IIIIIIII    SZŐKE ANNAMÁRIA: "LASSÍTOTT LÓNÉZÉS"

Bevezetés

"Aznap, amikor az üvegcsengők olyan szépen szóltak, akkor, amikor a kapucsengő miatt a madarak elkezdtek énekelni, akkor mi azt akartuk, hogy még játsszunk egy keveset, és utána kimegyünk tarajos gőtét fogni a lóversenypályára, és ha edzés van, akkor lassítva fogjuk nézni a lovakat, mert amikor a ló ugrik, akkor mi elfordítjuk ellenkező irányba a fejünket, és ettől olyan lassúnak tűnik a mozdulat, mintha filmet néznénk, mert doktor Rút megmagyarázta, hogy ha a futószalagon visszafelé szaladunk, olyan gyorsan, ahogyan a futószalag megy, akkor tulajdonképpen egyhelyben járunk, és erre Péter felfedezte a lassított lónézést, amit nem ismert rajtunk kívül egészen mostanáig senki, csak a szőke Lili."

Vári Attila[1]  

Székely Bertalan mozgáselmélettel, ezen belül is a ló mozgásával foglalkozó feljegyzéseinek, ábráinak, tablóinak és zootropszalagjainak[2]  létezéséről a művész több ezer oldalra becsült írásos hagyatékából a Maksay László által válogatott és publikált írások alapján lehetett elsősorban tudomást szerezni.[3]  Néhány lómozgás-tanulmányokat tartalmazó vázlatkönyvét az 1955-ös műcsarnoki nagy életműkiállításon állították ki.[4]   A katalógust összeállító Dobai János így ír más helyütt e tanulmányokról: "Tudományos igényű valóságmegismerésének legmonumentálisabb [...] emléke [...] az a több száz tanulmány, melyen a ló mozgását a pillanatonként változó elemekre bontja fel: e tanulmányaival, melyek hol lovak sematikus rajzát adják a mozgás egyes fázisaiban, hol az egyes végtagok mozgásütemét ábrázoló, szinte leonardói szépségű sematikus rajzok, még a mozgó fénykép feltalálása előtt tisztázta a ló valódi mozgásának természetét. E rajzait nézve érezhető, hogy a tudományos megismerés egész elméjét betöltővé tudott válni, amivel ő az első és egyben utolsó mesterünk, akiben az uomo universale-nek a XIX. század körülményei között kialakult típusát látjuk."[5]  
Székelyt kutató szelleme állandóan arra ösztönözte, hogy ne csupán az ábrázolás törvényszerűségeinek, hanem az ábrázolt dolog sajátos természetének is a végére járjon, s ezért munkásságának több méltatója is párhuzamot vont közte és Leonardo között.[6]   Sokirányú elméleti tevékenysége, kutatásai közül a mozgással kapcsolatosak inspirálhatják leginkább a kutatókat ma is e hasonlatra. A részben e kutatások eredményének tekinthető szemléltetű ábrák, valamint zootropszalagok mellett feljegyzéseinek, ábráinak, szerkesztéseinek ezernél több, öt nagy konvolutumba laza összevisszasságban beragasztott, nagyrészt különálló (főleg pauszpapír-) lapja az első pillantásra éppúgy lenyűgöző, mint elriasztó. Míg az első érzés azzal magyarázható, hogy a XX. századi művészeten nevelkedett szem a kubista és futurista szerkezetesség benyomását keltő ábrákat hajlamos önálló grafikai lapokként szemlélni, azaz bennük Székely intenciójától idegen esztétikai értékeket fölfedezni, addig a második abból a felismerésből, illetve tényből fakad, hogy e lapok egy célirányos és állhatatos kutatás rekvizítumai, és hogyha e kutatásnak a célja ismert is, a célhoz vezető eljárással Székely mintegy kilépni látszik a művészet területéről. Ahogy - maradva az analógiánál - Leonardo vízzel kapcsolatos kutatásait is a hidraulika szakembere értheti meg és értékelheti igazán,[7]  úgy Székely lómozgás-kutatásai is a hippológia (lóismeret) történetében nyerhetnék el inkább méltó helyüket. Ez részben így is van, és egy majdan megírandó magyar hippológiatörténetben Székelynek ott a helye. Másrészt azonban ennek a Székelyt majd harminc évig foglalkoztató kutatásnak tisztán művészeti - méghozzá a XIX. század második felében nagyon is tipikus - probléma a kiindulópontja, mégha a lómozgás természetével való intenzív foglalkozás Székely oeuvre-jében nem tükröződik is átütő erővel. Erre a paradoxonra, hogy az alkotó Székely mintegy eltűnik a kutató mögött, már kortársai is felhívták a figyelmet. "Székelynek az a baja, hogy igen sokat tud, ő annyit tud a festészetről, mint többi festőink együttvéve, sokat kísérletez, mindig a legmagasabbra törekszik, s bármennyire is megközelíti azt, megelégedve nincs soha" - mondta róla a több szempontból rivális és ki nem állhatott Keleti Gusztáv.[8]  S ez a kísérletező hajlama talán éppen a lómozgással kapcsolatos kutatásaiban vezetett leginkább "semmi"-hez - vonhatnánk le a következtetést abból is, ahogy Maksay összefoglalja Székely mozgáselméleti kutatásainak eredményét: "Székelyt kutatásaiban nemcsak tudományos érdeklődés, hanem elsősorban művészi, illetve pedagógiai szándék vezette. És itt kezdődik a lómozgáselmélettel kapcsolatos törekvéseinek negatív oldala. Táblázataiban segítséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy a festők készülő kompozícióikon ellenőrizhessék a lovak állásainak helyességét. De odáig ment el segítő szándékában, hogy végül az alaprajzból, a paták állásából kívánta megszerkeszteni az egész lovat. Íme, a jóakarat tragédiája! Segíteni akart, megkönnyíteni akarta a művészek munkáját, de szerkesztést ajánlott a teremtő képzelet helyett, táblázatokkal kívánta pótolni a művészi formaélmény hiányát. Panaszolja, hogy a tanítványok >>éretlenek<< Holott azért nem tudták hasznát venni táblázatainak, mert nem rendelkezhettek olyan gazdag emlékezeti anyaggal, hogy a lovat a táblázati sémák alapján meg tudták volna jeleníteni. [...] Tévedését később belátta és lovat vásároltatott az iskola számára, >> azt rajzoltatta a növendékekkel, tehát nem a szerkesztés, hanem a művészi élmény felől közelített a célhoz. Lómozgáselméletével kapcsolatos célkitűzéseinek csődje annál nagyobb, mert a film megszületése egy csapásra feleslegessé tette hosszú évek fáradságos munkájával készített táblázatait, amennyiben a mozgásfázisoknak pontosabb képét adta és ráadásul rögtön plasztikus ábrázolásban."[9]  
Maksay e jegyzetében tömören összefoglalja azokat a célokat és szándékokat, melyek Székelyt a lómozgás kutatásához vezették, és jelzi azokat a technikai és elméleti problémákat is - mégha nem jól értelmezve is ezeket -, amelyekkel Székelynek e kutatás folyamán szembe kellett néznie, sőt azt is, amivel már nem nézett szembe.

[1] Lassított lónézés. in.: V. A.: Középkori villamosjegy. Dacia, Kolozsvár, 1976. 155.
[2] Ezek a következők:
A Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán található vázlatkönyvek:
XV/I. - Ltsz. 1915-1771, 1915-1772, 1915-1774, 1915-1775, 1915-1778 (1870-es évektől 1900-ig)
XV/II. - Ltsz. 1915-1773, 1915-1776, 1915-1777 (1878-1884 között)
XVI/I. - Ltsz. 1915-1778 (1870-es évektől az 1890-es évek közepéig)
XVI/II. - Ltsz. 1915-1778/II. (1880-as évektől 1903-ig)
XVII. - Ltsz. 1915-1779, 1915-1780 (1870-es évek)
A Képzőművészeti Főiskola Könyvtárában őrzött szemléltető táblák (a leltárkönyv bejegyzését véve alapul):
Faliminták a bonczalaktanhoz. Nagyméretű vászonra feszített szines rajzok. 38 műlap. Bp., 1878. Ltsz. 1540
Faliminták a ló boncztanához s Marey időmértékén és Muybridge fényképein alapuló ábrázolása az ember és a ló mozgásnemeinek. 7 db, é. n. (1879-80), Ltsz. 2580
Valamint ugyanitt a kiállítás előkészítése során előbukkant mappa, mely a témakörbe vágó fotókat, rajzokat, ábrákat tartalmaz.
A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában:
47 darab zootropszalag. (1879-81) Páncélszekrény 116
Valamint egyéb feljegyzések, vázlatok, illetve a témát érintő megjegyzések Székely kéziratos hagyatékában.
[3] Székely Bertalan válogatott írásai. Válogatta, a bevezetést és a jegyzeteket írta Dr. Maksay László. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962. 117-127.
[4] Székely Bertalan kiállítás. Katalógus. Országos Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok, Budapest, 1955. 28.
[5] Székely Bertalan vázlatai. In: Szabad Művészet, 1955/8. 368.
[6]"A komponálásra, valamint a ló mozgására vonatkozó rendkívül gazdag feljegyzései [...] - nyugodtan állíthatjuk - nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is igen figyelemre méltó értékeket képviselnek, méltán sorolhatók Leonardo, Dürer, Delacroix, Hildebrand stb. művészeti írásai mellé" - írja Maksay a válogatott írások bevezetőjében, 7.
[7] Bár, mint Ernst Gombrich írja: "...míg a tudománytörténészek csodálatra méltó kulcsot kínálnak nekünk, művészettörténészeknek Leonardo anatómiai rajzainak megértéséhez, a hidraulika történészei nem köteleztek le vízábrázolásainak hasonlóan részletes vizsgálatával." Leonardo tanulmányai a víz és levegő mozgásformáiról. In: Ernst H. Gombrich: Reneszánsz tanulmányok. Corvina, Budapest, 1985. 17.
[8] Horváth Janka: Székely Bertalan fiatalságából. Vasárnapi Ujság, 57. évf. 37. sz. 1910. 772.
[9] Székely Bertalan válogatott írásai, i. m. 83. jegyzet. 206-207.