B.O. 2000-ben kereste fel a MUFTI-t. Idegenvezető felsőfokú képzettséggel, angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezett és két éve folyamatosan olasz nyelvet tanult, mivel tervei szerint ebből a nyelvből szeretné következő nyelvvizsgáját letenni. A TV-nél dolgozott vágóasszisztensként 7 évig. Megszűnt a munkaviszonya és úgy döntött hátat fordít ennek a szakterületnek és recepciósként helyezkedik el.

Első és legfontosabbnak azt tartotta, hogy elvégezzen egy számítástechnikai tanfolyamot. Véleménye szerint, ez egy olyan alaptudás, amely minden álláshoz szükséges. Szeptemberben fejezte be a tanfolyamot és utána nagy intenzitással kezdett el munkát keresni. Minden héten bejött az irodába és az esetek többségében a hét minden napján. Közben egyik ismerőse útján elvállalt egy tíz napos munkát, vágóasszisztensként dolgozott egy forgatáson. Nem ígértek rossz fizetést, ezért is vállalta el, de csak szóban állapodtak meg, ami már akkor sem tetszett Orsinak. A munka elvégzése után végül nem kapta meg az ígért fizetést. Ez újabb bizonyosságot jelentett számára, hogy ebben a szakmában ez volt az utolsó munka, amit elvállalt.

Az álláskeresés során a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a munkaadó bejelentse valamint, hogy nettó 60.000 Ft fizetést kapjon. Ez utóbbi elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy el tudjon otthonról költözni. Nagyon sok helyre elküldte az önéletrajzát, elsősorban recepciós állásokra és másodsorban, sokkal kisebb arányban irodai munkákra. Először a vendéglátás területén (szállodák, hotelek) meghirdetett recepciós álláslehetőségeket próbálta meg, de egyik munkaadó sem támogatta volna anyagilag, hogy az éjszakába nyúló műszak után taxival utazzon haza. Hoteleken és szállodákon kívül nagyon különböző cégeknél kerestek ilyen munkakörbe jelentkezőket, például: lézer klinika, ügyvédi iroda, kaszinó, műszőrmékkel kereskedő cég stb. Az Amerikai Nagykövetség és az Olasz Intézet által meghirdetett állásoknál a nyelvtudását tudta hasznosítani. Az Iroda munkalehetőségei közül is többet megpróbált és a Munkaügyi Központnál is regisztráltatta magát. Mivel esetében a kétszázat meghaladta azon napok száma, amelyeket munkaviszonyban töltött, ezért járadékra is jogosult volt. A munkakeresés során különböző kérdésekkel fordult hozzánk segítségért, mint például, ha megkérdezi a munkaadó, hogy mennyi fizetést kér, ilyenkor milyen választ kell adnia, ezen kívül az önéletrajzát is az Iroda számítógépén készítette el.

A megpályázott munkalehetőségek egy részére semmi visszajelzést sem kapott, másik részérnél vagy nem akarták bejelenteni vagy kevés fizetést ígértek, vagy nem őt választották. Több hónap sikertelenségei után kitalálta, hogy külföldön szeretne dolgozni, elsősorban a magasabb kereseti lehetőség miatt. El is ment egy közvetítő céghez, akik külföldi személyszállító hajókra kerestek munkaerőt.

2001. január végén azért jött be, hogy elújságolja februártól egy antikváriumban dolgozik. Később megtudtuk, hogy az Olasz Intézetből visszajeleztek, körülbelül három hónappal később, hogy őt választották. Azóta ott dolgozik recepciósként.