Deutschland. Berlin, 1996.

 Phillips, D. P., Carstensen, L. L.: Clustering of Teenage Suicides after Television News Stories about Suicide. New. Eng. J. Med. 1986, 315, 685.

 Ranschburg, J.: Félelem, harag, agresszió. Budapest, 1995.

 Selg, H.: Psychologische Beiträge zur Wirkungsforschung. Bern, 1986.

 Singer, D. G., Zuckermann, D., Singer, J. L.: Helping elementary school children learn about TV. J. Communications, 1980, 30, 84.

 Tannenbaum, P., H.: Emotional arousal as a mediator of erotic communication effects. Technical reports of the Commission on Obscenity and Pornography. Washington D.C., 1971.

 Tannenbaum, P. H.: A televíziózás szociálpszichológiája. Budapest, 1985.

 Undeutsch, U.: Gutachten über „Schweinchen Dick”. In: Agression und Fernsehen. Tübingen, 1974. 74.

 Vetró, Á., Csapó, Á.: A televízió és a gyermek. Budapest, 1991.

 Winterhoff-Spurk, P.: Fernsehen. Psychologische Befunde und Medienwirkung. Bern, 1986.

 Zillmann , D.: Excitation transfer in communication-mediated aggressive behavior. Journal of Experimental Social Psychology, 1971, 7, 419.