GORETITY JÓZSEF
UTAZÁS LENINGRÁDBÓL SZENT-PÉTERVÁRRA, 5.

Dmitrij Galkovszkij írása elé Orosz kultúra és szovjet underground

Dmitrij Galkovszkijt a Jelenkor olvasói már ismerhetik. Az 1997-es július-augusztusi számban volt szerencsém bemutatni õt: akkor részletek jelentek meg Végtelen zsákutca címû regényébõl, amelyhez tanulmányt írtam Végtelen zsákutca: töredékesség és teljességigény címmel. A két évvel ezelõtt írottakat Galkovszkijjal kapcsolatban ma is fenntartom, most csupán néhány apróbb pontosítást, illetve kiegészítést szeretnék tenni.
Galkovszkijnak továbbra is a Végtelen zsákutca a legjelentõsebb írása. Az 1989-ben elkészült munka óta jobbat, jelentõsebbet nem írt. A Végtelen zsákutcá nak idõközben megjelent a teljes szövege, könyv formában, igaz mindössze 500 (nem tévedés, ötszáz) példányban. Hogy a jelen válogatásból, az Utazás...- ból mégsem maradhatott ki, annak több oka is van.
Az egyik az, hogy bár kiváló orosz irodalmárok (Vjacseszlav Kuricin, Valerij Szurikov, Alekszandr Genisz) tartják egészen különleges, nagyformátumú szerzõnek Galkovszkijt, az utóbbi idõben az orosz irodalmi folyóiratok alig-alig foglalkoznak vele, ami enyhén szólva is igazságtalan. (Ki tudja, miért van az, hogy a sikeresnek mutatkozó orosz szerzõk egy részét az orosz folyóiratok szinte kivetik magukból?) Ha megjelentetnek róla valami szösszenetet, abban valami különc csudabogárnak tüntetik fel, s ennyivel meg is elégszenek. 1 Én semmiképpen sem akartam ezekbe a hibákba esni.
A másik ok, hogy Galkovszkij minden elhallgatottsága ellenére is dolgozik. Az utóbbi idõben furcsa, egyszemélyes folyóiratot ad ki Razbitij kompasz (Összetört iránytû) címmel, valami olyat, mint amilyen hajdanán a Dosztojevszkij-féle Az író naplója volt. A folyóirat céljait a következõkben fogalmazta meg a szerzõ:
1. A természetesség megvalósítása
2. Az "új nyugatosság" létrehozása:
a) az Európa sajátos, de szerves részét képezõ történelmi Oroszország politikai és kulturális hagyományainak folytatása;
b) harc a szovjet tudatlansággal és obskurantizmussal, azaz a "szovjet kultúrá"-val mint olyannal;
c) Oroszország mûvelt rétegeinek konszolidációja, az orosz társadalmi vélemény kialakítása;
d) személyiségfejlesztés, tanítás az individuum tiszteletére
3. Új "vastag folyóirat" indítása
A Razbitij kompasz persze meglehetõsen szûk réteget céloz meg, amennyiben elsõ száma 105, a második 300, a harmadik pedig 500 példányban jelent meg...
A harmadik ok, hogy a Végtelen zsákutca elsõ darabjai kapcsán 1990 körül fellángolt viták nyomán Galkovszkij 1992-ben közzétette az összeállításunkban szereplõ Underground címû írását, amely se nem esszé, se nem szépirodalom, talán a Végtelen zsákutca folytatása, vitára, sõt felháborodásra lehetõséget adó provokációkkal és meggondolandó megállapításokkal teli eszmefuttatás az orosz történelemrõl és kultúráról, a szovjet undergroundról. Minden ellentmondásossága ellenére (vagy éppen azért) az új, posztszovjet nemzedék egyik legjellegzetesebb dokumentumának tartom ezt a Galkovszkij-írást, olyan alapmûnek, amelynek megismerése a mai orosz irodalmat szeretõ olvasók számára elengedhetetlenül szükséges, s némely megállapítása talán még itthon, Magyarországon is megszívlelendõ.

Jegyzet

1 Lásd például Viktor Sirokov recenzióját a Znamja 1998/6 számában.


Kérjük küldje el véleményét címünkre: jelenkor@c3.hu

Tartalomjegyzék | Jelenkor

http://www.c3.hu/scripta


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/