1999/2 Lázár A. Péter
Kurrens “szócskák", friss idiómákAz angol phrasal verb kifejezés sehogy nem mondható magyarul, ráadásul értelmezése is több - minimum kettő - akad. Azt, hogy idiom, bizton nevezhetjük magyarul is idiómának, s noha nem is két, de huszonkét dolgot is szokás érteni alatta, mégis minden olvasónk tudja, mire gondoljon a hallatán. A CUP viszont végre egy igazán biztos pont. Éppen így hangzik magyarul is: Cambridge University Press. (Igaz, a név egyetemi nyomdát, nem pedig kiadót sugall). Noha elsősorban nem szótárak kiadásáról ismert, az alábbiakban éppen azt vesszük szemügyre, milyen sikerrel birkózik meg a kiadó szerkesztőgárdája a legfrissebb angol phrasal igék (1997) és idiómák (1998) szótárba szedésével. Igyekezni fogunk kerülni a technikai részleteket - bár ez két helyen nem lesz lehetséges. Kezdjük akkor a phrasal szótárral.
Minthogy mégiscsak el kell árulnom, miből kínál egy ilyen “phrasal" szótár néhány ezret - esetünkben 4500-nál többet -, ezt a fajta igét “szócskás"-nak fogom nevezni: az átnéz vmit, a néz vkire, a felnéz vkire illetve az elnéz vmit vkinek angol rokonai tehát ilyen “szócskás igék".
Kérem az Olvasót, olvassa el hangosan a fenti négy igét. Ha nem zavarta az, hogy azonosságukon túlmenően ezek valamennyien különböznek is, akkor nyilván nem bánná, ha szótára sem tenne köztük különbséget. Megkockáztathatjuk, hogy ideális angolnyelv-tanulónk ugyanígy nem reklamálna, ha speciális phrasal verb-szótárában e négy eltérő típust vegyesen kapná. Neki ugyanis nem szükséges tudni sem azt, hogy a phrasal verb vagy az idióma fogalom tudós meghatározása sajna bonyolultabb a kelleténél, sem azt, hogy ezeknek milyen “tudományos" elemzései és csoportosításai lehetségesek, hogy az osztályozás milyen nehéz feladat, s az idő haladtával annak miféle alternatív megközelítései bukkannak föl. Minthogy kétséges az is, vajon szokta-e ideális nyelvtanulónk szótárak bevezetőit olvasgatni, hogy ilyesfajta információhoz jusson, csak hangosan üdvözölhetjük a CUP szerkesztőinek e döntését. Noha a válogatás és a tálalás nyilvánvaló érzékenységről tesz bizonyságot az efféle nüánszok iránt, az olvasó elé tárt anyagban a szerzők nem tesznek különbséget “szócska"-típusok között: nem beszélnek külön phrasal, külön prepositional, vegyes phrasal-prepositional igékről; a Bevezetőben nem említik a tárgyasságot, mint a csoportosítás egyik lehetőségét; nem kell mentegetőzniük az átmeneti/besorolhatatlan esetek miatt; és ne adj’ Isten egyértelmű címke híján nem kell kihagyniuk - vagy bonyolultan lábjegyzetelniük - az efféle példákat. A Bevezető - az efféle részleteknek természetes helye - szót sem ejt osztályozásról, és ismételjük meg: ezzel szívből egyetérthetünk. Más kérdés, hogy ilyen módon egyrészt a szótár önmaga tárgyát definiálatlanul hagyja (itt az elmélet szenved némiképpen csorbát), másrészt (ez sokkal praktikusabb meggondolás) magukra maradnak azok a potenciális szótárhasználók, akik csupán a cím alapján ítélve valamely másik kiadó hasonló szótára mellett döntenek, olyan mellett, amelyik már címében is egyértelművé teszi, hogy phrasal, prepositional, és phrasal-prepositional igéket egyaránt tartalmaz.
Bárhogy áll is a cím kérdése, a szótárak külseje igen gusztusos, a sorozat többi tagjával azonos forma - eltérő színnel - nagyon vonzó. Közös a két szótárban az a tény, hogy a hatalmas Cambridge International Corpuson mint adatbázison alapulnak, ami a példaanyag autentikus voltát és frissességét egyaránt szavatolja. A két szótár visszafogottsága itt ismét feltűnő. Nem magyarázzák el, miben áll egy ilyen korpusz; erre nekünk sem lesz módunk, be kell érnünk ennyivel: egy óriási adatbázis. Még kevésbé magyarázzák meg, mitől international. (A válasz: attól, hogy ez az adatbázis amerikai és ausztrál angol is tartalmaz). És dicséretes szerénységgel annak méretét sem kürtölik szét - erről csak annyit mondhatunk, hogy egyfolytában növekedik, s már az 1995-ös adat elérte a 100 milliós nagyságrendet.
A rövid és velős Bevezetőt mindkét szótárban részletes, de valóban csak a szükséges információt tartalmazó How to use this dictionary - ‘Hogyan használjuk...?’ - rész követi. A két szótárban azonosan épül föl a tartalomjegyzék: a Bevezető és a How to... után következik a törzsszöveg, a Theme Panels (ezekről lásd alább), majd a gyakorlatok megoldásokkal. Rejtélyes viszont, hogy az idiómaszótár tartalomjegyzéke miért nem tud a 110 oldalas Indexről, s hogy mindkét szótár tartalomjegyzékében az oldalkép miért nem segít hozzá, hogy lássuk: a Theme Panels tizenöt témája a Theme Panels címen belül keresendő.
A rendelkezésünkre álló hely úgysem engedi meg, hogy néhány szócikkeket egyenként megvizsgáljunk, ám erre szerencsére szinte nincs is szükség: azok olvasóbarát voltához nem férhet kétség. A szócikkek elrendezése mindkét szótárban szellős, jól olvasható; a meghatározások nyelve (amelyben a legegyszerűbb/leggyakoribb kétezer angol szó kap helyet) jól követhető, s ha valamiben netán kétséget hagynának, ott segítségünkre jön a példamondat. A legfontosabbnak ítélt - a korpusz/adatbázisban tetten érhető legnagyobb gyakorisággal előforduló - elemek szürke alátét-színnel vannak kiemelve, körülbelül 4-5 oldalanként egy-kettő. A definíciók akkor és csak akkor mondat-formájúak, ha ez indokolt. Ezt ezúttal szemléltetnünk is érdemes, hiszen ha van olyan terület, ahol az átlag nyelvtanuló-szótárhasználó nem könnyen veszi észre a szótárak közötti eltéréseket, akkor az ún. “definíciós stílus", vagyis a meghatározások - egyazon szótáron belül elvileg szigorúan egységesre kialakított - formája. Mondat-alakú definíciók az ismert egynyelvű angol szótárak közül eddig csak a Collins-Cobuild sorozatban voltak használatosak; nézzük, miképp segítik az olvasót az “szócskák" és az idiómák megértésében.
A pull yourself together ‘összeszedi magát’ szócikkben a “normál" meghatározás így kezdődik: to become calm after... (‘ismét nyugodttá válik azt követően, hogy...’); a mondat-stílusú definíció a pull up szócikkben ezzel szemben így hangzik: if a car pulls up, ... (‘ha egy autó megáll/leáll, ...’). A mondat-alakú meghatározás a kapcsolódás - itt konkrétan az alany - könnyed megadását segíti elő: ez így sokkal barátságosabb, mint az a megoldás, amely a következőképpen járna el: pull up = to stop (of a car), azaz ‘pull up = megáll [autóról]’. Említésre érdemesek az idiómaszótárban? jelölte kommentárok, amelyek legtöbbje nem pusztán valamely - a definiáló szókészletben érthető módon nem szereplő - szó jelentésével, hanem egy-egy kifejezés történetével ismertet meg. Világos ugyanis, hogy ezek nemcsak a jelentés megértéséhez, az adott idióma megjegyzéséhez segítenek hozzá, hanem a legközelebbi idióma tanulásához is mintegy előkészítik a tanulói gondolkozás talaját, hisz a kultúrának és a nyelvhasználatnak ezen az érdekes határmezsgyéjén nyújtanak információkat. Az ismét telhetetlen maximalista bennem persze több hasonlót várna, de világos, hogy az már egy másik - alkalmasint háromszor ekkora - kötet lenne...
A CUP - amelytől már az is merész vállalkozás volt, hogy néhány éve az OUP, a Longman, valamint a HarperCollins kiadó három kitűnően bejáratott hasonló szótára mellé konkurens tanulói egynyelvű/értelmező szótárat jelentetett meg, amelyben számos eladdig kipróbálatlan technikával kísérletezett - ezúttal is bevezet néhány kisebb újdonságot. Kétségkívül üdvözlendő újítása mindkét kötetnek a már említett (15-15 darab) Theme Panel. Rövidke szövegek ezek a szóban forgó témáról - informális/beszélt nyelvi (kvázi-)monológok. Természetesen - és erre nem a bírálat szándékával, de figyelmeztetni kell az Olvasót - az így egymás mellé helyezett két Theme Panelből nem szabad azt leszűrnünk, hogy bármely nyelvben azonos mennyiségű “szócskás" ige, illetve idióma lenne található. Megkockáztathatjuk, hogy tényleges arányuk legalább 10:1 a “szócskás" igék javára. Erről egyébként az Olvasó is képet alkothat, ha belegondol, hogy egy átlagos passzusban - anyanyelvi szövegének adott hosszúságú szeletében - melyikből van több: igekötős igéből vagy idiómából.
A gyakorlatok szükségességéről némi ál-naivitással lehetne ugyan vitatkozni, ám ártalmasnak biztosan nem ártalmasak. Elkelne viszont hozzájuk némi útmutatás arra vonatkozóan, miként kell használnunk őket. Ez burkoltan meg is érkezik, annak a - hátsó borítón is kiemelt - értesítésnek a formájában, amely azt tudatja, hogy a gyakorlatok fénymásolhatók. A (drága és legálisan ugyebár nem reprodukálható) szakkönyvek mégiscsak fénymásolható részeinek a funkciója közismerten a reklámozás - ebben itt a kiadó láthatóan ismét példás tapintattal jár el.
Az alábbiakban felsoroljuk a két Theme Panel témaköreit, a két lista összevetése ugyanis érdekes lehet.
Dictionary of Phrasal Verbs:
1 egyetértés/ellenkezés 2 számítógépek 3 bűnözés 4 érzelmek 5 étel-ital 6 információ-adás és -kérés 7 betegség 8 pénz 9 olvasás/írás/tanulás 10 társas kapcsolatok 11 beszéd/beszélgetés 12 gondolkodás 13 utazás 14 időjárás 15 munka
Dictionary of Idioms:
1 harag 2 üzleti élet 3 becstelenség 4 boldog(talan)ság 5 egészség 6 segítségnyújtás és -kérés 7 intelligencia/ostobaság 8 érdeklődés/unalom 9 tetszés/nemtetszés 10 pénz 11 hatalom/tekintély 12 emlékezés/felejtés 13 beszéd/beszélgetés 14 siker/kudarc 15 megértés.
Ugye megjósolható volt, hogy a pénz mindkettőben szerepelni fog? Az viszont érdekes, hogy ezenkívül csak a beszéd/beszélgetés, illetve a - valójában szinte azonos tematikájú - betegség-egészég a közös tétel. Ha viszont már ennyit elidőztünk a listáknál, elgondolkozhatunk azon is, hogy miért éppen ezek? Míg ugyanis az érthető, hogy életünk bizonyos aspektusaira a nyelv több színes kifejezést tartogat a többinél, abban kételkednünk kell, hogy igekötős igéből is több akadna - teszem fel - a nemiség, az evés-ivás, a tetszés/nemtetszés vagy az ész/butaság kifejezésére, mint a kevésbé látványos dolgokéra.
A Theme Panel mint ötlet - amely tizenöt témában afféle mini-tezauruszhoz, fogalomköri zseb-szótárhoz juttatja a szótárhasználót - egyetlen ponton problematikus. A “téma-panel"-monológok ugyanis hiába igyekeznek teljes képet adni az illető területről, ha a téma legfontosabb szavainak némelyikét (legtöbbjét?) óhatatlanul ki kell hagyniuk, hisz azok se nem “szócskás" igék, se nem idiómák. (Hogy nem is igék, azt ne is említsük.) A beszéd/beszélgetés témát tárgyaló két Panelben például éppen a fogalomkör nyilvánvalóan leggyakoribb két igéje, a say ‘mond’ és a speak ‘beszél’ nem szerepel. Ráadásul - amint azt minden angoltanuló megmondhatja - mindketten “nehéz" igék. Annál meglepőbb tehát, hogy a say és a speak nemcsak a “téma-panelekben" nem találhatók, de a Phrasal Verbs szótárban egyikük sem szerepel. (Igaz, az Idioms kötetben egy illetve két idiomatikus kifejezéssel mindkettő jelen van).
Végezetül egy kitérő a be ige szótárakbéli hányattatásairól. Ha én mint nyelvtanuló a Happy days are back ‘A boldog napok visszatértek / ismét itt vannak’ mondatot - nyilván a back szó miatt - nem értem, s ezért szótárhoz fordulok, akkor azt a back alatt ütöm fel, miként a Happy days are infrequent ‘A boldog napok ritkák’ nem értése esetén az infrequent szót keresem ki (nem pedig az are üres/nyelvtani állítmányt). Mármost mindennek ellenére a back-es mondatban az átlag angoltanár be back állítmányról, esetleg egyenesen be back igéről beszélne, miközben az infrequent-es mondatban nem jutna eszünkbe be infrequent igéről beszélni (még ha állítmánynak az are infrequent-et gondoljuk is). Gimnazista koromban valóban olyan igék létezéséről értesültem magam is, mint a be about sg ‘szól vmiről’, a be off ‘elmarad’ a be over ‘véget ér és a be up ‘fent van, s ezek szépen belesimultak a más fajta be to ‘kell vmit tennie, be about to ‘készül vmit tenni, be able to ‘képes vmit tenni és társaik közé. Márpedig ha ezek így, a be-vel együtt alkotják az igét, akkor természetes, hogy (akár normál/általános, akár speciális “phrasal verb"-szótárainkban) a be alatt keresendők. Lám, akkori angol-magyar nagyszótáram valóban ismerte is a be about, be off, be over, be up igéket, amelyeket kényelmes dolognak is tűnt így együtt, a be szócikke(i) után összegyűjtve megtalálni. Célszerű volt tudni persze, hogy éppen itt, nem pedig az about, off, over, up alatt kell felütni a szótárat - kissé tehát úgy, mint ha a Happy days are infrequent utolsó szavát a be infrequent alatt keresnénk.
Ma már nem örülnék, ha bármely szótár ezeket a be alá sorolná be. Igaz, ma már az Országh-féle szótárakon kívül - a legújabb (frissített, ám lexikográfiai szempontból tökéletesen átdolgozatlan) kiadást is ideértve - szerencsére nem is tesz ilyet egy sem. Cambridge-i “szócskás ige"-szótárunk is a kor - és a logika - kívánalmai szerint jár el, amikor a back-et a back-hez sorolja be. Nem is ez tehát vele a baj, hanem az, hogy erről a problémáról - amelybe most az Olvasó is bepillantott - a szótár nem látszik tudni: a más szótárakat ismerő, illetve a gyakorló nyelvtanárok használatát követő szótártulajdonos kedvéért tájékoztathatna arról, hogy a be-re épülő “phrasal" igéket a másik szó - a “szócska" - alatt keresse.
Ha az eddigiekben az Olvasó hiányolta volna a két szótár szerzőjének a nevét, annak az az oka, hogy - miközben a copyright-sor is csak a kiadó nevét tünteti föl - főszerkesztő-féleség egyáltalán nincs megnevezve a (húsz fölötti létszámú) “stáblistában". Nos, ha a fentiekben el is hangzott néhány tanárosan szigorú megjegyzés, azért ezek bizonyosan nem szégyellnivaló szótárak!
Lázár A. Péter