A gödöllői művésztelep (1901-1920) tagjainak levelezése és írásai
(Gellér Katalin, dr. Merva Mária, riné Nagy Cecília, Lábodi Károly, Szabó Krisztina Anna, Beke Zsófia pályázati kutatási terve)
A magyarországi szecesszió legkorábban megalakult műhelye egyben a minden műfaj egységét hirdető stílus legteljesebb körű hazai megvalósítója volt. Példaképe az angliai preraffaeliták tevékenysége nyomán kibontakozó, minden európai és amerikai szecessziós mozgalmat inspiráló Arts and Crafts mozgalom. Ezen túl a finn szecesszió és szinte minden európai művészeti centrum művészeti produktumaira is figyeltek.
A számos hatást egyéni módon beépítő társulás rendkívül fontosnak tartotta a magyar hagyományok beépítését is. Szecessziójuk a kortárs építészek hasonló jellegű törekvéseivel összhangban a "magyaros szecesszió" képviselője volt.
A művésztelepet és a telep centrumát, a szövőműhelyt is Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) alapította 1900 után. A szerveződés 1904-ben, illetve 1906-ban zárult le Nagy Sándor (1869-1950) ide költözésével. Hosszabb-rövidebb ideig dolgozott a telepen Belmonte Leo, Frecskay Endre, Juhász Árpád, Mihály Rezső, Moiret Ödön, Remsey Jenő, Sidló Ferenc, Zichy István, s bár nem telepedett le, hozzájuk tartozott Unda Mariska is.
A gödöllői műhely tervezői elsősorban a szövőműhely számára dolgoztak. A legkülönbözőbb klasszikus és népi technikákat honosították meg. Az itt dolgozó mesterek készítettek könyvillusztrációt, önálló grafikákat, táblaképeket és falképeket, bőrmunkák és hímzések terveit. Kiemelkedő üvegfestményeket és mozaikokat is terveztek. Szobrászműhelyük is volt, ahol nemcsak a kifejezetten szobrászattal foglalkozók dolgoztak.
A sokágú tervezőmunka mellett igen színes és változatos volt elméleti tevékenységük is, Körösfői-Kriesch elsősorban a preraffaeliták követőjeként ismert, Nagy Sándor tolsztojánus és szocialista eszmények követője volt. Mindketten a szimbolizmus neokatolikus hullámát is képviselték. Szoros kapcsolatban álltak a kor filozófusaival, költőivel. Nagy Sándor Komjáthy Jenő és Ady Endre első illusztrátora volt. Római és párizsi tanulmányútjaikon szoros barátságot kötöttek angol és francia művészekkel, akik közül többekkel életük végéig tartották a kapcsolatot. Akseli Gallén-Kallelával barátság, közös eszmények kötték össze őket.
Ez a rövid ismertető is mutatja, hogy a gödöllői művésztelep nemcsak műveit tekintve érdemes a tárgyalásra, hanem eszméik, törekvéseik, életfilozófiájuk is elválaszthatatlan része működésüknek. Annál is inkább, mivel írásaik színvonala is figyelmet érdemel, írói ambícióval fogalmazták meg nézeteiket, sőt külön kiadványokban is megjelentették.
Mára már egy a művésztelep működését összefoglaló monográfia, több jelentős katalógus, és a vezető mesterek életét tárgyaló monográfia áll a kutatás rendelkezésére. A Gödöllőről szóló monográfia második kiadása (1987) óta néhány egy-egy kevésbé ismert mester munkásságát feldolgozó kiállítás és tanulmány született, melyek szintén mutatják, hogy még számos elméleti kérdés tisztázatlan maradt, új művek, új írások bukkantak fel, melyek tovább árnyalják a kortársak és a későbbi kutatás által bemutatott összképet.
Az új kutatásokra azért is szükség lenne, mert a vezető mesterek és "kismesterek" alaposabb megismerése mellett a gödöllői művésztelep korabeli fogadtatásának ellentmondásosságára, a magyar művészeti életet meghatározó belső ellentmondásokra, heves művészeti vitákra is fény derülhetne (ld. például a részben már feltárt Koronghy Lippich Elek "ügyet").
A gödöllői mesterek esztétikai nézeteit, művészeti és életviteli elképzeléseit a legjobban eddig is levelezésükből és számos publikált vagy kéziratban maradt munkájukból ismerhettük meg. Mára több új, eddig ismeretlen kézirat, levél bukkant fel elsősorban magángyűjteményekből. Eddig sem volt könnyű áttekinteni a Magyarországon és külföldön szétszóródott levelezést, de a megjelent írásokat sem, különösen azokat, melyek nem a jólismert századeleji folyóiratokban jelentek meg.
Most egy nagyobb összefoglaló reményében állt össze egy team, tagjai művészettörténészek, néprajzos és irodalmár-muzeológus kolléga. Szeretnénk a gödöllői művészek leveleit, írásait összegyűjteni magyarországi és külföldi köz- és magángyűjteményekből, az anyagot ezáltal hozzáférhetővé tenni a további kutatás számára. Adattári elhelyezésükkel, s kiadásra való előkészítésükkel egy forráskötetet adnánk a későbbiekben a kutatók kezébe.
A jelenlegi pályázat fő célja tehát a művésztelep tagjaitól fennmaradt levelek, írások teljességre törő összegyűjtése.
A levelek hazai lelőhelyei: a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézetének Adattára (itt vannak például Nagy Sándor századeleji, Lyka Károlyhoz írt levelei, némelyikük a Művészetben is megjelent), a gödöllői Városi Múzeum Adattára (elsősorban helyi gyűjtést tartalmaz) az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (itt található többek közt Nagy Sándor és Koronghi Lippich Elek kb. száz tételt tartalmazó levelezése), a Kodály Centrum Adattára, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Adattára (itt már dr. Fodor Zsuzsa tett lépéseket a Nagy Sándor anyag felkutatására).
A levelek külföldi lelőhelyei. Finnországban, az Akseli Gallén-Kallela Múzeum Adattára (Körösfői-Kriesch Aladár, Thoroczkai Wigand Ede, Nagy Sándor levelek), Romániában a kolozsvári Egyetemi Könyvtár, a Marosvásárhelyi Kultúrpalota. Valószínű, hogy Temesváron a papi szemináriumban és a tordai egyházi gyűjteményben is találunk dokumentumokat.
A közgyűjteményeken kívül számos magángyűjtemény is feldolgozásra vár. A hazai lelőhelyek közül az egyik legfontosabb a gödöllői Nagy Sándor-ház, melynek több száz levelet tartalmazó levelesládájából már többre hivatkoztam Nagy Sándorról írt doktori disszertációmban, s a Schmitt Jenő Henrikkel való levelezés alapjául szolgált Nagy Sándor filozófiai és társadalmi nézeteiről szóló tanulmánynak.
Számos levél van a leszármazottaknál Angliában, Cambridge-ben, valamint Franciaországban, Párizsban a Delmonte-család leszármazottainál. De Dénes Jenő hagyatékában is találtam önéletrajz-töredéket Nagy Sándortól. A most ismertetett lista valószínűleg még bővülni is fog a kutatás beindulásával.
A gyűjtés másik területe a gödöllői művészek igencsak nagyszámú írásos megnyilatkozásának a feldolgozása lesz. A Magyar Iparművészet, Művészet folyóiratok mellett pedagógiai szaklapokban is publikáltak, ezen kívül katalógusokban stb. A századfordulótól különösen fontossá vált a programok közlése. A szecessziós ars poetica és életreform elvek éppoly integráns részei az életműveknek, mint az avantgarde-ban.
A levelek és a publikált írások összevetése is fontos, többek között rávilágíthat homályos részletekre, egymást kiegészíthetik, magyarázhatják. Együttesükből következtethetünk a művek keletkezésének körülményeire, dátumára. Szimbolikus alkotókról lévén szó az írásos megfogalmazás segíthet a művek értelmezésében, jelentésük mélyebb feltárásában.
A módszer és a munka menete a következő lenne:
1. A levelek, ill. a cikkek összegyűjtése.
2. Másolás (xerox, ill. gépelés)
3. Osztályozás (téma, személy, dátum) szerint
4. Filológiai elemzés
5. A levelezőpartner személyazonosságának megállapítása
6. A levélben szereplő személyek azonosítása
A filológiai módszerrel való feldolgozásra való törekvés a munka kezdetétől, a későbbi kötetbe szerkesztést szolgálná.
Az első három évet a levelek és publikációk összegyűjtésére szánnánk, mely a levelek nagy számát és szétszórtságát tekintve igen nagy és hosszadalmas feladatnak ígérkezik. Az első két évben a hazai levelek felkutatását kívánjuk megkezdeni.
A harmadik évben a külföldi levelek felkutatását tervezzük, mely különösen olyan esetekben, amikor a levelek nem közgyűjteményben, hanem magángyűjteményben találhatók, a helyszín felkeresésével is együtt kell járjon. Romániában például, mégha a levelek közgyűjteményben is vannak, valószínű, hogy a személyes jelenlétre is szükség lesz. Mind Franciaországban, mind Angliában a levelek magántulajdonban vannak. Finnországban is a levelek egy része feltételezhetően magánszemélyek tulajdonát képezi.
A negyedik évben a cikkek, publikált írások összegyűjtésére koncentrálnánk. Ezen túl ebben az évben a team tagjainak speciális érdeklődése, ill. szakterülete szerint újrarendeznénk a levelezést és a cikkeket. A művészettörténeti, filozófiai, irodalmi, néprajzi vonatkozások kutatása előkészülete lenne a végső szöveggondozásnak és jegyzetkészítésnek, azaz a publikációra való előkészítésnek.
A munka végeztével forráskiadvány nyersanyaga lesz a birtokunkban, mely lehetővé teszi a későbbi kutatás részére a fáradságos gyűjtőmunka megspórolását, az interpretációra való koncentrálást. A későbbiekben e gyűjtött anyag alapján további szöveggondozással és válogatással dokumentum-kötetet szeretnénk kiadni. A levelezésből és cikkekből adatbankot hoznánk létre, mely a gödöllői művésztelep alapításának 100 éves évfordulóján akár egy új kiadvány, akár egy kiállítás előmunkálatait segítené.
A levelezés nemcsak a magyar szecesszió egy jelentős társulásának történetéről, eszméiről adna árnyaltabb képet, hanem a telep széleskörű és konkrét nemzetközi kapcsolatai révén a korszak hasonló századeleji törekvéseiről is.
A család egy Csatár-hegyi (Veszprém) kiránduláson