FIATALOKOLDALA

1995. július

Tavaszi Ifjúsági Túra

A túrát idén Debrecenben, május 5 - 7 között tartottuk meg.

Pénteki napon érkeztek meg a résztvevõk, a szállás a debreceni Siketek Iskolájában volt. Este, a vacsora elõtt nyitotta meg hivatalosan a Túrát a HOSZ nevében Podani János Elnök Úr, és a debreceni szervezet nevében pedig Szegedi Mariann. Sajnálattal kellett tapasztalni, hogy az 1994-es Túrához képest kevesebben vettek részt ezen, összesen 35 résztevõ volt. Szombat reggel elméleti totóval kezdõdött el a verseny. Háromféle totót kellett kitölteni: Debrecen történetét, Siketek sportéletét és Illemtant. Ezeket váltakozó sikerrel töltötték ki a fiatalok, leginkább a sportkérdéseket tudták a legjobban megválaszolni. A totó után busszal elindultunk a Vekeri-tó mellé, ahol a tájékozódási futóversenyt tartottuk meg. Az elsõ futó 10 órakor indult el. Férfiaknak 6, nõknek 5 km volt a táv, a pályát Ifj. Szebeli István ellenõrizte, aki elég nehéznek minõsítette a pályát. Problémát okozott az, hogy néhányan gyakorlatlanak voltak a térképolvasásban, ezért a debreceni rendezõk a pályát felszalagozták, így ez a probléma is elhárult. Az ebéd a reggel kiadott hidegcsomagból állt, utána az egyik parkban a versenytõl teljesen különálló kommunkációs versenyt tartottuk meg, melyen 8 csapat vett részt. Nagyon jó hangulatban zajlott le a verseny. Délután 5 órakor az eredményhirdetés következett, a gyöztesek értékes ajándékokat kaptak, de vigaszdíjul minden résztvevõ kapott Pharmavit Plussz és Helia-D ajándékcsomagot. Este a debreceni szervezet az új székházban nagy bulit rendezett, mely jó hangulatban zajlott le.

Eredmények:

Nõi egyéni:

I. helyezett: Szikorszky Kata, Budapest

II. helyezett: Hajagos Katalin, Szolnok

III. helyezett: Dienes Beatrix, Miskolc

Férfi egyéni:

I. helyezett: Szatmári Vendel, Szolnok

II. helyezett: Bodogán Mihály, Debrecen

III. helyezett: Szalkai Iván, Pécs

Nõi csapat:

I. helyezett: Miskolc (Dienes Beatrix, Gedeon Rita)

II. helyezett: Vác II. (Klausz Erika, Perjés Ilona)

III. helyezett: Bp. III. (Csernyák Hajnalka, Spák Brigitta)

Férfi csapat:

I. helyezett: Szombathely (Bohár Gábor, Halász Zsolt)

II. helyezett: Pécs II. (Kenyeres Roland, Szalkai Iván)

III. helyezett: Veszprém (Kovács Péter, Kölcsey Márton)

A vándorserleget és zászlót egy évre a miskolci nõi csapat (Dienes Beatrix, Gedeon Rita) hódította el.

A kommunikációs verseny eredményei:

Egyéni: Hajagos Katalin, Szolnok

Csapat: Szolnok

Minden résztvevõnek köszönjük, hogy eljöttek, velünk versenyeztek, reméljük, hogy jól érezték magukat, és erre a 2 napra emlékezni fognak, a gyözteseknek pedig gratulálunk!

Lovászy László: Van egy történetem...

A múlt héten péntek este egyedül utaztam a metrón.

A szociológusok és más szakterületen tevékenykedõ társadalomkutatók már könyvtárnyi irodalmat írtak az egy helyre bezsúfolt idegenek, az egymás iránt közömbös emberek viselkedéseirõl, szokásairól.

Volt egy történetem...

A metróülésre egy idõs hölgy és egy baseball sapkás suhanc közé fáradtan bezuppantam. A gyomrom üres volt, a szemeim égtek a fáradtságtól és végtagjaimat ólomnehéznek éreztem. Elengedtem megfeszített izmaimat s becsuktam szemeimet.

Volt egy álmom...

A Deák-térnél kinyílt az ajtó s egy féllábú, nyomorék koldusgyerek tipegett be. Ruházata mocskos, arca koszos, haja piszkos és kócos volt, kezében egy kis dobozkát tartott. Magamban elneveztem kis Olivérnek.

A kis Olvér sóvárgó tekintettel kereste azt az arcot, aki neki esetleg egy-két forintot adna. Az emberek, akik ültek, alvást színlelve becsukták szemeiket vagy úgy elrévedtek a messzeségbe, mintha a Föld túlsó végébe repülõ kedvesük gépét nézték volna. Akik viszont álltak, csak szemmagasságban „szemlélõdtek" vagy a hirdetéseket böngészték, mintha az életük függött volna rajta.

Láttam egy párt, akik jeleltek egymással. Siketek voltak.

A kis Olivér lassan, ahogyan az egy lábából tellett; koldult, hogy meglegyen az aznapi száraz kenyere. Vagy a holnapi. Nagyon kétségbe volt esve, mert már három napja semm nem evett. Szemei kopogtak az éhségtõl, kezei reszkettek a fájdalomtól. Mélabús szemében toronymagasan állt a fájdalom. A szaruhártyáján a metró mesterséges fényei úgy táncoltak, mint egy úszni nem tudó, segítségkérõ, fuldokló ember arcán az izmok. Mindenki hallhatta, ahogy - mintha - azt kiáltotta, hogy segítsetek!

A kis dobozka üresen táncolt, egyedül fickándozott egy régi, alumínium egyforintos.

A dobozka üresen maradt.

De a dobozka csak addig maradt üres, míg Olivér a siket párhoz ért. Akkor ugyanis a lány a zsebébõl elõhalászott egy ötvenest s beejtette a dobozkába. S bátorítóan elmosolyodott. Újból kinyíltak az ajtók. Felébredtem. Déli pályaudvar, végállomás.

A könyörgést mindenki hallotta, csak a siket pár nem. Segíteni csak õk segítettek, mert "meghallották" a segélykiáltást.

Volt egy történetem...

[Fõoldal] [Bemutatkozunk!] [A bizottság tagjai] [Céljaink] [Kik a hallássérültek?] [Hogyan kommunikáljunk a siketekkel?] [A jelnyelvrõl] [Történelem] [Programjaink] [Közérdekû címek] [Linkek] [Vendégkönyv]