Nagy Sandor irasai

Nagy Sándort a párizsi tartózkodás utolsó éveiben érte az igazán nagy krízis: "Mi a művészet? Itt van egy bizonyos technikai készség, de mit tegyek vele? Arról elfeledkeztünk, hogy mi a művészet? Talán nem is arról, hanem hogy mi az élet? Hát mi az élet? Két évig sarlóvá görbültek a paletták, mint a "tudós macskája", a tubusok végkép beszáradtak, az ecseteket megették a molyok. De a motór belső ügye haladt. Ült a szemétdombján Joob, aztán rendre jöttek hozzá: a buddhizmus, a theosofia, a Tolsztojizmus, a Schmittizmus. S mindezek mellett és ezek ellenére betelt lassan az, aminek be kell telni minden individuális életben. Az akadémiai levetett látás helyett kibújtak rendre a motívumok "mütyürkéi", megszületett a lélekben egy új virág: az életre alkalmazható művészet, ledőlt az állvány-művészet, s helyébe lépett a külsőleg és belsőleg átéltnek szükségképem kifejezése"A folyamatnak ez utóbbi része, a letisztulás és tisztánlátás már a veszprémi éveknek a terméke. Ekkortól számítható szecessziós művészegyéniségének kibontakozása, amely a művészet nagyon sok ágában és műveinek sokaságában jutott kifejezésre.
Az ún. magyaros szecesszió elemeinek kialakulása grafikájában és iparművészeti munkáiban követhető nyomon a legtökéletesebben. Ezek alapvetően grafikus karakterűek, motívumai pedig a növényi-állati elemekből kialakított részektől és a magyaros tematikájú ábrázolásmódtól jellegzetesek.
A magyar díszítőművészet szín- és formavilágát nem közvetlenül használta fel, hanem megkísérelte, hogy a népművészeti ornamensek ősi szimbolikus jelentésének újrateremtésével és újraértelmezésével illessze azokat saját vizuális rendszerébe.A szecessziós "összművészet" belső hajtóerejétől áthatva iparművészeti alkotásokban, bérmunkákban és textiltervekben, folyóiratok hasábjain megjelent rajzokban, fejlécekben, könyvillusztrációkban, exlibrisekben, bélyegtervekben, grafikákban, rézkarcokban, táblaképekben és üvegablak kartonokon veszprémi művészként is megmutathatta kivételes tehetségét, hogy aztán 1907-ben Gödöllőre költözve művészete igazából ott teljesedjen ki. Bőrből szivartárcát, ellenzőt, képkeretet, övet és könyvborítót tervezett. A bőrmunkák finom rajzossága, dekoratív tematikussága egyéni hangot hozott a magyar iparművészetbe. Az 1902-es torinói világkiállításon aranyérmet nyertaz 1903. évi karácsonyi kiállítás anyagáért pedig nagy állami éremmel tüntették ki"Hímzett terítők, párnák, ruhadarabok készítésében már vele együtt felesége is szerepelt. A Magyar Iparművészet század eleji évfolyamainak csaknem mindegyike a különböző alkotásaik miatt számontartotta őket.
Nagy Sándort nemcsak a magyaros szecesszió felfelé ívelő hulláma, hanem a tolsztojanizmus is a népélet-ábrázolás felé irányította. A tolsztojanizmus egyfelől eszmei hatásában jelent meg munkáiban, másfelől képeinek visszatérő szimbólumává lett Tolsztoj alakja. Nemcsak belső tartalmában, külsőségekben is megmutatkozott ez nála. Szakállasan, térdnadrágban és saruban járva különös jelenség volt a püspöki városban.
Nagy Sándor 1902-től rendszeresen részt vett budapesti és országos tárlatokon. Az 1902-es műcsarnokbeli bemutakozásakor a Mester, hol lakol? c. temperaképével mutatta meg először, mit jelentett számára a tolsztojánus hitvallás. A kép a művész társadalmi szerepének megfogalmazása, tömör kifejezése azoknak a szilárd morális erőknek, amelyek Nagy Sándor élet- és művészetszemléletében megtermelődtek. Lyka Károlynak írt több levele egyikében a mű megszületésének fázisait írta le. "Három éve, mikor a művészettel meghasonlással, s az igaz élet kérdésével lelkemben Erdélyben túrtuk a földet egy osztrák s egy svéd barátommal (szintén festők) s Krisztus tanával foglalkoztunk, szinte meg kellett festenem, amint megyünk a Rabbi után, mint hajdan Szt. János két tanítványai, s kérdezzük "Rabbi, hol lakol?" A háttérbe korunk Szt. Jánosát, az öreg Tolsztojt tettem, s barátaim közül azokat, akik vele foglalkoznak. De nem modell után, sőt a svéd barátomat addig, míg itt volt velem Veszprémben, meg se tudtam festeni, csak mikor már elment. Ez a beszédmodor akkor, amikor áramlata csak azt kérdi, "hogyan", de soha sem azt, hogy "mit", nagyon szokatlan másoknak, nekem meg dadogó és elfogult, mint minden olyan emberé, akinek tényleg valami mondanivalója van, s nincs hozzászokva, hogy beszéljen."A kép azért is érdekes, mert itt találkozunk először a "saját isteni lényegére" ismerő ember festői megfogalmazásával - a művész-próféta attitűd kialakulásával.grafika, mely kezdettől fogva főszerepet kapott, a tollrajzokkal együtt a gondolati-filozófiai kérdések egyik fő tolmácsolója volt. A Tűzhelyben egy fontos és visszatérő szimbólumot, a művészet virágát nevelő nőalakot finom eszközökel ábrázolta. Az 1902-ben készült Tovább, tovább.. című, négy életformát bemutató tollrajzssorozatában egy emberpárt jelenített meg, amely a hatalom, majd a művészet világától és a falu nyomorából a természetbe menekült. Ez a menekülés az erkölcsi és szellemi megtisztulás útjának a szimbóluma, amely későbbi műveiben is gyakran foglalkoztatta.
E forrásból táplálkozva, hasonló művészetfilozófiai kérdéseket jelenített meg az 1904-ben indított rézkarc-sorozatában. A Zseni című művében a lángész a rothadásnak indult eszméken szárnyas ekéjével szánt végig, a Zarathustrában új igéket hirdető prófétát ábrázol, aki isteni extázisban pengeti a napsugarakat. A sorozat harmadik műve, a Fantázia láz már a '20-as évek szürrealisztikus világába mutat. Veszprém című rézkarcában a táblaképek levegősségét hangsúlyozta.
Nagy Sándor veszprémi éveit könyvillusztrációs munkássága különös jelentőségűvé avatta. A Pallas kiadásában 1903-ban megjelent Koronghi Lippich Elek költeményei (1880-1902) című könyvet Nagy Sándor Kriesch Aladárral együtt a magyar könyvművészet remekévé formáltae téren egészen új fejezetet nyitva. A borító, a belső dísz, a betűtípus, a díszítő elemek, fejlécek és záródíszek, illusztrációk egységigénye már az érett szecesszió törekvéseit mutatta.
A Koronghi-illusztrációkban Nagy Sándor a modern szimbólumokat az új életérzések közvetítésére használta szélesen kiterülő, indázó vonaljátékok formájában. A Móka bácsi meséiben a kecses, finom vonalvezetést a magyaros díszítőmotívumok élővé tételére alkalmazta.Az igazi átütő sikert azonban Komjáthy Jenő verseskötetének illusztrálásával aratta, amelynek hatására Ady Endre is megkereste az Új versek kiadásakor 1906-ban. Ehhez még a Mi gyermekünk című vershez készített illusztrációját használta, míg igazi Ady-élményét csak a '20-as években fogalmazta meg egy új sorozatban.
A század eleji szocialista líra két jelentős mestere közül Csizmadia Sándor Küzdelem című kötetéhez 1903-ban készített illusztrációkat. Ezekkel és a leghaladóbb szociális mozgalom lapja, a Népszava naptára számára készült rajzokkal, fejlécekkel is hangsúlyozta a társadalmi problémák iránti fokozott érdeklődését. A Párizsban megismert ruskini, tolsztoji és a sebmelli tanítás, Morris utópikus, szociális eszméi társadalmi esztétizmusában formálódott egységessé. Ruskin azt tanította, hogy minden embernek joga és valamilyen formában szüksége van a művészetre, mint a levegőre és a mindennapi kenyérre. Legyen a művészet mindenkié. Minden emberi kor és társadalom olyan arányban boldog vagy boldogtalan, amennyiben minden tagját a művészetben részesíti, vagy abból kizárja. Nagy Sándor ezt az elvet teljes mértékben a magáévá tette.
A veszprémi évek "szocialisztikus festészetét" karakteressé érlelték.1902-ben a budapesti nemzetközi tárlaton bemutatott képei hatásaként a Népszava kritikusa a szociális kérdések megválaszolásának őszinte keresőjét üdvözölte benne.Marokszedők címe temperájában szecessziós-szimbolikus elemek beépítésével a gazdagság és szegénység, a hatalom és elnyomatás kettősségét fogalmazta meg nagy érzékenységgel.Sándor a társadalmi problémákat megmutató, Veszprémben született műveit a századelő szociális mozgalmai közelébe vitte, azonban a szép társadalomjavító szerepének vallásával azokkal inkább a majdani gödöllőiek társadalmi esztétizmusának erősödését segítette.
Külön csoportját képezik művészetének a táblaképek, melyeknek sok darabja életprogram-témáinak megmutatkozása. E témák leghűbb kifejezését szolgálja a gesso technika, hiszen a gipsz alapra felrakott világos temperaszínek még áttetszőbbé, még líraibbá varázsolják az ábrázolt környezetet és alakokat. A "lélek-festészetének" ez az átvilágító hatás, ez a boticelli-örökség felelt meg a legjobban.
A Szent várakozás (1904) címe műve enyhe görbületbe hajlított alakjaival elődje volt legjelentősebb táblaképének, a Kettős arckép (1907 körül) című temperának. Nagy Sándor ebben a képében a közös sors-vállalás legteljesebb megfogalmazását adta. Az 1900-as évek második felében készült Ave Myriam című olaj-temperával - a veszprémi Aranyosvölggyel a háttérben - a beteljesült szerelem és a szoros összetartozás érdekes szimbolikáját mutatta. Szívesen festett akvarelleket is, melyeken legtöbbször kerteket, virágos udvarokat (A mi kertünk 1902; Koratavasz 1906) festett meg elbeszélő elemekben gazdag lírai bemutatásában.
Nagy Sándor Veszprémben élve folyamatosan kapcsolatot tartott több művésszel, akik a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulásának, a gödöllői művésztelepnek az alkotói lettek. Ez a szoros együttműködés már a gödöllői közös művészélet kialakulása előtt is nagyszerű kollektív teljesítményeket eredményezett. Az 1906-os milánói világkiállításon a Művészember otthona című tervvel és berendezéssel arattak osztatlan sikert. A három részből álló művészlakos architektonikus részét Medgyaszay István, a bútorokat Nagy Sándor tervezte, a díszeket és kézikmunkákat a felesége. A falon Körösfői Aladár gobelinje keltette fel a figyelmet, amelyet barátjuk, a svéd származású Leo Belmonte szőtt meg. Nagy Sándor e munkájáról Ugo Monneret de Villan azt írta, hogy az "egy komoly toljsztoji gondolkodású szellem műve, a kinek a művészetét a néplélek legtisztább forrásai ihlették".a meggyőződéses hit és művészi látásmód üvegablak-terveiknek is meghatározó eleme lett.
Nagy Sándor Körösfőivel együtt a Nemzeti Szalon falfestésében és üvegablakaiban új irányt indított el a szecessziós formanyelv és a népművészeti motívumok új egységének megteremtésével.
A Nemzeti Szalon gondolatkörében fogant a veszprémi színház (1908) üvegablak mozaikja, a Népművészet varázsa Majoros Károly kivitelezésében. Itt már jelentkezett a Nagy Sándor műveit jellemző erős illusztratív jelleg és irodalmiasság. A népművészet és a "grand art" közösségét egy mesélő, sokalakos kompozícióban fogalmazta meg.Művében felvonultatta a társadalom különböző rétegeit, kedvelt, a harmonikus életet szimbolizáló állatfiguráit. A háttérben a toljsztoji életvitelre utaló szántóvető alakját festette meg. A korabeli újságíró a Veszprémi Hírlap hasábjain nemcsak Medgyaszay István korszakos építészeti teljesítményét dicsérte, hanem lelkesen szólt Nagy Sándorról, az Európa-hírű illusztrátorról is, aki azon fontos képzőművészeink egyike, aki "ma a nép művészetéből a monumentális magyar stílust kelti életre".Sándor magyaros szecessziójában a történeti-historizáló, a népművészeti ihletésű-népies és a szimbolikus, vallási-filozófiai problémákat magába foglaló tartalmi-formai réteg alkot sajátos egységet.veszprémi színház scraffitója, A csodaszarvas űzése a magyar mitológiát eleveníti fel, amelyben a régi, a népi és nemzeti gondolat összefonódása gyökerezett meg.művészi célok és eszmék megvallására, a gondolatok közzéadására a képző- és iparművészet eszközein túl az írás művészetét is alkalmazta. "S ha néha a tollat mártom a festékbe, vagy az ecsetet a tintába, magam is csodálom, bár elismerem, hogy nagy tévedés" - írta.a fiatal nemzedéknek szánta a Levelek a képírásról (Huszadik Század 1903), A rajztanításról (1905), A modem oktatásról (Középiskolai reform vitája. Huszadik Század. 1906) munkáit. A népművészet motívum- és formakincsét feltáró gyűjtése eredménye a Dunántúli faoszlopok (1903) c. összefoglalója. Kisebb írásaival rendszeresen jelentkezett a Művészet, a Magyar Iparművészet, az Élet, a Huszadik Század és a Népművelés hasábjain. Lefordította a Az életről című Toljsztoj-művet, maga pedig tanulmányt írt Az élet művészetéről címmel. Útkereséséről, művészetelméleti elképzeléseiről a Lyka Károlyhoz és Koronghi Lippich Elekhez írt levelei is tanúskodnak.
Nagy Sándor Veszprémben is az "összművészetért" élt és annak szellemében dolgozott. A magyar művészeti életben markánsan jelen volt, hatott és alakított. Magyar és külföldi művésztársaival szoros kapcsolatot tartott, míg Veszprémben főleg Illés Dezső ügyvéd és Pillitz Pál doktor barátságára számíthatott. Illéséknél Csíkász Imrével is többször találkozott.
Kiállításaival rendszeresen szerepelt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalon vízfestmény-, rajz- és metszetkiállításain jeles művészek - Grünwald Béla, Edvi Illés Aladár, Ferenczy Károly, Glotz Oszkár, Kézdi Kovács László- társaságában.grafikáival Ungvárra és Nyíregyházára is meghívták - Veszprémben úgy tudjuk, nem rendezett tárlatot.
A Veszprémi Hírlap egyik munkatársa címlapcikkben tette fel a kérdést 1910-ben, hogy miért nem fedezik fel jóhírű festőink a várost, s ha Nagybányán létre tudott jönni egy művészkolónia, miért ne jöhetne létre Veszprémben is?Csíkász Imre rendszeresen visszajárt, Nagy Sándor - Leo Belmontét és Tudor-Hartot egy időre idecsalogatva - hét évig élt és dolgozott e városban. A gödöllői házban iratai között volt egy ceruzával készült felirat a Veszprémi Képzőművészeti Iskoláról. Tervezte? Akarta? Ha volt, hol volt és milyen volt?
A Modern Dunántúl 1910. november 10-i cikke a művészemberek értéke iránti, vidéken tapasztalt közönyről példaképpen írta: "Hosszú éveken át lakott itt Nagy Sándor, a gödöllői mester. Már túl volt akkoriban első párizsi nagy sikerein és Budapesten is jól ismerték a nevét. Egyszer egy fővárosi hírlapíró jött le, hogy meglátogassa. Végigkérdezősködte a fél várost és senki nem tudta megmondani, hol lakik. Végre a Temetőhegyen egy öreg anyóka, ki rendszerint alamizsnát kapott tőle, vezette el hozzá. Pedig akkor ő már jópár éve élt Veszprémben. A dolgai után nem érdeklődtek, de hogy hosszú a haja, hogy szandálban jár és vegetáriánus, azt minden kávésnénike tudta jól."
1906-ban Veszprém város felajánlotta, hogy ott építtet Nagy Sándornak művészházat, ahol akarja.Ekkor sajnos már késő volt, 1907-ben a művészházaspár véglegesen Gödöllőre költözött.