|
|
|
| Filmprogram |
|
| | Október 5. | 18.30 | A harmadik ember, 1949, Carol Reed |
| Október 6. | 20.30 | A zongoratanárnö, 2001, Michael Haneke |
| Október 7. | 16.30 | Ez történt Budapesten, 1944, Hamza D. Ákos |
| | 18.30 | Budapest, 1916 |
| | | Budapest szimfóniája, 1932, Adolphe Osso |
| | | Budapest, egy darabka magyar történelem, 1936, L. Minzloff |
| | | Beautiful Budapest, 1936, James A. Fitzpatrick |
| | | Budapest müemlékei, 1939, Paulovics Mihály & Karbán József |
| | | Látta-e már Budapestet télen?, 1940, Dáloky János |
| | | Budapest tragédiája, 1946 |
| | 20.30 | A város peremén, 2000, Barbara Albert |
| Október 8. | 16.30 | A szárnyas ügynök, 1987, Söth Sándor |
| | 18.30 | Bécsfilm 1896-1976, 1976, Ernst Schmidt Jr. |
| Október 9. | 16.30 | Nyócker!, 2004, Gauder Áron |
| | 18.30 | Utazás Bécsben, 1907 |
| | | Arany bécsi szív, 1911 |
| | | Franz Schumeier képviselö temetése, 1913 |
| | | Öfelsége, az elötáncos, 1927, Carl Leiter |
| Október 10. | 16.30 | Vígözvegy, 1925, Erich von Stroheim |
| Október 11. | 18.30 | Álarcosbál, 1934, Willy Forst (100') |
| Október 12. | 18.30 | I love Budapest, Incze Ágnes, 2000 |
| Október 13. | 16.30 | Kánikula, 2001, Ulrich Seidl |
| Október 15. | 18.30 | Speak Easy, Mirjam Unger, 1997 (20') |
| | | Sliding, Barbara Albert, 1998 (90') |
| |
| |
Az elöadasok összefoglalasa | |
Elisabeth Büttner: A változás potenciálja. Bécs az osztrák némafilm tükrében
A korai idök mozgóképei nem folyamatos gondolkodásmódot követnek. A némafilmek Bécs-képe esetében ez a látlelet nem csupán egy új érzékelési modell megjelenését, a valóság új dimenziójának a meghódítását jelenti, hanem a társadalom - filmekben is megnyilvánuló - feszítö erejét demonstrálja.
| |
| | | |
Kókai Károly: A bécsi avantgárd film
Az avantgárd film a játékfilmmel szembeállítva határozza meg magát. Történetét - amelyröl az elöadásban az osztrák Ernst Schmidt Jr. példáján keresztül lesz szó - lényegében ez a definíció alapozza meg. A mozgókép 'vizuális kultúrájáról' a játékfilm és a filmes avantgárd kapcsán szólva, az eredmények összehasonlíthatóak. Az avantgárd a játékfilm által használt filmes kliséket ugyanazon képek felhasználásával írja át és töri meg. Kivonja magát e képek illluzionizmusa alól, miközben láthatóvá teszi a filmkészítés folyamatát. Az avantgárd a játékfilmben meghatározott elemekre koncentrálva töri át a játékfilm szabályait. Elkülöníti ezeket az elemeket, felerösíti képi hatásukat; pontosan ott és akkor nem fordítja el tekintetét, ahol és amikor a képek folyamatában - és amennyiben egy város képeiröl van szó, ennek társadalmi, esztétikai, gazdasági szerkezetében - a törések láthatóak lesznek. Az elöadás Ernst Schmidt Jr. Bécsfilm 1895-1976 címü alkotása (1976) alapján azt a környezetet próbálja rekonstruálni, amelyben a bécsi avantgárd film elsö generációja mozgott.
| |
| | | |
Michael Loebenstein: A Sense of Place. Bécs a kortárs osztrák filmben
Az újabb osztrák játékfilmekkel kapcsolatban Ausztriában és világszerte egyaránt a várossal (nevezetesen Béccsel) való újfajta bánásmód figyelhetö meg. Olyan, az elmúlt években született filmek, mint A város peremén (Barbara Albert, 1999) és a Speak easy (Mirjam Unger, 1997) a várost nem meghatározott helyként, hanem inkább a lehetöségek tereként teszik átélhetövé - egyfajta 'Sense of Place'-t teremtenek. Az elöadás a Bécs-filmeknek mint az önmegismerés és -változtatás utópisztikus helyének a koncepcióját vizsgálja felül az erös nöi befolyás alatt született kortárs szerzöi filmek alapján.
| |
| | | |
Kurutz Márton: Budapest 1945 elotti dokumentum- és amatorfilmekben
Budapest Európa fövárosaival szinte egyidöben debütált filmen, a föváros korai mozgóképes szerepléseit azonban csak némi kihagyás után követte folytatás. Ezután viszont már nem volt megállás - Budapest a magyar mozgóképek állandó szereplöje lett. Az elöadás az 1945 elötti Budapest-filmek témáit, készítéstörténetét és problémáit tekinti át a korszak dokumentumfelvételei, muszterek, anonim- és privátfelvételek, valamint fövárosi külsö helyszíneken forgatott játékfilmek elemzésével
| |
| | | |
Siegfried Mattl: Vágyakozás a múlt után: A harmincas évek Bécs-filmjei
A harmincas éveket - az ausztrofasizmus korszakát - a "Vörös Bécs" és a városias modernizáció jeleinek egymást kioltó hatása határozza meg. Ezek az ideológiai elöfeltételek konfrontálódtak a hangosfilm bevezetését egy új és dinamikus korszak megteremtésére felhasználó osztrák filmipar próbálkozásaival. A filmkészítök a fellendüléshez szükséges kulturális tőkét a bécsi operett világraszóló sikereiröl híres századforduló korában keresték. A harmincas évek olyan filmjeiben, mint az Álarcosbál (Willi Forst, 1934) a város topografikus leírása értelmét veszti - a "Bécs-film" stílusát sokkal inkább a zenei atmoszféra és a társadalmi-kulturális miliö közötti kapcsolat határozza meg.
| |
| | | |
Polyák Levente: Periférikus látás. Az ezredforduló Budapestje fiatal filmesek szemével
A Budapest 2010-es kulturális föváros-pályázatát támogató, pesti mozikban látható reklámfilmben a megszokott turisztikai klisék helyett aluljárókat, rosszul megvilágított utcákat, folyosókat látunk, amelyeket a kamera egyenesen elöre haladva, falakon áthatolva füz képsorrá. Ez a világ, amely olyannyira idegen a megszokott kampányfilmek kliséitöl, valójában tökéletesen illeszkedik egy egész filmes generáció Budapest-képeinek „hagyományába”.
Hogyan írható le az a látásmód, amely egyéni kifejezöeszközböl stílussá, majd a városi imázs-politika retorikai formájává alakul át? Melyek azok a város-víziók, amelyekre a városi terekhez való viszony paradigmatikus megváltozásának tanúiként tekinthetünk, és amelyek a filmen túl számos építészeti, fotográfiai és képzömüvészeti elképzelésben öltenek formát? Hogyan kerül a periféria a látótér középpontjába?
Elöadásom ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az elöadás során tárgyalt filmek nem a klasszikus értelemben vett Budapest-filmek: nem egy jellegzetes „budapestiség” vonásainak bemutatására vállalkoznak, hanem olyan periférikus helyzetek kibontására, amelyek bár elválaszthatatlanul kapcsolódnak a magyar fövároshoz, de legalább ennyire a frissen reinkarnálódó metropolisz-mítoszokhoz is.
Miközben ezek a periférikus helyzetek egyszerre fednek fel egymással összefüggö társadalmi és térbeli, söt, idöbeli koordináta-rendszereket, egyúttal a periféria észleléséröl, a távolság természetéröl és a Máshol-lal kialakított viszonyról is kérdéseket tesznek fel. És miután egy átmenetiségében magára ismerö város öntudata nagymértékben saját képein keresztül formálódik, az sem véletlen, hogy ezek a filmek gyakran a mozi belsö diskurzusainak határán túl zajló urbanisztikai beszédben nyerik el különleges jelentöségüket.
Az elöadás során az ezredforduló filmes Budapest-képzeletét olyan filmek és filmfüzérek segítségével mutatom be, mint a Kontroll, a Dealer, a Jött egy busz, a Rengeteg, a Nyócker, a Fekete kefe vagy a Moszkva tér.
| |
| | | |
Drehli Robnik: A városban, az idöben - Bécs mint az emlékezés tere a hetvenes évek müfaji filmjeiben
A részben Bécsben játszódó és ott forgatott Scorpio címü ügynökfilm (USA 1973 Burt Lanchester és Alain Delon föszereplésével) alapján látható, hogyan foglal el egy látszólag az ‚akciókép' szolgálatába állított film egy várost és egy müfajt. Város és müfaj ebben a vonatkozásban nem mint territórium és hely szerepel, hanem mint a múlt rétegei. Amennyiben Scorpio ezek lehetöségeit aktualizálja, ezek tartalmát átdolgozza és újrahangsúlyozza, a film mint emlékezet lép fel. Scorpio megkisérli magát és közönségét a kizökkent átmeneti történeti idöben a posztfordista szubjektivitás játékterében elhelyezni. Ez idöélmények összekapcsolásával történik: öröklött müfaji célirányosságok kétesséválásában és egy gazdag történetü város jelennélküliségében. Scorpió Bécse - a Károly Tér metró építkezésével, ahol a film legismertebb jelenete játszódik - az emlékezet emberek nélküli szövevénye.
| |
| | | |
Varga Balázs: A város alatt, a föld felett - Budapest a nyolcvanas évek alternatív kultúrájában
A nyolcvanas évek magyar alternatív kultúrájának egyik legfontosabb jellemzöje a különbözö müvészeti ágak szimbiózisa. A korszak alternatív filmjeiben a neoavantgarde és a zenei new wave kulcsfigurái szerepelnek. A korszak magyar art punk és new wave zenekarjainak szövegeiben visszatérö elem a belsö és a külsö disszidencia, az elvágyódás. Az elöadás két film (Söth Sándor: A szárnyas ügynök, 1987, Xantus János: Rocktérítö, 1988) példáján elemzi ezeket a motívumokat: hogyan alakulnak át a valós terek heterotóp terekké; mi a köze egymáshoz Budapestnek és Berlinnek, a késökádári korszak Magyarországának és 'Wunderlandnak', miért és hogyan használják ezek a filmek a budapesti helyszíneket; miként ellenpontozza egymást "valódi" és "fikció".
| |
| | | |
|
|