- Mi vonzotta a filozófiához?
-Egyik tanárom a rottweili gimnáziumban fel hívta a figyelmemet Heideggerre. Ugyanis Heidegger szülõfaluja, Meßkirch a közelben van. Elõször protestáns teológiát akartam tanulni, de egy év diakónusi elõkészület után felhagytam ezzel. Filozófiát, irodalmat és történelmet elõször a frankfurti egyetemen tanultam (Adorno szemináriumára jártam). Utána a berlini egyetemre mentem át, ahol különösen Theunissen volt rám nagy hatással, de méginkább Klaus Heinrich vallásfilozófus.
Alapjában kriptoteológiai érdeklõdés vezet, ezen kívül kedvemre való a poézis a filozófiában, és a filozófia a költészetben. Ezért aztán képtelen vagyok analítikus filozófiát olvasni úgy, hogy közben el ne aludnék. Csodálom az ilyen könyvek szerzõit, hogy írás közben ébren bírtak maradni.

- Az egyetem után ön doktorált is, végül mégsem az akadémiai pálya mellett döntött. Miért választott így?
-A 70-es években tanársegéd voltam, a 80-as évek elején döntenem kellett, hogy a romantika kutatását habilitációval vagy egy könnyvvel zárom-e le. Az utóbbit választottam, és írtam egy könyvet E.T.A.Hoffmannról. Amikor aztán 1987-ben a Schopenhauer-könyvemet megírtam, az jelentte a személyes áttörést. Attól kezdve világos volt, hogy filozófiai íróként megállok. Korábban ez egy ingatag helyzet volt.
Egyébként nem az egyetem ellenében döntöttem, így alakult, és örülök annak, hogy a szenvedélyemmel el is tudom tartani magam. Egyetemi filozófiának lennie kell, ahogy magamfajta emberekre is szükség van. Ugyanakkor egynémely egyetemi embernél leplezett irígység és a ressentiment érezhetõ személyem iránt, de ez csak egyes esetekre áll.

- Milyennek találja a filozófia mai helyzetét?
-Jónak. A filozófiai érdeklõdés növekszik. Mindenesetre az egyetemeken valamivel kevesebb angolszász filozófiát tartanék kívánatosnak.

- A filozófusok közül ki fontos az Ön számára?
- A maiak közül Rorty, Spaemann, Sloterdijk, Blumenberg, Starobinski. A régebbiek közül Heidegger, Sartre, Schopenhauer, Nietzsche, Pascal, Camus, Merleau-Ponty, Simmel, Leopold Ziegler, Platon, Augustin, Plessner.

- Mi készeti könyvei megírására?
-A portréimmal és a közéjük vetett esszékönyvekkel tulajdonképpen egy folytatásos történetet mondok. Azon vagyok, hogy ledolgozzam a megszállottságomat. Talán a vörös fonál az, hogy miként lehet - szekularizált korban - megakadályozni a bukást a banalitásba. Hogyan lehet újra körültekintõen metafizikát vinni a játékba?
A Nietzsche-projekt már a "Schopenhauer" óta üldözött, maga a megírás körülbelül másfél évet vett igénybe. Amit meg akartam írni és el akartam mondani: Nietzsche fokozatos elmélyülése Nietzsche által.

-Azt írja: "Az ember azt hiszi, hogy valami, pusztán mert kéznél van, a világ legegyszerûbb dolga. Ám jobban meggondolva kiderül, hogy maga a rejtély." Hogy érti ezt? Hogyan éli meg ezt a rejtélyességet?
-Számomra ez az egyik legfontosabb mondat. A tudathoz hasonló dolgok felfogása úgyszólván családias ügy. Ellenben az opak, áthatolhatatlan lét, mely nem válaszol, és mégis úgy van, mint egy kõ - ez a "van" a legnagyobb rejtély. Alig lehet kibírni, ezért aztán megkísérlik hozzánk hasonlóvá tenni, lelket belevinni, átszellemíteni, stb. Amire szükségünk van, az a kövek metafizikája.

- De nem indulhatunk ki abból, hogy mindebben valamiféle rejtett értelem van?
- Így igaz. Mi tudat-állatokként a természet színpada vagyunk: ezen a színpadon jelenhet meg a világ. A létezõket az "itt" ajándékában részesítjük. A természet, ahogy Schelling mondta, bennünk nyílik ki, és rájön, hogy "itt" van.

- Tehát egyedül vagyunk - mint írja - "az ismeret nélküli természetben"? Mi következik ebbõl az életünkre nézve?
-Valahogy partnerré kell válnunk. Talán a lakozás mûvészete a legfontosabb, ebben tökéletesen igaza van Heideggernek.

- Nietzsche számára nincs fejlõdés kényszer nélkül. Például azt mondja, hogy "szakadatlan a kényszer az erkölcs gyakorlására". Ezt Ön úgy értelmezi, hogy "az erkölcs az ösztönmodellálás rendszereként mûködik". Nem meghaladott ez a nietzschei (illetve freudi) elgondolás? Valóban mindenfajta történelmi vagy individuális fejlõdés elnyomáson és önelnyomáson alapul?
- Tudatosan választottam a Norbert Eliastól eredõ "ösztönmodellálás" kifejezést, hogy elkerüljem az "elnyomás" képzetében rejlõ sematizmust. Az "elnyomás" esetében ugyanis rögtön felmerül a spontaneitás és eredendõség romantikus elképzelése. A kényeskedõ zsargon kerülendõ.

- Ön szerint miért nagyon fontos még mindig Nietzsche?
- Errõl sokat lehetne beszélni, de mivel röviden kell, azt tudom mondani: Nietzschénél meg lehet tapasztalni azt, hogy a gondolkodás - egyre megy, hogy egyes "eredményeit" igaznak vagy hamisnak találjuk - egy felfokozott, boldog állapot. Aminek a rabjává lehet válni.
Nietzsche beszél arról, hogy az élet "a megismerés közvetítõje". Az emberi élet a felébredtség sajátos fajtája. Diadalmas érzése támad az embernek akkor, ha a világ ennek az éberlétnek a médiumába "megérkezik". Ehelyt emlékeztetnék arra, hogy Goethe köszönetet mondott a szemének - ez tette lehetõvé számára a látást. Nietzsche a fiziológiai éberségéért mondott köszönetet - ez tette lehetõvé számára a megismerést.

-Könyvében részletesen foglalkozik Nietzsche veszélyes oldalaival, így például azon gondolataival, amiket a tenyésztésrõl fogalmazott meg, s amelyek nemrég Sloterdijk hozott megint szóba.
-Sloterdijk nem a levegõbe beszélt. A jövõbeli ember-csinálás mindannyiunkat aggodalomra kell késztessen. Õ félig komoly, félig frivol módon akart kimászni a defenzívából, mondván: Nos, ha már nyakig benne vagyunk a tenyésztés folyamatában, akkor ideje szembenézni mindazzal, ami amúgy is történik - Nietzsche szavát híven követve, aki szerint "csak támadásban tündöklõ a játék".

- Az ön számára mi a filozófia sava-borsa?
- A filozófia tágassá teszi a világot. A filozófiával teret nyer az ember. A tudás számos területén szükösséget érzek. Túl sok a kicsinyes ember, akik bármihez nyúlnak, szûkkeblûséggel fertõzik meg.

- Milyen feladatok várnak ma a filozófiára?
- A halál, az élet, a szeretet kérdései. Akinek ez kevés, az foglalkozhat a profitráták tendenciális esésével és a relevanciaküszöb szimultán csökkenésével.

- Nem kellene-e ilyen témák esetében a filozofálás egyetemen kívüli formáit megteremteni?
- De bizony. A filozófikus gondolatoknak és szenvedélyeknek áramlásban kell lenniük és el kell árasztaniuk a nyilvánosság lehatárolt részlegeit. Ha pedig túl sok gondolat kerül forgalomba, a kiválasztás kritériumául javaslom: Csak azokkal a gondolatokkal érdemes foglalkozni, amelyeket jól meg is lehet fogalmazni. A filozófiának jobban kellene ügyelnie nyelvtestére. A rosszul megírt gondolatok rosszul is vannak gondolva.

- Végül egy filozófiailag fölötte lényeges kérdés: Munka utánmivel tölti pihenõidejét?
- Szeretek pipázni, jó bordóit inni, zenét hallgatni, összevissza beszélni.

Max Lorenzen - Tillmann J.A.