Jegyzetek

1 Körösfői-Kriesch Aladár: Művészi programm. MI, 1909. p4.
2 A kiállítás kapcsán megjelent kritikák közül a legfontosabbak: Beck Ö. Fülöp: A gödöllőiek. In: Nyugat, 1909/II. p527-529.; Petrovics Elek: A gödöllői művésztelep kultúrtörekvéseiről. In: MI, 1909. p5-26.; Bölöni György: Gödöllőiek. In: Magyar Nemzet, 1909. szept.24.; Lengyel Géza: A gödöllőiek. In: HSz, 1909./II. p301-306., Tövis (Rózsa Miklós): A gödöllőiek. In: A Hét, 1909. p635-36.
3 A szecesszió fogadtatás-történetéről szóló és azt 1982-ig részletesen áttekintő cikkében ezekkel a szavakkal jellemzi a korszakot Szabadi Judit. J.Szabadi: An Outline History of Hungarian Art Nouveau Ideas. In: Acta Hist. Art. 28. (1982) p117-130. A cikkhez a szerző rendkívül körültekintően összeállított jegyzetanyagot és bibliográfiát is csatolt. Fontos bibliográfiai adatokat tartalmaz még: Nagy Ildikó: The Character of Hungarian Art Nouveau. As Reflected in Hungarian Research (1959-81). In: Acta Hist. Art. 28. (1982) p383-428. és Gellér Katalin-Keserü Katalin monográfiája (ld. 16.sz. jegyzetet).
4 Genthon István: Az új magyar festőművészet. Bp. 1935. p212.
5 Ilyen, vagy hasonló szellemű megfogalmazásokat ld. pl. Kállai Ernő: Új magyar pictura 1900-1925. Bp. 1925; Péter András: A magyar művészet története. Bp. 1930; Nagy Zoltán: Új magyar művészet. Bp. 1940.
6 Halász Gábor: Vázlat a szecesszióról. In: Nyugat, 1939/II. p217-221.
7 Bernáth Aurél: Nagy Sándor pesterzsébeti freskói. In: Népszabadság, 1966.márc.13. p8-9.
8 Az itt elhangzott értekezéseket ld.: Filológiai Közlöny, 1967/1-2. (A résztvevők: Diószegi András, Pók Lajos, Bernáth Mária, Demény János.)
9 Pók Lajos (szerk. és bev.): A szecesszió. Bp. 1972., Vigilia, 1973/11., Művészet, 1975/12.
10 Szabadi Judit: A magyar szeceszió művészete. Bp. 1979., Koós Judith: Style 1900. Bp. 1979., Magyar Művészet 1890-1919. (főszerk. Németh Lajos) Bp. 1981.
11 Keserü Katalin: Körösfői-Kriesch Aladár. Bp.1977., Gellér Katalin: Nagy Sándor. Bp. 1978.
12 A kutatás korábbi szakaszában két olyan munka is megjelent, amely a századforduló művészetét annak társadalmi kontextusával együtt vizsgálta: Horváth Zoltán: Magyar századforduló. Bp. 1961., Perneczky Géza: Tanulmányút a Pávakertbe. Bp. 1969. Ehhez a témához ld. még: Hanák Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. In: Magyarország története, 1890-1918. Bp. 1978. A visegrádi konferencia 1979. januárjában került megrendezésre "Az Osztrák-Magyar Monarchia, mint eszme- és kultúr-történeti egység a századfordulón. 1880-1905" címmel, Hanák Péter, Németh G.Béla, Pór Péter, Nyiri Kristóf és Németh Lajos közreműködésével.
13 Néhány a legfontosabbak közül: Sármány Ilona: A népművészet értelmezése a századforduló művészeti közgondolkodásában. In: Ethn. 1977. p102-120., uő: The Influence of the British Arts and Crafts Movement in Budapest and Vienna. In: Acta Hist. Art. 33. (1987-88) p179-198., Keserü Katalin: A népművészeti motívum metamorfózisához a képzőművészetben. In: Ethn. 1977. p120-35., Rév Ilona: A szecessziós enteriőr. In: Világosság, 1981/11. p705-13., uő:Építészet és enteriőr a magyar századfordulón. Bp. 1983., F.Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok 1867-1945. Bp. 1989., Vadas József: A magyar bútor 100 éve. Bp. 1992., Varga Vera: Róth Miksa művészete. Bp.1993.
14 In: Gödöllőiek, szentendreiek. Stud.Com. 10. (1982). Az itt közölt visszaemlékezés-anyag az összegyűjtötteknek reprezentatív jellegű töredéke; a teljes anyag a GVM levéltárában olvasható.
15 Gellér Katalin-Keserü Katalin: A gödöllői művésztelep. Bp. 1987., második kiadás: Gödöllő, 1994.
16 Keserü Katalin: Remsey Jenő a gödöllői művésztelepen. In: Művtört. Ért. 1977/1. p24-37., uő: Mihály Rezső grafikus, a gödöllői művésztelep tagja. In: Művtört.Ért. 1979/2. p105-116., uő: Juhász Árpád szerepe a gödöllői művésztelepen. In: Stud.Com.10. (1982) p41-50., uő: Zichy István önéletírása elé. In: GVM Évkönyve, 1992. p138-45., uő: Art Contacts between Great Britain and Hungary at the Turn of the Century. In: Hung. Stud. 6. (1990/2) p141-54., uő: A gödöllői Városi Helytörténeti Gyűjtemény állandó kiállítása. In: M, 1981/8. p30-33. Gellér Katalin: Az Undi testvérek. In: Stud.Com.10. (1982) p35-40., uő: Undi Mariska festő és iparművész gyűjteményes kiállítási katalógusának bevezető tanulmánya. Gödöllő, 1996., uő: A gödöllői műhely esztétikai nézetei. In: Ars Hung. 4. (1976/2.) p227-43., uő: Nagy Sándor üvegablak-művészete és történeti előzményei. In: Ars Hung. 6. (1977/2.) p251-66., uő: A gödöllői műhely emlékei Párizsban. Belmonte Leo. In: Ars Hung. 15. (1987/1.) p165-70., uő: Pierrot álmai Gödöllőn. Mihály Rezső kiállítása. In: Belvedere, 1990/3. p24-26., uő:A "csipkeverőnő". Kádár (Mihály) Lívia. In: M, 1988/2. p2-5., uő: Schmitt Jenő Henrik és a gödöllői műhely kapcsolata. In: Katedrális, 1991/1. p28-34., uő: Eléments symbolistes dans l'oeuvre des artistes de la colonie de Gödöllő. In: Acta Hist.Art. 28. (1982) p131-74., uő: Boldogok szigete. In: Múzsák, 1981/3. p39-41., uő: Fantázia a mester műhelyében. Nagy Sándor művészetéről. In: Múzsák, 1988/3. p8-9., uő: XX.századi bestiárium. Nagy Sándor fantáziarajzai. In: Magyar Szemle, 1993/8. p857-64., uő: Hungarian Art Nouveau and Its English Sources. In: Hung. Stud. 6. (1990/2.) p155-65., uő: Nagy Sándor pesterzsébeti freskói és üvegfestményei. In: Stádium, 6. (1993, különszám) p3-20., uő: Romantikus elemek a századforduló magyar festészetében és grafikájában. In: Ars Hung. 15. (1987/1.) p97-106., uő: Stained Glass and Mosaics at the Turn of the Century. In: NHQ. 110. (1988) p203-206., uő: Az utolsó romantikusok: a gödöllői műhely. In: Café Bábel, 3. (1992) p91-94.
17 Akseli Gallen-Kallela Magyarországon. Yrjö Liipola naplójának részleteit ford. és közli: Kriesch Tamás. In: Művtört.Ért. 1979/1. p48-50., Kerttu Kannas: Akseli Gallen-Kallela magyarországi kapcsolatai. In: Gallen-Kallela gyűjteményes kiállításának (MNG, 1982.okt.15.-nov.28.) katalógusa. p6-29. Levélrészleteket közöl még: Koós Judith: Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) és a finn-magyar művészeti kapcsolatok kezdetei. In: Művtört.Ért. 1967/1. p44-66.
18 Remsey Ágnes: Nagyobb mozdulat. Gödöllő, 1992., Zichy István: Napló (részletek). In: GVM Évkönyve, 1992. p146-69., Körösfői-Kriesch Aladár 1918-as harctéri naplója. In: GVM Évkönyve, 1992. p170-94.
19 Jurecskó László: K.Lippich Elek - a hivatalos művészetpolitika irányítója - és a gödöllőiek. In: Stud.Com. 10. (1982) p9-34., uő: K.Lippich Elek a népművészet felhasználásáról. In: Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás hatvanadik születésnapjára. (szerk. Mohay Tamás), Debrecen, 1992. p285-95., uő: A Malonyay-vállalkozás kalotaszegi kötetének létrejötte. In: Ethn. 1984. p243-77.
20 Kriesch Margit visszaemlékezései és vele készült riport. (GVM, A92.70.1., A92.75.1.); Juhász Gyöngyvér visszaemlékezése. (GVM, A92.15.1.). A művészek gyermekei közül ma is él Yvette Belmonte (Mme Hutot) Párizsban, talán az említett Juhász Gyöngyvér is Dél-Amerikában, Szentendrén és Gödöllőn pedig a Remsey-leszármazottak: Ágnes, Iván, Gábor, és András, ők azonban már a telep felbomlása után születtek. Nagy Sándor és Kriesch Laura leányával, az 1904-ben született Nagy Laurával (özv. Hervey Gézáné) 1993 júniusában készítettem riportjaimat.
21 A megkerült Nagy Sándor-kéziratról bővebben ld. a következő fejezetet. A velencei Magyar Házhoz kapcsolódó újabb forráspublikáció: Maróti Géza építész: Velenczei kiállítás, műcsarnok. (Részlet az OMF Építészeti Múzeumában őrzött kéziratból; gondozta: Sümegi György). In: GVM Évkönyve, 1992. p129-137. Murádin Jenőnek a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban az üvegablakok tárgyában 1996. nov.20-án tartott diavetítéses előadásához egyhetes dokumentum-kiállítás is társult ugyanott.
22 A GVM-ban: Mihály Rezső emlékkiállítás a művész születésének 100.évfordulója alkalmából, 1989.dec.8.-1990.jan.21.; Nagy Sándor és Nagy Sándorné Kriesch Laura kiállítása - a gödöllői Nagy Sándor-ház anyagából, 1990.okt.15.-nov.25.; Undi Mariska festő és iparművész gyűjteményes kiállítása, 1996. márc.29.-dec.31. A pesterzsébeti Gaál Imre Galériában többek között Nagy Sándornak a pesterzsébeti templomba készült freskóiról volt látható kiállítás, de más tematikus kiállításaikon (pl. A nő és a szecesszió) is szerepeltek a gödöllői művészek képei.
23 Noha ilyen írások léteztek: Körösfői-Kriesch Aladáré valószínűleg a második világháborúban, műtermének leégésekor semmisült meg, de Nagy Sándor kéziratában még idézett belőle. Juhász Gyöngyvér emlékezete szerint édesapja is írt naplót: "Juhász Árpádnak nagyon sok naplója maradt fönn, de ezek részünkre használhatatlanok voltak, mert a saját maga alkotta gyorsírással voltak írva. Sok verse is volt ugyanilyen gyorsírással. Sajnos, mindezek a háborúk folyamán elvesztek." In: Juhász Gyöngyvér, 1986. p25. Az előkerült visszaemlékezésekre nézve ld. az előző fejezet jegyzetanyagát.
24 Nagy Sándor: Kriesch Aladárral Itáliában. In: Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. Bp. 1944. p 254-269.
25 Jelen sorok szerzője publikálta ennek az emlékiratnak a millennium körüli időszakra vonatkozó részleteit. In: Ars Hung. 1996/1. p103-110.
26 Tolsztoj: Az életről. Bp. 1911., Nagy Sándor: Az élet művészetéről. Bp. 1911. 1921-ben pedig Tolsztoj: Gyerekek a világ dolgairól c. kötetét is ő illusztrálta.
27 Körösfői-Kriesch Aladár: Ruskinről s az angol praerafaelitákról. Bp. 1904.
28 Körösfői-Kriesch Aladár nyílt válaszlevele a Gödöllői Hírlapnak. In: GH, 1909.nov.7. (45.sz.) p2-3., uő: A művészet és az élet. In: GH, 1912.dec.12. (50.sz.)
29 Undi Mariska: Szépségkeresés, művészi öltözködés. I-II. In: Népm., 1911/9. p131-39. p179-86.; Sidló Ferenc: Városok, házak, bútorok. In: Népm., 1911/6. p320-27.
30 Gellér Katalin: A tolsztojánizmus hatása. Schmitt Jenő Henrik gnosztikus tanai. In: Gellér-Keserü, 1994. p27-29., Gellér Katalin: Schmitt Jenő Henrik és a gödöllői műhely kapcsolata. In: Katedrális, 1991/1. p28-34.; tolsztojánizmusukra vonatkozóan ld.még: Vita Zsigmond: Körösfői-Kriesch Aladár és a diódi festőtelep. In: Korunk, 1973/11. p.1774-78., uő: A diódi festőtelep és a tolsztoji eszmék hatása művészetünkben. In: Művtört.Ért. 1975/4. p.281-83.
31 Két, saját illetve a család emlékezetén alapuló ilyen jellegű visszaemlékezést használtam fel: Pekár Zsuzsa: Egy belvárosi polgárház története., Visi Lakatos Mária: Élet egy régi pécsi polgárcsaládban. Mindkettő in: Polgári lakáskultúra a századfordulón. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 10. (Összeáll. és bev. Hanák Péter.) Bp. 1992. p60-96. és p121-140. A szépirodalomból merített példákkal kapcsolatban ld. az adott fejezet jegyzeteit.
32 Harsányi Kálmán (1876-1929), költő, író. 1902-től kezdve publikált, főként verseket. 1914-ben jelent meg egyetlen regénye, a "Kristálynézők", melyben "az idegennek bélyegzett hazai kultúra bírálata szólal meg, ezzel szemben pedig egy újjászülető magyarság utópiája bontakozik ki." Egyik legnagyobb sikere az "Ellák" című tragédia, melyet 1923-ban mutatott be a Nemzeti Színház. (Új Magyar Irodalmi Lexikon, Budapest, 1994.) A "Kristálynézők"-kel kapcsolatban ld. Rónay György: Egy szecessziós regényünkről. In: Vigilia, 1973/11. p743-46.
33 A szövőműhelyben az utolsó gobelin 1943-ban készült, Kralovichné Tóth Mariska kivitelezésében. A 6x3,5 méteres mű családfát ábrázolt szürke alapon, a nevekkel a leveleken. (Mrs.Yvette Bower személyes közlése.)
34 Seit der Entwicklung der Großstädte im ersten Drittel des 19. Jahrhunderts ist die Stadt für alle Kulturkritiker der negative Identifikationskern ihrer Weltanschauungen geworden. Wie kein anderes Phänomen der modernen Gesselschaft wird in ihgr Größe und Elend des Fortshritts sichtbar. Reichtum und verfall, Luxus und Siechtum scheinen untrennbar aneinander gekettet. Während die Stadt aus allen Regionen das Landes die Besten an sich zieht und damit zum Absinken des Landes zur Provinz beiträgt, verkommen in den -industriezentren die vom Lande zugewanderten Proletariermassein in Alkoholismus und Degeneration und bilden ein gefährliches Potentieal für revolutionäre Massenerhebungen (.) Ähnlich schätzten die lebensreformerischen Kulturkritiker die Stadt ein. Auch ihnen erschien sie als der Kern alles gesselschaftlichen, geistigen und gesundheitlichen Verfalls. Sie strebten aber nicht nur eine sozialem sondern eine religiöse, geistige und rassaiche Erneuerung an. Diese glaubten sie nur in einer stadtfernen, allen zivilisatorischen Ausdünstungen abgewandten, wirtschafkich wie kulturell autarken Siedlung erreichen zu können. Die Siedlung steht denn auch hinter allen lebensreformerischen über die Gartenstadtziele der Sozial- und Bodebrefiűormer weit hinaus (Janos Frecot: Landkrone über Europa. In: Harald Szeeman: Monte Verite ĘBerg der Wahreit, Zürich, 1978. p55.)
35 Erről ld: Keserü Katalin: Művésztelepek, csoportosulások. In: M. 1975/12. p10-12
36 Gellér-Keserü, 1994. p17.
37 Keith Andrews:The Nazarenes. Oxford. 1964. p21. (idézet ford. Szabó Krisztina Anna)
38 Uott. p24
39 Uott. p79. Keith Andrews a preraffaeliták The Germ címmel, mindössze 1850 januárja és májusa között megjelentetett havi folyóiratából idéz, F. G. Stephens cikkéből (No2, 1850. február, p59.)
40 Hans H. Hofstätter: Geschichte der europäischen Jugendstilmalerei. Köln, 1965. p71-75.
41 Alexander koch-Victor Zobel: Darmstadt -Ęeine Stätte moderner Kunst-Bestrebungen. Darmstadt, 1905
42 Worpswede és Darmstadt művésztelepeiről ld. uott. p207-215. Akseli Gallen-Kallela műteremházáról: Kerttu Kannas: "My Crenellated Castle" -ĘThe History of Tarväspä Helsinki, 1988.
43 Az idézet forrása: Antje von Graevenitz: Hütten und Tempel: Zur Mission der Selbstbestimmung. In: Harald Szeemann: Monte Veritá - Berg der Wahreit. Zürich, 1978. p88. A Monte Veritá kolóniájára vonatkozó adatok forrása ezen kívül Janos Frecot fentebb említett cikke ugyanott.
44 Vita Zsigmond: Körösfői-Kriesch Aladár és a diódi festőtelep. In: Korunk, 1973/11. p1774-78., uő: A diódi festőtelep és a tolsztoji eszmék hatása művészetünkben. In: Művtört.Ért. 1975/4. p281-83.; Keserü Katalin 36.sz. jegyzetben idézet cikke; Gellér Katalin: Etika és miszticizmus. A tolsztojánizmus hatása. In: Gellér-Keserü, 1994. p27-28.
45 Ma Teiuš, ill. Strenc, Románia.
46 Nagy S.: Életrajzunk. p29. Dr.Boér Jenő megfestette Tolsztoj arcképét is. (ld. Vita Zs. 37.sz. jegyzetben említett cikkeit.)
47 A párhuzam ezen a ponton a finn Akseli Gallen-Kallela életével mindenképpen figyelemre méltó. Amikor 1890 májusában, Krieschékhez hasonlóan hosszú jegyesség után összeházasodtak és nászútra mentek Mary Slöörrel, a választás, akárcsak Krieschéknél, egy archaikus, nemzetinek érzett kultúrát őrző tájegységre esett, Karéliára, ahová Gallen már régóta készülődött. "..Gallen, already an artist with a reputation, took the wife he had won on honeymoon - in fact, a trek into the wilds, to Karelia. These events were to have surprisingly far-reaching consequences, mobilising leading young artists throughout the country, from painters and sculptors to writers and composers, to undertake a cultural pilgrimage to Eastern Finland - a movement called Karelianism; Mr and Mrs Sibelius went on a similar honeymoon-cum-pilgrimage." (Timo Martin-Douglas Sivén: Akseli Gallen-Kallela, National Artist of Finland. 1985. p50.) A hasonlatosság tovább is vezetett: Gallen a maga Kalevala-vázlataihoz vélte Karéliában megtalálni a megfelelő karakterű modelleket, továbbá ő is és felesége is szívesen viselt erre a tájegységre jellemző népviseletet - ahogy Körösfőiről és családjáról is ismerünk kalotaszegi viseletben készült fényképet az 1900-as évek elejéről.
48 Nagy S.: Életrajzunk. p41.
49 Nagy S.: Életrajzunk. uott.
50 Nagy Sándor "Párisi emlékek" c. visszaemlékezésében (In: Élet, 1921. p235.) a Julian Akadémián megismert fiatal Tudor-Hartot egyértelműen az angol "Aesthetic movement" követőjeként mutatja be, akit egy vitájuk leírása során "városlélek"-nek nevez, a "Szépnek szép fanatikusa"-ként említ, egyszóval olyan művésznek, aki mindenben kifejezetten az arisztokratikusat, a rafináltat, a keresettet találja esztétikusnak.
51 Ennek egy "Piczinek és Sándornak, testvéri szeretete jeléül, Jenő" szöveggel dedikált példánya ma is a gödöllői Nagy Sándor-házban található.
52 Vita Zsigmond: A diódi festőtelep.. (ld.37.sz. jegyzet) p282.
53 Nagy Laura levélbeli közlése.
54 Idézi: Vita Zs.: i.m. p283.
55 Nagy S.: Életrajzunk. p41.
56 Kerttu Kannas: Akseli Gallen-Kallela magyarországi kapcsolatai. In: a Magyar Nemzeti Galériában 1982.okt.15.-nov.28. között tartott kiállítás katalógusa, p11.
57 Zichy István, 1992. p138-169.
58 Remsey Ágnes, 1982. p82.
59 dr. Fodor Zsuzsa: Nagy Sándor. In: Veszprémi művészek és mecénások a századelőn. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban 1994.jún.10.-1995.jún.1. között tartott kiállítást kísérő tanulmányok. Veszprém, 1994. p18.
60 V.ö.: "Nagyon kívánatos, hogy a lakszoba a hálóteremtől elkülöníttessék" - írja az "Egészséges lakás" c. cikk szerzője, In: Vasárnapi Újság 1871/44.szám, p55.
61 Repr.: Gellér-Keserü, 1994. p35.
62 Repr.:Veszprémi művészek és mecénások a századelőn. Veszprém,1994. p20.
63 Az idézet forrása: Modern Dunántúl, 1910.nov.10.
64 A Csatárra vonatkozó információk: Nagy Laura, 1993.
65 Gellér-Keserü, 1994. p107. Gellér Katalin részletesen elemzi e képtípus korabeli rokonait, külföldi párhuzamait és jelentésárnyalataikat.
66 Erre utal, dr.Fodor Zsuzsa kutatása szerint, egy Veszprémi Képzőművészeti Iskola terve, aminek dokumentumát a gödöllői Nagy Sándor-házban találta, illetve Veszprém városának megkésett ajánlata, amikor 1906-ban a művészházaspárnak felkínálta a lehetőséget, hogy művészházat építenek nekik az általuk kiválasztott helyen. (Ld. dr.Fodor Zs.: i.m. p24.)
67 Nagy Sándor emlékirata szerint ekkor ugyanebben a bérházban lakott Apáti Abt Sándor (1870-1916) szobrász és keramikusművész, a Zsolnay-gyár későbbi ismert tervezője, szintén fiatal házasként. Ez nyilván nem volt véletlen, hiszen Körösfői és Abt másodunokatestvérek voltak, és a család valószínűleg nagyon helyeselte, hogy a hasonló élethelyzetben levő, ugyanabban a városban lakó unokatestvérek közel legyenek egymáshoz. In: Nagy S.: Életrajzunk. p37.
68 Nagy S.: Életrajzunk. p50. A rózsadombi ház, melybe végülis Körösfői-Kriesch Aladár nővére, Bánrévy Jánosné Kriesch Antónia költözött családjával, némiképp átalakítva a mai napig áll a Szemlőhegy utcában. Nagy Sándor leányának gyermekkori emlékei között is szerepel a hely, ahová rendszeresen jártak Gödöllőről édesanyjával, meglátogatni az Abt-nagymamát és Tóni nagynénit. [Almási Balogh Lóránt (1869-1945) építész, Lechner Ödön és Alpár Ignác műhelyében kezdte pályáját. 1902-1926 között az Iparművészeti Iskola tanára. Számos vidéki kastélyt tervezett, de az ő nevéhez fűződik pl. az Óbudai Gázművek lakótelepe is.] Tóni bácsi, vagyis Körösfői-Kriesch Aladár nagybátyja, Abt Antal, már nem érte meg a Gödöllőre költözést: meghalt, mielőtt nyugalomba vonulhatott volna egyetemi tanári állásából. Sógorával, Kriesch Jánossal, Aladárék édesapjával együtt Kolozsvárott van eltemetve. Jellemző a mondat, amivel Nagy Sándor memoárjában megemlékezik róla: "Utolsó gesztusával még irányt jelelt [sic] Aladárnak, mint Álmos, a letelepedésre." (p50.)
69 A település fejlődését a helyi "Gödöllői Hírlap" c. hetilap segítségével követtem.
70 Nagy S.: Életrajzunk. p52-53. Koronghi Lippich Elek és a gödöllőiek kapcsolatáról ld. Jurecskó László cikkét (20.sz. jegyzet).
71 Belmonte-nak és feleségének egy régi barátjától, dr. Edouard Franktól kaptak vissza nem fizetendő "kölcsönt" az építkezésekhez. Ezzel kapcsolatban ld. Gellér Katalin: A gödöllői műhely emlékei Párizsban. Belmonte Leo. In: Ars Hung. 15. (1987/1.) p165-70. Nagy Laura ehhez azt is hozzátette: őt magát annyira bántotta a visszafizetetlen kölcsön, hogy amikor az 1930-as évek elején férjhez ment és férjével nyugat-európai nászútra indultak, meglátogatták Mainzban Frankékat, és egy Szent Genovévát ábrázoló gobelint vittek nekik ajándékba. (1997.április, szóbeli közlés)
72 Nagy S.: Életrajzunk. p61. Nagy Sándor leányának levélbeli közlése szerint a "márványpalotára" vonatkozó híreszteléseknek mindössze annyi volt az alapjuk, hogy a műteremházaknál a falfestéket márványporral keverték, a könnyebb lemoshatóság kedvéért.
73 Nagy S.: Életrajzunk. p62.
74 Nagy S.: Életrajzunk. p63. [Falus Elek (1884-1950), grafikus és iparművész. Nagybányán tanult, majd Szolnokon és Münchenben dolgozott. Legjelentősebb grafikai munkássága (Nyugat-könyvek, Ady-könyvek); 1910-től szőnyegszövő műhelyt vezetett Kecskeméten. Ő készítette az Ernst Múzeum belső díszítését, és a két háború között a nagypolgárság kedvelt lakberendezője volt.]
75 A Körösfői-Kriesch Aladárra vonatkozó életrajzi adatok jelentős része az 1995-ben előkerült Nagy Sándor-kéziratból származik. Ez azonban sajnos az elején és a végén hiányos, így a többi adathoz Dénes Jenő monográfiáját vettem alapul, melynek megbízhatóságát alátámasztja, hogy ő is a fenti kéziratot, illetve Nagy Sándor személyes közléseit használta. (Dénes Jenő: Körösfői-Kriesch Aladár. Bp. 1939.) Az adatok családi hagyomány formájában őrzött részét Nagy Laura bocsátotta rendelkezésemre. Kriesch Jánosról ld. még: Szinnyey József: Magyar írók élete és munkái. Bp.1900. VII./293-96.
76 Nagy S.: Életrajzunk. p43-44.
77 A Nagy Sándorra vonatkozó adatok egyik forrása szintén a művész leányának szóbeli visszaemlékezése. Emellett bőségesen szolgál ilyen adatokkal maga Nagy Sándor is, a már említett kéziratos életrajzban. Római ösztöndíjas éveikről: Kriesch Aladárral Itáliában. In: Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. Bp. 1944. p254-69.; a Párizsban töltött időszakról: Az élet művészete. Bp.1911.; Levelek a képírásról. In: HSz, 1903/4. p332-58. és Párisi emlékek. In: Élet, 1921. p14-tól kezdve 12 részben közölve. (Az utóbbi visszaemlékezés-sorozat váratlanul szakad meg, aminek Nagy Laura emlékezete szerint az volt a sajnálatos oka, hogy az Élet szerkesztőségében valahogy elkallódott édesapjának kézirata, és nem volt róla másolat.)
78 Nagy Sándor: Párisi emlékek. 1.rész, p14.
79 Nagy S.: i.m. 11.rész, p336.
80 Gellér Katalin: Schmitt Jenő Henrik és a gödöllői műhely kapcsolata. In: Katedrális, 1991/1. p28-29.
81 A Juhász Árpádra vonatkozó adatok két forrása: a művész Gyöngyvér nevű leányának visszaemlékezése, melyet magnókazettán juttatott el a Gödöllői Városi Múzeumnak, s melynek gépiratos változatára utalok az oldalszámoknál (GVM, A.92.15.1.), és Keserü Katalin: Juhász Árpád grafikusművész a gödöllői művésztelepen. In: Stud.Com.10. (1982) p41-50.
82 Juhász Gyöngyvér, 1986. p17.
83 Juhász Gyöngyvér, 1986. p9.
84 Nagy S.: Életrajzunk. p63.
85 Remsey Jenő, 1982. p84-85.
86 Frey Ellának egy fejlécrajza jelent meg pl. a "Művészet" c. folyóirat 1912/375.oldalán (az évfolyam fejlécrajzolói közt volt Juhász Árpád és Nagy Sándorné is). A Frey-család történetének további részeiről, a háború utáni sorsukról Frey Vilma leányának, Pirk Jánosné Remsey Ágnesnek lírai szépségű regényében, a "Nagyobb mozdulat"-ban (Gödöllő, 1992.) olvashatunk, mely a most vizsgált korszakkal kapcsolatban is számtalan adatot tartalmaz.
87 Undi Mariska: Művészi fejlődésem - tanulságaim. In: MI, 1912. p47-60.
88 Gellér Katalin: A gödöllői műhely emlékei Párizsban. Belmonte Leo. In: Ars Hung. 15. (1987/1.) p165-70., a többi adat pedig Nagy S.: Életrajzunk, p54-55.
89 Keserü Katalin: Mihály Rezső grafikus, a gödöllői művésztelep tagja. In: Művtört. Ért. 1979/2. p105-16.; Mihály Judit: Édesapám. In: Mihály Rezső emlékkiállítás katalógusa. Gödöllő, 1989.
90 Az adatok forrása: Keserü Katalin: Zichy István önéletírása elé. In: GVM évkönyve, 1992. p138.
91 Nagy S.: Életrajzunk, p64.
92 Dr. Bodnár Éva: Raáb Ervin emlékkiállítás a székesfehérvári István Király Múzeumban, 1960.
93 Remsey Jenővel kapcsolatban ld. Remsey Ágnes, 1992., és Keserü Katalin: Remsey Jenő a gödöllői művésztelepen. In: Művtört.Ért. 1977/1. p24-37.
94 Nagy Laura szóbeli közlése, 1997. április, Cambridge.
95 Konopi Kálmán, 1907. p154.
96 Remsey Ágnes, 1982. p80-81.
97 Nagy Laura, 1993.
98 Nagy Laura, 1993.
99 Juhász Gyöngyvér, 1986. p10.
100 Nagy S.: Életrajzunk. p55.
101 Az egyetlen különös eset a művésztelepen Undi Mariskáé, aki valamikor az 1910-es évek elején feleségül ment barátjukhoz, Boér Jenőhöz - és a házasságot rövid időn belül válás követte. Elképzelhető, hogy Undi Mariska már túl emancipált volt a filozófus hajlandóságú Boér Jenő ízlésének?
102 Dr. Sikor József: Házasulandók könyve. Közhasznú Családi Könyvtár. Bp. 1895 előtt. p7.
103 Konopi Kálmán, Bp. 1907. p83.
104 Kalocsa Róza: A családi boldogság. Bp. 1890. p21.
105 Konopi Kálmán, 1907. p78-79.
106 Konopi Kálmán, 1907. p111.
107 Nagy Laura, 1993.
108 Nagy S.: Életrajzunk. p42. Utalásszerűen azt is érdemes itt megjegyezni, hogy közeli jóbarátjuk, az ötgyermekes családapa Tom von Dreger például saját maga vezette le felesége ötödik szülését, azzal, hogy: "Nem kell doktor, ennyi gyerek után tudom, mit kell csinálni." (Nagy Laura, 1993.)
109 Undi Mariska: Művészi fejlődésem - tanulságaim. In: MI, 1912. p57.
110 Harsányi Kálmán: "Kristálynézők". Budapest, 1993. p109. Megjegyzendő, hogy a Nagy-Kriesch házaspár valóban "összedolgozott", a művészileg lehetséges végső határig. Jellegzetes közös szignójuk, a kalligrafikus N betű két szárához simuló S és L minden alkotásukon látható, az első helyet aszerint kapják a névkezdőbetűk, hogy Sándor vagy Laura-e éppen az adott kép alkotója. Ezen túlmenően a családi visszaemlékezések azt is alátámasztják, hogy valóban rajzoltak közös képeket, ilyen volt például Báthoryné "Tündérvilág a Városligetben" c. mesekönyve, amelyen nem véletlenül tüntették fel: "Illusztrálták: Nagy Sándorék".
111 Remsey Ágnes, 1992. p35-36. Valójában nem hét, hanem négy esztendőn át voltak jegyesek Nagy Sándor és Kriesch Laura.
112 Remsey Ágnes, 1992. p38.
113 Remsey Ágnes, 1992. p24.
114 Konopi Kálmán, 1907. p86.
115 Erről ld. Konopi Kálmán, 1907. VII., VIII., X., XII., XIII., XIV. fejezetei.
116 Harsányi Kálmán: i.m. p113-114.
117 Nagy S.: Életrajzunk. p62-63.
118 Visi Lakatos, 1992. p139-40.
119 Nagy S.: Életrajzunk. p59. Nagy Laura tulajdonában, Cambridge-ben van egy valamikor 1910 körül készült fénykép, amin a két nagymama (Ujvárossyné és Krieschné) békés egyetértésben kávézgat a gödöllői Nagy Sándor-ház kertjében.
120 Nagy Laura, 1993. Fontos a különbség: Nagy Laura a budapesti professzorné nagymamát mindig "nagyanyának", veszprémi apai nagyanyját következetesen "öreganyának" szólította.
121 Nagy Laura, 1993.
122 Erre vonatkozóan ld. Jurecskó László 20.sz. jegyzetben jelzett cikkét Lippichről. Koronghi Lippich Elek (1862-1924), művészeti író, kultuszminiszteri tanácsos. A "Művészeti Könyvtár" című monográfia-sorozat szerkesztője volt, emellett több cikket írt. 1901-ben jelent meg "Magyar festők" című könyve.
123 Nagy Sándor levele K.Lippich Elekhez, Veszprém, 1906.jún.11. (Az OSzK kézirattárában.)
124 Nagy S.: Életrajzunk. p62.
125 Majovszky Pál (1871-1935) műgyűjtő és szerkesztő, 1913-1917 között a kultuszminisztérium művészeti ügyosztályának vezetője, 1925-1934 között a "Magyar Művészet" szerkesztője. Magángyűjteményeiből a Szépművészeti Múzeumra hagyományozta francia rajz- és akvarellgyűjteményét, metszeteit és modern magyar rajzkollekcióját. Györgyi Kálmán (1860-1930), művészeti író, 1884-től a fővárosi Iparrajziskola tanára. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatója, 1897-től a "Magyar Iparművészet" felelős szerkesztője. Számos cikket írt az iparművészetről és a művészeti nevelésről. Nádler Róbert (1858-1938), festő, 1889-től a Mintarajziskola tanára, 1915-től az Iparművészeti Iskola vezetője. 1917-1929 között a Műegyetemen az ornamentális rajz és népművészet tanára. Az 1910-ben alakult Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének első elnöke. A rajzoktatás reformjában tevékenyen részt vett, 1905-ben az ő gondozásában jelent meg Nagy Sándor "A rajztanításról" című tanulmánya. Czakó Elemér (1876-1954), művészeti író, 1899-1916 között az Iparművészeti Iskola tanára, majd igazgatója. Számos cikket írt iparművészeti témákról. Déry Béla (1870-1932), festő, a Nemzeti Szalon igazgatója, Székely Bertalan tanítványa volt. Naturalista, impresszionisztikus tájképeket festett. Fieber Henrik (1873-1920), katolikus pap, művészeti író, 1908-ban Budapesten ő rendezte az első egyházművészeti kiállítást. Cikkeket és könyveket írt (többek közt az üvegművészetről), szorgalmazta az egyházművészet megújítását.
126 Kozma Andor (1861-1933), költő, publicista. Jogi tanulmányok után Budapesten tisztviselői állást kapott, "Koboz " álnéven jelentette meg Arany és Reviczky hatását mutató, tárgyias, életképszerű verseit. Szatíráiban bírálta pl. a dzsentri mentalitást, az antiszemitizmust, és erős szociális érzékenységet mutatott, a nemesi és polgári liberalizmus összekapcsolására törekedett. Az MTA levelező tagjává, a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, 1910-1918 között Tisza István híveként parlamenti képviselő volt. Pályája végén romantikus nemzeti eposzt, verses regényeket írt. Kozma Ferenc (1857-1937), az előbbi bátyja, költő, "Bárd Miklós" álnéven publikált. A Műegyetem elvégzése után katonai pályára lépett, tábornokként nyugdíjazták. Rákosi Jenő fedezte fel tehetségét, 1902-ben jelentek meg először a konzervatív, népnemzeti (de nem népieskedő) irányköltészethez sorolható munkái. 1905-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett; késői versei szimbolista, elégikus, látomásos elemeket tartalmaznak.
127 Zempléni (Imrey) Árpád (1865-1919), költő és elbeszélő, műfordító. Filozófiai tanulmányok után 1896-ban tisztviselői állásba lépett. 1902-től a Petőfi Társaság, 1911-től a Kisfaludy Társaság tagja. Kutatta a rokon népek költészetét, és ezek hatására jelentette meg 1910-ben a "Turáni dalok"-at.
128 Békássy Ferenc (1893-1915), költő, irodalomtörténész. Művészetét Babits is méltatta, emléktáblája a cambridge-i King's College-ban található, amelynek diákja volt.
129 Nagy Laura, 1993.
130 Zichy István, 1992. p151.
131 Ehhez kapcsolódó kedves, apró momentum, hogy Nagy Laura szerint ugyan náluk volt egy díszes tál, amit a családban valakitől vizitkártyák elhelyezésére kaptak ajándékba, de ebben ők - bár az asztal közepére tették - diót, mogyorót és más rágcsálnivalókat tartottak. (Szóbeli közlés, 1997.ápr., Cambridge.)
132 Remsey Ágnes, 1992. p35.
133 Remsey Jenő, 1973. p754.
134 Nagy S.: Életrajzunk. p37-38.
135 Nagy Laura például emlékezett egy öreg analfabéta parasztasszonyra, aki mindig az ő édesanyjához fordult, ha levelet akart íratni valahová. (Nagy Laura, 1993.)
136 Nagy Laura, 1993. Ennek az ismeretlen asszonynak az életét, a sorsát a művésztelep tagjai bizonyára jól ismerték, mert a motívum még Harsányi Kálmán regényébe is bekerült.
137 Nagy S.: Életrajzunk. p65.
138 Remsey Ágnes, 1982. p81.
139 Visi Lakatos, 1992. p130.
140 Remsey Ágnes, 1992. p24. (Frey Vilmáról van szó.)
141 Gödöllő mint művész-telep. In: GH, 1903.máj.10. (1.szám), p2.
142 Ilyen alkalom volt Nagy Laura szerint például az, amikor Körösfőiéknél szilvásgombóc készült ebédre, a fiúk miatt ugyanis több száz gombócot kellett gyúrni. (Szóbeli közlés, 1997.ápr., Cambridge)
143 Nagy Laura levele, 1997.márc.14., Cambridge
144 Nagy Laura, uott, és 1993.
145 Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Bp. 1990. p44-45.
146 Nagy Laura, 1993.
147 Remsey Jenő, 1982. p84-85.
148 Mihalik Jánosné Tóth Ilona visszaemlékezése. Stud.Com. 10. (1982.) p90.
149 Remsey Jenő, uott. p85.
150 Maszlagi Gézáné Németh Erzsébet visszaemlékezése. Uott, p91.
151 Horváth Júlia visszaemlékezése. Uott, p91.
152 Gál Illésné Jiricsek Rózsa visszaemlékezése. Uott, p91.
153 Bán Sándorné Tóth Veronika visszaemlékezése. Uott, p94.
154 Rosenberg Pálné Rózsa Gizella visszaemlékezése. Uott, p92.
155 Mihalik Jánosné Tóth Ilona visszaemlékezése. Uott, p92.

156...172

173 Magyar Művészet 1890-1919. (főszerk. Németh Lajos) Bp.1981., 1.kötet, p34.
174 Uott. p57.
175 Nagy S.: Életrajzunk. p30.
176 A History of Private Life. From the Fires of Revolution to the Great War. London, 1987. (szerk. Michelle Perrot, főszerk. Philippe Aries és Georges Duby, ford. Arthur Goldhammer) p269-270. (közölt részlet ford. Szabó Krisztina Anna.)
177 Vörös Eszter: Gazdasszonyok könyve. (A háztartás, a gazdaság, a kertészet és a baromfitenyésztés köréből.) Bp. 1906. (2. átdolg. kiad.) p36.
178 Ezzel kapcsolatban ld. pl. Visi Lakatos, 1992. p130. (Az alsóbb középosztályban ezt a segítséget a rokonság más nőtagjaitól kaphatták meg az asszonyok.)
179 Kalocsa Róza: A családi boldogság. Bp. 1890.
180 Faylné Hentaller Mária: A háztartás kézikönyve. Bp.1908. p15-16. Érdekességként megjegyzendő, hogy Faylné Hentaller Mariska a felsőbb leányiskolában Kriesch Laura tanárnője volt, innen jött ismeretségük nyomán illusztrálta Kriesch Laura 1898-ban, már a Mintarajziskola növendékeként Faylné "Fekete Kató" című mesekönyvét.
181 Konopi Kálmán, 1907. p156.
182 Körösfői-Kriesch Aladár levele Pestről Kluknóra, Ujvárossy Ilkához, 1893.ápr.25. Közli: Nagy S.: Életrajzunk. p31.
183 Nagy Laura, 1993.
184 Mihalik Jánosné Tóth Ilona visszaemlékezése. In: Stud.Com.10. (1982.) p92.
185 Remsey Ágnes, 1982. p82.
186 Körösfői-Kriesch Aladár nyílt válaszlevele a Gödöllői Hírlapnak a művésztelepről szóló cikkére. In: GH, 1909.nov.7. (45.szám), p2.
187 Remsey Ágnes, 1992. p34.
188 Faylné Hentaller Mária: i.m. p258.
189 Gellér Katalin: A gödöllői műhely emlékei Párizsban. Belmonte Leo. In: Ars Hung. 15. (1987/1.) p165.
190 Nagy S.: Életrajzunk. p55.
191 Székely Bertalan kb. 1892-93-ban hozzá intézett levelét idézi Nagy Sándor. In: Párisi emlékek. Élet, 1922. p360.
192 1905-ben Körösfői-Kriesch Aladár feleségével, három kisgyermekükkel és rokonukkal, Boér Lenkével az Ancona melletti tengerparti falucskában, Fano-ban nyaralt. Kriesch Margit (GVM. A92.75.1.) és Nagy Sándor (Életrajzunk. p66-67.) is megemlékezik erről.
193 Nagy S.: Életrajzunk. p67.
194 Nagy Laura, 1993.
195 Itt érdemes megjegyezni, hogy Remsey Jenőnek, Gödöllőre költözése előtt, színésznő nővére révén igen jó kapcsolata volt a Thália köré csoportosuló haladó értelmiségiekkel. (Remsey Jenő, 1982. p83.)
196 Juhász Gyöngyvér, 1986. p13-14.
197 Zichy István, 1992. p151. Körösfői-Kriesch hangversenyzongorájáról valószínűleg már soha nem fog kiderülni, hogy milyen márkájú volt; Kriesch Margit és Nagy Laura Bechstein, Juhász Gyöngyvér Bösendorfer, Zichy István pedig Steinway zongorára emlékezett.. Kriesch Margit szerint édesapja legszívesebben Bach, Mozart és Sibelius műveit játszotta. (Kriesch Margit, 1982. p79.)
198 Nagy Laura, 1993., Juhász Gyöngyvér 1986. p17.
199 Remsey Jenő, 1982. p85.
200 Remsey Jenő, uott.
201 Kriesch Margit, 1982. p79.
202 Nagy Laura, 1993.
203 Juhász Gyöngyvér, 1986. p19.
204 Nagy Laura, 1993.
205 Nagy Laura, 1993.
206 Remsey Ágnes, 1982. p82.
207 Juhász Gyöngyvér, 1986. p18.
208 Juhász Gyöngyvér, 1986. p16.
209 Nagy Laura, 1993.
210 Juhász Gyöngyvér, 1986. p15.
211 Nagy Laura, 1993.
212 Nagy S.: Életrajzunk. p73-83. (Sajnálatos módon éppen ennek a görögországi útnak leírásakor szakad meg a kézirat.)
213 Az útlevelet a család a gödöllői Nagy Sándor-házban őrzi.

214...351

352 Baba délután. In: GH, 1914.szept.20. (38.szám). p3.
353 Boér Jenő: Az ember. Ébredő korszellemünk megnyilatkozása. Kolozsvár, 1906. p78-79.
354 Ezt a kifejezést is Boér Jenő használja több ízben a fent jelzett könyvében.
355 A neveléstörténetre vonatkozó adatok forrása itt és később: A nevelés története. (szerk. Dr. Tóth Gábor) Budapest, 1985. I - III. kötet.
356 Nagy Sándor: Hol kezdődik a nevelés? In: Népm., 1906/3-4. p44.
357 Nagy S.: i.m. p45.
358 Nagy S.: i.m. p45.
359 Nagy Sándor: Új nevelés, új élet. In: Népm., 1906/3-4. p194.
360 Ellen Key: A gyermek évszázada. Budapest, 1976. p59-60.
361 Nagy Sándor: A jövő közoktatása. In: HSz, 1905/II. p29.
362 Nagy S.: i.m. p29.
363 Nagy S.: i.m. p34-35.
364 Nagy S.: i.m. p30-31.
365 Nagy S.: i.m. p40.25
366 Nagy S.: i.m. p37-38.
367 Az adatok forrása: gr. Batthyány Ervin: Angol reformiskolák. In: HSz, 1905/II. p441-443.
368 Ellen Key: i.m. p66.
369 Nagy Sándor: A jövő közoktatása. In: HSz, 1905/II. p40-41.
370 Nagy Sándor: A gyermek rajzai. In: Élet, 1910. p443.
371 Nagy Laura megemlékezett arról, hogy a fentebb már említett Nagy László az ő rajzait is el akarta kérni egy gyermekrajz-kiállításra.
372 Nagy S.: i.m. p442.
373 Nagy Sándor: Emlékbeszéd Györgyi Kálmánról. In: MI, 1930. p96.
374 Nagy Sándor: A rajzolva-oktatásról. In: M, 1913. p365-366.
375 Körösfői-Kriesch Aladár: A zebegényi templom kifestése mint művészet-pedagógiai feladat. In: MI, 1914. p428, p445.
376 Körösfői: i.m. p428.
377 Körösfői: i.m. p428.
378 Körösfői: i.m. p428,445.
379 Körösfői-Kriesch Aladár: Az ornamentum tanításáról. In: MI, 1916. p326-327.
380 Körösfői: i.m. p328.
381 Nagy Sándor levele Lyka Károlynak. Veszprém, 1904.nov.10. (A Művészettörténeti Kutató Intézet Adattárában.) Idézi: dr.Fodor Zsuzsa, in: Veszprémi művészek és mecénások a századelőn. Veszprém, 1994. p18.
382 A gobelin megtörtént eseményt mutat be: a visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Orbók Loránd bábszínháza többször is járt Gödöllőn, a kolónia gyermekeinek szórakoztatására. Kriesch Margit ehhez még azt is hozzátette, hogy a gobelin tervéhez az ötletet édesapja az ő egyik gyermekrajzából merítette. (GVM, A92.70.1. és A92.75.1.) Színes repr.: Gellér-Keserü, 1994. p120.
383 Repr.: Gellér-Keserü, 1994. p73.
384 Az albumok ma Nagy Laura tulajdonában, Cambridge-ben vannak.
385 Színes repr.: Gellér-Keserü, 1994. p121.
386 Gellér-Keserü, 1994. p107. Ugyanitt található a gödöllőiek családtémájú képeinek legteljesebb művészettörténeti szempontú feldolgozása.
387 Török Gyula: Meséskönyv és képeskönyv. In: MI, 1914. p241.; és Nádai Pál: Gyermekművészet. In: MI, 1914. p240.
388 Török Gyula: i.m. p241.
389 Varsányi Géza: Milyen legyen a gyermek képeskönyve? In: Népm., 1908/3-4. p441.
390 A képeskönyvek ma Mrs.Yvette Bower tulajdonában, Cambridge-ben vannak.
391 Pl. II.osztályosok elemi olvasókönyve. Bp. 1906.
392 A reprodukciókat ld.: MI, 1903. p36., p123.; MI, 1905. p200-201., p205.
393 Gellér-Keserü, 1994. p84-85., p106.
394 Lyka Károly: A karácsonyi kiállítás. In: MI, 1904. p14. Repr.: MI, 1904. p17.
395 Repr.: MI, 1905. p6.
396 Erről ld.: Nagy Sándor: A Regnum Marianum kápolnájának a kifestéséről. In: MI, 1910. p313-14. Repr.: uott, p301-302. (A freskók elpusztultak.) Egy másik cikkében ki is fejti a különös kép jelentését: "Ez itt a keresztfa. De nini, tele rózsás zöld ágakat hajtott, amelyek között nyugodtan ül Ő, a Forrás. Vörös haját tövis helyett illatos rózsák veszik körül s finom árnyékot lehelnek a fényes homlokra; tehát az értelme: már nem sebzi meg a testet a szellem tudása, hanem beárnyékolja, illatossá teszi. Ő, a Forrás szelíd szemeivel örömmel tekint azokra az ifjú lánykákra és fiúkra, akik a kereszt tövében fakadt forrás lezuhanó, csobogó, üdítő vizét tele marokkal szürcsölik." (Nagy S.: Mese az Egészélet szigetéről. In: Népm., 1907. p28.)
397 Ybl Ervin: A premontreiek gödöllői főgimnáziuma. In: MI, 1925. p41-43. A mennyezetfreskó repr.: uott, p53.
398 Juhász Gyöngyvér, 1986. p4. Repr.: M, 1914. p262-63.
399 Juhász Gyöngyvér, 1986. p23.
400 Gellér-Keserü, 1994. p210.
401 Pl.: Péterke királyfi szekere. Repr. MI, 1904. p236.
402 Márai Sándor: i.m. p46.
403 Márai Sándor: i.m. p120., p122.
404 Márai Sándor: i.m. p45-46.
405 Visi Lakatos, 1992. p131-32.
406 Nagy Laura szerint őt például szívesen beíratták volna a már említett Nemesné Müller Márta iskolájába, szülei el is vitték őt oda iskolalátogatásra, de a budai intézmény a gödöllői kolónia gyerekei számára túl messze volt.
407 Nagy S.: Életrajzunk. p60.
408 Az étkezési fejezetben már leírt paradicsomleves-anekdota mellett az egyik leghírhedettebb így hangzik Nagy Sándor előadásában: "Miután alig múlott nap az ősszülők házában, hogy ne jött volna vendég, ugyan kellett őrizni a lerakott kabátokat, ha a játékaikhoz használható gombok voltak rajtuk. Dudits kolléga egyszer, nem tudom, mi okból, cilinderben jött ki és mit se sejtőn, kint hagyta. Uccu, a fiúk meglátták: tulundur, ordítozták, és diadallal vitték a kertbe, hogy elássák. Valamelyik nagynéni vette észre és az utolsó pillanatban még megmentette." (Nagy S.: Életrajzunk. p59.)
409 Nagy Laura, 1993. Az említett fénykép is az ő tulajdonában, Cambridge-ben.
410 Nagy Laura, 1993.
411 Nagy Laura, 1993.
412 Nagy S.: Életrajzunk. p59.
413 GH, 1912.szept.1. (35.szám) p2.
414 GH, 1912.okt.13. (41.szám) p2.
415 GH, 1909.jún.26. (26.szám) p3.
416 Nagy Laura, 1993.
417 Nagy Laura, 1993.
418 Nagy Laura, 1993.
419 Schmitt Jenő Henrik: Religionslehre für die Jugend, zugleich ein Leben Jesu und eine Einführung in die Erkenntnis für Jedermann. 1909. Magyar nyelven először 1927-ben jelent meg Budapesten: "Jézus egy élete és bevezetés a megismerésbe" címen. Nagy Laurát egyébként édesanyja kicsiny korától katolikus hitben nevelte.
420 Nagy Laura,1993.
421 Juhász Gyöngyvér, 1986. p14.
422 Konopi Kálmán, 1907. p21-22.
423 Szathmáry Zoltán visszaemlékezése. (ld. 343.sz. jegyzet) In: Stud.Com.10. (1982.) p87.
424 Nagy Laura, 1993.
425 Népm., 1908/1-2. p2-3.
426 Uott. p3-4.
427 Népm., 1909/1-2. p154-55.
428 Nagy Sándor: A nép háza. In: Népm., 1908/3-4. p203/209. A gondolat olyannyira benne volt a kor levegőjében, hogy nemcsak a gödöllői művészeket foglalkoztatta. Lázár Béla 1909-ben megjelent "művészregényében" fest le egy hasonlóan elképzelt Népházát, melyben szintén könyvtár, előadó-, kiállító- és koncerttermek találhatók, sőt sportpályák veszik körül. Az ő koncepciójában kevesebb hangsúlyt kap a rétegek keveredése, de annál fontosabbnak tartja, hogy az épület magyaros szellemet sugározzon, s e hatalmas magyar "pleinair múzeum" megteremtéséhez vidékre gyűjtőutakra mennek a regényben szereplő művészek - akikhez, bárha kevésbé megfejthetően, mint Harsányi Kálmán, valószínűleg ő is Körösfőiéket vette mintául. Lázár Béla: Új csapáson. Regény a művészéletből. Bp. 1909. p208-23. [Lázár Béla (1869-1950) művészeti író volt, de szépirodalommal is foglalkozott. Münchenben és Párizsban tanult, a két világháború között tíz éven át igazgatta az Ernst Múzeumot.]
429 Nagy S.: i.m. p207.
430 Nagy S.: i.m. p208.
431 Bernády György: A marosvásárhelyi Közművelődési Ház. In: MI, 1913. p395-98.
432 Gellér Katalin: Mese- és mítoszfeldolgozások. In: Gellér-Keserü, 1994. p134.
433 Nagy Sándor: Mese az Egészélet szigetéről. In: Népm., 1907. p13-14.
434 Körösfői-Kriesch Aladár: Mit jelent hát a kalotaszegi művészet? In: MI, 1903. p252.
435 Ezen a ponton érdemes például összevetni azzal, amire Dienes Valéria emlékezett a Raymond Duncan alkotó kommunájában töltött idejéből. Duncan párizsi és nizzai telepén, hasonlóan Gödöllőhöz, szövéssel, kerámiakészítéssel foglalkoztak, szintén vegetáriánusok voltak, sportjuk a Duncan-féle speciális mozdulatművészet volt, de sokkal szigorúbb, kényszerűbb rendben zajlott a kommunán belüli mindennapi életük. Beosztott naposok főztek, takarítottak, vásároltak, felügyeltek a gyerekekre, stb. Dienes Valéria így beszélt a kommuna párizsi otthonáról: ".. az egyik emeleten volt a gyerekek lakása; ott én egyedül laktam az összes gyermekkel, nyolccal vagy kilenccel. De egy gyereknek sem volt szabad mamának hívni a saját anyját, mindenkit a nevén szólítottunk; Gedeon meg Zoltán [a saját két kisfia] engem Valerie-nek hívtak. (.) A világfelfogásától Isten nem volt idegen, de Raymond nagy zsarnok volt, aki mindent a saját akarata szerint próbált elintézni. - Ez játszott közre abban, hogy végül ott tetszett hagyni az intézetet? - Nagyon közrejátszott. Nem tudtam beilleszkedni ebbe az életmegoldásba." Vitányi Iván beszélgetése Dienes Valériával. In: Valóság, 1975/8. p96-97.
436 Pl. B.Kiss Éva: A gödöllői iskola iparművészeti törekvései. In: Vigilia, 1973/11. p743.
437 Nagy S.: i.m. p43.
438 Remsey Ágnes, 1992. p20.