1999/2 Sághy Erna

Hallottam és elfelejtettem. Láttam és emlékszem rá. Csináltam és megértettem.
(Kínai közmondás)

Kis alakú könyv, könnyen elfér hátizsákban, tarisznyában. A borító csábít, kézbe kell venni. S aki belelapoz, már nehezen teszi le. Gyermekrajzok, festmények illusztrálják, fákról, állatokról, és színesfotók erdőben játszó, vagy termés-és levélkompozíciót készítőgyerekekről. A szöveg között sok-sok vers atermészetről. Érdekesek, élményszerűek; 9-13 éves gyerekek írásai. Tavalyjelent meg a Mecseki Erdészeti Részvénytársaságkiadásában Adorján Rita könyve Magonccímmel. A szerzőa mecseki erdei iskola vezetője, melyet az erdészetTermészetismereti Központja üzemeltet Árpádtetőn, a Melegmány-völgyi természetvédelmi területhatárán.

Tankönyv-e ez a mindössze 90 oldalas könyvecske?

AdorjánRita felvilágosít:
-Nálunk tankönyv nincs, a mi tankönyvünk maga azerdő. Ez a könyv tanári kézikönyvként,esetleg feladatlapként használható.

Hozzáteszi:az erdei iskolában az olvasási gondokkal küszködő, s ezért a tanulásban lemaradó gyerekek is sikerélményhez jutnak.

Magyarországonaz utóbbi években egyre több erdészet, erdőgazdaság üzemeltet iskolát. A mecsekiintézmény 1996 márciusa óta működik. Nincsenek saját tanulóik - ellentétbenpéldául a Pilisi Parkerdő általánosiskolájával, ahol 9-15 fős állandóosztályokat oktatnak Waldorf-módszerrel. A mecseki Mókus Suli úgynevezett nyitott iskola. Többmint tíz különböző témakörtfeldolgozó, három-három napos programot állítottak össze az őszi és a tavaszi időszakra. Általános iskolai osztályokat, néha óvodásokat is fogadnak, akik vendégségbe jönnek néhánynapra. Az iskoláknak jóval előre kell egyeztetni az időpontot, olyannyira, hogy az idei tanévre már minden hely foglalt. Sőt, a túljelentkezés miatt a három napos programot két naposra csökkentették, hogy minél több gyerek és pedagógus megismerkedhessen az erdei iskola szellemiségével.

De mi is az az erdei iskola? “Több éves környezeti nevelési tapasztalat alapján dolgoztuk ki saját programunkat, amely az általános iskolai nemzeti alaptantervre épül. Lehetőséget nyújtunk a gyerekeknek, hogy a természetben tanuljanak a természetről"- olvasható a mecseki iskola programjában. A részletes pedagógiai alapelveket pedig a Magonc című könyv előszavából ismerhetjük meg: “A természetközpontú nevelés feladata éppen ez: lehetőséget és segítséget kell biztosítani a gyerekek számára, hogy megtapasztalhassák, megismerhessék és megszerethessék a természetet, hogy értékrendjükbe valós súlyának megfelelően, tehát alapvető értékként épüljön be. Egy újfajta hozzáállást kell kialakítani, melynek elemei: a megértés, aszeretet és a felelősségérzet."

Az iskolai oktatás Joseph Cornell nemzetközi hírű természetpedagógus elméletén alapul. Eszerint a természetben való tanulásnak négy lépcsőfoka van: az első a lelkesedés felébresztése, az érdeklődés felkeltése, a második a figyelem összpontosítása, a harmadik a közvetlen tapasztalatszerzés, a negyedik pedig az élmények megosztása másokkal. “Minden gyerekben él a kutató, felfedező szellem, különösen, ha izgalmas, új környezetbe kerül - fejtegeti a módszert a könyv bevezetője. - Az iskolai oktatásban a hagyományokból adódóan másodkézből, könyvekből, tanári előadásokból megszerzendő ismeretek uralkodnak, holott a gyerekek számára sokkal hatékonyabb a saját munkával megszerzett ismeret. A természetről való tudnivalók nagy részét nálunk a gyerekek önálló vagy csoportos kutató- és gyűjtőmunkával szerzik meg."

Az oktatásról a Magonc című könyvből kaphatunk képet, amely tulajdonképpen feladat- és játékgyűjtemény. A szerző hangsúlyozza: nem íróasztal mellett kiagyalt játékokat tartalmaz. Adorján Ritatovábbképzéseken, konferenciákon, szakmai találkozókon, külföldi tanulmányútjain gyűjtött. A könyvben leírt játékokat felhasználják az iskolai oktatásban, így azok a gyakorlatban is csiszolódnak. Ezért is használhatóak az erdei iskolai oktatáson kívül bármely szabadtéri természetismereti órán, napközis foglalkozáson.

Az iskola tájékoztató brosúrájából megtudhatjuk, milyen ismeretekből állnak a választható témakörök. A gyerekek megismerkedhetnek a Mecsek földrajzával,a természetes és mesterséges környezettel,a domborzat jellegzetességeivel, tanulnak a kőzetekről, barlangokról, forrásokról, és a tájra jellemző karsztjelenségekről. A Mecsek növény és állatvilágával való ismerkedés még az erdészeti oktatási központban kezdődik, ahol a két oktató és bemutató teremben kitömve láthatóak a környék jellegzetes állatai.

Az erdészet célja, hogy az erdei iskolában olyan ismereteket is kapjanak a gyerekek, amelyek nincsenek, vagy csak vázlatosan szerepelnek az általános iskolai tananyagban. Kiemelten foglalkoznak a természetvédelem kérdéseivel, megismerkednek a védett állatokkal és növényekkel. Legfontosabb azonban, hogy bemutatják az erdészet működését. Az ember által létrehozott mesterséges környezetben ugyanis az egyik leggyakoribb alapanyag a fa. A hagyományos iskolákban azonban keveset, vagy egyáltalán nem beszélnek arról, hogy az élő fából, az erdőből hogyan lesz bútor, építőanyag, vagy játék. Az erdei iskolában megtudhatják a gyerekek, milyen szempontok szerint vágják ki a fákat, hogyan gondoskodnak a pótlásról facsemeték ültetésével, illetve azt, miként lehet olyan kíméletesen végezni a fakitermelést, hogy közben megvédjék a talajt, a fiatal fákat és az állatokat. Szemléletes példaként elhangzik egy-egy ilyen mondat: “tudod-e, hogy egyetlen fából egymillió gyufát lehet készíteni, de egyetlen gyufával el lehet pusztítani egymillió fát? ...hogy a csokorba szedett virág nem tud magot hozni, így nem csak őt, hanem számos gyermekét is elpusztítjuk? ...hogya kivágott erdők helyére kötelező újat telepíteni?" Az erdészek úgy vélekednek: ha a fiatalok ismerik, szeretik, óvják az erdőt, ha felelősséget éreznek iránta, akkor évek múlva sem kell tartani a kipusztulásától. Ehhez azt is meg kell tanulni, hogyan kell viselkedni az erdőben. “A gyerekek magukkal hozzák mindennapjaik számos terhét - olvashatjuk a Magonc című könyv bevezetőjében - a hangos beszédet, (sokszor a walkmant is), a figyelmetlenséget, az elfojtott mozgásigényből adódó nyugtalanságot, a szemkápráztató reklámon, harsogó gépzenén eltompult érzékszerveket. Bár az erdő valamikor természetes közegünk volt, ma már át kell állnunk a hullámhosszára..., ez tudatos pedagógiai munka eredményeképpen valósul meg." A csendre való képesség is hozzátartozik az erdőben való megfelelő viselkedéshez, amit röviden így lehet összefoglalni: ne zavarj, ne árts, és ne hagyj ott semmit!

Az iskola vezetője szerint:
-Ha csak minden ötödik gyerek megjegyzi ezt, már tettünk valamit.

Az erdőgazdálkodás bemutatása mellett a vadászatról is beszélnek az oktatók, akik tapasztalták, hogy a gyerekek általában egybehangzóan elutasítják az állatok leölését. Itt hallhatnak arról, hogy a vadász nem csak lelövi az állatokat, de védi is az állatvilágot. Beavatják őket a vadászat szertartásaiba, amelyek a vadász tiszteletét fejezik ki az állatok iránt.

Téved, aki azt gondolja, hogy a tanterem zártságából minden gyerek vágyik az erdőbe. Az erdei iskola oktatóinak a kísérő tanárokkal együtt először a tanulók idegenségét,félelmeit kell feloldaniuk. Sokan vannak, akiket a szüleik nem visznek kirándulni, nem szoktak erdőben járkálni,s ezért számukra ismeretlen, kiszámíthatatlan és félelmetes a természet. Meglepő, de azt mondják: városi és falusi gyerekekre egyaránt jellemző ez. A biztonságérzés megteremtéséhez szükséges, hogy legelőször is megtanuljanak tájékozódni, közlekedni az erdőben. A térképpel, tájolóval való tájékozódást, a turistajelzések felismerését csak terepen lehet elsajátítani. Gyakorlati tudnivalókról is szó esik, mert nem minden gyerek tudja, hogyan kell felkészülni egy kirándulásra, mit érdemes becsomagolni a hátizsákba. A természettel való ismerkedés minden szakaszát játékokkal, játékos feladatokkal végzik, vagy ezekkel egészítik ki - mindezeket találjuk a könyvben.

A játékok, feladatok közötti tájékozódást leegyszerűsíti a témakörök szerinti csoportosítás, és az, hogy mindegyik leírását megelőzően jelmagyarázat segítségével megtudhatjuk, milyen készség fejlesztését, tudás elsajátítását segíti, milyen helyszín szükséges hozzá, milyen életkorú tanulóknak ajánlott, hány személy, illetve milyen kellék szükséges hozzá. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért mindezt táblázatban is összefoglalta a szerző.

A könyv lapozgatása közben feltűnik, hogy a természetismereti feladatok mellett önismereti és csoportalkotó játékokat is találunk. A természetpedagógia szerint ugyanis mindez összetartozik. Ezt szemlélteti például a Százlábú nevű játék, amelynek az erdő talajának érzékelésére irányul elsősorban, de értelmezhető úgy is, minta csapatmunka elősegítése. “Ha az időjárás megengedi, a résztvevők húzzák le a cipőjüket és a zoknijukat. Bekötött szemmel, egymás után felsorakozva fogják meg az előttük álló vállát, ők lesznek a százlábú hernyó. A vezetőnek a szeme nincs bekötve. Lassan elindulva, egymást fogva menjenek az erdőn, avaron, letaposott úton. Visszaérkezve a kiindulási helyre a kendő levétele után kérdezzük meg, mit éreztek a lábuk alatt, hol vezetett az út, visszatalálnának-e." Érzékszervi játékokkal irányítják a gyerekek figyelmét a szagokra, illatokra, a természet hangjaira, az élő és élettelen anyagok tapintás útján való megismerésének élményére.

Az Egy maréknyi talaj című feladattal a biológiai körforgást lehet szemléltetni. "Vegyünk fel egy marék földet, szagoljuk meg, és adjuk körbe. Minden gyerek fogja a tenyerébe, és szagolja meg. Ha a maréknyi talaj visszaért hozzánk, tegyük le a földre helyezett lepedő egyik sarkára. A másik, átlós sarkára helyezzünk egy idei, lehullott levelet. Kérjük meg a gyerekeket, hogy az idei hullott levéltől a talajig keressenek különböző bomlási állapotban lévő leveleket, és rakják sorrendbe." S amikor egy friss, zöld levelet is el kell helyezni a sorban, kiderül, hogy a lánc összeér: az új növény az elhullottból táplálkozik. Ha csak a végkövetkeztetést halják a gyerekek, négyfal között, hiányzik mellőle az élmény - megtanulható, de külső igazság marad.

Izgalmas perceket ígérnek azok a feladatok is, amelyek a talajon élő apró állatok, rovarok megfigyelésére irányulnak. Amikor a gyerekek már megismerik a különböző fajokat, azután a viselkedésüket vizsgálják. A Tücskök beszéde játékkal rövid időre beleélhetik magukat a párját kereső tücsök szerepébe. A lányok szemét bekötik, a fiúk pedig szétszóródnak a réten, és “hangszerükkel" - ami nem más, mint a szájuk elé tartott, kifeszített selyempapír - ciripelő hangot adnak. A lányok bekötött szemmel keresik a hangforrást. Ha egy fiú “tücsköt" megtaláltak, akkor elhallgat. Ha megszűnt minden selyempapír-zene, a gyerekek megfigyelhetik a rét természetes hangjait.

De nem csak arról van szó, hogy az erdei iskolában zajló oktatás mindössze kihelyezett és összevont, komplex biológia-földrajztanítás lenne. Minden tantárgyat érintenek, természetesen az erdő, a természet témáján keresztül. Mert a történelemben is időről időre fontos szerepet kapott az erdő. Az irodalom pedig, különösen a népmesék világa kimeríthetetlen forrása az erdőről szóló történeteknek. A magyar népmesékben a fa, az erdő csak díszlet, de a kötetben több észak-amerikai indián mesét is olvashatunk, amely egy-egy természeti jelenséget magyaráz, például hogy “Miért nem hullatják el ősszel leveleiket a tölgyek?" Ennek mintájára maguk is írnak mesét, rövid történetet az erdei iskolába ellátogató gyerekek.

A természetpedagógusok számára nagyon fontos, hogy a természetben szerzett élményeket a tanulók megörökítsék, megosszák egymással. A könyvben sok kreatív és vizuális játék, feladat található. A rajzolás, festés hozzátartozik a programhoz, de termésekből és levelekből is készítenek dísztárgyakat, emlékképeket. Ilyen a Talpalatnyi természet, ez annyit tesz, hogy a gyerekek kartonból kivágják a lábnyomukat, és leveleket, terméseket, fadarabokat ragasztanak fel - így vihetik haza, vagy a tanterembe az erdő hangulatát. Vagy ősszel a színesedő levelekből színpalettát állítanak össze.

A program összeállítói felhívják a figyelmet, hogy az Erdei Iskolában a gyereké a főszerep, a tanár csupán irányítja a munkát, szükség esetén segítséget ad, de végig a háttérben marad. “Az ilyen típusú pedagógiai munka az oktatótól lényegesen magasabb szintű szakmai és pedagógiai tudást, rengeteg háttérmunkát, felkészültséget igényel." A mecseki erdészeti Oktatási Központban pedagógusok számára tartanak továbbképzéseket, tanfolyamokat a természetismeret oktatásának módszereiről. Ősszel negyven óvodai pedagógust fogadnak kétszer harminc órás tanfolyamukon.

S hogy mit is jelent a “magonc"? Magról sarjadt fiatal fa, amelyet még be kell oltani, hogy nemes fává nőjön - az iskola pedagógiájának jelképe lehet.

(Adorján Rita: Magonc. Természet ismereti játékok az erdőben; Kiadja a Mecseki Erdészeti Részvénytársaság, Pécs, 1998., 96 oldal.)