"Felvilágosító vizsgálatok". Pascal Vidéki leveleirõl

Egy kultúra eltévedhet és kizárólag csak belsõépítészettel foglalatoskodhat. Ez érinthet éneket, partikuláris közösségeket, nemzeteket, sõt nemzetekfeletti közösségeket is. Az ilyesféle hajlékok különbözõ szimbolikus kifejezést ölthetnek, egyebek közt a gömb képét. - állapítja meg Detlef Linke agykutató a Köztársaság állapotáról szóló esszéjében. - A 17. századi francia kereszténysége is magas fokon mûvelte a maga zárványvilágának kiépítését. Ez a "belsõépítészet", a hatalmi érdekek kiszolgálásának teológiai megalapozási kísérleteitõl hagymázas hiszemek hirdetésén keresztül egszen az angyalok szárnyatollának számlálásáig terjedõ tevékenységi köröket ölelte fel. A hatalomvédte bensõség e burjánzó beltenyészetébe rontottak Pascal Vidéki levelei.
Pascal "kívülrõl" jött; nem tartozott sem a Sorbonne, sem más egyetemi-egyházi körökhöz vagy iskolákhoz. Egy kivételes mûveltségû világfi volt, nemes ember, egy honnete homme, aki megtérése elõtt "állandóan egy szép hölgy társaságában" mutatkozott. Kivételes helyzetével és ebbõl adódó lehetõségeivel, a független ember fölöttébb ritka státuszával tökéletesen tisztában volt, amint azt a következõ levelének részlete is mutatja: "Így hát, tisztelendõ atyám, az önök minden hatalma is hatástalan velem szemben. Nem tudnak engem megcsípni, bármelyik oldalról próbálkozzanak is vele. Nekieshetnek Port-Ryalnak, de nem nekem. A Sorbonne-ról sok embert kizavarhattak, de engem nem zavarnak ki otthonomból. Papok és doktorok ellen erõszakoskodhatnak, de ellenem nem, aki nem tartozom ezek közé. Talán még sohase volt dolguk oly férfival, aki annyira kívül állt hatalmi eszközeiken, teljesen szabad, minden kötelezettség, minden vonzalom, minden kötelék, minden üzleti ügyek nélküli ember..." (17. levél)
Krisztus követésének útján Pascal a Port-Royal kolostor köréhez csatlakozott. Az eredetileg Versailles közelében alapított ciszterci kolostor az 1648-as kettéválasztását követõen vált egy nemesi kör ("Messieurs de Port-Royal") iskolájává és a janzenizmus centrumává. A Cornelius Jansenrõl elnevezett janzenizmus egy katolikus protestantizmus volt.
A kolostor azidõtájt az Arnauld-család vezetése alatt állt. Pascalt a családhoz baráti szálak fûzték; kivált szoros barátságban volt Antoine Arnauld-val, a kolostor sprituálisával, szellemi/lelki vezetõjével. A Vidéki levelek keletkezésének kiváltó oka egy a janzenisták és a jezsuiták között fellángolt kegyelemtani vita volt, mely Arnauld elítélésével fenyegetett. A kibontakozó felvilágosodás ellenére a korabeli teológiai viták nem nélkülözték a kockázatot. Ezt Saint Cyran, a kolostor korábbi spirituálisának példája mutatja, akit Richelieu bíboros eretnekség vádjával öt éven keresztül fogságban tartatott.
Igaza tudatában és barátja érdekében Pascal leveleivel a nyilvánosság mozgósítására törekedett. A névtelenül megjelent (és a nyomdász adta címmel ellátott) Vidéki levelek rendkívül sikeresnek bizonyultak. A Levelek szinte rögtön indexre kerültek, ami csak növelte olvasottságukat. Nagy hatásukat részint szerzõjük írásmûvészeti képességeinek, valamint a kegyelem kérdése körül folyó vita iróniát sem nélkülözõ tárgyalásának köszönhették. A vitázó iratok "ismeretterjesztõ" és felvilágosító szerepe sem volt jelentéktelen. A levél-füzér egy képzett laikus számára is áttekinthetõvé tette többszáz év teológiai vitáit, akárcsak a magasztos tárgyak örvén mûködõ hatalmi szándékokat és ideológiákat. A Levelek egyedülálló fogadtatásában annak is része volt, hogy olvasóik betekintést nyerhettek a francia egyház, a római törekvések, a Sorbonne és a francia államhatalom játékterébe.
Nagy hatású leveleivel Pascal mégsem tudta Port-Royalt megvédeni. A kolostor teológusai kénytelenek voltak visszavonni tanaikat és a janzenizmus ellen átfogó támadás indult, ami késõbb a kolostor feloszlatására vezetett. Ha írásaival közvetlen célját nem is érte el, hozzájárult annak a folyamatnak a felgyorsításához, amely végül a jezsuita rend feloszlatására vezetett a következõ évszázadban.
Pascal érzékelte, hogy leveleinek olyan olvasatai is vannak, amelyek - szándékával ellentétben - a tényleges hittartalmak és Krisztus követésének egészét látszanak kétségbe vonni. Alighanem ez a tapasztalat is motiválhatta fõ mûvének, a kereszténység nagy apológiájának megírásában.