Brne Karnarutic (1520 körül - 1572/73) és a költõ Zrínyi ismert összefüggéseihez szeretnék néhány megfigyelést fûzni.
Tény, hogy Zrínyi Miklós könyvtárában megvolt Karnarutiæ eposza. (Az 1991. évi könyvtármonográfia a 320. számon írja le: „Vazetye Sigetta grada sloxeno o Barni Charnarutichiu Zadraninu, In Venetia, 1584, ad instantia di Rugier d'Alba, 1548").
A Mátyás-elmélkedések befejezésének Karnarutic-idézetei egyértelmûen bizonyítják Zrínyi kétnyelvûségét. Természetesnek tekintette egy horvát nyelvû szöveg beillesztését magyar nyelvû írásmûvébe. (Ha megjelenik a Mátyás-tanulmány, vajon magyar fordítást is adott volna mellé, vagy esetleg magyarul idézte volna?) Ezek az idézetek mindeddig hibásan jelentek meg.
Ezekrõl a hibákról szeretnék
szólni. Elsõként bemutatom a horvát
idézeteket, aztán Rónai-Horváth Jenõ
(1891) és Hajnal Márton (1905) prózafordítását:
Gdo s poštenjem spravam na ov svit umira,
Viènji mu glas slavan do nebes dopira,
A gdo žitak svarši pošteni sramotom,
Vas mu se glas skarsi, mi spomenut potom.
Taè, de veæ neumru nigdar man imena,
Doèin god rike vru i teku vrimena.
(Karnarutiæ, Vazetje Sigeta grada kiad.
Velimir Gaj, Zágráb, 1866, 30-31.)
A ki becsülettel meghalni kész,
Dicsõ neve örök, s egekig hatol,
De a ki árván, szégyennel pusztul el,
Hírneve megsemmisül, senkitõl
sem említetvén többé.
De a ki így kimúl, neve fennmarad,
Míg a folyók kiapadnak s a dal elenyészik.
(1891)
„A ki becsületben hal meg e világon, annak örökké tartó dicsõ híre az egekig hatol, ki pedig a becsületben töltött életét szégyenletesen fejezi be, annak oda van az egész híre-neve, még szó se esik róla.
[…] úgy hogy már sohasem hal meg nevük, a míg a folyók folynak és az idõk múlnak. (1905)
(Kiss Károly verses Karnarutiæ-fordításának filológiai szempontból nincs jelentõsége. Zrínyi-énekek, 1956.)
A Bónis-kódex szerinti átirat:
Tko sz postenyem szpravan na on szunt umira
Vichnimu glasz szlavan : doneszesz dopira
A Tko sirak szuarszi, noszechsze szrametom
Vasz musze' glasz skarsi: ne spomenut patom.
Tak da u'ech ne umru nigdar nem imena
Dokle' god rike unru : i teku urimena.
Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc (1853), Rónai Horvát Jenõ (1891) és Négyesy László (1914) kiadásai néhány lényegtelen különbözéstõl és sajtóhibától eltekintve lényegében mind a Bónis-kódex szövegét közlik.
A Bibliotheca Zriniana monográfiájának Karnarutiæ-bibliográfiájában csak Ðuro Novaliænál (1967) fordulnak elõ a Karnarutiæ-sorok. Novalic három apró eltérés kivételével Velimir Gaj átiratát veszi alapul.
Az „e földön" jelzõs szerkezet, „na ov svit umira" a Bónis Kódexbe így lett átmásolva: „na on szunt umira". A na elöljárószó után az on szunt horvátul semmit sem jelent; a másolás tehát értelmetlen. Rónai-Horváth tovább rontja a már hibás alakot. Az ov svit mondatrészt õ on szune-nak, továbbá az elõtte álló spravam ('készen áll') igét szpravan-nak írja. Ezeket a hibákat Négyesy kijavítja, de nem az eredeti szöveg, hanem a Bónis-kódex alapján. A spravam igealak spravan-nal való helyettesítése valószínûleg az m és az n hangok hasonló írásképébõl adódik és ugyanez mondható el az írott t-rõl és e-rõl is.
Az idézet második verssorában a Bónis-kódexben két téves egybeírás található. Ezeket Rónai-Horváth átveszi; Négyesy pedig nem megfelelõképpen korrigálja. Tehát: „Viènji mu glas slavan do nebes dopira" „Örök dicsõ hangja egekig hatol") A Bónis-kódex-ben : „Vichnimu glasz szlavan : doneszesz dopira". Tehát egybe van írva egy melléknév (a viènji -'örök') és egy dativuszi névmás enklitikus formája (mu), valamint egy genitivuszi elöljárószó (do) és egy fõnév (nebes = 'ég, mennyország'). Ez a fõnév itt, az elírás következtében nem is látszik fõnévnek, hiszen a „doneszesz" szóalak inkább a donijeti ('hozni') igének E/2. alakjára emlékeztet. Elképzelhetõ, hogy a következõ sorban található, szintén tévesen lemásolt noszechsze szóval való egybecsengés miatt írta az íródeák így. Ugyanez mondható el az elsõ sorban lévõ, hibásan leírt szpravan és a helyesen átmásolt szlavan ('dicsõ, híres') melléknevekrõl is. Négyesy annyiban korrigálja Rónay-Horváth átiratát, hogy áthúzza a Vichnimu egybeírás második i jét, ami egy Vichnmu értelmetlen (és nehezen kimondható) alakot eredményez.
S A harmadik verssor : „A gdo žitak svarši pošteni sramotom" („Aki pedig becsületes éltét szégyennel fejezi be"). Ezt mind a a Bónis-kódex, mind Rónai-Horváth, mind pedig az 1985. évi Prózai mûvek-kiadás egyformán adja: „A Tko sirak szuarsi noszechsze szrametom". A tko (eredetileg gdo) kérdõ névmás (ki, aki) itt azért lehet nagy kezdõbetûvel írva, mert a versszak elsõ sorában is nagybetûvel szerepel. Csakhogy ott mondatot kezd, ebben a sorban viszont használata már nem indokolt. A žitak ('élet') sirak formája is egyértelmûen arra utal, hogy a Bónis-kódex másolója nem ismerte a horvát nyelvet, hiszen a szó így elveszítette eredeti jelentését és alakját. A svarši ('véget vet valaminek, befejez valamit') igealakban (E/3.) csak egy átírási pontatlanság van, éspedig a v hangnak u-ra való változtatása, ami szintén (mint az m és az n esetében) a két hang írásjelének nagyfokú hasonlóságával magyarázható. Ugyanez történt a már említett svit és szunt esetében is. Nagyobb eltérést mutat a posteni melléknév ('becsületes') és noszechsze átírása. A noszechsze nem minden értelem nélkül szereplõ szó, mert a mai horvátban is a nosece, illetve nosit æe a nositi ('viselni, hordani') ige alakjai. Ebben az esetben, vagy azt kell feltételeznem, hogy az átíró mégiscsak tudott valamelyest horvátul, vagy pedig azt, hogy valaki már elõtte lefordította magyarra a szöveget és ennek alapján az átíró-másoló megpróbált visszakövetkeztetni. A harmadik alternatíva, amely szintén igaz lehet, a véletlen egybeesés. A verssor utolsó elemében ugyancsak egy betû lett tévesen lemásolva: a sramotom ('szégyennel') helyett srametom áll.
E versszak utolsó sorában ismét egy téves egybeírás van „Vasz musze' glasz skarsi: ne spomenut patom". A sor helyesen: „Vas mu se glas skarsi, ni spomenut potom": („Neve örökre eltûnik, többé meg nem említetvén".) Itt is a dativuszi névmás (mu) lett egybeírva, csakhogy ebben az esetben egy visszaható névmással; ráadásul az e hangra egy kis vesszõ is odakerült, ami talán a fonéma hosszúságát volt hivatva jelölni, csakhogy a horvát nyelvben nincsenek és nem is voltak ilyen hosszúságot ábrázoló jelek. A ni helyett ne, a potom helyett pedig patom áll. Ezek nem nagy hibák, sõt a ni-ne esetében mindkét szóalak illik a kontextusba. Itt viszont figyelemre méltó Négyesy korrektúrája, ugyanis õ a helyes, különírt mu se alakra javítja Rónai-Horváth átiratát. (Talán volt tanítványa, Hajnal Márton segítségével.) A második idézetben szereplõ átírási hibák lényegében hasonlóak az elõzõekhez. Karnarutiæ szövege: „Taè, de vec neumru nigdar man imena / Doèin god rike vru i teku vrimena") saját prózafordításomban pontosan ez: „Ekképpen már sosem halnak meg neveik / Amíg csak folyók forrnak és idõk folynak." Rónai-Horváthtól Négyesyn át 1985-ig mindhárom forrásban ez így olvasható: „Tak da ue'ch ne umru nigdar nem imena / Dokle' god rike unru i teku urimena".
Négyesy Rónai-Horváth átiratában ismételten áthúzza az e hang feletti aposztrófot, s ezt követik a 85-ös kiadásban. Azonkívül, hogy itt is több helyen tévesen vannak leírva bizonyos hangok, figyelemre méltó, hogy a tak ('így') és a dokle ('ameddig, amíg'), habár nem azonosak az eredeti szövegben szereplõ taè és doèin-nal, teljesen helyes szóalakok; olyannyira, hogy a mai horvátban a tako és a dokle létezõ alakok. A kontextusba pedig ez a két szó tökéletesen beleillik. Ugyanez a helyzet a neumru (=nem halnak meg) igealakkal is, mely ugyan nem követi az eredeti egybeírt formát, viszont a mai nyelvben is különírják. Az idézet utolsó sorában található unru is elírt igealak, ugyanis az eredeti szövegben a vru ('forr') ige szerepel, amely a folyók forrásával kapcsolatos. Az unru szóalak valószínûleg az elõzõ sorban található ne umru igével való egybecsengés miatt szerepel.
Érdekes, hogy a sok elírás mellett, a mai nyelvnek megfelelõ helyes alakok is találhatók. A már említett tako és dokle, valamint a ne umru igealak egybeírásán kívül, az elsõ idézet elsõ szava is helyesen van írva - tudniillik a régi gdo kérdõszó helyett, ami az eredeti szövegben található, a ma is helyes alaknak számító tko áll.
Így kissé ellentmondásos következtetésekhez jutottam: egyfelõl sok az elírási hiba, másfelõl pedig meglepõ, hogy helyes szóalakokat is találtam. Arra gondolhatok, hogy a Bónis-kódex másolójának megvolt Karnarutiæ szövegének magyar fordítása és talán segített neki valaki a szöveg leírásakor. Lehetséges, hogy a magyar fordítás - ha létezett - nem volt szószerinti fordítás, és emiatt lettek bizonyos szavak (doneszesz, noszechsze) tévesen „visszafordítva" horvát nyelvre. Ha pl. az elsõ idézet 3. sorában a noszechsze szóalakot nem a pošteni ('becsületes') melléknév tévesen lemásolt alakjának, hanem a magyarból helyesen visszakövetkeztetett szónak veszem, nevezetesen a nositi ('visel, hord, visz') igébõl képzett határozói igenévnek, mely horvátul ma így hangzik : noseæi vagy noseæe (grammatikai nemtõl függõen arra a következtetésre jutok, hogy a feltételezett magyar szövegben következõképpen szerepelt ez a verssor: „Aki pedig szégyent hordozva/viselve fejezi be életét".
Nincs kizárva, hogy Karnarutiæ idézetének létezett egy ilyen interpretációja is, hiszen a fentebb felsorolt fordítások is voltaképpen mind különbözõek, de többé-kevésbé ugyanúgy viszszaadják az eredeti szöveg jelentéstartalmát.
A Bónis-kódexben megjelenõ helyes szóalakok (tko, tak, dokle), melyek ugyan különböznek az eredeti szövegben lévõktõl, egyszersmind közelebb állnak a mai nyelvállapothoz, arra engednek következtetni, hogy másolójuk, vagy annak segítõtársa, egy modernebb horvát nyelvet ismert, és emiatt javította ki a régebbi formákat. A másik lehetõség, mely valószínûbb, az, hogy az átíró-másoló a horvát nyelv egy másik, a mai irodalmi nyelv alapjául szolgáló, ún. što-nyelvjárását ismerte jobban. Az eredeti szöveg ugyanis a két másik nagy dialektus , az ún. èa és a kaj-nyelvjárás ötvözetének mondható. A Bónis-kódexben másképpen lejegyzett szóalakok tehát világosan rámutatnak a nyelvjárások közötti különbségekre is, így fontos szerepük lehet a nyelvtörténeti kutatásokban.