TARTALOM

Engedjék meg, hogy nagyon sok szeretettel köszöntsem Önöket a Reálértelmiségért Alapítvány Kuratóriuma és a magam nevében, valamint társrendezonk, a Nemzetközi Technológiai Intézet nevében is. Ahogy körülnézek, sok ismeros arcot látok, s ez számomra azt jelenti, hogy Alapítványunkat már ismerik, szeretik és elfogadják. A Reálértelmiségért Alapítvánnyal szeretnénk erre a bizalomra az elkövetkezendo idoben is rászolgálni, és szeretnénk folytatni azt a vitasorozatot, azokat az eloadásokat, amelyekkel az európai csatlakozást, Európai Uniós csatlakozásunkat szeretnénk elosegíteni. Az is célunk ezekkel a rendezvényekkel, hogy a magyar köztudat minél inkább megismerje ennek az eseménynek a tartalmát, s minél több hívet szerezzünk a csatlakozásnak. Többek közt ezért is szándékozunk mai tanácskozásunk anyagát írásos formában is kiadni és e tanácskozás anyagával üzenni a magyar reálértelmiségnek. Azt gondolom, hogy az eloadásokat meghallgatva, az eloadások tartalmát megismerve nemcsak magunknak, a reálértelmiséghez tartozó polgároknak üzenhetünk majd, hanem üzenhetünk azoknak is, akiktol a magyar kutatás-fejlesztés, a magyar innováció nagy mértékben függ, akik ehhez jelenleg anyagi támogatást tudnak nyújtani - abban a reményben, hogy aztán ezt támogatást felhasználó szervek megfeleloképpen vissza tudják juttatni a magyar társadalomnak.

Eloadóink - azt gondolom - ezt az üzenetet megfeleloképpen fogják ma itt számunkra biztosítani. Ha egy pillantást vetünk az elottünk lévo meghívóra, akkor láthatjuk, hogy DR. ZSIGMOND ATTILA a lehetoségekrol és a kihívásokról, a magyar kutatásról és fejlesztésrol fog eloadást tartani számunkra. Ez az eloadás nagymértékben segítheti azt a folyamatot, amelyet meg szeretnénk ismertetni a reálértelmiséghez tartozó körökkel. A kutatás-fejlesztés kihívásait, azt hiszem valamennyien ismerhetjük. Nagyon kíváncsian várom én is azokat a lehetoségeket, amelyekrol ZSIGMOND ATTILA számunkra majd tájékoztatást fog adni.

Továbbmenve, DR. KOHALMI ZSOLT igazgató úr a Nemzetközi Technológiai Intézet részérol a magyar ipar innovációs potenciájáról ad nekünk tájékoztatást. Itt, amikor a címet olvastam és a meghívót tanulmányoztam, egy nagyon rövid gondolat jutott eszembe, amit szeretnék Önökkel is megosztani. Én mondhatom, hogy lassan évtizedek óta figyelem kis hazánk lehetoségeit, kitörési pontjait és egy nagyon érdekes felméréssel találkoztam a minap a Magyar Nemzetben. Azt mondja ez a felmérés, hogy tudományos kutatásaink és eredményeink alapján ez a kis tíz milliós Magyarország egy negyven milliós népnek felel meg. Akkor viszont ennek vissza kellene köszönnie a mindennapokban. Amikor ezt a gondolatomat megosztottam a barátaimmal, azt válaszolták, hogy igen, igen, de azok a kutatók és fejlesztok, tudósok, akik ezt a jó hírét keltik Magyarországnak, nem ebben az iskolai rendszerben nevelkedtek. Most viszont úgy halljuk, azért nincs olyan nagy baj az iskolai rendszerünkkel sem, csak hát mindenhez egy kis pénz is kell. Én nagyon kíváncsian várom, hogy ezek a lehetoségek hogyan alakulnak, mert egy másik felmérés, amit tizenvalahány éve olvastam, azt mutatta, hogy a magyar szerszámgépipar, amely közismerten elismert a világban, s amely jó szerszámgépeket gyárt (a németektol kaptuk meg hozzá a technológiát), csak mintegy 50%-os hatásfokkal tudta produkálni a teljesítményeket. Európai uniós csatlakozás elott állunk. Hogy áll most az innovációs potenciálunk? Javult-e már valamit ez az 50%-os eredmény, vagy még sok a tennivaló ezen a téren?

Az ebédszünet után is nagyon érdekes eloadásokkal találkozhatunk: DR. LIPPÉNYI TIVADAR, az INOSTART Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ igazgatója tart számunkra eloadást, "Üzlet és innováció az európai gyakorlatban, hazai teendok" címmel. Azt hiszem, hogy errol sem kell egy-két mondatnál többet mondani még figyelemfelkeltoként sem, hiszen kis országunknak nagyon fontos, hogy amit megtermelünk, azt hogyan tudjuk piacra vinni, hogyan fogad be bennünket az európai közösség termékeinkkel és értékeinkkel. Fel kell ezekre készülnünk, és fel kell készíteni a társadalmat is.

Legutolsó eloadásunkat DR. OSMAN PÉTER fotanácsos úr tartja, "Feladatok a kis- és középvállalkozások, a technológiatranszfer-tevékenységet segíto infrastruktúra létrehozásában" címmel. Azt hiszem, ezen a területen is van mit tennünk, a kis- és középvállalkozások fejlesztésérol nincs olyan politikus, aki ne tudna kimerítoen beszélni és beszélnek is róla. A választási kampánynak is jelentos része volt a kis- és középvállalkozásokhoz való üzengetés a politikai színpadokról. Azonban a kis- és középvállalkozók között járva és közöttük élve minden nap tapasztalhatom én is, hogy ezek az elmúlt évtizedek során csak üzenetek, felhívások maradtak. Jó lenne, hogyha valóban sikerülne megismernünk azokat a lehetoségeket, hogy miként kapcsolódhatnak ezek a kis- és középvállalkozók a multinacionális cégek világában az Európai Unióhoz. Azt remélem, a mai konferencia errol is fog majd néhány gondolatot közölni velünk, és akkor együtt megfogalmazhatjuk mindazokat az üzeneteinket, amelyeket valóban el szeretnénk juttatni azokhoz, akik ezt a mindennapokban érvényesíteni tudják, a reálértelmiség tagjaihoz.

Azt remélem, hogy sikerült mindannyiuk érdeklodését felkeltenek. Kérem, hogy vegyenek részt a konferencia munkájában, s vigyék hírét az itt hallottaknak.

Bevezetoül szeretném DR. SIEGLER ANDRÁS elnökhelyettes úr üdvözletét tolmácsolni, aki egyéb kötelességei miatt nem tud személyesen részt venni a mai rendezvényen. Magam a Nemzetközi Kapcsolatok Foosztályának munkatársa vagyok, európai ügyekkel foglalkozom öt éve. Mai eloadásomban három dologról szeretnék beszélni:

Eloször azonban engedjék meg, hogy provokáljam egy kicsit a hallgatóságot: szeretném megkérdezni, ki az, akinek konkrét európai kutatási élménye van már Önök közül, ki résztvevoje például európai kutatási projektnek? Ki volt bíráló az Európai Uniónál? Esetleg itthoni európai rásegíto kutatási projektek ügyében valaki pályázott-e már az OMFB-nél?

Köszönöm szépen, látom, hogy Önöknek nem idegen ez a téma, így általánosságban csak röviden mutatom be az Európai Unió kutatási tevékenységét.

Tudjuk jól, hogy a gazdasági közösség annak idején nem a kutatás-fejlesztés támogatásának céljaira jött létre, ugyanakkor már a 80-as évek közepén megjelentek azok a kutatási tevékenységek az Európai Unió (akkor EGK) égisze alatt, amelyek az úgynevezett keretprogramok neve alatt csoportosultak. A keretprogramok egyre növekvo költségvetéssel egyre nagyobb területet fogtak át és a jelenleg befejezodo negyedik keretprogram már az összes európai kutatási tevékenységet átfogta.

Tulajdonképpen nem egy keretprogramról kellene beszélni jogilag, hanem kettorol: az Unióról és az EURATOM-ról. Hadd mutassam be röviden a jelenleg megvalósítás alatt álló keretprogramnak egy tipikus évét. 1997 folyamán Brüsszelben "nagyüzem" volt: 24 000 beérkezett pályázatot kellett elbírálni, több ezer kutatási szerzodést kötnek rendkívül sokféle témában, nagy összegu pénzekrol van szó.

Egy átlagos európai kutatási projektre jellemzo, hogy több országban lévo kutatóhelynek, minimálisan két résztvevonek kell benne szerepelnie, általában több, mint három országból vesznek részt kutatók egy projektben. A résztvevo partnerek száma ennél több, egy országból többen is részt vehetnek. Egyes kutatási programokban kötelezo az ipar részvétele, és a hazai forrásokhoz képest elég jelentos közösségi támogatásban részesül egy-egy projekt. A támogatásnál az alapveto elv, hogy általában 50% a támogatás mértéke, kutatási költségeik másik 50%-ot a résztvevoknek saját forrásból kell fedezni. Ez alól lényeges kivételek az egyetemek, foiskolák és egyéb, úgymond analitikus könyvelési rendszerrel nem rendelkezo intézetek, ezek másféle elszámolási modellben, másféle módon kiszámított költségeiknek a teljes térítését kérelmezhetik.

A jelenleg elfogadás elott álló ötödik keretprogram hosszú elokészíto munka eredménye lesz. Ez a munka már 1996-ban, az elozo keretprogram közepén megindult, és sok-sok dokumentumon, különbözo szintu közösségi döntést hozó fórumokon keresztül, remélhetoleg ennek az évnek a végére elvezet arra a pontra, hogy véglegesen meg lehet állapítani a keretprogram prioritásait, az egyes alprogramok részletes tartalmát, és a jövo évben ki lehessen írni az elso pályázatokat. Jelenleg két téma áll megvitatás alatt:

Egy kis közösségi zsargon, ami bennünket is érinteni fog: a kutatásnak két formája van, az indirekt kutatás, amiben a kutatást nem az végzi, aki fizeti, és a direkt kutatás, amiben az végzi, aki fizeti. A direkt kutatás ez esetben a közösségnél muködo úgynevezett közös kutatóközpont (Joint Research Center), amely öt telephelyen muködik hét intézettel, körülbelül kétezer fos létszámmal. Tevékenységére jellemzo a közösségi politikákat alátámasztó, megalapozó kutatás.

Az indirekt kutatásokban pedig a Közösség által definiált kutatási célok elérése érdekében pályázatokat indítanak, alulról jövo építkezési formában, gyakorlatilag olyan módon, hogy különbözo projektekre összeszövetkezo kutatókonzorciumok adnak be pályázatokat. Tematikus vagy horizontális prioritások mentén folynak a kutatások. Az ötödik keretprogramban újdonság, hogy a tematikus programokat erosen koncentrálták, a korábbiakban több mint 10 prioritási terület volt, jelenleg négy fo témakör van.

A tematikus programok legnagyobb része az ún. kulcsakciókra fordítódik, 15-20%-uk az ún. generikus akciókra, amelyek tulajdonképpen azok az alapkutatások, amelyek megalapozzák a jövo kutatásait, és 2-4% kerül infrastruktúra akciókra, amelyekben különbözo európai adatbázisok, európai intézmények támogatásáról lehet szó.

A tematikus programok mellett ún. horizontális programok is szervezés alatt állnak. Ezeknek a programoknak a létét tulajdonképpen az EU-alapszerzodésbe is már befoglalták. Három típusú dologról van itt szó:

TEMATIKUS PROGRAMOK

Az élet minoségének javítása és az élo környezeti forrásokkal való ésszeru gazdálkodás

Kulcsakciók:

élelmiszerek, táplálkozás, környezeti tényezok és egészség
a fertozo betegségek megfékezése
a sejtek életmuködései és befolyásolásuk
fenntartható mezogazdaság, halászat és erdogazdálkodás
az öregedési folyamat megismerése

Felhasználóbarát információs társadalom megvalósítása

Kulcsakciók:

rendszerek és szolgáltatások az egyéni felhasználók számára
a munkavégzés újfajta megközelítése és az elektronikus kereskedelem
multimédiás szolgáltatások tartalma és eszközei
alapveto technológiák és infrastruktúrák

Versenyképes és fenntartható gazdasági növekedés elosegítése

Kulcsakciók:

innovatív termékek, eljárások és munkaszervezés
fenntartható mobilitás és intermodalitás
az aeronautika új perspektívái
tengereken alkalmazott technológiák (közlekedés, szállítás, kitermelés)

Az ökorendszer megorzése

Kulcsakciók:

fenntartható vízgazdálkodás, a vízkészletek minoségének védelme
globális változások, klimatika és biodiverzitás
tengerek ökorendszerének fenntartható kezelése
a jövo városa és a kulturális örökség
tisztább, környezetkímélo energiaforrások kutatása
gazdaságosabb és hatékonyabb energiafelhasználás

Egy tematikus programon belül (például az elso tematikus programon belül) öt darab kulcsakciót definiáltak, amelyek egy-egy konkrét, eléggé körülhatárolható területre vonatkoznak. Jelenleg egy-egy kulcsakcióról nem áll rendelkezésünkre csak mintegy kétoldalnyi írott anyag. Akkor lesz igazán a kulcsakciók tartalma világos számunkra, amikor ezeknek a részletes kifejtésére is sor kerül, az un munkaprogramokban. Ezek kidolgozása az év végére várható, és tulajdonképpen az egyes kulcsakciókra kiírandó pályázatok számára lényeges területek kerülnek bennük felsorolásra.

Ezek a kulcsakciókra vonatkozó programok, többek között nálunk, az OMFB-ben is megtalálhatók, letölthetok a különbözo webes információs forrásokról is, tehát a részletes taglalásba nem mennék bele. Ha valaki esetleg érdeklodik valamelyik terület iránt, annak vannak nálunk további információs anyagok.

Ami az egész program költségvetését érinti, a jelenleg elfogadottnak tekintett számértéket mutatom be, amelyet a Tanács a február 12-i ülésén fogadott el. A nagy tortából négy nagy tematikus program teszi ki a legnagyobb részt és sokkal kisebb szeleteket képeznek a mobilitás, az innováció, a nemzetközi kooperációs programok. A keretprogram részét képezik továbbá a közös kutatóközpont fenntartási költségei.

A következoben arról szeretnék beszámolni, hogy Magyarország hogyan áll az ötödik keretprogramhoz. Már több alkalommal is bejelentettük a "programszintu" társulási szándékunkat és ez évben elindultak azok a tárgyalások, amelyek oda vezetnek, hogy remélhetoleg a program kezdetétol teljes köru tagként tudunk az ötödik keretprogramhoz társulni. Ha ez megvalósul, akkor a magyar tudomány európai integrációja tulajdonképpen valamivel elobb történik meg, mint a teljes országé. Ez sok tekintetben megfelel annak, hogy a tudományos-technológiai kapcsolatok a gazdasági kapcsolatok "elofutáraként" muködnek. Nemzetközi példaként felhozom azt az esetet, amikor az EFTA tagországok közül több, még az EU tagfelvétel elott, a keretprogramhoz csatlakozott. A harmadik keretprogramhoz már Ausztria, Norvégia, Svédország, Finnország is csatlakozott, a negyedik keretprogramhoz az európai gazdasági térség országain kívül még Izrael is és a Dél-Afrikai Köztársaság is társult. Ez a csatlakozás azt jelenti, hogy pénz befizetése mellett, a program költségvetését megnövelve, valamilyen formula alapján hozzájárulnak a program költségvetéséhez és ebbol az o kutatóik is részesedhetnek.

Fontos tényezoje annak, hogy jó kilátásokkal csatlakozhassunk az ötödik keretprogramhoz az, hogy a korábbi európai programokban, így a PECO, INCO-COPERNICUS stb. programokban sikeresen vettünk részt. (1. ábra)

Bemutatva a statisztikát, látható, hogy a beadott és a tényleges elfogadott projektek száma között szignifikáns különbség van, de az is, hogy Magyarország egészen jól szerepelt a régióban.

Lényeges eleme a keretprogramhoz való társulásunknak az, hogy az EU részérol is fogadókészség mutatkozott. 1997-ben a strukturált párbeszéd keretében tartott miniszteri konferencián Edith Cresson asszony, a tudományért és kutatásért felelos bizottsági tag felhívta a kelet-európai országokat arra, hogy vegyenek részt az EU következo kutatási keretprogramjában. Ez ügyben hosszú elokészíto munka után a formális döntést a magyar kormány tavaly októberében hozta meg. Ez a kormányhatározat Magyarország eltökéltségét fejezi ki a részvételre, a tárgyalások megkezdésére ad felhatalmazást az OMFB-nek, a végleges döntést a feltételek ismeretében a Kormánynak kell meghoznia.

A politikai környezet is kedvezo a magyar részvételnek. Egyfelol Magyarország K+F-tevékenységét az EU-ban eléggé magasra értékelik. Elnök úr bevezetojéhez kiegészítésként csak annyit, hogy gyakran idézik azt, hogy Magyarország a tudományos teljesítmény szempontjából a világ elso országai közé sorolható. Az AGENDA 2000 dokumentumban azzal zárul a tudomány és technológia fejezet értékelése, hogy a tagságra való felkészülés szempontjából jelentos probléma nem várható ezen a szakterületen, a tagság kölcsönös elonyökkel járna.

Természetesen bírálat is érte a területet: a Bizottság két dolgot említett meg:

AGENDA 2000

Magyarország K+F-tevékenységének EU-értékelése

Magyarország egyike maradt a KKE-országok között a jelentos eredményt felmutató nemzeteknek. A magyar tudományos teljesítmény az országot a világon az elso húsz közé emeli.
Mindezek ellenére szükséges az innováció szintjének emelése a gazdaságban általában, valamint az ipar területén. erosítésre szorulnak a kutatóintézetek és az ipar, valamint a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatok.
Következtetés: a tagság elnyerése szempontjából jelentos probléma nem várható ezen a szakterületen.
A tagság kölcsönös elonyökkel járna.

Ezek a bírálatok tulajdonképpen beépültek a magyar felkészülés gerincét képezo az Acquis Megvalósításának Nemzeti Programjába is, amelynek egy fejezete kifejezetten a kutatással és a fejlesztéssel foglalkozik és a következo feladatokat azonosítja az átmeneti idoszakra:

Az OMFB egy tanácsadó hálózat kiépítése érdekében megtette az elso lépéseket. Emellett az általános pályázati képességek erosítése az egyik legfontosabb feladat.

Ez év tavaszán lezajlott a közösségi K+F-joganyag átvilágítása, éppen, a tudományos kutatás fejezetével kezdték. A Bizottság által készített jelentés megállapításainak lényege, hogy a terület gyakorlatilag problémamentes, nem szükséges olyan intézkedés, ami átmeneti jellegu lenne, nincs derogációs igény. Ami megfontolásra érdemes viszont az, hogy a K+F környezetét számos olyan jogszabály határozza meg, amely nem a K+F joganyagba tartozik, tehát ezeket más fejezetek során kell majd átvizsgálni. Közösségi tárgyaló partnerünk nagy súlyt helyezett arra, hogy a gyakorlati megvalósítást végzo kormányzati tényezot is az átvilágítás során azonosítsa, ez az OMFB.

Az 5. keretprogramhoz való társulási tárgyalások ez év elején kezdodtek meg. Ahhoz, a tárgyalások egyáltalán lezajolhassanak, két dologra van szükség. Egyrészt a Tanács mandátumot kell, hogy adjon a Bizottságnak^*, másrészt jogilag léteznie kell annak a keretprogramnak, amelyhez csatlakozni akarunk. Ezek közül egyik feltétel sem áll jelenleg még rendelkezésre, úgyhogy mindaz amit most mondani fogok, még bizonytalanságot tükröz. Ami idáig megtörtént: júliusban a Bizottság kezdeményezte a Tanács felé a mandátum megadását. A mandátum jóváhagyása még nem történt meg, tehát csak bizonyos tárgyalási elvekrol tudok majd beszámolni, amelyeket a tagországok még nem hagytak jóvá. Megtörténtek viszont a feltáró tárgyalások az év tavaszán két fordulóban, amelyek azt eredményezték, hogy gyakorlatilag most már a bizottsági tisztviselokkel közös nyelven tudunk beszélni és az alapelképzeléseket ismerjük. Ha meglesz a mandátum és meglesz a döntés az ötödik keretprogramra, akkor kerülhet sor a végso tárgyalásokra, amelynek jogi formuláját úgy eszelték ki, hogy a meglévo társulási intézményekhez kapcsolódjon, ne kelljen újabb bizottságokat felállítani.

A társulás után a magyar kutatók számára a jogok tekintetében vannak a legfontosabbak változások: a részvételi lehetoségek azonosak a tagországok kutatóikéval, és nemcsak a projektekre korlátozódnak, hanem ezek után részt vehetünk az INCO programban, tehát a nemzetközi kooperációs programban, most már az EU-tagországok oldalán. Tehát nem a fejlodo országok között, nem a kelet-európaiak között lesz helyünk a teljes programban, hanem a tagországokkal azonos jogokkal vehetünk részt. Részt vehetünk a mobilitási programokban, küldhetünk, persze nem tömegesen, kutatókat a közös kutatóközpontba és szintén bizonyos korlátozásokkal a program-elokészíto bizottságokba, értékelo bizottságokba, tanácsadó testületekbe is delegálhatunk tagokat.

A legfontosabb azonban a projektrésztvevok számára az, hogy projektfinanszírozás tekintetében ugyanazok a szabályok érvényesek ránk, mint a tagországbéliekre, ugyanazokból a közösségi forrásokból, vagyis a program költségvetésébol részesülünk mi is. Ugyanakkor a korábbi, lazább pénzügyi ellenorzés helyébe az a pénzügyi elszámolás és ellenorzés lép, amely a tagországok kutatóira érvényes.

Országonkénti döntést igényel az a lehetoség, hogy a PHARE-t be lehet vonni a nemzeti hozzájárulás befizetésébe. Mi kb. a hozzájárulás felét szeretnénk a PHARE-ból biztosítani.

Éves pénzügyi hozzájárulásunk egyre növekvo mértéku lesz, tehát évrol évre növekvo mértékben kell a keretprogram költségvetésében részt vennünk. Miért? Mert Brüsszelben elismerik azt, hogy jelenleg a közép- és kelet-európai országokban az innováció szintje igen alacsony, körülbelül 40%-a a tagországokénak. Ennek függvényében azt az engedményt tették, hogy a GDP arányokból számítható hozzájárulásnak a program elején csak 40%-át kell befizetni, ugyanakkor elvárják, hogy az innovációs ráfordításainkat évrol évre emeljük és ennek függvényében évi 20%-kal no hozzájárulásunk is.

Éppen itt van az egyik alapveto probléma: a kérdés az, hogy mi lesz annak a pénznek a sorsa, amit befizetünk Brüsszelbe. És ki fogja azt visszapályázni? Nos, többek között Önöknek is ez a dolguk. Mi minden segítséget igyekszünk megadni, de azt is tudjuk, hogy nem reális már az elso években 100%-ig a pénzt visszapályázni (a finneknek sikerült, az izraeliek esetében pl. foleg azért nem, mert nem a keretprogram elején csatlakoztak, csak nehezen indult be a pályázás).

Az európai pályázati lehetoségek nagyon sok munkát, nagyon sok utánajárást igényelnek. Nehéz és viszonylag költséges a nemzetközi kutatói konzorciumok létrehozása. Az OMFB és az EU-MIK ehhez igyekszik a módszertani segítséget megadni.

Komplex felkészülési terv készül, amiben Önökre, a magyar K+F közösségre is számítunk.

A MAGYAR KORMÁNY PROGRAMJA (1998. JÚNIUS)

Kutatás és fejlesztés

A következo években a hazai kutatás-fejlesztés legfontosabb céljai az Európai Unió kutatási-fejlesztési programjaihoz való csatlakozáshoz, ezen belül az 5. keretprogramhoz való csatlakozáshoz kötodnek.

El kell érni, hogy nagy számú hazai kutatócsoport legyen alkalmas az uniós pályázatokon való eredményes szereplésre.

Az OMFB Tanácsának határozata alapján több konkrét akciót indítottunk el, amelyek közül legelorehaladottabb állapotban van a meglévo pályázati irodák segítésére indítandó pályázat. Ennek koncepciója elkészült, a pályázat az év végén fog megjelenni.^*

Az OMFB elhatározta, hogy csatlakozik az EU-MIK konzorciumhoz, tehát az Európai Unió által alapított FEMIRC^** konzorciumhoz, amely az európai innovációs közvetíto hálózat tagja, ilyen módon akarja ennek a tevékenységét segíteni, plusz pénzekkel beszáll ebbe a konzorciumba, az alapfeladatokhoz képest minoségi többletet jelento további feladatokat is elvégeztet ezzel a konzorciummal.

A brüsszeli TéT-iroda indítása szintén konzorciális alapon történo akció lesz; eddig az Oktatási Minisztérium az egyetlen olyan partner, akivel konkrétan sikerül szót értenünk, a többiekkel még csak elokészíto fázisban vannak a tárgyalások. Ennek a koncepciója október végén kerül az OMFB Tanácsa elé.

Fel kell mérnünk a hazai kutatás erosségeit, gyengeségeit és megpróbálni azonosítani azokat a pontokat, ahol kis ráerosítéssel esélyünk lehet sikeres pályázásra. kell. Ehhez két dolog kell:

Azt hiszem, mindenki elismeri azt, hogy nem tudhatunk sosem eleget az európai kutatásokról: az információs anyagok készítésében elég jelentos lemaradásunk van. Része van ebben természetesen annak is, hogy a keretprogram elfogadása, tehát a részletes dokumentumok elkészülése is késedelmet szenved. Elso lépésként felhívom a figyelmüket arra a kiadványra, amit a BNV alkalmából a keretprogramról összeállítottunk.

Hasznos internet-címek az EU 5. keretprogramjával kapcsolatban:

magyar nyelven:

http://www.omfb.hu

http://www.omikk.hu

http://www.euroinfo.hu

angol nyelven:

http://www.cordis.lu/fifth

http://www.europa.eu.int

Néhány szó az Integrációs Stratégiai Munkacsoportról, amely a mai rendezvényt is támogatja. A Munkacsoportot 1996 elején hozta létre a kormány, amikor számba vette, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások elokészítése, elosegítése érdekében a független szakértok részérol milyen kutatásokra, felmérésekre, segíto tevékenységre lehet szüksége. Lényeges kiemelni, hogy ez a munkacsoport független a kormányzati struktúrától, még akkor is, ha szándéka szerint a kormányzati szervekkel szorosan együtt kíván muködni. A munkacsoport mandátuma két évre, tehát az 1996-1997-es évre szólt, amit aztán a 97-es év közepén 1998-ra is meghosszabbítottak. A stratégiai munkacsoport és a kormányzati tevékenység kapcsolata a tanácsadó és a döntéshozó kapcsolatrendszerével írható le. A munkacsoport tanácsadó, feltáró munkát végez, önálló kutatásokat folytat. Mandátumát még a korábbi kormányzattól kapta, ennél fogva jelenlegi szerepe nem teljesen tisztázott.

A munkacsoport tagjai témafelelosökként tevékenykednek, s a szakterületükön felbukkanó kérdések megvilágítása érdekében munkatársakat hívnak meg együttmuködésre. A munkacsoporton belül én kaptam azt a feladatot, hogy a muszaki fejlesztés és a technológiai haladás kérdéseit vizsgáljuk.

Amikor az integrációs stratégiai munkacsoport létrehozásáról döntés született, már látható volt, hogy a csatlakozási tárgyalásokat belátható idon belül meg fogjuk kezdeni. Ennek kapcsán az volt az igény, hogy a hivatalos kormányzati csatornán kívül legyen egy másik platform is, ahol adott esetben olyan vélemények fogalmazódhatnak meg, amelyek tágítják a nézopontot, megpróbálják az esetlegesen parciális érdekeket, szempontokat és megítélési módozatokat gazdagítani, ütköztetni. Annak idején bizonyos ellenérzés kísérte a stratégiai munkacsoport létrejöttét, mert sok olyan pont volt az államigazgatásban, ahol magát ezt a konstrukciót riválisnak érezték. El kell mondanom, hogy ez leginkább a Külügyminisztériumra volt jellemzo, hiszen a tárgyalási felhatalmazásból fakadó feladatok legnagyobb része a Külügyminisztériumra koncentrálódott. Ennek ellenére ennek a kezdeti elemzo tevékenység során - aminek a lényege az volt, hogy részleteiben feltártuk, hogy az ország-átvilágításra is tekintettel milyen kérdések kerülhetnek egyáltalán a tárgyalóasztalra, s ennek során bizonyos alapdokumentumok is elkészültek - arra törekedtünk, hogy megfelelo összehasonlítási alapra támaszkodhassunk.

Szerencsére a kutatás és fejlesztés, az innováció témakörében rendkívül nagy volt az egyetértés, még akkor is, ha a témacsoport a kutatáson és fejlesztésen kívül még néhány más dologgal is foglakozott (például a szabadalmi kérdésekkel és a minoségbiztosítással) annak érdekében, hogy a kép teljes legyen. Arra törekedtünk a javaslatainkban, hogy a terület fontosságát és a területnek a gazdaságpolitikába való érdemi integrálását elérjük, s ez többé-kevésbé sikerült is.

A stratégiai munkacsoport 1998-ra a különbözo részterületeken úgy alakította ki munkatervét, hogy - a választásokra tekintettel - csak az elso félévre tervezett munkát, hogy szabadon hagyja az új kormány mozgásterét azzal kapcsolatban, hogy miként kívánja az integrációs stratégiai munkacsoport tevékenységét alakítani. Az általam vezetett témacsoportban úgy gondoltuk, hogy - részben az ötödik kutatási-fejlesztési keretprogramhoz való csatlakozás elvi eldöntöttsége okán, ami ezen a területen bizonyos stratégiai helyzetet teremt - nekünk, a független, kormányzattól független testületnek az a dolgunk, hogy szedjünk össze a szakmai és társadalmi közegbol olyan információkat és ismereteket, amelyekkel ezt a folyamatokat pozitív módon tudjuk befolyásolni. Ez az oka többek között annak is, hogy a mai rendezvény létrejött, s az érdeklodok gondolatokat cserélhetnek arról, milyen jövo áll a magyar kutatás, fejlesztés, innováció elott.

Maga a stratégiai munkacsoport - bár már elvi döntés született arról, hogy a munkát tovább folytatja - egyelore még nem tisztázta azokat a kérdéseket, hogy ez konkrétan miként, milyen munkaterv szerint valósul majd meg.

A másik kérdés, amit bevezetoként vázolni szeretnék, maga a felmérés. Végrehajtásával az volt a szándékunk, hogy az elottünk álló feladatokat olyan információs alapon tudjuk megtervezni, amely adekvát képe a jelen magyar valóság e szeletének. Ehhez szakérto végrehajtást és kiterjedt adatfelvételt tartottunk szükségesnek, s ezért esett a választásunk a SZONDA-IPSOS Intézetre. Már jócskán benne voltunk a munka közepében, amikor világossá vált, hogy nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mint azt induláskor gondoltuk. Részben ez is oka volt annak, hogy a felmérés - az eredetileg tervezett májusi befejezetés helyett - csak a közeli napokban fejezodött be, s ez az oka annak is, hogy e helyütt nem valamiféle gyönyöru szép pirosra sült cipót nyújtok itt át, hanem még csak az éppen megkelt tésztából tudunk csipegetni - kérem, fogadják ennek megfeleloen a most bemutatandó elso következtetéseinket. Ami a kutatási eredmények részletesebb elemzését illeti, erre néhány hónapon belül több fórumon is sor kerül - hadd említsem itt most csak a Magyar Tudomány hasábjait, ahol eddig is rendszeresen és behatóan foglalkoztak a kérdéskör különbözo aspektusaival.

Még mindig bevezetésként, a felmérés egyik kellemetlen tapasztalataként kell közreadnom, hogy néhány olyan intézmény (anélkül, hogy most itt név szerint említeném oket), amelynek kiemelkedo szerepe van az innovációban, közölte, hogy ot a vizsgálat nem érdekli, nem hajlandó véleményt nyilvánítani. Ez még akkor is meghökkento, ha figyelembe vesszük, hogy a felmérés idoben részben egybeesett a választási és kormányalakítási eseményekkel.

Mielott a felmérés eredményeinek bemutatására rátérnénk, arról is szólnom kell, hogy a munka finanszírozásában jelentos támogatást kaptunk az Országos Muszaki Fejlesztési Bizottságtól is, amit e helyütt is köszönünk.

Az elso kérdés, amit a felmérési információkból kiemelek, a következoképpen hangzott:

"Van vagy volt-e a cég életében valamilyen innovációs tevékenység 1995 óta"

A várt jellemzo igen-nem válaszmegoszlástól megdöbbento módon tér el a válaszok összetétele: a válaszadók 33%-a igennel felelt, 21%-a nemmel válaszolt és 46% egyszeruen nem tudott vagy nem akart értékelheto választ adni. Megpróbáltuk beleélni magunkat a megkérdezettek helyzetébe, s az o fejükkel gondolkozva megállapítani, mi lehet az oka ennek a hatalmas arányú kitéro válasznak. Elképzelhetonek tartjuk, hogy - bármilyen szomorú is a feltételezés - a kérdezett nem tudja, hogy mi az innováció, a fogalom tisztázatlan számára; de az is lehet, hogy nincs áttekintése a cég ilyen tág idohorizontján. Az is elofordulhat, hogy valaki a rettento éles piaci versenyben még ilyen módon sem kíván információt szolgáltatni a konkurenciának. Végezetül pedig még azt is feltételezhetjük, hogy egyszeruen szégyell nemet válaszolni, ezért inkább nem mondja ki, hogy nem volt innováció, hanem kitéro választ ad. Talán a válaszok mélyebb elemzésével sikerül közelebb jutnunk a tényleges motívumokhoz.

"A cégük folytatott-e saját K+F-tevékenységet 1995-ben, 1996-ban, 1997-ben?"

A válaszok megoszlása az ábrán látható: 40% nem folytatott K+F-tevékenységet, és így is szándékozik a dolgokat tovább csinálni.

Van, aki azt mondja, hogy ugyan nem folytatott, de a közeljövoben belekezd, ez 11%. Hogy ez sok, vagy kevés, azt most nem kezdeném el elemezni, de az bizonyos, hogy ez érdekes, biztató szám.

A megkérdezettek 1%-a csak egy évig, 2%-a pedig csak két évig, 1995-ben, illetve 1995-96-ban folytatott K+F-tevékenységet, abbahagyta. Érdemes rámutatni, hogy ezek a számok nagyságrenddel kisebbek annak a szegmensnek a méreténél, amelyik úgy nyilatkozott, hogy a közeljövoben belép erre a területre. Ha azt tekintjük, hogy a válaszadók csaknem fele, 46%-a folyamatosan végzett kutatást és fejlesztést az elmúlt három évben, s ehhez a hányadhoz - megelolegezve a deklarált szándék megvalósulását - hozzászámítjuk az említett 11%-ot, akkor talán nem is olyan szomorú a kép.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy azok a cégek, amelyek folytatnak K+F-tevékenységet, vajon honnan merítik az ötleteket. A feltett kérdés így szólt:

"A következo lehetoségek közül melyik milyen mértékben ad fejlesztési ötleteket?", s a válaszolóktól azt kértük, hogy az iskolai osztályozási rendszernek megfeleloen minosítsék az általunk felsorolt lehetoségeket. A válaszok az ábrán láthatók, abban a sorrendben, ahogyan a K+F-tevékenységet megindítani tervezo cégek osztályzatai rangsorolják oket.

Az ábrán bejelöltük az "élbolyt", azokat a lehetoségeket, amelyek osztályzata 3,5 fölött volt. Elso helyen a felso vezetés szerepel, tehát nagyon jó a fonök. Hogy ez jó, vagy rossz, azt én nem minosíteném. A második helyre a vevok kerültek, amit viszont nagyon pozitív módon értékelünk, hiszen ez annak a jele, hogy a kutató-fejleszto munkát a piac jelentos mértékben vezéreli, s ez akármennyire evidens feltételezésnek tunik, megnyugtató konstatálni, hogy valóban így is van. Harmadik helyezést kaptak a kiállítások és a vásárok, tehát azok a fórumok, ahogy a piac szereploi közvetlen, intenzív kapcsolatot teremthetnek egymással. Ennek is jelzés értéke van.

Az ábra második szegmenségben azok a lehetoségek szerepelnek, amelyek osztályzata 3,0 és 3,5 közötti. Itt a szakmai folyóiratok állnak legelöl, s nem sokkal követik oket a szakkönyvek. Fontos fejlesztési ötletforrás maga a termelés, s szorosan mögötte a marketing is.

A 3,0 alatti osztályzatot kapott lehetoségek közül kettore térnék ki. Az egyik a vállalati K+F-egység megítélésének nagyon markáns eltérése azok között, akik már végeztek fejlesztési munkát és azok között, akik csak terveznek kutatással foglalkozni. Alighanem hangsúlyozni kell a cégek elott, hogy a saját K+F-nek sokkal nagyobb a haszna, mint azt megelozoen gondolnák.

A másik, ami mindenképp említésre érdemes, hogy azok a szervezetek, amelyeknek alapveto funkciójuk lenne a fejlesztési ötletek generálása és továbbítása a gyártókhoz, bizony meglehetosen alacsony osztályzatot kaptak: szakmai szövetségek, kamarák, innovációs parkok, kutatóintézetek. Ez szintén olyan eredménye a kutatásunknak, aminek tanulságait okvetlenül le kell vonni.

Bemutatnám azoknak a válaszoknak a megoszlását, amelyeket a következo kérdésre kaptunk:

"Tervezik-e, hogy az EU valamelyik tagállamában muködo céggel kapcsolatot építenek ki és fejlett technológiát, szaktudást vesznek át, cserélnek?"

A megkérdezettek 28%-a nem forgat ilyen terveket a fejében, 33%-a erre törekszik és 39%-a a "nem tudja" válasszal felelt. Mint az elozo alapkérdésnél, itt is nagyon eros a bizonytalankodók tábora, ami - ha idovel valamelyest talán csökkenni is fog - eléggé aggasztó: itt állunk az ötödik K+F-keretprogramhoz történo csatlakozás elott, s csak a megkérdezettek egyharmadának áll határozott szándékában a közremuködés.

Érdekesnek tartottuk azt is megnézni, hogy az országok között (itt most csak uniós országokat vizsgálva) milyen a preferencia-sorrend. Az eredmények gyakorlatilag megegyeznek a korábbról ismert tendenciákkal: elso helyen Németország áll, s a második helyet a szintén német nyelvu Ausztria foglalja el. Érdekes a Benelux-államok harmadik helye, ami mögött minden bizonnyal Hollandia dominanciája fedezheto fel. A többi ország, illetve országcsoport valószínuleg a nyelvi akadályok miatt került a bemutatott helyre.

Ha már a külkapcsolatok elemzésénél tartunk, szeretném bemutatni Önöknek azokat az eredményeket, amelyeket arra a kérdésünkre kaptunk, amellyel azt próbáltuk kitapogatni, hogy milyen tervekkel bocsátkoznak a cégek a külkapcsolatok kiépítésébe, fenntartásába.

Érdemes rámutatni néhány domináns válaszra, mint például arra, hogy 80% körüli a tudás és a technológia felhasználásának szándéka - így, általánosságban megfogalmazva. Ha azonban már arra is kíváncsiak lennénk, hogy mi ennek a konkrét megvalósulási formája, akkor a kép nem ennyire kedvezo: A találmányok használati jogának, a védjegyeknek, a know-how-nak a vásárlási szándéka meglepoen alacsony, ami talán arra utal, hogy a tudásnak ezek a megjelenési formái nem annyira megbecsültek itthon, mint a nagyvilágban. Furcsa kettosséget mutat, hogy a tanácsadói szolgáltatás igénybevétele kedvezobb helyzetet foglal el a tervek között, mint a szakemberek bérlése. (Ami persze bizonyos szempontból értheto, hiszen ha egy "idegen" szakember bizonyítja használhatóságát a vállalaton belül, akkor a "belso" szakemberek jövoje villámgyorsan megkérdojelezodhet - értheto, hogy ennek a formának az igénybevétele nem terjed viharos ütemben.)

Nagyon nagy azoknak az igenlo válaszoknak az aránya, amelyek a fejlett technológiájú berendezések megvásárlására vonatkoznak. Ez a klasszikus cégfejlesztési módszer, értheto a preferencia.

Hasonlóképpen a módszer bejáratottságára utal a közös vállalkozásban való részvételi szándék erossége (ami persze jelenthet kutatási-fejlesztési szándékot éppúgy, mint "egyszeru" tokebevonási terveket).

A külvilágról meglévo információkat próbáltuk megvizsgálni azzal a kérdéssel, amelyben azt firtattuk, milyen akciókat, programokat, követelményeket ismernek a megkérdezettek. Az elozo eloadásban elhangzottakkal is egybecseng, hogy például az uniós K+F-keretprogramok ismertsége meglehetosen alacsony, a megkérdezettek 30%-ánál kevesebben válaszoltak pozitívan erre a kérdésre.

Két témában viszont többen vannak azok, akik igennel válaszoltak, a nemmel feleloknél: a PHARE-programok esetében és az EU-szabványok körében. Ami az elobbit illeti, a hazai PHARE-programok úgy látszik, jót tettek az erre vonatkozó általános ismeretek elterjedésének. Ami viszont az EU szabvány jellegu eloírásainak közel 70%-os ismertségét illeti - nos, némi kétely merül fel bennem, vajon nem illendoségbol született-e ilyen magas igenlo válaszarány; ebben az esetben is azt reméljük, hogy a válaszok részletesebb elemzése árnyaltabb megközelítést ad majd.

Érdemes rámutatni, hogy a megkérdezettek nem igazán nagy mértékben ismerik a társult tagság követelményeit - pedig ezt a helyzetet már egy ideje "élesben" élhetik át. Ha ez hasonlóképpen zajlik majd le a csatlakozási követelményekkel kapcsolatban is, akkor nem lesz egyszeru kihasználnunk azokat a potenciális elonyöket, amelyek a csatlakozásban rejlenek majd.

Meglepoen kevesen ismerik az EUREKA-programot, amelynek célja kifejezetten piacorientált kutatások lebonyolítása. Hogy itt a tokeero hiányáról van-e szó, vagy valami másról, azt e pillanatban még nehéz megfogalmazni.

Megint egy olyan kérdés következik, amelynek kapcsán nagyon izgalmas következtetésekhez lehet eljutni. A kérdés így hangzott:

"Az alábbi tényezok mennyire segítették a céget a kapcsolat kiépítésében, illetve abban, hogy értesüljenek a sikeres technológiatranszfer-lehetoségekrol?"

Az elso helyeken a minoség, a folyamatos partnerkapcsolat és a szakértelem állnak, ezek azok, amelyek legnagyobb mértékben vannak a cégek segítségére a versenyben. Némiképp elgondolkodtató, hogy a téma (termék) eredetisége (akárcsak az ár) nem kaptak ennyire elokelo helyezést. Ebben a kérdéscsoportban is megfigyelheto, hogy az információk (illetve az információs szolgáltatások) értékelése mennyire kedvezotlen: a képviseletek, a kamarai közlemények, a médiahírek, a saját képviseletek tevékenysége talán együttesen sem ér fel a rendszeres piac- és partnerkutatás segíto értékével. Nem valami szívderíto utalás arra, hogy a vállalkozások mennyire igénylik és mennyire értékelik az információszolgáltatást.

Természetesen direkt kérdésként is megfogalmaztuk, vajon mi gátolja a magyar technológiatranszfer sikerét. A kérdés így szólt:

"Mennyire gátolják az alábbi tényezok az EU-ba irányuló
technológiatranszfer sikerét?"

Két olyan elore elkészített válasz tunik ki az adatsorból, ami a mostanihoz hasonló rendezvényeken szinte törzsvendégként van jelen: egyrészt a tokehiány (négyszer többen hivatkoztak rá, mint a második leggyakoribb indokra a "rendkívüli mértékben gátolja" kategóriában), másrészt az EU protekcionizmusa. Érdemes lesz az egyéb válaszokkal összefuttatva egy kicsit azt is megvizsgálni majd, hogy vajon mennyire életszeruek ezek a válaszok, s milyen mértékben köszönnek vissza bennük a már sokszor bevált önmentegeto sablonok. Ha már az elobb szóba hoztam az információk értékét, most is szeretném rá felhívni a figyelmet, hogy az információk hiánya (késése) a válaszadók közel 2/5-e szerint egyáltalán nem gátolja a technológiatranszfer sikerét. Egy mélyebb elemzésben szeretnénk majd választ kapni arra az önkéntelenül feltoluló kérdésre, hogy vajon az így válaszoló cégeknek mekkora hányada foglalkozik ténylegesen technológiatranszferrel. Szeretnénk remélni, hogy nagy részük, s a válasz a valós tapasztalatokon alapul.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a válaszokból az a kép rajzolódik ki: a vállalkozások nagyságrendje és az állami eloírások szintén jelentos súlyt képviselnek azon tényezok között, amelyek egyáltalán nem gátolják a technológiatranszfert. Ezen az oldalon az elso helyezett a "belföldi partner hiánya", ami arra enged következtetni, hogy a vállalkozások jelentos hányada ma még egyedül, partnerek nélkül vág neki a külpiacok meghódításának.

Utolsóként annak a kérdésünknek a válaszait foglalnám össze, amely a finanszírozási forrásokat vizsgálta. A kérdés így szólt:

"Milyen forrásokból finanszírozzák az EU-beli cégekkel kiépített kapcsolatukat?"

A válaszolók dönto hányada állította, hogy saját forrásaira támaszkodik. A bankok és a partnerek támogatása nagyjából azonos arányt képvisel, s bizony a magyar kormányzati támogatás csak ezután következik a sorrendben. Érdekes, hogy az EU-programokból nyert támogatások és az EU-beli kormánytámogatások is említésre méltó helyezést értek el. Egy elmélyültebb elemzésben arra szeretnénk majd választ találni, hogy a különbözo finanszírozási források egymás mellett milyen erosorrendet képviselnek, s vajon megvalósul-e az a szándék, hogy a magyar kormányzati támogatás hatékony kofinanszírozási forrásként muködjék.

Hölgyeim és Uraim, mint bevezetoül említettem, csak nagyon rövid és erosen szubjektív válogatást volt módom nyújtani Önöknek felmérésünk elso, még csak sebtében elemzett eredményeibol. A Nemzetközi Technológiai Intézetnek az a szándéka, hogy az adatok mélyebb elemzésével olyan következtések levonásához jut el, amelyek az érintett szférában tevékenykedo szervezeteknek és cégeknek segítséget nyújthat a munka minoségének javításához. Ezekkel az elemzésekkel bizonyára találkozni fognak Önök is a szaksajtóban és a szakmai fórumokon, de érdeklodésük esetén a NETI lehetoségei keretei között akár közvetlenül is készséggel áll rendelkezésükre.

Kedves kollegák, a téma kapcsán a vállalkozás és az innováció kapcsolatáról és gyakorlatáról, továbbá a hazai teendokrol szeretnék beszélni. Maga a cím sem véletlen. Az Európai Unió regionális fejlesztési programjának, illetve vállalkozásfejlesztési programjának egyik nagyon fontos eszköze az Üzleti és Innovációs Központok Hálózata. Errol az eszközrol szeretném Önöket tájékoztatni.

Az Európai Unióban körülbelül 15 évvel ezelott jöttek rá arra, hogy a globalizációs folyamatban Európa csak akkor lehet versenyképes, ha az európai innovációs politika képes felnoni az Egyesült Államok és Japán innovációs politikájához, képességeihez.

Japán a GDP 2,8%-át költi kutatásra és fejlesztésre és ez az arány az USA-ban is 2,5%, míg az EU a kutatási hozzájárulását átlagosan a GDP 1,8%-ában limitálja. Ennek megfeleloen az eredmény a munkahely-teremtésben, egyáltalán nem meglepo módon, sokkal jobb az Atlanti-óceán másik partján. Az 1975 és 1995 közötti 20 évben körülbelül két tucat egyesült államokbeli biotechnológiai és informatikai cég mutatott fel 100-szoros vagy annál nagyobb növekedést, mintegy 250 milliárd USD értékben, közel 1,5 millió új munkahelyet teremtve. Sajnos Európában kevés ilyen gyorsan növekvo céget látunk.

A számok világosan mutatják a jelenlegi helyzetet, és jelzik: milyen növekvo mértékben válik kulcs-sikertényezové az innováció és a kutatás-fejlesztés a munkahelyteremtésben és az EU versenyképessége területén egyaránt. Ettol kezdve nyomatékosan hangsúlyoznunk kell az innováció-ösztönzési politika fontosságát. Jó példák vannak Európa-szerte, melyekbol tanulhatunk: így például Finnország esete: ma az egyik legnagyobb hi-tech szereplo, noha 10 évvel ezelott biztosan nem ez volt a helyzet (a Nokia néhány évvel ezelott nem igazán volt telekommunikációs cég

A számok azt mutatják, hogy az utóbbi tíz évben a high-tech mufajban, az innovációban nagyon nagy fejlodést elért cégeknek mindössze tíz százaléka európai cég és a többit gyakorlatilag egyesült államokbeli, illetve japán cégek teszik ki.

Ez azt mutatja, hogy az a folyamat, amelyben a kutatási-fejlesztési eredmények üzletté, és ráadásul sikeres üzletté alakulnak, Európában döcög. Ezt a folyamatot igyekeznek ezzel az eszközrendszerrel valamilyen módon javítani. Az eszközrendszer leglényegesebb eleme, hogy ebben a nagyon összetett, mozaikszeru Európában, amit régiók Európájának is szoktak nevezni, a különbözo régióknak megvannak a maguk sajátosságai. Ezeket a sajátosságokat kell a leheto legmélyebben, legjobban kihasználni, erre kell építeni: arra, hogy az adott régióban milyen tudásbázis áll rendelkezésre, és ezt a tudásbázist milyen eszközrendszerrel lehet a legjobban kihasználni.

A régió gazdasági felemelkedése elsosorban nem a térségben található vállalkozások számától függ, hanem a vállalkozások minoségétol. A minoség kérdésének vizsgálatánál pedig nagyon hamar el lehet jutni az innováció fogalmához, ugyanis ezekben a vállalkozásokban csak akkor képzodik olyan, minden piacon eladható versenyképes termék, vagy szolgáltatás, ha a vállalkozás innovatív.

A gazdaság szempontjából ezért fontos az innovatív ötlet azonosításától és elemzésétol annak támogatásán át a piacig vezeto út ismerete és tudatos építése.

Az elso feladat megkeresni a legígéretesebb innovatív projekteket, és erre különbözo kialakult keresorendszerek vannak.

Már ez a folyamat önmagában is nagyon nehéz és költségigényes, hiszen tudjuk azt, hogy innovatív ötlet rengeteg van. Azt is tudjuk - és ez nemcsak európai, hanem világjelenség -, hogy általában 100 innovatív ötlet közül jó, ha egybol valódi üzlet lesz. Hogyan lehet tehát ezt az egyet megtalálni, illetve hogyan lehet elérni, hogy a hatásfok egy kicsit javuljon, tehát egybol legyen ketto, vagy esetleg három? Ehhez világosan látni kell a sikeres vállalkozások jellemzo tulajdonságait. Mindenekelott az innováció fogalmát kell tisztázni. Az üzleti és innovációs centrum koncepciónak van egy sajátos "innováció értelmezése", ami közel sem annyira technikaorientált, mint amennyire azt reálértelmiségi körökben megszokhattuk. Innovációnak tekint minden olyan fejlett terméket, szolgáltatást, amely meghatározott idoben és piacon elonyöket képes felmutatni a versenytársakkal szemben. Ez azért nagyon lényeges dolog, mert amit K&OTILDEHALMI ZSOLT eloadásában hallottunk a vállalkozások innovációhoz való viszonyáról, az abban szereplo meglepo számok magyarázata az is lehet, hogy a vállalkozások nem tudják igazán felmérni, hogy az adott helyzetben, az adott idoben mi is tekintheto valódi innovációnak.

Elképzelheto, hogy egy kistelepülésen innovatív lépés, ha a sarki fuszeres olyan újításokat vezet be, amelyek a korábbiakhoz képest elonyt jelentenek: például tisztán tartja a boltját. De az is elképzelheto, hogy ez az adott esetben nem elegendo. Ez mindig az adott körülménytol függ. A lényeg azonban az, hogy egy adott régió innovációs készsége nem a vállalkozások számán, nem a vállalkozások mennyiségén, hanem azok minoségén mérheto le. Azon tehát, hogy a végeredmény végül is egy emissziós folyamat-e, tehát az adott régió képes-e olyan piacokra eljuttatni a termékeit, vagy szolgáltatásait, amelyekre, ha nem hajtja végre ezt az innovációt, ha nincs ilyen innovációs képessége, akkor nem lenne esélye.

Visszatérve a konkrét példára: önmagában egy kis szatócsbolt nyitása lehet ugyan kockázatos (ebbol a szempontból az innováció egyik jellemzoje, vagyis a kockázat, "stimmel"), de minden egyéb eleme távol áll az innovációtól. Amennyiben viszont egy olyan új vevoigényt fog kielégíteni, ami korábban nem volt, vagy nem ilyen típusú volt, akkor innovációs folyamat indításáról van szó.

Az elfogadott kategorizálás alapján lényegében négy különbözo szintu innovációról beszélhetünk:

Szó esett a sajtótájékoztatón a motivációkról. Nagyon sokféle motivációja lehet az innovációnak, egyrészt az alkalmazottak körében kiegészíto bevételi forrás, hosszú távú függetlenség biztosítása, szakmai ismeretek kiaknázása, esetleg egyszeruen a frusztráció. Tehát az, hogy egy alkalmazott tud-e vajon másmilyen szintre lépni. Motiváció lehet a sikerélmény elérésének a vágya, a hobbi, a szórakozás, illetve, hogy az alkalmazó cégnek olyan forrásai vannak, amelyeket csak így lehet kiaknázni.

A másik nagy kör az állástalanok és a gyakorlatban ez az egyik nagyon érdekes és izgalmas csoport: amikor valamilyen új helyzet következtében kreatív egy olyan szakember, akinek van képessége arra, hogy valami újat alkosson; például azért, mert munkanélkülivé válik. A motivációk másik nagy csoportja a cégekhez, a cégalapításokhoz kapcsolódik. Majdnem minden cégalapítás vagy innovatív, vagy pedig akik csinálják, azok meg vannak gyozodve arról, hogy a cég innovatív. Ezzel együtt azt kell mondani, hogy jóval nagyobb hányad az, amelyik egyszeru másolásra rendezkedik be, és azok a számok - megint K&OTILDEHALMI barátom eloadására céloznék -, amelyek azt mutatják, hogy körülbelül azonos nagyságrendben vannak az innovációra készülo vállalkozások is, megítélésem szerint erre vonatkoznak.

Még mindig a motivációknál tartunk, különbözo típusú és nagyságú vállalkozásoknál. Hadd ismertessem egy nagyon érdekes felmérés egyik számadatát: a vállalkozásoknak mindössze 4%-a ismeri fel az innovációs kényszert, a többinek nincs ezzel kapcsolatos elképzelése, mert az egyik napról a másikra való élés a stratégiájuk. Végül a nagyvállalatoknál a legtudatosabb a nagyvállalati innovációs politika, foként azért, mert általában ezek már olyan piacon vannak, ahol erre maximálisan rá vannak kényszerítve, ami miatt az innovációval komolyan kell foglalkozniuk, mert csak ez által lehetnek versenyképesek, ezért az ebbol adódó elonyöket ki akarják használni.

Egy nagyvállalatnak nagyon fontos kell, hogy legyen az innováció végeredménye: az, hogy az elobb elmondottak alapján a piacon maradjon, életben maradjon, folyamatosan fejlodhessen. Általában mindegyik így akar nagyobb piaci részesedéshez, vagy piaci vezeto szerephez jutni, ezzel tulajdonképpen a munkatársaknak, az alkalmazottaknak egy nagyon jelentos motivációt tud adni, tehát egy olyan lehetoséget, hogy az innovatív készségük kamatoztatása elorejutást, karriert jelenthet, a szellemi toke értékesítése, az elore nem látott eredmények (spin-off) stb. révén.

Egy másik csoport a kutatás-fejlesztés, tehát kifejezetten az egyetemek, kutatóintézetek területe, ahol a motiváló tényezok az elismerés, siker és a szellemi tulajdon megszerzése, és tulajdonképpen itt is lényeges szempont a jövedelemszerzés.

Melyek a fo akadályozó tényezok? Mert amit elmondtunk, annak alapján szinte érthetetlen, hogy miért nem mindenki az innovációval foglalkozik, miért nem sokkal inkább vállalkozásbarát? Az egyik ok nagyon egyszeru: a népesség kevesebb, mint négy százaléka magától innovatív, vagyis, ahogy mondják, úgy születik. Körülbelül 20 százalék képes az ehhez szükséges tapasztalatokat megszerezni, és innovatívvá válni, a többség általában ellene van a radikális változtatásoknak, ellenzi a változást. Tulajdonképpen ezek a csoportok befolyásolják az innovációt, a status quohoz való visszatérés egyensúlyát.

Mindezt elsoként egy LEWIN nevu úr fejtette ki. Ennek az azóta róla elnevezett egyensúlynak három lehetséges állapota van:

Hogy az elméletrol áttérjek a gyakorlatra, egy nagyon lényeges elemet kell a következokben az eddig elmondottakhoz hozzátenni. Tudjuk azt, hogy vannak innovatív vállalkozások, vannak innovatív projektek, de ok vajon tudják-e, hogy létezik egy olyan hálózat, az Európai Üzleti és Innovációs Központok hálózata, amely komoly eredményeket tud felmutatni az innováció üzletté transzformálása terén. Minél szélesebb körben kell tehát ismertté tenni a BIC-koncepciót, és a hálózat muködését, szervezeteit.

Az innovatív vállalkozások, innovációs projektek és az Üzleti és Innovációs Központok közötti kapcsolat kialakulásának egyik legfontosabb eleme a szelektivitás, tehát az, hogy megtaláljuk a legígéretesebb innovációs projekteket. A második nagyon fontos elem az a szakember, aki alkalmas arra, hogy kiválassza, értékelje a projekteket. Ezeket az embereket innovációs brókereknek hívjuk, akiknek egy adott régióban fontos és összetett szerepük van. Az egyik, hogy folyton érdeklodjön az innováció eredményei iránt, a másik, hogy találja meg az innovátorokat és hozzon létre körülöttük innovációs kultúrát, a harmadik, hogy segítse a legszükségesebb feltételek kialakulását és a rendszer muködését, és végül a negyedik, hogy folyamatosan szerezze meg és adja tovább azokat az ismereteket, amelyek alapján az innovációs eredményekbol üzleti siker lehet.

Az innovációs bróker ad és vesz. Fontos feladata, hogy tisztában legyen a projekt megvalósításához szükséges valamennyi feltétel biztosításának módjáról és költségeirol.

Egy olyan felmérést szeretnék ennek alátámasztására ismertetni, amely megint az uniós számokat mutatja.

Nagyon érdekes számok születtek annak vizsgálatából, hogy az innováció megvalósulása során hogyan alakulnak az innovációs költségek. A válaszok szerint a megoszlások a következok: prototípus-gyártás 24%, piackutatás 7%, kutatás-fejlesztés 36%, szabadalmi költségek 10%, és termékfejlesztés 16%.

Végezetül pár szót a hazai helyzetrol. Létezik egy európai hálózat, amelynek itt Magyarországon az INNOSTART Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ az egyetlen teljes jogú tagja, és ez valóban teljes jogú tagság, az összes minoségi követelmény teljesítésével. Az elmúlt négy év alatt számos projekttel és magának az innováció környezetének a fejlesztésével foglalkoztunk, és komolyan hiszem, hogy tudtunk valamit tenni ebben a dologban. Magunkról annyit, hogy szolgáltatásaink:

Az egyik legnagyobb erosségünk a hazai és nemzetközi együttmuködési hálózat. Mint mondtam, körülbelül 380 projekttervet tanulmányoztunk, ezek között mindössze 42 volt alkalmas arra, hogy valódi vállalkozássá fejleszthessük.

Az INNOSTART rövid történetérol e helyütt annyit, hogy a gazdasági élet változásai során egyre nyilvánvalóbbá vált az igény az innováció új típusú megközelítésére. Ezzel az igénnyel találkozott szerencsésen a PHARE-program, és az általa megnyíló új lehetoségek. Ebbol a találkozásból jött létre Magyarországon egy ilyen központ. Lényegében Közép- és Kelet Európában is hasonló a helyzet. Magyarországon, Csehországban, Szlovéniában, Lengyelországban, Szlovákiában vannak ilyen centrumok, Csehországban négy innovációs központ van, Szlovákiában három muködik, és talán ennek is köszönheto, hogy a négy cseh és a három szlovák barátom javaslata alapján engem jelöltek és a májusi közgyulésen meg is választottak az EBN igazgatósági tagjának, majd a felügyelo-bizottság tagjának is. Az a feladatom és tisztem, hogy az EBN eszközrendszerével és európai hálózatára támaszkodva ösztönözzem és támogassam ebben a térségben a regionális fejlodést, azon belül kiemelten az innovációs vállalkozások fejlodését.

Összegezésképpen azt kell mondanom, hogy ennek az eszköznek nagyon nagy feladata lesz a jövoben, mert az innovatív vállalkozások fejlodése egész európai felzárkózásunk, egyben az EU megújulásának is záloga. Szeretnénk ebben a folyamatban minél eredményesebben részt venni.

FELADATOK A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK
TECHNOLÓGIATRANSZFER-TEVÉKENYSÉGÉT
SEGÍTO INFRASTRUKTÚRA LÉTREHOZÁSÁBAN

A technológiatranszfer az innováció egyik alapveto jelentoségu eszközrendszere. Ha azt keressük, hogy miért is kell gazdasági létünk fenntartása, helyzetünk megorzése és leheto javítása érdekében innovációhoz folyamodnunk, a lényeget meghökkento pontossággal ragadják meg Széchenyi István szavai: "A mi eddig jó volt, az éppen azért, mert a múlt idoben volt jó, ma tán csak meglehetos s utóbb még káros is lehet".^* Maradéktalanul érvényes ez egyebek közt azokra a nehézségekre, amelyekkel annak a nagy változásnak a nyomán és következményeként kell megküzdenünk, amit a KGST kereskedelem összeomlása okozott.

Ha további, mindenképpen kompetens megerosítést keresünk az innováció nemzetgazdasági szerepének fontosságát illetoen, álljon itt két további idézet olyan forrásokból, ahol nem csak hivatkoznak az innovációra, de céltudatosan, módszeresen és igen magas színvonalon muvelik is azt.

"Az innováció létfontosságú. Lehetové teszi az egyéni és a kollektív szükségletek jobb kielégítését. Emellett központi jelentoségu a vállalkozói szellem szempontjából is."^**

"A technológiai és az ipari innováció központi jelentoségu az USA polgárainak gazdasági, környezeti és társadalmi jólétében."^***

Világszerte az innováció - és részeként a technológia transzfer - egyik meghatározó jelentoségu problémája az annak sajátosságaihoz alkalmazkodó finanszírozás biztosítása. Olyan finanszírozásra van itt szükség, amelynek a kockázat viselo képessége és hajlandósága összhangban áll az innovációs munkában óhatatlanul és mindig jelenlévo kockázatokkal. Az Európai Unió Bizottsága nemrég közleményben hívta fel a figyelmet a vállalkozások kockázati finanszírozásának gazdasági jelentoségére. A közleménynek már a címe is a lényeget ragadja meg: "A kockázati toke: a munkahelyteremtés kulcsa az Európai Unióban." 1998. március 16-án a magyar Országgyulés elfogadta a kockázati tokebefektetésekrol, a kockázati toketársaságokról, valamint a kockázati tokealapokról szóló 1998. évi XXXIV. törvényt, és ezzel létrehozta Közép-Kelet-Európa és a korábbi KGST-térség elso kockázati toke törvényét. Rendeltetése, hogy segítse a vállalkozások fejlodését azáltal, hogy számottevoen javítja a jelentos növekedési képességu vállalkozások esélyeit arra, hogy hozzájutnak kockázati finanszírozáshoz és vele mindahhoz az egyéb támogatáshoz és közremuködéshez, amellyel a kockázati toke segíti - természetesen nagyon is önös üzleti érdekbol - a befektetésével muködo vállalkozások fejlodését. Ismeretes az is, hogy e törvény létrejöttét nagyon kemény viták övezték. Ezek nagyrészt a tervezett adóösztönzok, és a tervezett állami szerepvállalás körül csúcsosodtak ki. A jövo mutatja majd meg, hogy valójában milyen mélyek azok a horpadások, amelyeket a törvény az ide vezeto úton elszenvedett, és elegendoek lesznek-e a végül is kialakult ösztönzok ahhoz, hogy meghozhassa a nemzetgazdaság - mindannyiunk - számára a tole várt kedvezo hatásokat.

"Nincs nehezebb, bizonytalanabb kimenetelu és veszélyekkel terhesebb vállalkozás, mint új szabályok bevezetése. Az újítónak harcos ellensége mindenki, aki a régi szabályok haszonélvezoje, és csak langyos támogatást kap azoktól, akik hasznot húzhatnak a változásból."

Niccolo Machiavellinek, a hatalomgyakorlás mindmáig kimagasló technikusának e szavai szinte önmagukban is tökéletes magyarázatát adják, hogy miért nem halad az innováció a kívánatos ütemben még viszonylag normális környezetben sem. Napoleon Buonaparte ezekhez a következo, meglehetosen hetyke megjegyzéseket fuzte:

Hogy ez a gyakorlatban mennyire nem könnyu, arról a Császárnak volt ideje gondolkodni Szent Ilona szigetén.^*

Magyarországon 1971-ben az INTERCOOPERATION Kereskedelemfejlesztési RT-nél egy kis csapat belekezdett egy sajátos új tevékenységbe, amelyrol késobb megtudtuk, hogy azt innovációként ill. technológia transzferként tárgyalja a szakirodalom. 1973-ban erre alakult a NOVEX Találmányfejleszto és Értékesíto Külkereskedelmi Rt. !974. decemberében egy budapesti konferencián eloször beszéltünk magyar gazdasági szakembereknek innovációról. A gyökerek tehát már itt is mélyek. A téveszmék is. Máig emlékezetes az "Ilyen gazdagok vagyunk?" vitája. Vitatkozhatunk arról, hogy mennyire vagyunk gazdagok ötletekben. Ahhoz viszont nem férhet kétség, hogy számottevo gazdasági értéke csak a fejlesztés folyamatán eredményesen végig vitt innovációs eredményeknek van - puszta ötletbol, bármilyen csillogó is, öt dollár egy tucat. Az innováció kissé olyan, mint az elozés a zsúfolt úton: kell hozzá a lehetoség felismerése, de elengedhetetlen az ero és a kitartás. Az utóbbiak nélkül nincs eredmény.

Sokat beszélünk arról, hogy belépésünk az Unióba nagy lehetoségeket nyit meg elottünk. Aligha kétséges azonban, hogy legalább ennyire kihívást is jelent majd, és helyzetünk csak akkor javulhat, ha e kihívásoknak meg tudunk felelni. A vállalkozásaink számára ez azt is jelenti majd, hogy piac- és versenyképesnek kell maradniuk, ill. azzá kell válniuk az új és minden bizonnyal nagyon is kemény feltételek között. Meggyozodésem, hogy a kis- és középvállalkozásainkat nem szabad ebben magukra hagyni - ellenkezoleg, gazdaságpolitikánk meghatározó része kell legyen, hogy segítséget kapjanak a felkészüléshez és a helytálláshoz. Visszatérve a technológiatranszfer témaköréhez:

Dragon Pál elnök Alapítvány a Reálértelmiségért		Megnyitó ...............................................2

Dr. Zsigmond Attila fotanácsos Országos Muszaki Fejlesztési Bizottság		Lehetoségek és kihívások a magyar K+F számára az 5. keretprogramban .............................................................5

Dr. Kohalmi Zsolt igazgató Nemzetközi Technológiai Intézet		A magyar ipar innovációs potenciáljáról: egy felmérés eredményei........................................ 20

Dr. Lippényi Tivadar igazgató Innostart Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ		Üzlet és innováció; EU-gyakorlat - hazai teendok .............................................................31

Dr. Osman Péter		Feladatok a kis- és középvállalkozások technológiatranszfer-tevékenységét segíto infrastruktúra létrehozásában .............................................................39

Az Európai Unió keretprogramjai
1. keretprogram	1984-1987	3,4 Mrd ECU
2. keretprogram	1987-1990	5,4 Mrd ECU
3. keretprogram	1991-1994	5,7 Mrd ECU
4. keretprogram	1995-1998	13,2 Mrd ECU
Egyeztetés alatt
5. keretprogram	1999-2002	14,0-16,3 Mrd ECU

Indirekt kutatás	Direkt kutatás
tematikus programok	Közös Kutatóközpont (JRC)

%-os adatok: költségvetési arányok az egyes tematikus programokon belül	Kulcsakciók	Generikus technológiák	Infrastruktúra-akciók
Élettudományok	76,1%	20,9%	3,0%
Információs társadalom	87,0%	10,0%	3,0%
Fenntartható növekedés	74,3%	24,2%	1,5%
Ökoszisztéma megorzése	89,7%	6,0%	4,3%

Az innovatív projektek megvalósulása útjában álló legnagyobb akadály:
72%	a pénzügyi nehézségek
42%	a gazdasági problémák
28%	magasak a kamatköltségek
18%	nagy a konkurencia
13%	az adott innováció idozítése
21%	a támogatások hiánya

horizontális programok	a JRC atomkutatási programjai
az EURATOM programja