Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

Utam következő nagy állomása Sanghaj. A várost számos jelzővel illették már: "Kelet Párizsa", "A Távol-Kelet Királynője" - vállalkozók, szerencsejátékosok, selyemfiúk, prostituáltak, tengerészek, kábítószer-fogyasztók városa. Ez az a város melynek neve hallatán a pekingi bürokraták mindig megborzongtak. Sanghaj ugyanis sajátos módon "magába szívta" a nyugati gondolkodást.

Történeti áttekintés

            A város legújabb kori története az 1840-es években kezdődött. Akkoriban Sanghaj virágzó - bár meglehetősen jelentéktelen - textil- és halászváros volt. 1842-ben, az első ópiumháborút követően a britek erőszakkal koncessziót szereztek itt, majd őket követték a franciák, végül egy nemzetközi település is létrejött Sanghaj szívében.

            A hatalmas külföldi tőkebefektetések, a kimeríthetetlen és olcsó kínai munkaerő a várost nagy ipari központtá és óriási kikötővé tették a Jangce torkolatában. A 18. században még alig 50 ezer lakosú település 1900-ra milliós nagyvárossá nőtt. Az 1930-as években kb. 60 ezer külföldi élt Sanghajban. Ez az az időszak, amikor Sanghaj Ázsia legvirágzóbb városa. Itt voltak a legmagasabb épületek, a legnagyobb mozik egész Ázsiában. Több autó közlekedett itt, mint bármely kelet-ázsiai metropoliszban és több, mint Kína egyéb területein összesen. Csak az angolok több, mint 400 millió fontot fektettek itt be. Sanghaj volt egyúttal Ázsia legnagyobb gyárvárosa, több mint 200 ezer ipari alkalmazottal. Általános volt a gyerekek foglalkoztatása, akik napi 12-13 órát dolgoztak 4-5 éves munkaszerződésekkel, s csak különleges engedéllyel távozhattak a szigorúan őrzött gyárépületek területéről. A külföldi koncessziók területeiket magas kőfallal vették körül. Kínaiaknak csak külön engedéllyel lehetett belépni, s itt a külföldiek saját törvényeiket érvényesítették. A parkok bejáratánál ott volt a figyelmeztető tábla: "Kínaiaknak és kutyáknak belépni tilos!"

            A Kínai Népköztársaság megalakulása óta Sanghaj sokat változott. Ma, amikor ugyan a lakáshoz jutás, az egészségügy, a vízellátás és a szennyeződés (levegő-, víz- és talajszennyeződés) még mindig komoly probléma a városban, fontos megjegyezni azt is, hogy az új lakótelepek építése, a nyomortanyák eltörlése, a gyermekmunka megszüntetése óriási vívmányok. Sanghaj lakosainak száma ma kb. 14 millió. Kína legnépesebb városa, belső magjának népsűrűsége pedig alighanem a legnagyobb a világon. A kulturális forradalom idején kb. 2 millió fiatalt telepítettek innen vidékre, részben a hihetetlen népsűrűség mérséklése céljából. Ennek azonban nem volt eredménye, egyrészt mert lassan visszaszivárogtak, másrészt mert igen erős és jelenleg is tapasztalható a bevándorlás vidékről.

            A város politikai szempontból is Kína egyik legfontosabb központja. Itt tartották azt az összejövetelt, amelyen megalapították a Kínai Kommunista Pártot 1921-ben. Mao elnök Sanghajban vetette el a kulturális forradalom első kövét azzal, hogy a városi újságokban megjelentetett egy cikket, melyet Pekingben nem voltak hajlandók leközölni. Ami még különösebb, a kulturális forradalom idején - az 1871. évi Párizsi Kommün mintájára - egy népi kommuna irányította Sanghaj életét - igaz, csak egy hónapig. De az ún. "négyek bandájá"-nak, s Mao elnök feleségének is Sanghaj volt a hatalmi bázisa.

Gazdaság

            A város óriási szerepet játszik Kína nemzetgazdaságában. Az 1960-as években hatalmas beruházások történtek itt. Az ipar mindkét ága dinamikusan fejlődött. Az 1980-as évek elején azonban a város vezetése a könnyűipar intenzív fejlesztése mellett döntött annak okán, hogy ez az iparág háromszor annyi munkaerőt szív föl, mint a nehézipar. A sanghaji jáde-faragások, kézzel szőtt selymek és szőnyegek nemcsak Kína-szerte a legjobb minőségűek, hanem hírük nagy a világban is. Ma Sanghaj adja Kína teljes ipari termelésének 15 %-át, Kína teljes exportjának 20 %-át. Sanghaj ma - talán Hongkong és Kanton kivételével - a legkapitalistább és a leginkább fogyasztó-orientált város Kínában. Ez az ország egyik kirakatvárosa. Még ha túlnépesedett is Sanghaj, a kínai átlaghoz képest itt jóval magasabb az életszínvonal - ami a fizetéseket, a fogyasztási javak választékát és az oktatási lehetőségeket illeti.

Városkép

            A városközpont rendkívül zsúfolt. Itt a tervszerű városrendezés nyomait sem lehet fölfedezni. Ennek ellenére Sanghaj varázsát és vonzerejét épp ez a része, a "City" adja meg. A Dunánál jóval szélesebb Huangpu-folyó a parti sétánnyal - a "Bund"-dal, a valamikori koncessziók területén a britek, a franciák, az amerikaiak által épített európaias stílusú épületek, melyek egykor bankoknak, szállodáknak, kereskedelmi központoknak adtak otthont, gyönyörű látványt nyújtanak, s valami különleges hangulatot árasztanak. Ez Sanghaj szíve. Ez az a látvány és hangulat, melyek a leginkább európaias jellegű várossá teszik Sanghajt, Kína talán összes városa közül.

            A folyóparti sétány másik oldalán a Huangpu-folyó, mely - nyugodtan állíthatjuk - túlzsúfolt a legkülönfélébb úszó járművek (tengerjárók, komphajók, katamaránok, dzsunkák, vitorlás lélekvesztők) százaitól. Mindegyikük szállít valamit. A dzsunkák egy része egymáshoz sorba van kötve, s mindegyik túlterhelve, olyannyira, hogy a fedélzeten minduntalan átcsap a víz. A folyón állandó tülkölések, óriási hangzavar. Sanghaj a világ egyik legnagyobb kikötője. 2000 óceánjáró és 15 ezer folyami gőzös fordul meg itt évente. A folyó túlpartján daruk, tartályok, dokkok. Ugyancsak a túlparton áll a város új szimbóluma, az 1994-ben épült, 400 m magas TV-torony.

            A folyóparti sétányra nyílik a város egyik ékessége, a Nanking Lu - azaz a Nankingi utca. Ez Sanghaj Váci utcája, Kína legnagyobb bevásárló utcája, mely öt kilométer hosszan húzódik végig a belvároson. Az üzleteket 1990 óta mind átalakították. Nyugatias, elegáns belső tereket alakítottak ki bennük. Óriási az áruválaszték és az árubőség. Minden megtalálható itt, ami Hongkongban - csak alacsonyabb áron.

            Éjszaka alig mérséklődik az a hihetetlen zsúfoltság, ami egész nap tapasztalható. Bár igaz, ezt csak a Nankingi utcára és környékére tudom biztosan állítani. Gazdag és színpompás - kínai és latin betűs - fényreklámok, fényújságok, s a díszkivilágítás teszi vonzóvá az esti sétát - igaz, csak este 9 óráig. Utána maradnak a hétköznapi fények.

            Sanghaj belvárosának - első látásra - legnagyobb problémája a már-már szinte elviselhetetlen zsúfoltság. Emellett azonban van még egy, ami ugyan nem látható, de az előzőnél sokkal komolyabb gond. 1920 és 1965 között a City átlagosan több métert süllyedt. A város vezetőinek szeme előtt egy távol-keleti Velence képe látszott már kirajzolódni. A problémát azonban - átmenetileg ugyan, de - sikerült megoldani. Vizet préseltek vissza a talajba. Ennek ellenére a belváros toronyépületeinek alapjait pótlólagos betoncölöpökkel kellett stabilizálni, nehogy az átázott talajban elmozduljanak.

Sanghaj éghajlata

            A klíma itt nem olyan szélsőséges, mint Pekingben. A belső-ázsiai hideg téli áramlatoktól távol vagyunk, ugyanakkor a Kelet-kínai-tenger közelsége is mérsékli a téli lehűlést. Sanghaj a legkellemesebb tavasszal és ősszel. Télen jóval fagypont alá száll a hőmérséklet - nedves és hideg a levegő. A nyár forró, párás, fülledt, s a hőmérséklet gyakran 40 Celsius fok fölé emelkedik. Mindegyik évszakban van csapadék, de nyáron valamivel több hullik.

Makra László [Változó Világ 37.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010