Detlef B. Linke
Belsőépítészet a
cethal hasában
Tézisek a Köztársaság állapotáról

D.B.Linke a Bonni Egyetemi Klinik agysebésze, neurofilozófiai munkássága folytán

nemcsak a mai agykutatás, hanem a filozófiai gondolkodás élvonalába tartozik. Linke - a vele készült Ezredvégi beszélgetés, valamint budapesti előadása és több esszéje révén a hazai közönség előtt sem ismeretlen. Alábbi írását a napokban tete közzé a ZAESUREN című új (angolul is olvasható) német hálózati folyóiratban /www.zaesuren.de/. Bár téziseire a Német Szövetségi Köztársaság állapota indította, érvényük nem kevésbé áll más köztársaságokra.

1. A Köztársaságban létezik a kényelmes berendezésre való törekvés. Az ember mindig is menedékhelyeket keresett. A legjobb menedéket azonban a törvények jelentik. Ám ezek veszendőbe mehetnek a belső berendezkedés körüli foglalatosság közben. Akkor pedig már semmi sem biztos és hiábavaló a belsőépítészet. A törvények már nem adódnak egyszerűen a különféle lakok közti tényleges versengésből. Egy kultúra eltévedhet és kizárólag csak belsőépítészettel foglalatoskodhat. Ez érinthet ÉNeket, partikuláris közösségeket, nemzeteket, sőt nemzetekfeletti közösségeket is. Az ilyesféle hajlékok különböző szimbolikus kifejezést ölthetnek, egyebek közt a gömb képét. A gömb a másságtól való félelem szimbóluma. A hajlékok, amelyekben berendezkedünk, hogy védettek legyünk, börtöneinkké válnak, amelyekből nem tudunk szabadulni. Az önbeszállásolás sikertelen építészete a nyelv és a törvény elvesztésének a kifejeződése.

2. A világrajövés születési folyamatként való értelmezése félreértés. Jónás azért imádkozott, hogy kihányják.

3. A demokratikus alkotmány, az emberi jogok és a törvény (pl. az ölés tilalma) az ember sajátja. A “saját házam” ezzel ellentétben a sajátlagoshoz való eljutás akadályává válhat, történetesen mint cethalgyomornyálkahártya. Ezáltal a saját aliennek, míg a jog elveszíthetelen sajátunknak bizonyul.

4. Az igazságosságot szem elől veszítheti az, aki csak a kiengesztelésre gondol. Aki csak a kiengesztelésre gondol, végül csak az énre gondol. Aki csak az ént gondolja, az igazságtalanságba botlik. Az igazságosság azonban társadalmi törekvés kell hogy maradjon.

5.Az emberi jogok végtelen feladatot jelentenek. Ez alól egy emberkép felvázolásával nem lehet mentesülni. Az emberről alkotott képek akaratlanul zárvánnyá állhatnak össze. Fontosabb a jogokkal törődni, mintsem pl. a képek tökéletlenségét felpanaszolni. Ez pótcselekvéssé válhat. Az “emberkép” (természetesen inkább jelenségképként értve) tökéletességét a gyógyászat képalkotó eljárásainak lehet átengedni. Az “emberképek” másfajta létrehozása inkább hasonmás előállítására, nem pedig az “autentikus” én elősegítésére vezet.

6. A freudi évszázad múltán már nem a nemiség az intimszféra, hanem a pénz. A nemi vágy tekintetében megfordult a beszédmód, nemcsak a nemiség előnyére. Ezen túlmenően a törvények és az igazságosság (melyek nem a nemiség “mértékei”) a kifejezett nemiség “mértéke” alá vettetett, ami sem a nemiségnek, sem a törvénynek nem vált javára. Kant kijelentése - mi szerint nem boldogságra, hanem boldogságra-méltóságra kell törekedni - ebben a helyzetben talán újra megfontolandó. E szerint etikus viselkedésre azért érdemes törekedni, mert odacsalogatja a lehetséges szeretőt. De talán segítséget jelent egy agypszichológiai utalás: az igazságosan kiegyenlítő tevékenységnek köze van a boldogság hormonjaihoz.

7. Nem lehet feladata a kritikának, hogy monokultúrákat hozzon létre. A monokultúrák rögvest ki vannak téve a kártevők támadásának és aztán helyet kell adniuk a nyájaknak. A nyelvek sokfélesége lehetővé teszi, hogy az ember kimondja saját viszonyait. Számos lelki válság azáltal súlyosbodik, hogy nem leli meg nyelvi lehetőségeit. A skizofrénia-kutatásból ismet, hogy a vallás fontos eszköz arra, hogy az ember összegabalyodott belső állapotait kifejezésre juttassa. Aki korlátozni akarja, lemond arról a lehetőségről, hogy az észt mint a feszültség kibírásának képességét értelmezze. Lévén, hogy még a szabadságról szóló beszéd is puszta szöveggé degenerálódhat, és a szabadság helyett a róla való puszta beszéd építményére vezet.

Hogy ne kelljen kiállni valami mellett, nem ritkán profilról beszélnek, ahelyett, hogy profilírozódnának valamire (természetesen a jogról való beszéd is válhat ilyen valótlanodási folyamattá). Az azonos belsőépítészet használata homogenizálódásra vezet. Társadalmunkban ennek az egyneműsödésnek a kifejeződése az ámokfutás jelenségének szaporodó előfordulása. Az ámokfutás a homogén szerkezetű a dél-kelet-ázsiai társadalmakból ered, melyekben nem volt lehetőség individuális magatartásra. A fiatalok ámokfutását a társadalom nem háríthatja a háborús videofilmek fogyasztására.

8.Egy olyan társadalom, amely a versengést teszi végső alapelvévé, köteles egyértelművé tenni a háborúval szembeni fogalmi elhatárolódást. A társadalom titkos alapelvévé vált, hogy jobb, ha történik valami, mintha semmi sem történik. Az újdonság dimenziója ezzel nem csak az “igaz”, “jó” és “szép” régi fogalmait veszítette szem elől, hanem mindenekelőtt az igazságosság és a törvény fogalmát is. Mivel az új jelenti az energiaszállítót a tévesen “információsnak” nevezett társadalom számára, minden az újdonságnövekmény fokozására törekszik. Ez a fokozódás súlyos szavakra vezet. Ha az ember nem tudna az ember az önérzékelés hisztérikus mechanizmusairól, és nem tudna az önbeteljesítő próféciákkal szembeni felelősségéről, továbbá saját régi álmairól, akkor megkockáztatná annak a kimondását, hogy az újdonság csak a háború során lenne képes önmaga felülmúlására.

9. Az érzelmek nem szívesen követik a valószínűségszámítást. Egy súlyosan beteg ember nem 50 %-os túlélési valószínűséggel él, hanem arra hajlik, hogy vagy haldoklónak, vagy túlélőnek tekintse magát. Ez teszi oly’ nehézzé számunkra a veszélyek kezelését, kivált ha a várakozással ellentétben sikerül túljutni rajtuk. A közügyek kérdéseiben a barátság, a bizalom és a társasság örömeit ápolni kell, de ezt ama korrekt diagnózisok mellett kell tenni, amelyek a megfelelő kezelés feltételét képezik. Az egyneműsítésre irányuló természetes emberi hajlam miatt (még a pluralitásról való beszéd is működhet monokulturálisan) kivánatos az intézményes megelőzés; pl. egy alapítvány a társadalomból kilépők számára, egy díj létrehozása a civil kurázsi honorálására, és nemcsak a keresztbegondolkodók elismerésére, hanem a keresztbeérzők méltánylására is. (Ellenkező esetben teljes tévedés lenne Németországról mint a kreativitás színhelyéről beszélni.)

10. Amikor Jónás beszéde révén megóvta Ninivét a pusztulástól, egyesek hamisnak tarthatták annak a realizmusnak az alkalmazását, mely nem ismeri a valószínűségi gondolkodást és a kockázati becslést. Meg kell tanulnunk az olyan veszélyek szóvá tételét, amelyek elképzelésében nem érezhetjük otthon magunkat. Az Úr közvetlen megszólítását azonban aligha képes valaki is elviselni. Ezért egy repkényt növesztett, hogy Jónást a Nap tüzétől némiképpen óvja. Egy olyan felhős és erdőkben gazdag tájék, mint amilyen Németország, arra csábít, hogy Ádám idejét, aki elbujdosott a Paradicsom zöldjében, némileg meghosszabítsa.

Tillmann J.A. fordítása

< főoldal | fordítások | letöltés >