A 3. Kossuth-szónokverseny és retorikai konferencia

„A retorika a dialektika párja: mindkettő olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket valamiképpen minden ember egyaránt megismerhet, és nem tartoznak semmiféle külön tudományhoz. Ezért többé-kevésbé mindenkinek köze van mindkettőhöz, hiszen bizonyos fokig mindenki megpróbál kijelentéseket cáfolni és indokolni, védekezni és vádolni. A hétköznapi emberek közül egyesek ezt ösztönösen teszik, mások gyakorlással szerzett jártasságból” – írja Arisztotelész Retorikájának bevezetésében (I, 1). A „gyakorlással szerzett jártasság” kétségkívül előnyökhöz juttatja a vitában azokat, akik bizonyítani, illetőleg cáfolni akarják ellenfeleik állításait; a retorika tanulmányozása feltétlenül hasznos és kívánatos. A 2001. november 9-én és 10-én lezajlott retorikai konferencia témája a klasszikus retorikai bizonyítás volt, a 3. szónokverseny résztvevői pedig bemutathatták, hogy jártasak a bizonyítás mesterségében

A tematikájukban egymásra épített konferenciák célja a retorika feladatának megfogalmazása, helyének megkeresése egyrészt modern kommunikációs-internetes világunkban, másrészt a nyelvtudomány régi és új diszciplínái között. A retorika újraértelmezése úgy lehetséges, hogy áttekintjük a klasszikus retorikai hagyományokat és a modern külföldi retorikai törekvéseket, s egyeztetjük őket a hazai hagyományokkal. Ezért viselik a konferenciák és a versenyek anyagát közlő köteteink a Régi új retorika címet. A szónokversenyek célja a közéleti, szakmai, pedagógiai szerepekre való felkészítés; a komplex nyelvhasználat színvolanának emelése; a hagyományteremtés; valamint a felújított középiskolai retorikatanítás segítése.

A harmadik konferenciát és szónokversenyt az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának magyar nyelvtudományi tanszéke az Anyanyelvápolók Szövetségével közösen rendezte, íme a krónikája.

A konferencia 2001. november 9-én 10 órakor kezdődött az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dísztermében. A megnyitót Bényi Ildikó, az MTV 1 munkatársa, tanszékünk egykori tanára konferálta. Pokorni Zoltán még miniszteri minőségében vállalta el a konferencia megnyitását, azonban nem tudott eljönni, így levélben elküldött köszöntőjét Bényi Ildikó olvasta fel: „Váratlanul közbejött hivatalos elfoglaltságom miatt engedjék meg, hogy ezúton köszöntsem a 3. Országos Kossuth-szónokverseny és retorikai konferencia résztvevőit. Meggyőződésem, hogy minden nyelvet és minden kultúrát egyedi értékei, ízei, hangulatai tesznek érdekessé, izgalmassá, összetéveszthetetlenné. A magyar nyelv a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása, ezért az anyanyelven való önkifejezést, kommunikációs képességeink fejlesztését alapvető fontosságú törekvésnek tartom. A közéleti retorika – akár politikus, jogász vagy pedagógus gyakorolja – élen járhat e kívánatos készségek művelésében, gyarapításában, hozzájárulhat a nyelvhasználat általános színvonalának emeléséhez. Úgy hiszem, a kétnapos rendezvény e cél jegyében maradandó értéket alkothat, őszintén kívánom, hogy szakmailag gyümölcsöző eszmecserével és versengéssel járuljon hozzá a fenti célok megvalósulásához. Munkájukhoz sok erőt, örömteli eredményeket, jó egészséget kívánok”. Ezután Druzsin Ferenc, az ELTE rektorhelyettese köszöntötte a rendezvény résztvevőit, majd Németh András, az ELTE TFK főigazgatója megnyitotta a 3. retorikai konferenciát és Országos Kossuth-szónokversenyt.

„A retorika a társadalomban – a társadalom a retorikában” konferencia témája a klasszikus retorikai bizonyítás volt. A konferencia elnöke Adamik Tamás, az ELTE latin tanszékének vezető professzora volt, s egyben ő tartotta az első előadást a példa és az enthüméma címen. Az enthüméma bemutatásakor azt taglalta, hogy az enthüméma nemcsak hiányos szillogizmus – mint azt általánosan tanítják –, hanem bizonytalan, azaz csak valószínű premisszákon alapuló szillogizmus. Bencze Lóránt egy bonyolult bizonyítási módról, az epikheirémáról írt; eljönni nem tudott, így értekezését csak nyomtatásban ismerhetjük meg. Aczél Petra szabadon, lendületesen elmondott előadásának címe A szó ereje. Az érvek osztályai és típusai volt. Balázs Géza a bizonyításnak a becsapásra való felhasználásáról szólt A szofisztikus szillogizmus című, izgalmas példákat felsorakoztató előadásában. Az előadások sorát Wacha Imre zárta A szónoki művek elemzésének néhány tapasztalatáról szóló beszámolójával, melyből megtudtuk, hogy a főiskolások és az egyetemisták kevéssé ismerik a bizonyítás lehetőségeit, s ezért kevéssé ismerik a retorika lényegét. Éppen ezért sok még a tennivalónk a jövőben.

A konferencia utáni szünetben terített asztal várta az aulában a vendégeket. A versenyzők pedig sorszámokat húztak. A sorsolás feladatát – mint előzőleg is – Fercsik Erzsébet tanárnő látta el. Nem volt könnyű dolga, mivel idén nagyon sok versenyző jött el: 52!

Délután 14 órakor kezdődött el a verseny. A zsűri elnöke Grétsy László főiskolai tanár, az Anyanyelvápolók Szövetségének ügyvezető elnöke volt, tagjai Dobos Krisztina tanárnő, politikus asszony, a KOMA (Közoktatási Modernizációs Alapítvány) elnöke; Horváth Zsuzsa tanárnő, az OKI tudományos főmunkatársa; Balázs Géza egyetemi docens, az ELTE BTK tanára, valamint Szatmári Gábor, a Ceglédi Rádió szerkesztője, a Kossuth Lajos Országos Középiskolai Szónokverseny szervezője voltak. A kötelező beszédre 50, a rögtönzésre 30 pontot kaphattak a versenyzők a következő szempontok szerint: a beszéd tartalma, tudása, hangosítása, előadása, az előadó magatartásáról alkotott összbenyomás. A zsűri egyik tagja figyelte az időt, s beszámították a papír használatát is (a kötelező beszédet ugyanis kívülről kell elmondani, a rögtönzés során lehet jegyzetet kézben tartani).

A kötelező beszédek témáját ismét egy híres Vörösmarty-idézettel jelöltük ki: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? / Kincs? hír? gyönyör?…” A beszédek rendkívül magas színvonalúak voltak – erről kötetünk olvasói meggyőződhetnek –, egyrészt érvelésük is logikus volt, másrészt a versenyzők bátran éltek a színesítő stíluseszközökkel, a hasonlatokkal, a példákkal, a beszédbe szőtt érdekes elbeszélésekkel. A sokszínűség annak a ténynek is a következménye, hogy ismét több területről érkeztek a versenyzők: volt közöttük pedagógusjelölt, sőt óvóképzős hallgató is, jogász- és teológusjelölt, sőt közgazdász is. Örvendtünk annak, hogy sok versenyző érkezett Erdélyből: Kolozsvárról, Kézdivásárhekyről, Nagyenyedről, Székelyudvarhelyről; jöttek Nyitráról és Ungvárról, valamint Újvidékről is. Elmondhatjuk, hogy nemcsak nyelvművelésünk – Grétsy László szavaival – nemzetközpontú, hanem szónokversenyünk is.

A versenyen elhangzott beszédek kitűnő kutatási anyagul szolgálhatnak a jövőben, mind az elmélet, mind a tanári gyakorlat számára. Kibontakozik belőlük mindenekelőtt az a mérce, ami a jövő ifjú szónokai elé állítható, kibontakozik belőlük a mai kor igénye és stílusa. A beszédekről videofelvétel készült, így az érdeklődők együtt tanulmányozhatják a leírt és az elhangzott változatot.

A rögtönzések másnap, 10-én hangzottak el a rektori hivatal Szerb utcai épületében. A háromperces rögtönzések témáit előző este határozta meg a zsűri. A felkészülésre mindenkinek 20 perc állt rendelkezésére, ezért a versenyzőket – az előző napi sorszámozást megtartva – négy csoportra osztottuk, s folyamatosan kapták meg a két-két feladatot, melyek közül választhattak. A négyszer két téma a következő volt: „A mosoly gyógyít” – mondta a betegségéből felgyógyult Halász Judit, Kokó zsűrielnök lesz egy szépségversenyen; Újra divat lesz a romantika, Magyar cica lett az első a nemzetközi macskaversenyen; Egy napig azt hitte, hogy övé a lottónyeremény, Megjelent az Így főz a Tisztelt Ház című könyv; Ki a leggyengébb láncszem?, Csóktanfolyamot indítottak egy ifjúsági klubban. A versenyzők csoportjai egymás után egy külön teremben készülhettek, kísérő tanáruk nem segíthetett. A közönség kifejezetten élvezte a szellemes produkciókat.

A konferenciák felépítését és témáit közösen határoztuk meg, igénybe véve Adamik Tamás és Grétsy László tanácsait. A kötelező beszéd témáját is megvitattuk, elsősorban Koltói Ádám javaslatai alapján. A rögtönzések témáit Koltói Ádám tárta a zsűri elé az első nap pontozásának befejezése után. Az idei témák anyagát a napi sajtó szolgáltatta.

Kötetünkben a beszédeket a díjazottak sorrendjében közöljük, a többi beszédet pedig ábécérendben sorakoztatjuk fel. A legjobbakhoz kollégáink elemzéseket készítenek. Mivel az idei verseny nagyon szoros volt – a díjazottak mögött egy-két pontszámnyi különbséggel számos kiváló versenyző sorakozik – , több beszédhez készítünk elemzéseket.

A 3. verseny eredményei a következők:

A versenyzők a szerepléskor nem mondták meg nevüket, csak sorszámukat ismertük. A versenyt Grétsy László értékelte, tanulságosan, minden versenyzőt méltatva, elsősorban a pozitívumokat hangsúlyozva. A versenyzők ekkor, az értékelés előtt mutatkoztak be, s ekkor közölték kísérő és felkészítő tanáruk nevét. Minden versenyzőnek és felkészítő tanárának kifejeztük elismerésünket könyv és egy magunk készítette oklevél formájában, a díjazottak természetesen értékesebb könyveket kaptak. (Az oklevelet tanszékünk tanára, Tóth Etelka tervezi és készíti, a könyvek elosztása Raátz Judit tanárnő és Erdei Iván tanár úr fáradságos és körültekintő munkája.)

A konferencia, a verseny és a kötet nem jöhetett volna létre szponzoraink támogatása nélkül. Mindenek előtt az Anyanyelvápolók Szövetségének, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, az Oktatási Minisztériumnak, a Közoktatási Modernizációs Alapítványnak szeretnénk köszönetet mondani. Hasonlóképpen köszönetet mondunk Benczik Vilmosnak, a Trezor Kiadó igazgatójának a kötetek gondos kivitelezéséért, valamint a kiadóknak a sok könyvadományért.

Reméljük, hogy a konferenciával és a versennyel valóban hagyományt teremtettünk; reméljük, hogy közügyet szolgálunk; s azt is reméljük, hogy továbbra is támogatnak bennünket.

Adamikné Jászó Anna