Történelmi áttekintés
Évezredek óta születtek, küszködtek, reméltek, haltak emberek e tájon. Az ágasegyházi határnál 5000 éves kõrézkori leleteket találtak. Az idõszámításunk utáni elsõ-második századból elõkerült edénytöredékek szerint a Római Birodalom távoli provinciáival kereskedõ árusok is jártak az akkoriban az iráni eredetû, nomadizáló jazzig-szarmaták által uralt vidéken. A közeli Bócsán, Szabadszálláson feltárt kagán-sírok erõsítik azt a vélekedést, amely szerint itt, a két folyó között volt az avar birodalom központja.
A szultáni birtok Kecskemét térségében elpusztult települései közé tartozott a Ballóság és Therekegyháza puszta. A török kiûzése utáni évszázadok szinte nyomtalanul peregtek el a mai Helvécia területén.
Az 1870 után a történelmi borvidéket elpusztító filoxériavész értékelte föl a gyökértetûtõl védett homoki területet. Kiderült, hogy a laza, homokos talajba belefullad a kártevõ. Addig csak kevesen "hátha alapon" próbálkoztak a fürtös, bogyótermésû növénnyel. A hajdani Kentyegházán Sigray János és neje, Jalsoviczky Karolin 3 holdon kísérletezett, sikerrel. Mások is követték a több száz holdas birtokosok példáját. Kiderült, hogy jól fizet a gyümölcs is. A századfordulón már jó híre volt a köncsögi szõlõnek, diónak, almának.
Nevét és határainkon túli ismertségét azonban egy svájci születésû pedagógusnak köszönheti Helvécia. Eötvös József miniszter hívta 1870-ben Magyarországra Heinrich Eduard Weber svájci képezdei tanárt. Elsõ munkahelyén, Balatonfüreden ismerkedett meg magyar szõlõsgazdákkal, a filoxéra pusztításaival. A munkát az emberformálás legfõbb tényezõjeként tekintõ tanár által vezetett oktató-nevelõ szeretetház is foglalkozott szõlõmûveléssel. Ügyintézés közben ismerkedett meg az 1883-ban alapított, nemesített szõlõvesszõket százezer-számra elõállító kecskeméti "kormányszõlõ" felügyelõjével. Gábor József összehozta Miklós Gyulával, a telepítések kormánybiztosával. Beavatta nagy tervébe: 200 családnak megélhetést adó szõlõtelepet kíván létesíteni a Duna-Tisza közén. A politikus ajánlotta elgondolásai kivitelezésére Kecskemétet.
A helyi közgyûlés, és mindenekelõtt Lestár Péter polgármester támogatta Wéber Ede földvásárlási kérelmét. A th. bizottság azzal a feltétellel szavazta meg 1891. november 20-án 2000 hold eladását, ha azonnal megkezdik a telepítést. Megkapták az ígéretet. Az idõközben megalakult, svájci és magyar polgárokat egyesítõ "Helvetia" közbirtokosságnak egy esztendõ múltán hivatalosan is átadtak a Ballószög-dûlõben mintegy 600, a Fehértó-dûlõben hozzávetõlegesen 1400 katasztrális holdat.
1892 tavaszán bandukolt ki a kecskeméti állomásról a pusztába a Zala, kisebb részbõl Veszprém megyébõl érkezett, megélhetést itt remélõ 88 magyar és 17 német anyanyelvû család. Új lakóhelyüket ettõl kezdve nevezték az alapító iránti tiszteletbõl Helvéciának. A következõ év õszén már 129 kis alapterületû ház adott oltalmat az embertelen nehéz munkát végzõ telepítõknek. Megnyílt az elsõ bolt, még az ezredévi ünnepségek elõtt felépült az elsõ iroda, orvosi rendelõ és szülésznõi lak. (Igaz, hosszú évtizedekig nem tudtak állandó orvost letelepíteni.)
Gazdálkodási hibák, jégveréses évek, az elkerülhetetlen kezdeti nehézségek, a pénzforrások elapadása miatt Helvécia a vártnál kevésbé igazolta a reményeket. Elégedetlenkedtek a telepesek. A városi tanácsnak sikerült egyeztetni a birtokuk öröktulajdonának a tervezettnél korábbi megszerzésére törekvõ telepesek, valamint a pénzhiánnyal küszködõ közbirtokosság között.
A Helvéciát érintõ vasútvonal átadása után egy évtizeddel, 1905-ben megkezdõdtek a további fejlõdés fõbb feltételei. Kiegyeztek 79 telepessel, akik örök tulajdonul 3 holdat, 1 holdat pedig használatra kaptak. Weber Ede a vasútállomás közelében a mirimári kastély mintájára új lakóházat és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett.
1898-tól többször eladtak egyszáz-többszáz holdat. Magát a szõlõtelepet 1911-ben az Országos Földhitelintézet vásárolta meg. Az általuk alapított részvénytársaság részvényeit egy gyöngyösi érdekeltség szerezte meg.
Az elsõ világháború kitörésekor már 1300-an laktak a pusztán. Közülük több mint 200-an harcoltak az európai csatatereken. Az alapító svájci állampolgár fia, Wéber Aladár huszárkapitányként szerelt le. Talán a 24 hõsi halott iránti tiszteletbõl létesítettek Kecskemét óriási határában az elsõk között köztemetõt Helvécián. Több mint 20-an rokkantan kerültek vissza családjukhoz. Az életmódot is meghatározta a birtokszerkezet átalakulása. A harmincas évek második felében 10 holdig terjedõ nagyságú törpebirtoka 180, kisbirtoka (10-100 holdig) 60 gazdának volt, ennél több földet 3-an birtokoltak.
1944 október utolsó napján foglalták el a szovjet csapatok Helvéciát. 1949-ben a bekötõúttal, a Kecskemét-kiskõrösi keskenyvágányú vasútvonal üzembe helyezésével közelebb került Helvécia az 1950-tõl megyeszékhellyé lett Kecskeméthez. Két év múltán adták át az elsõ mélyfúrásos kutat. 1961-ben gyulladtak ki az elektromos lámpák, de csaknem évtized kellett a villanyvilágítás általánossá válásához.
1952-ben a helyi szövetkezetek 7542, az állami szektor gazdaságai 5356 kat. holdon gazdálkodtak. Mindössze 627 kat. hold maradt a magángazdáknak és egyéb célokra. Az állami gazdaság megalakulása elõsegítette a népességszám növekedését. 1970-ben 4360 fõnyi volt a jelenlévõ népesség. Közülük mindössze 340-en éltek belterületen. 1189 mezõgazdasági és 839 fizikai dolgozót tartottak nyilván. A szellemi foglalkozásúak száma 172 volt. Matkó elcsatolásával csökkent a népesség. 1995-ben 3439-en laktak Helvécián. Abban az évben mindössze 37 gyermek született, ám 12-vel többen fejezték be földi életüket.
A rendszerváltás, a gazdasági szerkezet átalakulása Helvéciát is jelentõsen érintette. Megszûnt, felszámolás alá került az Állami Gazdaság, mely még 1989 nyarán is csaknem 1000 alkalmazottal, munkavállalóval dolgozott.
Sokan kényszerbõl lettek vállalkozók. Egyharmaduk feladta, de ugyanennyi új próbálkozó jelentkezett. A kereskedelemben és a szolgáltatásban részt vevõk találták meg leginkább számításaikat, noha a kereskedelemben túlkínálat van. A szövetkezeti Univer ABC-n, a régi állami gazdasági boltot felváltó üzleten kívül 6-8 élelmiszer- és vegyeskereskedés várja a vásárlókat.
A lakosság nagy része továbbra is a mezõgazdaságból él, õstermelõként vagy kisvállalkozóként. A négy terményforgalmazó és egy állatfelvásárló magánvállalkozó, valamint több szezonális gyümölcs- és zöldségkereskedõ a település mezõgazdasági jellegét mutatja. Helyben is segíti a termelõket a fajtakísérleti állomás.
Szabadtéri szentmisével kezdték új életüket a Dunántúlról érkezett bevándorlók, az akkor nyomorúságos pusztán megtelepedõk. Szûkös lehetõségeik ellenére mégis hamarosan hozzáfogtak templomuk felépítéséhez. 1908. augusztus 15.-én szentelték föl Nagyboldogasszony titulusú templomukat. A parókia 1928-ban készült el. A kecskeméti espereskerülethez tartozó plébánián 1926-ban kezdték meg az anyakönyvek vezetését. A hívek száma meghaladja a 3000-et. Helvéciát néhány éve a jakabszállási plébánia felügyeletére bízták. Jelenleg a kecskeméti piarista atyák segítik a hívek lelki gondozását. Igen tevékeny a néhány éve alakult Katolikus Ifjúsági Csoport.
A katolikusoknál kisebb létszámú helvéciai protestánsokhoz már 1898-ban járt ki Kecskemétrõl lelkész. 1924-ben két gyülekezeti házat építettek. A helyben lakó református lelkészhez 3 gyülekezeti csoport tartozik, legszámosabb a 200 fõnyi helvéciai. Az újjáalakult református népfõiskolai mozgalom egyik erjesztõje a Helvéciai Népfõiskolai Alapítvány.
Oktatás Vissza az oldal elejére..
A betelepülõkkel gyerekek is jöttek a Dunántúlról, ezért már 1883-ban elfogadta Kecskemét tanácsa az iskola, orvosi rendelõ és szülésznõi lakás tervét. Gyorsan felépítették mindhármat. Valóban "lámpás" volt itt például a Bérczy József tanítót követõ Jámbor János, aki az iskolából kimaradtak továbbképzésére, nemes szórakozására ifjúsági egyletet alapított. A telkek felaprózásakor nagycsaládosok költöztek, fõként a környékbõl Köncsögre. Az egyszem tanítónak az 1905/06-os tanévben 147 gyereket kellett megismertetni az írás, olvasás, számolás tudományával.
A feszítõ igények hatására újabb tantermeket építettek, több osztály indítottak. A harmincas évek végén Kecskemét th. város a telepi 2 iskola mellett fenntartotta a haleszi, a feketeerdei és a korhánközi úti iskolát is. A "központi" tanodában hozzávetõlegesen százan vettek részt a gazdasági továbbképzésben. Az iskolák államosítása után, 1948-ban az említett - immár általános - iskolában 12 pedagógus foglalkozott a diákokkal. Jellemzõ a pedagógusok tekintélyére, hogy a sokáig Helvécián tanító Szabó Sándorról nevezték el a falu új, családi házas övezetét.
A mai helvéciai apróságok elõbb a közösségbe kerülnek, mint szüleik, nagyszüleik. A településen két közös igazgatású oktatási intézmény van, a Feketeerdõi Általános Iskola és Szabó Sándor telepi Óvoda, és a Wéber Ede Központi Általános Iskola és Központi Óvoda. Most a két óvodában 22 óvónõ és dajka 171 gyermekkel foglalkozik. A két általános iskolában 20 tanulócsoportban 35 pedagógus 367 diákot oktat, nevel. Az iskolákban több nyelv tanulására is lehetõség nyílik. A helvéciai diákok többsége a kecskeméti középiskolákban, szakmunkásképzõkben folytatja tanulmányait.
