A Magyar Kékkereszt Egyesület rövid története
Az elsö magyar Kékkereszt Egyesület alapítója egy azelött rendkivül iszákos újvidéki iparos volt a múlt század végén, aki külföldi útja során a Nemzetközi Kékkereszt szervezettel kapcsolatba kerülve megismerte és befogadta a gyógyító evangéliumot. Iszákosságától megszabadulva elhatározta, hogy felkarolja alkoholista embertársai sorsát és érintkezésbe lépve a svájci Kékkereszt szervezettel, Újvidéken megalapította a Kékkereszt Egyesületet. Az idöközben a budapesti evangéliumi körökben is megindult iszákosmentö mozgalom összefonódásával 1899-ben Budapesten is megalakulhatott a Kékkereszt Egyesület. 1919-ben a kommunisták betiltották az egyesületet, de 1921-ben újraszervezödve a Kékkereszt tovább folytathatta munkáját egészen 1948-ig, amikor a hatalomba lépö kommunisták ismét betiltották. A gyógyító munka a magyarországi Evangélikus Egyházban folytatódott 1953-ig, ezután azonban már csak 1981-ben kezdödhetett újra a magyarországi Református Egyházban szervezödö Református Iszákosmentö Misszió (RIM) megalakulásával. 1989-ben - ismét a svájci Kékkereszt szervezettel karöltva - megalakult (újra) az elsö Kékkereszt csoport a RIM-ben, majd 1993-tól ismét önálló egyesületként folytathatja tevékenységét szoros együttmüködésben a RIM-mel oly módon, hogy az együttesen vállalt gyógyító munka eredményeképpen "szabaduló" iszákosok és más szenvedélybetegek utógondozását a Magyar Kékkereszt Egyesület országos hálózata segíti.