Mi legyen a sorköteles hadsereg helyett?

A HEL a kötelező katonai illetve polgári szolgálatról

A HEL elutasítja a hadkötelezettséget, és mindazt, ami ebből jön, így a kötelező katonai szolgálatot és a polgári szolgálatot is.
 Elutasítjuk a  polgári szolgálatot azért is, mert számunkra nincsenek kitüntetett szempontok.  Jelenleg csak lelkiismereti okból lehet polgári szolgálatot kérvényezni. És ekkor sem automatikus az engedély egadása: vannak megbízott illetékesek (a közigazgatási hivataloknál), akik a lelkiismeretben kutakodnak, mérlegelnek. Az a tény, hogy a hatóságnak mérlegelési joga van, szükségszerűen hoz be szubjektív elemeket az elbírálási folyamatba. A HEL-hez érkeztek információk konkrét esetekről, amikor a kérelmet elutasították: a kérelmező által megjelölt okot nem fogadták el lelkiismereti oknak.

Más okra hivatkozva pedig már eleve nem is lehet polgári szolgálatot kérni. Ha valaki azért nem akar katona lenni, mert mondjuk, ragaszkodik a családjához, és velük kíván együttélni, nem idegenekkel, az nem is kérhet polgári szolgálatot. Vannak továbbá, akik azért nem akarnak bevonulni, mert úgy látják, felesleges, idejétmúlt. De számos más ok is lehet, amiért a fiatalok nem akarnak bevonulni. Mi nem ítélkezünk, nem vizslatjuk, nem osztályozzuk a szempontokat: minden fiatal szempontját tiszteljük.

 

Mi legyen helyette?

Mennyibe kerül?




Mennyibe kerülne a kényszersorozáson alapuló hadsereg leváltása?

Amikor a sorkatonai szolgálat megszüntetéséről esik szó, mindig felvetődik a kérdés: mi legyen helyette? Ezt a kérdést másképpen válaszolják meg a pacifisták (akik szerint a háború, vagy az arra való készülés nem jelent igazi biztonságot) és másképpen a katonák (akik a haderő hatékonyságát tartják szem előtt).

A HEL-nek nincs egységes jövőképe, ezért a HEL nem adhat egységes választ a fenti kérdésre.

Ismertek olyan szakcikkek, amelyek az alternatívákat elemzik, bizonyítva, hogy a kényszersorozás megszüntethető (Móricz Lajos, Végh Ferenc, Varga Attila, Bokor Imre, Mécs Imre, Szűcs Mihály, hogy csak néhány magyar szerzőt említsünk.) Vannak elemzések, amelyek azt támasztják alá, hogy az önkéntes hadsereg olcsóbb.

Több külföldi példa ismert, amikor az önkéntes haderőre való áttérést pár év alatt  többletköltség nélkül valósították meg (Franciaország, Belgium, Hollandia).

Mibe kerülne a kényszersorozás megszüntetése? Még 1993-ban négy neves közgazdász (Bródy András, Lengyel László, Liska Tibor és Major Iván) nyilatkozatban mutatott rá: nincs bizonyítva, hogy az önkéntes haderő drágább lenne.

Igen egyszerű gondolatmenettel belátható, hogy ha semmilyen további átalakulás nincs a honvédelemben, tehát minden felszerelés és létszám marad, akkor évi nettó 700.000 Ft bérért a szakképzetlen, fiatal jelentkezők között már válogatni lehetne. A kényszer kiváltása tehát a 2002-re tervezett 10-15.000 sorkatonai létszám esetén mindössze 7-10 milliárd forintot igényelne az állami költségvetéstől. Ez a költségvetésben jelentéktelen, ugyanakkor megszüntethetné a mai tarthatatlan állapotot, amelyben a sorkatonaság terheit csak a társadalom egy kis rétege viseli.  Semmi sem indokolja, hogy az állam kényszerrel tartsa vissza az általa  megkövetelt szolgálat jogos bérét!

Ez az egyszerű számítás durva, felső becslés. A sorozás megszüntetése ugyanis számos, az állami költségvetést érintő területen (például a hadkiegészítési intézményeknél) megtakarítást eredményezne.

Miért beszélnek tehát egyes illetékesek "óriási többletköltségek"-ről? Valószínűsíthető: azért, hogy a lakosságot elriasszák a változtatás követelésétől. Jó példa volt erre a hozzáállásra a Honvédelmi Minisztérium 2000. elején nyilvánosságot kapott számítása.

A nagy számokkal dobálózók szívesen ráterhelik az önkéntességre való áttérés számlájára a korszerűsítés költségeit. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz: az önkéntes és a sorozott hadsereg felszerelése egyaránt lehet korszerű vagy korszerűtlen. Ha elfogadnánk azt a miniszteri állítást, miszerint a szerződéses katona másfajta szállást és felszerelést igényel, mint a sorozott, akkor azt is elfogadnánk, hogy kétféle állampolgár van: első-  és másodosztályú. Persze, ez lényegében tényleg így van, hiszen a szerződésesnek olyan jogai vannak, amelyekről a sorkatona nem is álmodhat. Például nem hagyhatja ott a neki nem tetsző laktanyát.

Irodalom

Móricz Lajos és Csabai Károly: Az önkéntes haderő létrehozásának lehetőségei Magyarországon. (Tanulmány, 1993)

Bokor Imre: Elodázhatatlan a hivatásos haderő létrehozása. (Kapu, 1999/03)

Szűcs Mihály: Honvédelem és hadkötelezettség. (Népszava, 1996.05.24)

Szűcs Mihály: A sorozott haderő alternatívája, Napi Magyarország, 2000.02.16.

Dieter S. Lutz: Ist eine Freiwilligen-Streitkraft billiger? /Olcsóbb az önkéntes hadsereg?/ Frankfurter Rundschau 1997. Jan. 14.

Farkas Henrik: Hadkötelezettségről - elkötelezetten (Előadás a Szeged Biztonságpolitikai Központ konferenciáján, 2000.04.14.)

Halász Lajos: Társadalmunk érett a NATO-csatlakozásra. (Magyar Nemzet, 1999.02.06) Interjú Szabó János honvédelmi miniszterrel. "....a szerződéses katona sokszorosába, egyes becslések szerint több tízszeresébe kerül a sorkatonának. Itt ugyanis nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy a sorkatona 3900 FT �zsoldot� kap, a szerződéses katona pedig bruttó 35-36 ezer forintos illetményt, hanem azt is, hogy a szerződéses katona másfajta szállást és haditechnikát igényel,..."

(c) HEL - Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája . Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten
 

BACK