A szoptatás: egészséges anyák, egészséges csecsemõk

Régóta tudjuk, hogy a szoptatás jó hatással van a gyermekek egészségére. Az anyatej biztosítja az optimális növekedést, az idegrendszer és az immunrendszer ideális fejlõdését, és a legjobb testi-lelki alapot ahhoz, hogy a gyermek elkerülje a fertõzõ betegségek egy részét.

Maga a szoptatás serkenti a növekedési hormonok termelõdését, elõsegíti az arckoponya helyes fejlõdését, és szorosabbá teszi az anya és a gyermek között létrejött köteléket. A hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás csökkenti a környezeti ártalmak okozta betegségek, az allergiák és a táplálékérzékenység kialakulását.

A szoptatásnak jól körülírható hatása van az anya egészségére is. A szülés után közvetlenül elkezdett szoptatás csökkenti a szülés utáni vérveszteséget, és így a vérszegénység kialakulását. A kizárólagos szoptatás rengeteg pénzt, idõt és fáradtságot takarít meg az anya számára. A szoptatás erõsíti az anya immunrendszerét, megóvja a túl hamar bekövetkezõ újabb terhességtõl, és csökkenti a cukorbeteg anya inzulinigényét. Aki sokáig szoptat, kisebb eséllyel betegszik meg mell- és petefészekrákban, de csökken a csontritkulás kialakulásának esélye is.
Sajnos túl gyakran fordul elõ, hogy az asszonyok igényeit és szükségleteit nem veszi figyelembe a társadalom. A nõk fizikai és lelki egészsége, tanultsága, gazdasági helyzete és a másoktól kapott segítség mértéke nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan fogja gondozni, szoptatni, nevelni gyermekeit. Minden társadalomnak érdeke, hogy javítsa a nõk körülményeit, hiszen a hátrányos helyzet újra és újra átszáll a következz generációra.

2002-ben a Szoptatás Világhetének céljai a következõk:

• Felhívni a figyelmet arra, hogy a szoptatás a nõi reprodukciós folyamat szerves része, ugyanúgy, mint a terhesség és a szülés.
• Tudatosítani az asszonyokban, hogy joguk van humánus körülmények között, minimális beavatkozás mellett szülni.
  

Egészséges anyák

Az egészség minden nemzet által elismert alapvetõ emberi jog. Az egészséges asszonyoknak van a legnagyobb esélyük arra, hogy egészséges gyermeket hozzanak világra.

Mire van szükség ennek eléréséhez?

• Kiegyensúlyozott táplálkozásra, ami megõrzi az anya állóképességét és szervezetének betegségekkel szembeni ellenállását, megelõzi a koraszülést és azt, hogy a baba kis súllyal szülessen. Biztosítja, hogy az asszony szülés után könnyen felépüljön, és egészséges maradjon a szoptatás ideje alatt is.
• Megfelelõ egészségügyi ellátás biztosítása.
• Biztonságos és az egészséget nem veszélyeztetõ munka- és életkörülményekre.
• Arra, hogy visszaszorítsuk az alkoholfogyasztást, dohányzást és kábítószer-fogyasztást.
• Szakszerû terhesgondozásra, csecsemõtanácsadásra.
• Mindennemû információ és gyakorlati segítség biztosítására a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatáshoz, a kiegészítõ táplálékok bevezetéséhez, és a hosszú távú - kétéves korig, vagy azon is túl tartó - szoptatáshoz.
• Segítségre a megfelelõ családtervezési módszerek alkalmazásához.
• A család és a barátok támogatására és gyakorlati segítségére.
• A család megóvására a káros gazdasági és kereskedelmi hatásoktól (félrevezetõ reklámok) a terhesség, a szoptatás és a gyermeknevelés idõszaka alatt. (A WHO erre vonatkozó ajánlásának kivonatát lsd. a Születéskalauz 2. c. kiadványban)

Terhesség és szoptatás

A várandósság ideje alatt az asszony teste neveli a magzatot, de egyúttal arra is felkészül, hogy táplálja õt. A tejmirigyek megsokszorozódnak, zsírraktárak keletkeznek, a szoptatáshoz szükséges hormonok készen állnak. A terhesség 16. hetében megindul a kolosztrumtermelés - a mell kész a szoptatásra.

Terhesgondozás során a szakembereknek tisztában kell lenniük:

• a természetes szülés és a szoptatás testi és lelki vonatkozásaival;
• a terhesség, vajúdás és szülés során fellépõ problémák gyógyszermentes kezelésének lehetõségeivel;
• a kolosztrum és a korai szoptatás fontosságával.
• a gyermek veleszületett képességeivel;
• a hatékony szoptatás technikájával, és a szoptatási nehézségek megoldásának mikéntjével.
  

A normális szülés alatti ellátás legjobb módja

Minden szülõ nõ számára biztosítani kell:

• olyan szülészeti ellátást, ahol figyelembe veszik azokat a hagyományokat, értékeket, szokásokat, amelyeket az asszony kulturális, etnikai vagy vallási hovatartozása határoz meg;
• hogy az asszony megválaszthassa azokat a személyeket, akik jelen lehetnek, lelki és fizikai segítséget nyújthatnak a vajúdás és a szülés ideje alatt;
• hogy szabadon mozoghasson és szabadon választhassa meg a vajúdás és szülés során a számára legmegfelelõbb testhelyzetet;
• hogy ellátása során kerülnek minden olyan rutint, eljárást és beavatkozást, melynek elõnyeit nem igazolják tudományos vizsgálatok (p1. a folyadékbevitel korlátozása, korai burokrepesztés, intravénás oxitocin adagolás, rutin magzati monitorozás, beöntés, borotválás);
• hogy ellátása során kerülik a behatoló (invazív) beavatkozásokat, mint a burokrepesztés, a gátmetszés;
• hogy elõtérbe helyezik a gyógyszermentes, nem behatoló fájdalomcsillapító eljárásokat.
  

Követelmények a szülészeti intézményekkel szemben:

• Az intézmény rendelkezzen irányelvekkel, melyek szerint az anyát (és a családot) bátorítani kell arra, hogy meleg, testközeli kapcsolatot alakítsanak ki a babával, hogy sokat hordozzák, ringassák, és igénye szerint szoptassák. Ezek az elvek a beteg, koraszülött, vagy fejlõdési rendellenességgel világrajött csecsemõkre is legyenek érvényesek.
• Legyen kidolgozott módja a szülészeti intézmények, és a területi anya-, illetve gyermekvédelmi egészségügyi ellátó rendszerek közötti kapcsolattartásnak, konzultációnak, beleértve a szülõ anya egyik intézménybõl a másikba való szállítását, a csecsemõgondozás és szoptatás idõszakában felmerülõ problémák megoldását.
• Az intézmény rendelkezzen a bababarát ellátáshoz megfelelõ irányelvekkel, szolgáltatásokkal. Az intézmény személyzete legyen tudatában annak, hogy az anya, a magzat, a csecsemõ jóléte és egészsége, a szoptatás sikeres megkezdése a gondozás alapja.
  

Elõzõ	Következõ