HÖLGYVÁLASZ
Elfelejtett modernizmus a 20-30-as évek magyar művészetében
Az 1998.novemberében megrendezett kiállítás ismertetése

"DAMENWAHL"
Der vergessene Modernismus
in der ungarischen Kunst der 20-er und 30-er Jahre
Ausstellung

Die Künstlerinnen, die sich untereinander "Pictorinagesellschaft" nannten, widersetzten sich auch dem männerorientierten Künstlerbild. Sie waren überzeugt,daß sie so viel wert sind, wie ihre Männerkollegen und das zu beweisen, macht ihnen die eigene Vorstellung möglich. Einander fanden sie leicht, die meisten besuchten zur gleichen Zeit die Hochschule oder Künstlerkolonien. Über die Konstituierung ihrer Gruppe im Jahre 1931 wurde ein Protokoll aufgenommen. Die Gründungsmitglieder sind: Lili Árkay Sztehló, Mária Bartók, Anna Bartoniek, Edith Dullien, Ilona Hranitzky, Józsa Járitz, Alice Endresz, Vilma Kiss, Ili Marsovszky-Szirmay, Berta Wabrosch, Piroska Futásfalvi Márton, Lenke S.Perényi, Angéla Szuly. Ihre Werke charakterisiert eine Vielfalt der Thematik und der Stile. Während für die Malerei von Angéla Szuly die zurückhaltende Stilisierung des Naturerlebnisses nach der Art der Nagybányaer charakteristisch ist, vertritt Józsa Járitz, die sich mit ihren Gemälden der reinen Abstraktion nähert, das andere Extreme. Zwischen den beiden ist fast alles, was den Stil der 20-er und 30-er charakterrisiert, oft in Form von überraschenden Kombinationen zu finden. Fast alle von ihnen wurden von der arkadistischen Idillmalerei der 20-er Jahre und die teilweise daraus hervorgehende Kunst religiöser Thematik beeinlußt.

Die bedutenderen gemeinsamen Ausstellungen
Oktober 1931-Nationalsalon,Budapest
Februar-Marz 1932- Kunsthalle, Budapest
Februar 1933 - Nationalsalon, Budapest
November-Dezember 1934 - Warschau, Lodz, Internationale Frauenausstellung
Oktober-November 1936 - Internationaler Klub, Budapest
Juni-Juli 1938 - Nationalsalon, Budapest
Oktober-Januar 1939 - Museum Riverside: International Woman Painters

1931 elején a Magyar Képzőművésznők Egyesülete Új Csoportjának megalakulásával önálló bemutatkozási lehetőséghez jutottak a modern női festők. A csoport létrejötte törvényszerű volt. Az egyesület , korábbi formájában túl tág keretet biztosított a részvételhez, és nemcsak a jól képzett alkotók, hanem a konzervatívok mellett a műkedvelők, a dilettánsok is megjelenhettek a kiállításokon.
Művésznőink - akik egymás között ‘piktorina -társaságnak” nevezték magukat - a férfiközpontú művészképpel is szembeszálltak. Meg voltak győződve arról, hogy érnek annyit, mint férfi-kollégáik, és a bizonyítást a külön bemutatkozás teszi lehetővé. Egymásra könnyen rátaláltak, zömükben egyszerre jártak a főiskolára, / Vaszary, Csók és Réti növendékek voltak / művésztelepekre , együtt szerepeltek a KUT kiállításain.

1931-es megalakulásukat jegyzőkönyv rögzíti, amelynek fő szempontjai a következők:
- A tagok 1931 őszén önálló kiállítást rendeznek, fejenként legalább tíz művel
- Nem válnak ki a MKE-ből , elfogadják annak elnökségét, ugyanakkor elutasítják zsűrizési jogát.
- Az alapító tagok: Árkay Sztehló Lili, Bartók Mária, Bartoniek Anna, Dullien Edith, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Endresz Alice, Kiss Vilma, Marsovszkyné Szirmay Ili, Wabrosch Berta, Futásfalvi Márton Piroska, S. Perényi Lenke, Szuly Angéla.

A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a csoport elsősorban érdekszövetség, ugyanakkor a képek és egyéb dokumentumok esztétikai - világnézeti közösségvállalásról tanúskodnak.

Az 1931 októberében megvalósult kiállításon csak nyolcan vettek részt. Ebből az alkalomból a kiállítók “új Nyolcaknak” nevezték magukat. Annak ellenére, hogy nem az egész csoport szerepelt, a baráti művészi kapcsolatok nem károsodtak, így a csoport teljes bemutatása reális képet fest a modern női művészet egyik meghatározó társaságáról.
Alkotásaikra a tematikák és a stílusok sokfélesége jellemző. Szuly Angéla festészetére a természeti élmény nagybányai szemléletű, visszafogott stilizálása jellemző, míg a másik végletet Járitz Józsa képviseli, aki festményein a tiszta absztrakciót közelíti meg. E kettő között szinte minden megtalálható, ami a húszas- harmincas évek stílusát jellemzi, sokszor meglepő kombinációk formájában.
Jellegzetes példái ennek Futásfalvi Márton Piroska festményei, melyeken a magyar festészetből korábban sajnálatos módon kimaradt “Die Brücke”- hatás figyelhető meg, párosulva az art deco legfrissebb eredményeivel. Endresz Alice tájképeit panteizmus, portréit, jeleneit ugyanakkor gunyoros, szatirikus szemlélet hatja át.
A legmarkánsabb Loránt Erzsébet, aki a sport, a szórakozás, a mondén világ témáinak ürügyén kísérletet tesz egy kalligrafikus jellegű festészet kifejlesztésére.
Szinte valamennyiükre hatott a 20-as évek árkádista idill-festészete és a részben ebből kinövő vallásos tematikájú művészet is. Az 1925-ös KUT kiállításon fellépő nőművészek mindannyian Vaszary 1920/21-es évfolyamán tanultak. Köztük volt Bartók Mária, Járitz Józsa, Kiss Vilma, Perényi Lenke, és Czillich Anna- aki ekkor már halott volt, így a kiállításon barátnői posztumusz szerepeltették műveit. A művészetükben közös kecskeméti és nagybányai hagyományok mellett felfedezhető Vaszary fekete alapú, a német expresszionizmus által meghatározott korszakának hatása. Festményeik témája Siratás ,Levétel , táj- és aktos kompozíciók , ebben rokon az egyidejűleg létező magyar újklasszicista irányzattal. Munkásságuknak ez a része a Római Iskola művészet-, és szellemtörténeti előzményeihez sorolható. Útjuk mégsem ide vezetett, /egyedül Sztehló Lili lett római iskolás/ az újklasszicizmusnál és az itáliai hatásoknál erősebben befolyásolta őket a német és a francia festészet - a fauvizmus az expresszionizmus.

A kritika reagálása.

A húszas-harmincas évek közízlése konzervatív volt. A festőnők nem számíthattak lelkendező kritikákra, ráadásul női mivoltukban külön “ bizonyítaniuk kellett”. A bemutatkozást kísérő szép számú kritikából két markáns vélemény emelhető ki:

“Az alkotni akarás ilyen fanatikus megszállottságával, az őszinteség ilyen morális erejével régen láttunk fellépni művészcsoportot.”/ Nemzeti Újság, 1931 10. 30./

“ ...úgy szórják a dekadenciát, az egészségtelenséget, a “képzőművészeti” borzalmasságokat /vagy talán tréfákat /, hogy az már túlmegy minden jogossági határon !” / Magyarság, 1931. 10. 30./

Természetesen az ennél jóval árnyaltabb kritikák voltak többségben, de annyi mindenképpen megállapítható: a festőnők nagy öntudattal, nyers erővel, fiatalos lendülettel léptek a korszak kiállítói közé.

A kritikáknak még egy tanulságuk volt: inkább mint csoport kaptak bírálatot, támadást - egyénenként, illetve csoportosan, de betagolódva egy-egy nagyobb kiállításba már leginkább a dicséret az elismerés hangján szóltak róluk.

Az elkövetkező évtizedben még sokszor szerepeltek együtt - katalógusok , újságcikkek, naplóbejegyzések bizonyítják, hogy a kapcsolat nem alkalmi volt.

Fontosabb közös szereplések

1931. október
Nemzeti Szalon : Bartoniek Anna, Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Muzslai Kampis Margit, Kiss Vilma, Loránt Erzsébet, Futásfalvi Márton Piroska, Szuly Angéla /a csoport önálló bemutatkozása/

1932. február-március
Műcsarnok: A magyar képzőművészet úttörőinek és az összes művészcsoportok tagjainak kiállítása / Bartoniek Anna, Dullien Edit Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Futásfalvi Márton Piroska, Szuly Angéla/

1933. február
Nemzeti Szalon : Magyar Képzőművésznők Egyesülete XXIV. kiállítása / Bartoniek Anna, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Loránt Erzsébet, Muzslai Kampis Margit, Szuly Angéla/

1934. november-december ,
Varsó Lodz. Nemzetközi női kiállítás /Bartoniek Anna, Endresz Alice, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Loránt Erzsébet, Szuly Angéla/

1936. október -november
Nemzetközi Klub: Lengyel és magyar képzőművésznők egyesületei / Bartoniek Anna, Hranitzky Ilona, Szuly Angéla, Loránt Erzsébet, Futásfalvi Márton Piroska/

1938. június -július
Nemzeti Szalon: Magyar Képzőművésznők Egyesülete / Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Loránt Erzsébet, Marsovszkyné Szírmai Ili./

1939. október-január
Riverside Museum: International Woman Painters / Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Loránt Erzsébet, Futásfalvi Márton Piroska, Szuly Angéla/