Bugarszkiné Sárközi Gizella személyében május 1-tõl új megbízott fõnõvér irányítja a kórház sebészeti osztályának ápolási munkáját, aki az alábbiakban mutatkozik be.
Egészségügyi pályám
13 évvel ezelõtt kezdõdött. A gimnázium
befejezése után Budapesten dolgoztam a Csecsemõotthonok
Országos Módszertani Intézetében mint gondozónõ.
Ezt követõen 1986-ban jelentkeztem a váci kórházba
és kezdtem dolgozni mint segédápolónõ,
kezdetben a gyermekosztályon, majd a sebészeti osztályon.
Mondhatnám a kórház gyermekeként cseperedtem
fel az ápolási hivatás útján. Ebben
a kórházban kezdtem el az ápolással kapcsolatos
tanulmányaimat és gyakorlataimat és az ápolás
szakmai létráján haladva váltam segédápolóból
képzett szakápolóvá. A 13 év során
megszerzett szakmai és elméleti tudás gyarapítására
és csiszolására tanulmányaimat az Egészségügyi
Fõiskolán mint diplomás ápoló folytatom.
Ma a Sebészeti Osztály megbízott fõnõvéreként
dolgozom 15 lelkes ápolónõvel, akikkel kitartó,
kemény munkát kezdtünk, hogy az ápolás
elismertté, megbecsültté és elsõsorban
a betegek elégedettségét kivívóvá
véljék. Az osztályon végzett munkám
mellett a kórházban mûködõ közalkalmazotti
tanács tagjaként is tevékenykedem és részt
veszek a Magyar Ápolási Egyesület váci szervezetének
munkájában is.
HITVALLÁSOM, hogy az ápolás fejlõdésén,
fejlesztésén és eredményinek kutatásán,
a tudásunk folyamatos gyarapításán és
formálódásán keresztül jutunk közelebb
és valósíthatjuk meg az individuális ápolást,
aminek mi ápolók kihagyhatatlan tagjai vagyunk. A fejlõdést
nem elszenvednünk kell, hanem aktív résztvevõivé
kell válnunk.
Kárpáti Zoltánt nevezte ki dr. Bénik Gyuláné intézetvezetõ fõnõvér 1997. május 1-tõl a kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályára, a fõápolói feladatok ellátására. Az alábbiakban az õ bemutatkozását közöljük.
Érettségi után az ITO-n kezdtem tanulni és dolgozni. A "tanári kar" az osztály orvosai, ápolói, betegei voltak. A tõlük tanultak az életem végéig elkísérnek. Köszönet Nekik. Emellé megszereztem az intenzív betegellátó szakápolói képesítést. Ebben az idõszakban kezdett érdekelni az "ápolóság". Közben elvégeztem az intézetvezetõi szakot a fõiskolán. Már éppen kezdtem sejteni, hogy mi az intenzív osztályon végzett munka, amikor 12 év után, intézeti érdekbõl a sebészeti osztályra kerültem. Az osztályon - a kórházban elsõként, az országban az elsõk között - számos kezdeményezés történt az ápolás területén. Ilyen az ápolási dokumentáció, mûszakvezetõi rendszer, az ápolási vizit bevezetése. Az ápolási vizitre meghívtuk más osztályok fõápolóit, a kórházi epidemiológiai nõvért. Ha az ápolás (története) szerves része lesz a kórházi krónikának, akkor bizonyára a krónikás beírja mindezeket abba a bizonyos nagykönyvbe. Ha az ápolás (története) nem lesz szerves része a kórházi krónikának, akkor a közeljövõ fogja mindezeket beírni abba a bizonyos nagykönyvbe. Nagyon sok küzdelem, harc jellemezte ezt az idõszakot. Mégis büszke vagyok, hogy együtt dolgozhattam az osztály ápolóival és az orvosaival. Az itt töltött idõszak alatt a fõiskolán másoddiplomát (egészségügyi menedzser) szereztem. Szabadidõmben számtalan tanfolyamon, kurzuson vettem részt. Az egészségügyi szakközépiskolában óraadó vagyok. Az ETI 1997 áprilisában felvett az országos szaktanácsadói névsorba.