VII. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál /Tatabánya 1988. június 567./

Idén hetedik alkalommal rendezték meg a Magyar Drámapedagógiai Társaság kétévenként sorra kerülő rendezvényét, a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivált. A Tatabányai Jászai Mari Színház Népszínház, mely a három nap alatt szinte otthonává vált a résztvevőknek, a szakmai programok mellett színvonalas szabadidős foglalkozásokkal is várta a résztvevőket. Az előadások két helyszínen zajlottak, a Nagy Színházban, illetve a Kamara Színházban. Ez utóbbi a nyári tikkasztó hőségben emberpróbáló volt s nem elsősorban nekünk nézőknek sokkal inkább a szereplőknek. Hiszen a gyerekeknek nem csupán a közel negyven fokos fülledt forrósággal, hanem a mármár elviselhetetlen oxigénhiánnyal is meg kellett küzdeniük. Ezért külön elismerés illeti azokat a csoportokat, akik a Kamarában mutatták be produkciójukat a legnagyobb fegyelmezettséggel és kitartással. Essék egy pár szó – a teljesség igénye nélkül –, a fesztivál néhány előadásról – egyfajta nézői visszatekintés formájában. A fesztivál egyik legizgalmasabb produkciója a Pápáról érkezett Nem Art Színjátszó Csoport Shakespeare: A vihar című előadása volt. Az eredeti művet Tegye Tibor „zanzásította” és rendezte. Ami már az első látásra markánsan megmutatkozott, ez a rengeteg munka, ami az előadás mögött áll. Érezhető volt az egyes képek és jelentek pontos kidolgozottsága, a szereplők egymásra figyelése, a koncentráció – igazi csapatmunka. A 3. osztályosokból álló makói csoport a Kertvárosi Általános iskolából Veres János: Az okos lány című meséjét mutatta be. Ez a produkció kiváló példa volt arra, hogy hogyan lehet egy nagy létszámú csoporttal kevés szöveggel bíró darabot 9.30tól 9.45ig úgy előadni hogy minden egyes gyerek szerephez jusson, feladat legyen a színpadon. Ezt a gyakran felmerülő problémát jó érzékkel és kreatív ötletekkel oldotta meg Kónyáné Miklós Erzsébet. Szellemes és életteli játékot láthattunk Sárosiné Orbán Edit vezényletével a Kecskeméti Diridongó Színjátszó Csoport előadásában. Arany János: A fülemile című elbeszélő költeményét vitték színre kamaszos temperamentummal és az e korosztályra oly jellemző humorral. A produkció egészén átütött a szereplők ötletes, kreatív játéka. A fesztivál egyik kiemelkedő – s talán legkedvesebb – produkciója a Balassagyarmatról érkezett Cseppek; Rikoltások címmel adták elő Csoóri Sándor és Weöres Sándor verseiből szerkesztett műsorukat. Az előadás színvonalas tartalmi része Tátrai Juditot és Pajorné Molnár Magdolnát dicséri, akik nemcsak az ötletes rendezéssel de a versek jó ízlésű és igényes válogatásával egy olyan „anyagot” állítottak össze, melyet öröm előadni. A gyerekek játékából szinte sugárzott a derű, a jókedv, a humor, az önfeledtség – egyszóval játszottak a szó legvalódibb és legigazibb értelmében. Jó volt az alapötlet és az a törekvés, hogy Életképek címmel az Irodalmi Színpad (Sellye) saját szerzeményét mutatja be, bepillantást engedve gondjaikba, problémáikban, örömeikbe. Azt hiszem egy kicsit szemérmesek voltak s így pont az hiányzott az előadásukból, ami eredetivé tehette volna a produkciójukat, az a semmivel sem összetéveszthető kamasz dac, szemtelenség és életérzés ami valószínűleg pont e produkció bemutatására késztette őket. Kitűnő volt az a pillanat, amikor az egyik szereplő a „tanárnő” felszólításéra kiköpte rágóját, ami a nézők lába előtt landolt. Az ilyen vagány pillanatok teszik hitelessé az ilyen típusú előadásokat. Igazi profi színházi pillanatokkal lepte meg a nézőket a Debrecenből érkezett Alföld Gyermekszínpad előadása. Lázár Ervin: A bárányfelhő–bodorító című szatirikus meséjét mutatták be Várhidi Attila ötletes és sziporkázó rendezésében. Jó ritmusú, pontos kidolgozottságú produkció, a színpadon igazi karakterekkel, bátor és határozott játékkal. A szombati nap záróakkordjaként egy szabadtéri előadással ajándékozta meg a nézőket a budapesti Pemzli Színpad. Valóban ajándék volt, hiszen a Kamara Színházi alkalmi szauna után már az is fél sikert jelentett, hogy kimozdulhattunk a friss levegőre. Bolond Istók vagy amit akartok – Jancsó Sarolta rendezésében a színház előtti parkban valahol… – tájékoztat a műsorfüzet. Enyhe szellő, a lombkorona suhogása, vízcsobogás, békabrekegés élőben (mindez még Sztanyiszlavszkijnak is sok lett volna.) A jókedvű és jó ritmusú előadás a szereplők lelkes játéka és az élőzene, kellemes befejezése volt a fesztiválon bemutatkozott produkcióknak. Fontosnak érzem megemlíteni a percnyi pontossággal levezényelt, zökkenőmentes szervezést.

Hodos Edina