IIIIIIII    SZŐKE ANNAMÁRIA: "LASSÍTOTT LÓNÉZÉS"

"illetve pedagógiai szándék"

A ló és ember mozgását szemléltető ábrákat a Magyar Képzőművészeti Főiskola könyvtára őrzi más, az anatómiai oktatást megkönnyíteni hivatott, Székely készítette szemléltető ábrákkal együtt.      A 38 darab "faliminta a bonczalaktanhoz" az 1878-as évszámot viseli a leltárkönyvben, s Az Intézet czélja, szervezete és tantervének rövid vázlata című 1878/79-es kiadványban a festészeti "bonczalaktan" témakörének ismertetése is utal arra, hogy e "boncztani fali ábrák"-at ekkor már használják,[10]  s "az egyes szakosztályok tanárai által készült ékítményes és styltani, építészeti, távlati" táblák mellett az Intézet taneszközei közé számítanak.[11]  
Az 1971-ben beinduló O. M. K. Mintarajztanoda és Rajztanárképző tanári karában kezdetektől haláláig, 1910-ig tevékenykedő Székely a figurális rajz és festés mellett a bonctan tanára is, s ezen utóbbi feladat ellátásában kezdetben Plósz Pál, majd 1972-től Szilágyi Ede orvosok segédkeznek mellette. 1881-ben jelenik meg több kiadást is megért anatómiakönyve,[12]  az első magyar nyelvű, képzőművészeti szempontú anatómiakönyv.
A 19. századra a művészek számára nélkülözhetetlen tudományok elsajátítását, így az anatómiai ismeretek megszerzését is az oktatásban már számtalan segédkönyv, preparátum, és - a század második felében fokozatosan gyarapodva - fotográfia segítette elő. Anatómiai tanulmányaiban Székely is ezeket, az elsősorban külföldi kiadványokat használta - bár látogatta a bonctani intézetet is -, illetve hiányukat pótolta a magyar oktatásban.
Az anatómiaoktatás kereteibe valószínűleg kezdetektől fogva beletartozott a lóbonctan is, bár oeuvre-je ismeretében (a '70-es évekből nemigen ismerjük lovat ábrázoló képét) feltételezhető, hogy a lóanatómiával csak az oktatáshoz kapcsolódóan kezdett el intenzívebben foglalkozni. "Magától érthetődő, hogy egy rajzolónak nemcsak az emberi alak rajzát, de a főbb állatokét is kellene némileg ismernie. A lónak rajza a többi négylábúak rajzának kulcsa" - kezdődik írása a lónak rajzolásáról,[13]  és hagyatékában több változatban is megtalálható egy lóbonctan, illetve egy, a képzőművészet szempontjából kidolgozott hippológiai szakkönyv kézirata,[14]  mégis ezen ismereteinek kamatoztatásával az oktatáson kívül majd csak késői műveiben találkozunk.
Anatómiakönyvének 1881-es kiadásában így nyilatkozik az anatómiai ismeretek szükségességéről: "Rajzolni annyit tesz, mint a természet által nyújtott, s geometriai alakzatokban nyilvánuló anyagokkal aesthetikailag elbánni. Szükséges ezen oknál fogva a rajzoláshoz: a rajzolandó tárgynak természettudományi szempontból való ismerete, nevezetesen: az emberi és állati alakra nézve az anatómia, a tájra nézve pedig némi botanika és geológia; főleg azonban, hogy ezen anatómiai, botanikai és geológiai igazságok mily geometriai test alakjában nyilvánulnak [...] igen sokszor megkívántatik oly alakok előállítása, melyek cselekményeket végeznek s elevenítve érzések, szenvedélyek által, gyorsan illanó, csak perczenetig tartó mozgásban levőknek feltüntetendők fel. Ily esetben élő modell utánrajzolása lehetetlen - az alak, annak részei, és az egésznek mozgási törvényei ismerete nélkül [...] az emberi s magasb állati alak nem érthető meg csupán nézés vagy a külfelület másolása által; az érzés erre nem elegendő, itt biztos tudás kívántatik, mely az érzést vezesse, s a látásnak igazi bázisa legyen."[15]  
Az utolsó mondatokban világosan megfogalmazódik az az oktatási elv, mely szerint a rajzolandó tárgy felépítésének átfogó és mélyreható ismerete meg kell, hogy előzze az élő modell rajzolását, mivel a rajzolónak tudnia kell, mit lát. Egyfajta tudatos nézés elsajátítása a cél, illetve bizonyos készségek automatikus szintű elsajátítása s ezáltal az emlékezet fejlesztése. Épp ezért Székely állítólagos lóvásárlása nem is annyira kudarcának belátásából fakadhatott, mint inkább abból, hogy egy idő után a tanítványok már képessé váltak élő ló rajzolására.[16]  Ez persze nem zárja ki, hogy Székely kudarcot ne vallott volna a ló mozgásának szemléltetésére és oktatására általa felhasznált módszerével, mint írja: "1877 óta hét éven át kompozíciót tanítottam. Akkor csináltam a lovak járására vonatkozó [...] szalagokat és a ló-anatómiai táblákat. Ezt egy éven át elő is adtam, de semmi sikerrel, mert a tanítványok igen éretlenek voltak erre még."[17]
E sorokból az is kiderül, hogy az anatómiai ismertek a mozgás ábrázolásának előfeltétele, s hogy Székely érdeklődése ez utóbbi iránt tágabban a kompozíciós elveivel áll kapcsolatban.[18]  1901 után, amikor más veszi át a Főiskolán a bonctan tanítását, éppen ezt, a magasabb szempontot figyelembe vevő oktatási módszer hiányát panaszolja fel: "Az első évesek, de a többieknek compositioi is hihetetlenül rosszul mennek, ennek oka az 1877-83-ig való hason kísérletekhez képest abban látszik rejleni, hogy most más az anatómia tanítása. Midőn magam tanítottam az anatómiát, akkor az emberi alaknak formái már a kezdőknek modellírozás és schematikus rajzok által jobban emlékökbe vésettek. Ha tehát azt akarjuk, hogy a compositioból valami legyen, kezdjük ezt azon képpen, hogy egy fejet schematikusan velök megértessünk. [...]