Pótlólagos megjegyzések a Halotti beszéd és könyörgés értelmezéséhez*
A Nyr.-ben egy jegyzetekkel ellátott értelmezést közöltem a Halotti beszédről (A. Molnár 2001: 374–7). Ebben – általában az én hibámból – egy-két pontatlanság, valamint sajtóhiba maradt benne, amelyeket most javítanék. S mivel már úgyis egy kis pótlást írok, néhány további megjegyzést szintén teszek. A HB. elején előforduló pur e
chomuv (uogmuc) szállóigében (vö. 1Móz. 18/27) a por és a hamu valóban vonatkozhat az elhunyt szétporló testére, hamvaira (vö. A. Molnár i. m. 374. 1. lábjegyzet; ill. HB. i. h.; ÉrdyK. 10; Sir. 10/9 stb.), a por és a hamu azonban általában is lehet(nek) a mulandóság, a jelentéktelenség jelképe(i). Lásd például: CzechK 85: „ees lassad… az en g˙arlosagomath. Mert por es hamw wagyok”; CornK. 65v; BiblLex.; Török 2000: 46; 1Móz. 18/27. stb. A HB. Pray-kódexbeli latin forrásában-mintájában a szöveg közepe felé fordul elő egy hasonló megállapítás: „Tandem misericors dominus recordatus est, quoniam pulvis sumus” (Mészöly 1956: 106). Tudtommal eddig nem mutattak rá (magam a 2001-ben rendezett jyväskyläi hungarológiai kongresszuson tettem meg ezt), hogy ez a mondat a 103. (102.) zsoltár 14. (és 13.) versének Vulgata-beli (Biblia 1975) fordítására megy vissza: „Dominus… recordatus est quoniam pulvis sumus” (Psalmi Iuxta LXX); „Dominus… recordatus est quia pulvis sumus” (Psalmi Iuxta Hebr.) A HB.-beli kifejezés ezzel csak tartalmában rokon, az elsősorban az említett szállóigével függ össze (máshogy: Tarnai 1989: 45–6). Értelmezésemnek az „És imádkozzunk Boldogasszony Máriához (Szent Asszony [Úrnő] Máriához)” mondatába az Úrnő mellé, most már be „merném” tenni a Királynő (vagy Királyné) szót is: „(Szent Asszony [Úrnő, Királynő] Máriához)”, Szűz Máriának ugyanis királynői tisztelete ugyancsak volt és van, ami már a korai Árpád-korban szintén meglehetett. A TESz. is a HB. achcin szavát ’királyasszony; Königin | úrnő; Herrin’ jelentésben tartja nyilván. Ismeretes, hogy halálakor Szent István – azt is tudva, hogy utódlása nincs megnyugtatóan biztosítva – országát Mária oltalmába ajánlotta: „Ég királynője, e világ jeles újjászervezője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom” (Érszegi 1983: 48–9; vö. még: 43). A megfelelő hely eredeti latin szövegének egy része pedig – Hartvik püspök Szent István legendájában – így hangzik: „Regina celi, reparatrix (változatban: imperatrix) inclita mundi…” (Szentpétery 1938: 431). A Hartvik-féle legenda arról is tudósít, hogy Mária „tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybevételének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Úrnő [változatokban (fordításban): Királynő – M. F.] napjának emlegetik” (Érszegi 1983: 41). A legenda latin szövegében a mondat vége ez: „… dies domine vocitetur”. Egyes szövegváltozatokban azonban a dies domine helyett regine dies áll (Szentpétery 1938: 417). Mária (magyarországi) királynői tiszteletére is lásd például még: Seibert 1986: 214–7, Mária, Mária megkoronázása al.; az Ave Regina caelorum, a Salve Regina, a Regina coeli kezdetű antifónákat, ezekre l. pl. Verebényi–Arató 1989: 36–7, antifóna al.; Tóth 1996; legrészletesebben: Érszegi 1994. Irodalmi példaként Zrínyi Szigeti veszedelmének segélykéréséből idézek: „Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat … Szentséges királyné! Hivom irgalmadat” (1/4); a kódexek közül pedig a HorvK.-et választva hozok példákat: 100: „ez velagnak azzonya”; 102: „menyeknek azzonya es angeloknak kyralne azzonyaua zereztetyk”; 103: „angeloknak kyralne azzonya mynd ez velagnak chazarne azzonya”; 204: „azzonyonk maria… kyralne azzon”; 208: martiroknak aldot kyralne azzonya… azzonyonk marianak”; 210: „menyeknek kiralne azzonya es menden angeloknak azzonya”; 211: „menyorzagnak kyralne azzonya”; 226: „angeloknak kyralne azzonya”. A magyar asszony szónak, különösen az ómagyar kor jó első feléig, olykor nehéz is lehetett elkülöníteni a ’királynő, királyné’, illetve az ’úrnő’ értelmét, mert ezek a jelentései egyaránt megvoltak.
HB.-értelmezésem „bűn alól feloldani és bűnöket feloldatlanul hagyni” mondatát jobb lenne így fogalmazni: „(a) bűnök alól feloldani és (a) bűnöket feloldatlanul hagyni”. A HBK. utolsó (magyar) mondata előtt pedig véletlenül maradt el a pont, s maga a mondat nagybetűvel kezdődik: „És ti benneteket”.
A szakirodalmi jegyzékben felsorolt tételekben szintén akad sajtóhiba: „Mige 
ocotia wla” (
: Mige ocotia vola); halottaitól (: halottaiból). S megjegyzem még, hogy a latin mater et caput szópár nemcsak a kezdetre vonatkozhat, hanem lehet ’gondviselője és feje (felügyelője)’ értelmű is (vö. Török 1985: 56, 59).
A HB. kutatásának újabb szakirodalmából – noha az értelmezésemet nem befolyásolja – a már felsoroltakon kívül még a következő munkát említem meg: Békési Imre–Galgóczi László–Nagy L. János: Újabb megközelítések a Halotti Beszéd és Könyörgés vizsgálatában (1996). S ugyancsak fölhívom még a figyelmet Mező András egy tanulmányára (Mező 1996).
Természetesen a HB.-értelmezéshez is lehetne még olykor több variációt megadni, azt tovább árnyalni, s a kommentárokat jócskán bővíteni. A korábbi cikknek és e rövid pótlásnak az a célja, hogy bizonyos mennyiségű lábjegyzettel egy mai nyelven közérthető, de tudományos megalapozottságú értelmezést adjon.
A. Molnár Ferenc
SZAKIRODALOM
Békési Imre–Galgóczi László–Nagy L. János 1996. Újabb megközelítések a Halotti Beszéd és Könyörgés vizsgálatában. Az Iskolakultúra 1996/9-es melléklete.
Biblia 1975. Biblia Sacra. Recensuit Robertus Weber. Stuttgart.
BiblLex. = Czeglédy Sándor–Hamar István–Kállay Kálmán (szerk.) 1931. Bibliai Lexikon. Sylvester. Budapest.
Érszegi Géza 1983. Szent István legendája Hartvik püspöktől. Ford. Kurcz Ágnes. In: Árpád-kori legendák és intelmek. Vál., jegyz. Érszegi Géza. Szépirodalmi Kiadó. Budapest. 34–53.
Érszegi Géza 1994. Ég és föld királynője, Mária. In: Draskóczy István (szerk.): Scripta Manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Budapest. 35–45.
Mészöly Gedeon 1956. Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Tankönyvkiadó. Budapest.
Mező András 1996. Boldogasszony és más asszonyok. MNyj. 33: 25–41.
A. Molnár Ferenc 2001. A Halotti beszéd és könyörgés értelmezése. Nyr. 125: 374–7.
Seibert, Jutta (szerk.) 1986. A keresztény művészet lexikona. Corvina. Budapest.
Szentpétery, Emericus (ed.) 1938. Scriptores Rerum Hungaricarum… Volumen II. Academia Litter. Hungarica atque Societate Histor. Hungarica. Budapestini.
Tarnai Andor 1989. A Halotti Beszéd retorikája. In: Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a magyarországi középkori könyvkultúráról. Országos Széchényi Könyvtár. Budapest. 39–49.
Tóth A. Veremund OSB 1996. Köszöntünk, Mária (Elmélkedések a lorettói litániáról). Bencés Kiadó. H. n.
Török József 1985. A középkori magyarországi liturgia története. In: Kódexek a középkori Magyarországon. Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban. Interpress Kiadó. Budapest. 49–66.
Török József 2000. Adoremus. Agapé–Ecclesia. Budapest.
Verebényi István–Arató Miklós Orbán (szerk.) 1989. Liturgikus Lexikon. Ecclesia. Budapest.
* Készült az OTKA Régi magyar szövegek nyelvi és művelődéstörténeti magyarázata, kiadása c. (T. 029146. sz.) kutatási programja keretében. Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár 14.
