Akkor mondjuk, hogy egy objektum önhasonló, ha véges számú kicsinyített másával kirakható, pontosan lefedhetô. Önhasonló egy szakasz, egy négyzet, egy háromszög vagy egy téglatest; önhasonló, de nem fraktál. Nem önhasonló ugyanakkor például egy kör: véges sok kis körbôl nem tudunk nagy kört csinálni. Ha egy háromszöget a felére kicsinyítünk, négy kis háromszögbôl pontosan kirakhatjuk az eredetit; ha a kicsinyítési arány 1/4, ugyanehhez tizenhat kis háromszögre lesz szükségünk: a lefedéshez szükséges idomok száma tehát négyzetesen nô, azaz a kicsinyítési arány reciprokának második hatványával arányos. Ha a lefedési kísérletet háromszög helyett egy szakasszal ismételjük meg, a kis szakaszok száma csak az elsô hatvány szerint növekszik: harmadakkora szakaszból három, kilencedakkorából kilenc kell. Négyzet lefedésénél a kis idomok száma a méret négyzetével, kockánál a méret köbével (azaz harmadik hatványával) szaporodik. A hatványkitevôben talált számot dimenziónak is tekinthetjük, és fogalmazhatunk úgy, hogy a szakasz dimenziója 1, a négyzeté 2, a kockáé pedig 3, azaz egész számok. Az ábrák látható idomok tehát önhasonlók, de nem fraktálok.