1 Timár Kálmán: Legrégibb szentségi társulataink. in: Örökimádás 1908. 337. - Uő.: A budai Krisztus Teste Társulat. in: uo. 1913. 45. stb. Vissza

2 Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 1939. 287-305, (Győregyházmegye Múltjából. IV/1.) Vissza

3 Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellok korában. Bp. 1940. 22-49. - A korábbi irodalom: uo. 24. 1. jegyzet. Vissza

4 1348: Anjoukori Okmánytár. Szerk. Nagy Imre. 5. 243. - 1380: Joannes B. Tkalčić: Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae. 1. Zagrabiae, 1889. 291. - A kalandosokra ld. alább, a szó eredetére: Mollay Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a 15. század végéig. Bp. 1982. 335-336. (Nyelvészeti Tanulmányok. 23.) Vissza

5 UO. 212. Vissza

6 A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára. 1. Bp. 1984. 416. Vissza

7 Uo. 2. Bp. 1970. 318. Vissza

8 Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán-korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. (Függelék: a törvények szövege). Bp. 1904. 160., 164., 203. - A Hincmar idézet: uo. 80. Ld. még rá: Reynolds, Susan: Kingdoms and Communities in Western Europe 900-1300. 2. ed. Oxford, 1997. 69. Vissza

9 Uo. 67-70. Vissza

10 Hoffmann, E.: Kaland. in: Lexikon des Mittelalters. 5. München - Zürich, 1991. 864-865. - Franciaországra ld. pl. Lemarignier, Jean-François - Gaudemet, Jean - Mollat, Guillaume: Institutions ecclésiastiques. Paris, 1962. 384. in: Lot, Ferdinand - Fawtier, Robert: Histoire des institutions françaises au Moyen Age. 3. Vissza

11 Ld. fenn, 4. sz. jegyzet. Vissza

12 Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1. Bp. 1910. 531. sz. Hédervári László egri püspök adta ki szabályzatát a területileg illetékes tarcafői főesperes kérésére. Vissza

13 Kubinyi András: Az 1525. évi "Kalandos Szövetség". in: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 1980. 141-153. Vissza

14 Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Bp. 1981. 188-190. Vissza

15 Hoffmann: Kaland i. m. 865. Vissza

16 A kérdés historiográfiájának áttekintése is önálló kötetet igényelne, ezért ebben a jegyzetben az ellentétes nézeteket kiragadott, teljességre nem törekvő példákkal akarom csak ismertetni. A céhek és a vallásos jellegű testvérületek rokon vonásait a teljes szakirodalom elismeri ugyan, a szerzők többsége azonban inkább a különbségeket emeli ki. Nem véletlenül külön tárgyalja a régebbi német szakirodalmat is jól összefoglaló művében a vallásos társulatokat és a céheket: Isenmann, Eberhard: Die deutsche Stadt im Spätmittelalter. 1250-1500. Stadtgestalt, Recht, Stadtregiment, Kirche, Gesellschaft, Wirtschaft. Stuttgart, 1988. 223. ill. 304-340., bár pl. az iparos legények testvérületénél neki is világos a szoros rokonság a vallásos konfraternitással. (Uo. 330-332,) - Az R. Weigand és B. U. Hergemöller által írt Bruderschaft c. címszó a Lexikon des Mittelalters i.m. 2. 1983. 738-741. is inkább a megkülönböztetésre irányul. - Egy angol szerző rámutat ugyan arra, hogy a vallásos társulatok a céhekkel együtt terjedtek és a kézműveseknek is voltak vallásos társulataik, de a kettőt inkább párhuzamosnak veszi, ahol nem is szükséges, hogy az iparos belépjen céhe testvérületébe. Platt, Colin: The English Medieval Town. London, 1976. 162-166. - Hasonló álláspontot foglal el Le Goff, Jacques: La civilisation de l'occident médiéval. Paris, 1984. 438., ahol azt állítja, hogy a céhek megkettőződtek vallásos testvérülettel, amely a céh védőszentje oltalma alatt állt. Más helyen azt állítja, hogy a céhek mindenekelőtt hivatási jellegűek, a testvérületek pedig elsősorban vallásiak. Uo. 350. - Lemarignier-Gaudemet-Mollat i. m. 290. ezzel ellentétes álláspontot foglal el. Miután felveti a testvérületek és a céhek történeti kapcsolatának problémáját, így folytatja: Les deux groupements apparaissent intimement liés et il serait inexact de voir dans l'un une communauté religieuse et dans l'autre une association professionelle, car "sans religion pas d'association". Ebben nyilván igaza van, hiszen a középkorban vallás nélkül valóban nem létezett társulás. - Egészen más indoklással, igaz hogy a korai időszakra vonatkoztatva, vonja kétségbe a különbségeket Reynolds i.m. 72-73. Szerinte a céhek és testvérületek számára a gazdasági indítékok és érdekek sokkal kevésbé voltak jelentősek annál, amit a modern történészek elképzelnek. A céhtagok fő tevékenysége "was first and foremost drinking, with some performance of religious ceremonies (especially burials) and charitable works thrown in for good mesure. If they called themselves a fraternity there might be more emphasis on religion and charity and less on drinking, but the is by no means certain." A részegeskedés szerepét láttuk már a kalandos társulatoknál is, mégsem vagyok arról meggyőződve, hogy ez a kisarkított fogalmazás elfogadható-e. - A hazai szakirodalomban Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. 1. Bp. 1913. a 29. részben a vallásos társulatokból vezeti le a céheket, részben velük párhuzamosan alakultaknak tartja őket. - Házi i.m. 301. a céheket azonosítja egy-egy vallásos "céhhel" és ahol nincs a céheknél erre adat, ott feltételezi annak meglétét. - Pásztor i.m. 42 szerint a céhek a vallásos társulatoknak a szerepét is betöltik, de ahol ezt nem lehet igazolni, ott is kiemeli a céh vallásos jellegét. - Más nézeteket vallott Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a 15. századi Magyarországon. Bp. 1955. Van egy érdekes, de egyelőre nézetünk szerint nem teljesen igazolható állítása, miszerint egyes iparágaknál a formális céhalakulás előtt létezhetett már egy laza, formálisan vallásos társaságuk (kolozsvári tímárok i.m. 113.) másutt kiemeli, hogy a céhek formailag vallásos társulat formáját öltik magukra. Ezzel kapcsolatban - ellentétben az előző idézettel - azt állítja: "a céhek nem vallásos társaságokból keletkeztek -, ahogy egyes polgári céhtörténeti munkák állítják -, hanem az iparosok szervezkedésének formáit vették mintául az egyéb, vallásos társulatok." (i.m. 116.). - Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 181-182. (Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae 1.) a következőket írja: "Valószínűen a tisztán vallásos célzatú confraternitások továbbfejlesztései szociális irányban a céhek. Ezek még akkor is megtartották vallásos jellegüket, amikor már elsősorban érdekképviseleti szereveknek számítottak." - A magam  álláspontját a szövegben fejtem ki. Vissza

17 Erre ld. az előző jegyzetben idézett irodalmat, főként Isenmann i.m.-ét. Vissza

18 Ld. a 16. sz. jegyzetet. Vissza

19 Pl. a bártfai Irgalmasság Anyja testvérületet a püspök. Ld. fenn, a 12. sz. jegyzetet, továbbá alább a 29., 30, 56. sz. jegyzeteket. Vissza

20 Erre nem érdemes idézetet hozni, megtekinthető bármely céhkiváltság. A királyi városokban többnyire a tanács, a mezővárosokban a földesúr (aki gyakran a király) a kibocsátó. Vissza

21 Kovachich, Martinus Georgius: Formulae solennes styli. Pesthini, 1799. 450. Vissza

22 Szilágyi Sándor: Oklevelek az ipar és kereskedés történetéhez Magyarországon a 16. és 17. században. in: Magyar Történelmi Tár 22. 1877. 242. Vissza

23 Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1-2. Szeged, 1931-32, 863. sz.: ad cecham sancti virginis Katherine (1502), 895. sz.: ad fraternitatem sancte Katherine (1504), 1084. sz.: ad contubernium dive Katerine (1513), Cromer György, tehát egy kalmár végrendelkezett; 1088. sz.: ad fraternitatem dive Katherine (1513), Corczolasch Györgyné, azaz megint nem szűcs neje a végrendelkező; 1114. sz. ad fraternitatem ... sancte Catherine (1514), Czimmermann Krisztiana, újból nem szűcsről van szó. Vissza

24 Uo. 745. sz. ad fraternitatem pellificum, alias beate Katherine (1496); 1003. sz. ad fraternitatem pellificium (!), alias ad altare s. Katherine (1508); 1042. sz. ad fraternitatem pellificum, alias sancte Kkatherine (!) (1511); 1053. sz. ad altare sancte Kkatherine, (!) quod pellifices tenent. (1511). Vissza

25 Uo. 630. sz. (1486); 886. sz. (1503). Ezt egy mészáros hagyta. - A szűcs céh 1451-ben kibocsátott szabályzata (uo. 349. sz.) már említi Szent Katalint. Vissza

26 Erre már Házi is utalt (i.m. 301), ő azonban - valószínűleg joggal -  náluk is feltételez oltárt, ill. testvérületet. - Nem fordul elő - többek közt - a kassai szűcsök 1307-re keltezett, majd 1448-ban átírt és bővített céhlevelében sem, noha az első oklevél Bruderschaftnak, a második Czeche-nek nevezi. Szádeczky i.m. 2. 5-7., 14-16. (Megjegyezzük, hogy az 1307-es oklevél hamis. Szűcs i.m. 117.) Még más céhedket is említhetnénk. Vissza

27 Ezt tartalmazza pl. a 25. jegyzetben idézett eperjesi szűcs céh szabályzata is, amely azt is előírja, hogy német legyen az illető. Vissza

28 Házi i.m. 290-293. Vissza

29 Beke Antal: Római emlékek a magyar egyház 15-ik századi történetéből. Történelmi Tár 1900. 11. 1489. május 26. suppl. Vissza

30 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Bd. 6. Bukarest, 1981. Hrsg. v. Gustav Gündisch. 280-281. Vissza

31 Házi i.m. 287. Vissza

32 Uo. 290., 302. stb. Vissza

33 UBzGeschderDeutschSieb. i.m. 6. 262-263. Vissza

34 A testvérületek zömét már Pásztor i.m. 23-32. összegyűjtötte. Nem említette: a pécsi "cetus sive confraternitas beate Marie virginis, wlgariter Tharsagchehe"-t, amelynek élén két polgári dékán állt: Iványi Béla: Egy 1526 előtti ismeretlen kéziratos formuláskönyv. in: Történelmi Tár 1904. 504., a már idézett  - ugyancsak pécsi - papi Szent Bertalan-testvérületet (ld. fenn, 29. sz. jegyzet), valamint a kolozsvári Mária Magdolna testvérületet. Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1546). Bp. 1990. /A Magyar Országos Levéltár Kiadványai. II/17./ 4328. sz. - Sszabad királyi, vagy hasonló jogállású városok: Buda, Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Bártfa, Eperjes (azaz Nagyszombat kivételével, ami nyílván csak adathiány következménye, valamennyi tárnoki város), Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya bányavárosok, Lőcse, Kisszeben személynöki városok, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó és Beszterce erdélyi városok. Eger és Pécs püspöki városok, Bazin, Budafelhéviz, Igló, Késmárk, Magyaróvár, Szászsebes, Szentgyörgy és Szepesolaszi földesúri és mezővárosok. Céhek által fenntartott oltárokra ld. Pásztor i.m. 42-43.; valamint a pécsi ötvösök Úr színeváltozása oltárára: Beke i.m. 11.; továbbá a podolini vargák Mária-oltárára: Zsigmondkori Oklevéltár 5. Szerk. Mályusz Elemér kéziratát kiegészítve Borsa Iván. Bp. 1997. /Magyar Országos Levéltár Kiadványai II/27./ 6. sz. - Szabad királyi, vagy hasonló jogállású városok: Buda, Pest, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Eperjes tárnoki városok, Selmecbánya, Körmöcbánya bányavárosok, Esztergom és Lőcse személynöki városok, Pécs püspöki város, Csetnek, Debrecen, Igló, Miskolc, Podolin, Rimaszombat, Százkézd és Szentgyörgy mezővárosok. Biztos, hogy jóval több volt, csak nem minden céhszabályzat foglalkozik vele. A pozsonyi péklegények testvérületének 1433-as szabályzata szerint pl. a belépőnek viaszt kell fizetni, azaz volt oltáruk. Király János: Pozsony város joga a középkorban. Bp.. 1894. 428. Vissza

35 Ez a pesti vargacéh 1444-es szabályzatából derül ki. Kovachich i.m. 438. 474. sz. Vissza

36 Szent István, Szent László és Szent Imre: pesti vargák. Uo. 440. 475. sz. - Szent István, Szent László és Szent Zsigmond: pesti csiszárok. Uo. 433. 471. sz. Érdekes, hogy ugyanabban a templomban a két magyar szent királynak két közös oltára volt, csak a harmadik szent különbözött. - Szentkereszt és Szent Sebestyén: százkézdi vargalegények. Pásztor i.m. 43. Vissza

37 Kolozsvári ötvösök: Pásztor i.m. 43. Vissza

38 Nagyszebeni és brassói festő és rokonszakmák céhjei. Uo. 43. Vissza

39 Ezt a fennmaradt szabályzatok igazolják. Vissza

40 Szűcs i.m. 142-150. A belépés szigorítása inkább 15-16. századi jelenség. Vissza

41 Ortvay Tivadar: Pozsony város története. II/4. 402. Vissza

42 Kovachich i.m. 437-441. Vissza

43 Házi i.m. 301-302. Vissza

44 "pauperibus utpute in domo animarum in platea Sancti Pauli existenti". 1504. MODl. 46663. Tehát szegényházat is tartottak fenn. Más városokban is van rá adat. Vissza

45 Házi i.m. 302-304. Vissza

46 Hergemöller, B.-U.: Elendenbruderschaften. in: Lexikon des Mittelalters 3. München - Zürich, 1986. 1803. Vissza

47 Esztergomi prímái levéltár: Archivum ecclesiasticum vetus Nr. 81. Vissza

48 Házi i.m. 297., 302. Vissza

49 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II/5. Sopron, 1938. 44. - A negyedik negyed és a Belváros adózói: uo. 43-47. Vissza

50 Uo. 172. Házában lakott még egy lakó is. - A negyedik negyed adózói: uo. 171-172. Vissza

51 Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagello-korban. in: Levéltári Közlemények 37. 1966. 238-240. Vissza

52 Házi i.m. (ld. fenn a 2. sz. jegyzetet) 288-290. Vissza

53 Weigand-Hergemöller i.m. 740. Vissza

54 Kubinyi András: Budafelhéviz topográfiája és gazdasági fejlődése. in: Tanulmányok Budapest múltjából 16. [Bp.] (1964). 150-155. (Ld. uo. 151. a (Budai) György deák által vezetett mozgalomra vonatkozó oklevél facsimiléjét.) Vissza

55 Ortvay i.m. II/4. 399-411. - A testvérület várospolitikai szerepére: Kováts Ferenc: A pozsonyi városgazdaság a középkor végén. Pozsony, 1918. 15. Vissza

56 Ld. fenn, a 47. sz. jegyzetet. - A testvérület alapszabályát részletesen elemzem: Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). in: Budapest története 2. Főszerk. Gerevich László. Bp. 1979. 151-152. Vissza

57 Erre számos példát lehetne hozni, ld. fenn, a 23., 25. jegyzetet. Vissza

58 Iványi: Eperjes i.m. 1-2. alapján. Vissza

59 Erre olyan mennyiségú adat maradt fenn, hogy csak egy-két kiragadott példával illusztrálom. Zsigmondkori Oklevéltár i.m. 5. 966. sz. (1415, ágostonrendi), 1051. sz. (1415, pálos). - Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerk. Bunyitay Vince, Rapaics Rajmund, Karácsonyi János. 1. Bp. 1902. 47-48. (1521, ferences), 50. (1521, bencés), 100-101. (1523, ferences), 127-128. (1524, ferences). Vissza

60 Ld. pl. az előző jegyzetben idézett 1415-ös adatot. Vissza

61 Liber confraternitatis S. Spiritus de Urbe. A római Szentlélek-társulat anyakönyve 1446-1523. Bp. 1889. Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia I/5. - Utolsó összefoglaló ismertetés: Kubinyi András: Magyarok a késő-középkori Rómában. in: Studia Miskolcinensia 3. (1998) sajtó alatt. Vissza

62 A szétszórt irodalomból két példa. Lénárt Andor: A confraternitások, mint szőlőműves céhek. in: Archivum 4 (1975) 96-102. - Bálint Sándor: A Szögedi Nemzet. A szegedi nagytáj népélete. 3. - A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79-2. 365-369. Vissza

63 Házi i.m. (ld. fenn, 49. sz. jegyzet) II/5. 126. - Uo. Ágfalva, Ruszt és Somfalva  "céhmesterei" is vesznek téglát. Ld. még Lakompakra (uo. 155), Balfra (uo. 332., 393), Darázsfalvára (uo. 406), Lózsra (uo. 403.) Vissza

64 Amon, Karl: Stadt und Pfarre. in: Stadt  und Kirche. Hrsg. v. Franz-Heinz Hye. Linz/Donau, 1995. 128-130. /Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas. 13./ - A vitricusok a középkori Magyarországon: Kubinyi András: Plébánosválasztások és egyházközségi önkormányzat a középkori Magyarországon. in: Aetas 1991. 2. 35-38. Vissza