Januári számunkban Tolsztoj Leó 1899-es, mûvészetrôl írott esszéje kapcsán kérdéssel fordultunk a kulturális élet több meghatározó személyiségéhez.
Lehet-e igazolni a mûvészetért hozott társadalmi áldozatokat? Jogot formálhat-e a magaskultúra arra, hogy költségvetési támogatásban részesüljön? Hiszen – írja Tolsztoj – „ezt a pénzt… a néptôl szedik össze, amelynek emiatt elárverezik a tehenét, és amely sohasem jut hozzá a mûvészet nyújtotta esztétikai gyönyörök élvezetéhez”. A tolsztoji választ pedig – az „igazi”, vagyis a vallásos mûvészetért érdemes társadalmi áldozatot hozni, másfajtáért viszont nem – nem tartjuk megnyugtatónak.
Úgy gondoljuk, a magyar magaskultúra nemcsak nehéz helyzetben van, hanem önigazolási kényszer alatt is áll. Minél kevesebb pénz van rá, elôállítóinak, terjesztôinek, kedvelôinek annál inkább képeseknek kellene lenniük megmondani, hogy miért kellene rá áldozni. Éppen ezért arra kérjük Önt, hogy írja meg nekünk: Ön szerint mivel lehet érvelni a magaskultúra közpénzekbôl való támogatása mellett, vagy ha nem lehet, miért nem? Mekkora köz- és magán-erôfeszítést kell és érdemes tenni ahhoz, hogy még mindig érdemes legyen a magaskultúrát mûvelni?
Elsôként Tandori Dezsô válaszát közöljük.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta