1 Timár Kálmán: Legrégibb szentségi társulataink. in: Örökimádás 1908. 337.
- Uő.: A budai Krisztus Teste Társulat. in: uo. 1913. 45. stb. Vissza
2 Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 1939. 287-305, (Győregyházmegye
Múltjából. IV/1.)
Vissza
3 Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellok korában. Bp. 1940.
22-49. - A korábbi irodalom: uo. 24. 1. jegyzet.
Vissza
4 1348: Anjoukori Okmánytár. Szerk. Nagy Imre. 5. 243. - 1380: Joannes B.
Tkalčić: Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae. 1. Zagrabiae,
1889. 291. - A kalandosokra ld. alább, a szó eredetére: Mollay Károly:
Német-magyar nyelvi érintkezések a 15. század végéig. Bp. 1982. 335-336.
(Nyelvészeti Tanulmányok. 23.)
Vissza
5 UO. 212.
Vissza
6 A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára. 1. Bp. 1984. 416.
Vissza
7 Uo. 2. Bp. 1970. 318.
Vissza
8 Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán-korabeli törvények
és zsinati határozatok forrásai. (Függelék: a törvények szövege). Bp. 1904.
160., 164., 203. - A Hincmar idézet: uo. 80. Ld. még rá: Reynolds, Susan:
Kingdoms and Communities in Western Europe 900-1300. 2. ed. Oxford, 1997.
69.
Vissza
9 Uo. 67-70.
Vissza
10 Hoffmann, E.: Kaland. in: Lexikon des Mittelalters. 5. München - Zürich,
1991. 864-865. - Franciaországra ld. pl. Lemarignier, Jean-François - Gaudemet,
Jean - Mollat, Guillaume: Institutions ecclésiastiques. Paris, 1962. 384.
in: Lot, Ferdinand - Fawtier, Robert: Histoire des institutions françaises
au Moyen Age. 3.
Vissza
11 Ld. fenn, 4. sz. jegyzet.
Vissza
12 Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1. Bp. 1910. 531. sz.
Hédervári László egri püspök adta ki szabályzatát a területileg illetékes
tarcafői főesperes kérésére.
Vissza
13 Kubinyi András: Az 1525. évi "Kalandos Szövetség". in: Ünnepi tanulmányok
Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 1980. 141-153.
Vissza
14 Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Bp. 1981. 188-190.
Vissza
15 Hoffmann: Kaland i. m. 865.
Vissza
16 A kérdés historiográfiájának áttekintése is önálló kötetet igényelne, ezért
ebben a jegyzetben az ellentétes nézeteket kiragadott, teljességre nem
törekvő példákkal akarom csak ismertetni. A céhek és a vallásos jellegű
testvérületek rokon vonásait a teljes szakirodalom elismeri ugyan, a szerzők
többsége azonban inkább a különbségeket emeli ki. Nem véletlenül külön
tárgyalja a régebbi német szakirodalmat is jól összefoglaló művében a vallásos
társulatokat és a céheket: Isenmann, Eberhard: Die deutsche Stadt im Spätmittelalter.
1250-1500. Stadtgestalt, Recht, Stadtregiment, Kirche, Gesellschaft, Wirtschaft.
Stuttgart, 1988. 223. ill. 304-340., bár pl. az iparos legények testvérületénél
neki is világos a szoros rokonság a vallásos konfraternitással. (Uo. 330-332,)
- Az R. Weigand és B. U. Hergemöller által írt Bruderschaft c. címszó a
Lexikon des Mittelalters i.m. 2. 1983. 738-741. is inkább a megkülönböztetésre
irányul. - Egy angol szerző rámutat ugyan arra, hogy a vallásos társulatok
a céhekkel együtt terjedtek és a kézműveseknek is voltak vallásos társulataik,
de a kettőt inkább párhuzamosnak veszi, ahol nem is szükséges, hogy az
iparos belépjen céhe testvérületébe. Platt, Colin: The English Medieval
Town. London, 1976. 162-166. - Hasonló álláspontot foglal el Le Goff, Jacques:
La civilisation de l'occident médiéval. Paris, 1984. 438., ahol azt állítja,
hogy a céhek megkettőződtek vallásos testvérülettel, amely a céh védőszentje
oltalma alatt állt. Más helyen azt állítja, hogy a céhek mindenekelőtt
hivatási jellegűek, a testvérületek pedig elsősorban vallásiak. Uo. 350.
- Lemarignier-Gaudemet-Mollat i. m. 290. ezzel ellentétes álláspontot foglal
el. Miután felveti a testvérületek és a céhek történeti kapcsolatának problémáját,
így folytatja: Les deux groupements apparaissent intimement liés et il
serait inexact de voir dans l'un une communauté religieuse et dans l'autre
une association professionelle, car "sans religion pas d'association".
Ebben nyilván igaza van, hiszen a középkorban vallás nélkül valóban nem
létezett társulás. - Egészen más indoklással, igaz hogy a korai időszakra
vonatkoztatva, vonja kétségbe a különbségeket Reynolds i.m. 72-73. Szerinte
a céhek és testvérületek számára a gazdasági indítékok és érdekek sokkal
kevésbé voltak jelentősek annál, amit a modern történészek elképzelnek.
A céhtagok fő tevékenysége "was first and foremost drinking, with some
performance of religious ceremonies (especially burials) and charitable
works thrown in for good mesure. If they called themselves a fraternity
there might be more emphasis on religion and charity and less on drinking, but the is by no means certain."
A részegeskedés szerepét láttuk már a kalandos társulatoknál is, mégsem
vagyok arról meggyőződve, hogy ez a kisarkított fogalmazás elfogadható-e.
- A hazai szakirodalomban Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története
Magyarországon. 1. Bp. 1913. a 29. részben a vallásos társulatokból vezeti
le a céheket, részben velük párhuzamosan alakultaknak tartja őket. - Házi
i.m. 301. a céheket azonosítja egy-egy vallásos "céhhel" és ahol nincs
a céheknél erre adat, ott feltételezi annak meglétét. - Pásztor i.m. 42
szerint a céhek a vallásos társulatoknak a szerepét is betöltik, de ahol
ezt nem lehet igazolni, ott is kiemeli a céh vallásos jellegét. - Más nézeteket
vallott Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a 15. századi Magyarországon.
Bp. 1955. Van egy érdekes, de egyelőre nézetünk szerint nem teljesen igazolható
állítása, miszerint egyes iparágaknál a formális céhalakulás előtt létezhetett
már egy laza, formálisan vallásos társaságuk (kolozsvári tímárok i.m. 113.)
másutt kiemeli, hogy a céhek formailag vallásos társulat formáját öltik
magukra. Ezzel kapcsolatban - ellentétben az előző idézettel - azt állítja:
"a céhek nem vallásos társaságokból keletkeztek -, ahogy egyes polgári
céhtörténeti munkák állítják -, hanem az iparosok szervezkedésének formáit
vették mintául az egyéb, vallásos társulatok." (i.m. 116.). - Hermann Egyed:
A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 181-182.
(Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae 1.) a következőket írja:
"Valószínűen a tisztán vallásos célzatú confraternitások továbbfejlesztései
szociális irányban a céhek. Ezek még akkor is megtartották vallásos jellegüket,
amikor már elsősorban érdekképviseleti szereveknek számítottak." - A magam
álláspontját a szövegben fejtem ki.
Vissza
17 Erre ld. az előző jegyzetben idézett irodalmat, főként Isenmann i.m.-ét.
Vissza
18 Ld. a 16. sz. jegyzetet.
Vissza
19 Pl. a bártfai Irgalmasság Anyja testvérületet a püspök. Ld. fenn, a 12.
sz. jegyzetet, továbbá alább a 29., 30, 56. sz. jegyzeteket.
Vissza
20 Erre nem érdemes idézetet hozni, megtekinthető bármely céhkiváltság. A
királyi városokban többnyire a tanács, a mezővárosokban a földesúr (aki
gyakran a király) a kibocsátó.
Vissza
21 Kovachich, Martinus Georgius: Formulae solennes styli. Pesthini, 1799.
450.
Vissza
22 Szilágyi Sándor: Oklevelek az ipar és kereskedés történetéhez Magyarországon
a 16. és 17. században. in: Magyar Történelmi Tár 22. 1877. 242.
Vissza
23 Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1-2. Szeged, 1931-32,
863. sz.: ad cecham sancti virginis Katherine (1502), 895. sz.: ad fraternitatem
sancte Katherine (1504), 1084. sz.: ad contubernium dive Katerine (1513),
Cromer György, tehát egy kalmár végrendelkezett; 1088. sz.: ad fraternitatem
dive Katherine (1513), Corczolasch Györgyné, azaz megint nem szűcs neje
a végrendelkező; 1114. sz. ad fraternitatem ... sancte Catherine (1514),
Czimmermann Krisztiana, újból nem szűcsről van szó.
Vissza
24 Uo. 745. sz. ad fraternitatem pellificum, alias beate Katherine (1496);
1003. sz. ad fraternitatem pellificium (!), alias ad altare s. Katherine
(1508); 1042. sz. ad fraternitatem pellificum, alias sancte Kkatherine
(!) (1511); 1053. sz. ad altare sancte Kkatherine, (!) quod pellifices
tenent. (1511).
Vissza
25 Uo. 630. sz. (1486); 886. sz. (1503). Ezt egy mészáros hagyta. - A szűcs
céh 1451-ben kibocsátott szabályzata (uo. 349. sz.) már említi Szent Katalint.
Vissza
26 Erre már Házi is utalt (i.m. 301), ő azonban - valószínűleg joggal - náluk
is feltételez oltárt, ill. testvérületet. - Nem fordul elő - többek közt
- a kassai szűcsök 1307-re keltezett, majd 1448-ban átírt és bővített céhlevelében
sem, noha az első oklevél Bruderschaftnak, a második Czeche-nek nevezi.
Szádeczky i.m. 2. 5-7., 14-16. (Megjegyezzük, hogy az 1307-es oklevél hamis.
Szűcs i.m. 117.) Még más céhedket is említhetnénk.
Vissza
27 Ezt tartalmazza pl. a 25. jegyzetben idézett eperjesi szűcs céh szabályzata
is, amely azt is előírja, hogy német legyen az illető.
Vissza
28 Házi i.m. 290-293.
Vissza
29 Beke Antal: Római emlékek a magyar egyház 15-ik századi történetéből. Történelmi
Tár 1900. 11. 1489. május 26. suppl.
Vissza
30 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Bd. 6. Bukarest,
1981. Hrsg. v. Gustav Gündisch. 280-281.
Vissza
31 Házi i.m. 287.
Vissza
32 Uo. 290., 302. stb.
Vissza
33 UBzGeschderDeutschSieb. i.m. 6. 262-263.
Vissza
34 A testvérületek zömét már Pásztor i.m. 23-32. összegyűjtötte. Nem említette:
a pécsi "cetus sive confraternitas beate Marie virginis, wlgariter Tharsagchehe"-t,
amelynek élén két polgári dékán állt: Iványi Béla: Egy 1526 előtti ismeretlen
kéziratos formuláskönyv. in: Történelmi Tár 1904. 504., a már idézett -
ugyancsak pécsi - papi Szent Bertalan-testvérületet (ld. fenn, 29. sz.
jegyzet), valamint a kolozsvári Mária Magdolna testvérületet. Jakó Zsigmond:
A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1546). Bp. 1990. /A Magyar
Országos Levéltár Kiadványai. II/17./ 4328. sz. - Sszabad királyi, vagy
hasonló jogállású városok: Buda, Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Bártfa,
Eperjes (azaz Nagyszombat kivételével, ami nyílván csak adathiány következménye,
valamennyi tárnoki város), Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya bányavárosok,
Lőcse, Kisszeben személynöki városok, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó és
Beszterce erdélyi városok. Eger és Pécs püspöki városok, Bazin, Budafelhéviz,
Igló, Késmárk, Magyaróvár, Szászsebes, Szentgyörgy és Szepesolaszi földesúri
és mezővárosok. Céhek által fenntartott oltárokra ld. Pásztor i.m. 42-43.;
valamint a pécsi ötvösök Úr színeváltozása oltárára: Beke i.m. 11.; továbbá
a podolini vargák Mária-oltárára: Zsigmondkori Oklevéltár 5. Szerk. Mályusz
Elemér kéziratát kiegészítve Borsa Iván. Bp. 1997. /Magyar Országos Levéltár
Kiadványai II/27./ 6. sz. - Szabad királyi, vagy hasonló jogállású városok:
Buda, Pest, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Eperjes tárnoki városok, Selmecbánya,
Körmöcbánya bányavárosok, Esztergom és Lőcse személynöki városok, Pécs
püspöki város, Csetnek, Debrecen, Igló, Miskolc, Podolin, Rimaszombat,
Százkézd és Szentgyörgy mezővárosok. Biztos, hogy jóval több volt, csak
nem minden céhszabályzat foglalkozik vele. A pozsonyi péklegények testvérületének
1433-as szabályzata szerint pl. a belépőnek viaszt kell fizetni, azaz volt
oltáruk. Király János: Pozsony város joga a középkorban. Bp.. 1894. 428.
Vissza
35 Ez a pesti vargacéh 1444-es szabályzatából derül ki. Kovachich i.m. 438.
474. sz.
Vissza
36 Szent István, Szent László és Szent Imre: pesti vargák. Uo. 440. 475. sz.
- Szent István, Szent László és Szent Zsigmond: pesti csiszárok. Uo. 433.
471. sz. Érdekes, hogy ugyanabban a templomban a két magyar szent királynak
két közös oltára volt, csak a harmadik szent különbözött. - Szentkereszt
és Szent Sebestyén: százkézdi vargalegények. Pásztor i.m. 43.
Vissza
37 Kolozsvári ötvösök: Pásztor i.m. 43.
Vissza
38 Nagyszebeni és brassói festő és rokonszakmák céhjei. Uo. 43.
Vissza
39 Ezt a fennmaradt szabályzatok igazolják.
Vissza
40 Szűcs i.m. 142-150. A belépés szigorítása inkább 15-16. századi jelenség.
Vissza
41 Ortvay Tivadar: Pozsony város története. II/4. 402.
Vissza
42 Kovachich i.m. 437-441.
Vissza
43 Házi i.m. 301-302.
Vissza
44 "pauperibus utpute in domo animarum in platea Sancti Pauli existenti".
1504. MODl. 46663. Tehát szegényházat is tartottak fenn. Más városokban
is van rá adat.
Vissza
45 Házi i.m. 302-304.
Vissza
46 Hergemöller, B.-U.: Elendenbruderschaften. in: Lexikon des Mittelalters
3. München - Zürich, 1986. 1803.
Vissza
47 Esztergomi prímái levéltár: Archivum ecclesiasticum vetus Nr. 81.
Vissza
48 Házi i.m. 297., 302.
Vissza
49 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II/5. Sopron, 1938. 44.
- A negyedik negyed és a Belváros adózói: uo. 43-47.
Vissza
50 Uo. 172. Házában lakott még egy lakó is. - A negyedik negyed adózói: uo.
171-172.
Vissza
51 Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagello-korban.
in: Levéltári Közlemények 37. 1966. 238-240.
Vissza
52 Házi i.m. (ld. fenn a 2. sz. jegyzetet) 288-290.
Vissza
53 Weigand-Hergemöller i.m. 740.
Vissza
54 Kubinyi András: Budafelhéviz topográfiája és gazdasági fejlődése. in: Tanulmányok
Budapest múltjából 16. [Bp.] (1964). 150-155. (Ld. uo. 151. a (Budai) György
deák által vezetett mozgalomra vonatkozó oklevél facsimiléjét.)
Vissza
55 Ortvay i.m. II/4. 399-411. - A testvérület várospolitikai szerepére: Kováts
Ferenc: A pozsonyi városgazdaság a középkor végén. Pozsony, 1918. 15.
Vissza
56 Ld. fenn, a 47. sz. jegyzetet. - A testvérület alapszabályát részletesen
elemzem: Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda
elestéig (1541-ig). in: Budapest története 2. Főszerk. Gerevich László.
Bp. 1979. 151-152.
Vissza
57 Erre számos példát lehetne hozni, ld. fenn, a 23., 25. jegyzetet.
Vissza
58 Iványi: Eperjes i.m. 1-2. alapján.
Vissza
59 Erre olyan mennyiségú adat maradt fenn, hogy csak egy-két kiragadott példával
illusztrálom. Zsigmondkori Oklevéltár i.m. 5. 966. sz. (1415, ágostonrendi),
1051. sz. (1415, pálos). - Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás
korából. Szerk. Bunyitay Vince, Rapaics Rajmund, Karácsonyi János. 1. Bp.
1902. 47-48. (1521, ferences), 50. (1521, bencés), 100-101. (1523, ferences),
127-128. (1524, ferences).
Vissza
60 Ld. pl. az előző jegyzetben idézett 1415-ös adatot.
Vissza
61 Liber confraternitatis S. Spiritus de Urbe. A római Szentlélek-társulat
anyakönyve 1446-1523. Bp. 1889. Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae
illustrantia I/5. - Utolsó összefoglaló ismertetés: Kubinyi András: Magyarok
a késő-középkori Rómában. in: Studia Miskolcinensia 3. (1998) sajtó alatt.
Vissza
62 A szétszórt irodalomból két példa. Lénárt Andor: A confraternitások, mint
szőlőműves céhek. in: Archivum 4 (1975) 96-102. - Bálint Sándor: A Szögedi
Nemzet. A szegedi nagytáj népélete. 3. - A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve
1978/79-2. 365-369.
Vissza
63 Házi i.m. (ld. fenn, 49. sz. jegyzet) II/5. 126. - Uo. Ágfalva, Ruszt és
Somfalva "céhmesterei" is vesznek téglát. Ld. még Lakompakra (uo. 155),
Balfra (uo. 332., 393), Darázsfalvára (uo. 406), Lózsra (uo. 403.)
Vissza
64 Amon, Karl: Stadt und Pfarre. in: Stadt und Kirche. Hrsg. v. Franz-Heinz
Hye. Linz/Donau, 1995. 128-130. /Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas.
13./ - A vitricusok a középkori Magyarországon: Kubinyi András: Plébánosválasztások
és egyházközségi önkormányzat a középkori Magyarországon. in: Aetas 1991.
2. 35-38.
Vissza