Szülés
A vajúdás és a szülés minden kultúrában az asszonyok életének meghatározó élménye. Ha az asszony segítõ, megértõ és biztonságos környezetben vajúdik, és hozza világra gyermekét, nagyon valószínû, hogy szülés után kész lesz a gyermeket éberen, aktívan fogadni, és kész lesz a szoptatásra. A normális terhesség, vajúdás, szülés és szoptatás egymással összefüggõ, egymásból következõ folyamatok. A jó szülés körüli gondozás megerõsíti az asszonyt abban, hogy õ maga képes döntéseket hozni a saját szülése és a saját gyermekének fogadása terén. Sajnos az asszonyok õsi tudását, hogy õk maguk képesek világra hozni egy gyermeket, többnyire nem támogatják, sõt egyre jobban aláássák. Nagyon sok asszony kénytelen úgy élni, hogy nem kapja meg a gyermekgondozáshoz, szoptatáshoz szükséges tényszerû információkat és gyakorlati segítséget. Senki sem bátorítja õket, hogy vegyenek részt a saját magukat és gyermeküket érintõ döntésekben. Valójában azt várják el tõlük, hogy passzívan fogadják el a rutinbeavatkozásokat.
Sajnálatos módon hatalmas szakadék tátong a világ különbözõ területeinek szülészeti ellátása között. A harmadik világ asszonyai gyakran tisztátalan körülmények között, gyakorlott segítõk nélkül hozzák világra gyermeküket. Ilyen helyzetben a szülés utáni azonnali szoptatás életbevágóan fontos, hiszen ez csökkenti a szülés utáni vérzést, stabilizálja a gyermek hõmérsékletét. Mégis elõfordulhat, hogy tönkreteszik ezt a természetes folyamatot teáztatással, más folyadék adásával vagy a kolosztrum elvonásával.
A másik oldalon a fejlett országok asszonyai állnak, elárasztva az orvosi technológia és a szakosodott orvosi ellátás "áldásaival", ahol gyakran a normális szülés is szükségtelen orvosi beavatkozások garmadával megy végbe. Ezt az ellentmondást felismerve készítette el ajánlásait a támogatandó és kerülendõ szülészeti beavatkozásokról az Egészségügyi Világszervezet. (Lsd.: A normális szülés alatti ellátás, WHO, 1999, Magyarul a Születéskalauz 2. c. kiadványban olvasható.)
Az ajánlások ellenére sok ártalmas, hatástalan és helytelenül alkatinazott eljárást használnak világszerte. Gyakran elõfordul az is, hogy ezeket az eljárásokat szinte rátukmálják a szülõ nõkre és az egészségügyi dolgozókra, mivel "kényelmessé", "fájdalommentessé" teszik a szülést, de azt már elfelejtik a célszemélyek tudomására hozni, hogy a kínált "áru" milyen komplikációkhoz vezethet, milyen veszélyeket hordoz magában a szülésre, a szoptatásra nézve. A legtöbb fájdalomcsillapító vagy érzéstelenítõ eljárás meghosszabbíthatja a szülést, és növeli a szülészeti beavatkozások (hormonadagolás, lás, fogómûtét, császármetszés) esélyét. A folyamat oda is vezethet, hogy romlik az újszülött állapota, nyelési és légzési képessége, szopási készsége.
Szoptatás azonnal a szülés után
Az újszülött veleszületett képessége, hogy megtalálja, bekapja a mellet, és szopni kezdjen.
A mama meleg bõrén pihenõ újszülött nem hûl le, jobb a légzése és a szívmûködése. A születés utáni pillanatokban történõ szoptatás segít a méhlepény leválásában, csökkenti a vérzést, megerõsíti az anya és az újszülött között kialakuló érzelmi kötõdést. Ha a születés zavartalan, az újszülött aktív-, éber állapotban marad legalább negyven percig, de akár órákig is. Ezután mély álomba merül.
Ugyanúgy, ahogy a szülés alatti események, a szülés után történõ beavatkozások is hatással lehetnek a szoptatás kezdeti sikerességére. Az eljárások, melyek során behatolnak a gyermek orrába, szájába, torkába, megsérthetik a fontos nyálkahártyákat, megzavarhatják a korai szopóreflexet, és ellenkezést válthatnak ki mindenféle a szájat érõ ingerrel szemben. Az újszülött mérés, vizsgálatok, fürdetés miatti elszakítása az anyjától csökkenthetik a gyermek élénkségét. Megzavarhatja az egymásra hangolódást, ha a szemcseppet az elsõ anya-gyerek szemkontaktus létrejötte, és az elsõ szoptatás elõtt adják a babának.
Az újszülött fogadásának, ellátásának megfelelõ módját foglalja magában a Tíz lépés a sikeres szoptatáshoz címû BFHI (Bababarát Kórház Kezdeményezés) kiadvány, és jó útmutatást ad a WHO -UNICEF által összeállított Tíz lépés, mely a bababarát kórházhoz vezet. (A dokumentum, magyarázattal együtt megtalálható a Születéskalauz 2. c. kiadványban)
A javaslat lényege az újszülött és az édesanya együtt gondozása, segítd, otthonos környezet kialakítása, a beavatkozások számának minimálisra csökkentése és az anya ösztönzése kizárólagos és igény szerinti szoptatásra. Ha a szülés nem volt problémamentes, még nagyobb hangsúlyt kell fektetni az anya bátorítására, gyakorlati segítségnyújtásra, szoptatási tanácsadó bevonásával. A támaszadásnak ez a módja felkelti és erõsíti az anya szoptatásra való hajlandóságát, belsõ igényét. (További információk : www.unicef.org/bfhi)
Az anya támogatása a gyermekágyas idõszak
után
Annak ellenére, hogy már az elsõ
napokban jól beindulhat a szoptatás, az anyának folyamatos
támogatásra van szüksége ahhoz, hogy megõrizze
testi - lelki egészségét. Sokat jelenthetnek a védõnõi
látogatások, de szóba jöhet egy jól felkészített
önkéntes segítõ is (ma már hazánkban
is foglalkoznak ezzel civil szervezetek). A látogatás során
a szakember meggyõzõdhet arról, hogy az anya és
a gyermek egészséges, hogy jól megy a szoptatás,
és hogy a család kiegyensúlyozott. A legjobb, ha
az anya látogatja a közeli önsegítõ anyacsoportot,
kismamaklubot, ahol sokat tanulhat az anyaszereprõl, a szoptatásról,
és a minden családnál elõforduló nehézségek
megoldásáról.
Az anyának szüksége van:
-
az egészségügyi ellátó rendszer segftségére,
-
arra, hogy megkapjon minden segítséget a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás, a helyes hozzátáplálás és a tartós szoptatás érdekében,
-
arra, hogy minden információt megkapjon a szoptatással összeegyeztethetõ családtervezési módszerekrõl.
A Születéskalauz 2.
Megrendelhetõ:
utánvéttel a MÉRCE Egyesülettõl. 1660 Bp. Pf.: 321.
Tel./Fax: (36-1) 258-5358,
 |
|
| Elõzõ |