Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

A hospice latin eredetű angol szó, menedékházat jelent. Németül pedig a das Hospiz jelentése hasonló: zarándokszállás, protestáns családi szálloda. A latin hospitium vendégbarátságot, vendéglátást, szállást, vendégszobát jelent. A latin hospes jelentése: vendégül látott, idegen. A latin hospitalitás: vendégszeretetnek fordítható. E szóból származik sok nyelvben ennek megfelelője: hospital, Spital, magyarul: hospitály, azaz kórház. Innen eredeztetjük a magyar ispotályt, az ispotályos lovagot, azaz irgalmasrendi szerzetest. A nemzetközien használt hotel, hostel is ebbe a szóbokorba tartozik.

A hospice vázolt eredeti értelmezésre (menedékház) új jelentésrétegek rakódtak. Az angol hospice szót megközelítőleg „halálig való elkísérés”-ként írhatjuk körül. Mivel nincs a magyarban megfelelő szó, ami jól visszaadná e szolgálat és egyben gondolkodásmód lényegét, az angol szót használjuk mi is. (Kiejtése: haszpisz). A németek „hospic”-nak ejtik. Zavaró, hogy nálunk az angol és a német szó kiejtése és írásmódja is – sokszor következetlenül – keveredik. Legcélszerűbb volna az eredeti, latin „hospitium”, vagy a magyar ispotályocska használata. Mivel ez önmagában nem fejezi ki a „halálig való elkísérés” szolgálatát és filozófiáját, magunk is – jobb híján – az angol írásmódot és kiejtést részesítjük előnyben.

A hospice szó eredete a középkorra nyúlik vissza, amikor a kifejezést a menedék és egyben a mennyország leírására használták a kimerült utazó számára. (A keresztes lovagok útvonalán található vendégházak voltak a hospitiumok, a haldoklókat ápoló, a mennyországba elkísérő kórházacskák.) A mai hospiceban a haldoklást az élet természetes részének tekintik. A hospice segít a betegnek és családjának, hogy pozitív módon készüljenek fel a halálra. A hospice olyan menedék, amely békés haldoklást igyekszik biztosítani a beteg számára. Tehát a hospice nem csupán helyszín, hanem a beteget és családját is figyelembe vevő, szeretetteljesen gondoskodó filozófia. Egyik alapelve, hogy az élet minősége sokkal fontosabb, mint a mennyisége, s a hangsúly inkább a gondoskodáson van, mint a gyógyításon. A betegnek és családjának szeretetteli meghallgatása az egyik legfontosabb módszer a hospice-ellátás során. A munkatársak ingyenes szolgálatot nyújtanak.

Ideálisan a hospice-nak van egy családias jellegű épületben lévő ápolási részlege (ispotályocska), és egy otthonápolási szolgálata is, vagy szükség esetén a beteget csupán a nap egy meghatározott időszakára fektetik be az ispotályocskába. A beteg lakásán tehát ugyanaz a munkatársi csapat szolgál, azonos gondolatvilággal, mint az ápolási egységben. A beteg állapotától, a beteg és a család közös megegyezésétől függ, hogy a beteg éppen az ispotályocskában vagy otthonában kap szeretetteli ellátást. A leggyakrabban daganatos betegek kerülnek hospice-ba, de egyéb súlyos, végállapotú betegek is, életkori határok nélkül. A hospice-csapat munkatársai a segítő foglalkozásúak igen széles palettáján mozognak: otthoni gondozó, házi segítségnyújtó, szakápoló, gyógytornász, foglalkozás-terapeuta, dietetikus, lelkipásztor, diakónus, szociális munkás, közösségi munkás, logopédus, jogtanácsos, önkéntes stb. Az ápolás egyik célja a szociális elszigetelődés oldása, a fájdalom csillapítása, tüneti kezelés, az élet értelmének szeretetteli megértetése, a békés haldoklás elérése. Vannak a humánum elveit valló hospice-ok, és a keresztyén értékrend szerint élő és szolgáló hospice-ok is, gyakran pedig keveredik a két értékrend. A mi Bethesda Kórházunkban nyílt az első gyermek-hospice részleg, ahol főleg leukémiában (fehérvérűség), egyéb daganatokban szenvedő gyermekeket ápolunk.

Hazánkban a Magyar Hospice Egyesület a következőképpen határozza meg a hospice fogalmát: „A hospice a haldokló – elsősorban daganatos – betegek humánus gondozását végző szervezet. A hospice gondozás célja a betegek életminőségének javítása (testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi tevékenységük támogatása), valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében. A hospice politikailag és felekezetileg független szervezet, amely ingyenes segítséget nyújt a haldokló betegeknek és családtagjaiknak, függetlenül azok származásától, világnézetétől és anyagi helyzetétől. A hospice gondozásban orvosok, nővérek, gyógytornászok, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt. A munkacsoport tagjai így összetett (testi, lelki, szociális, és spirituális) támaszt tudnak nyújtani. A hospice szemlélet a halált az élet természetes részének tekinti. Ennek megfelelően elutasítja az eutanázia alkalmazását, csakúgy, mint az élet mesterséges és gyötrelmes meghosszabbítását. A hospice-ban dolgozók tapintatosan, de őszintén beszélnek gondozottaikkal betegségükről és állapotukról.

A hospice gondozás történhet fekvőbeteg intézményekben (szervezetileg önálló hospice otthonban, vagy egy kórház részét képező palliatív – tünetkezelő – osztályon), ambuláns formában (ún. nappali kórházban), vagy a beteg otthonában (házigondozás formájában). A fekvőbeteg intézmények családias berendezéssel kívánják elősegíteni a beteg kényelmét, s lehetővé teszik a hozzátartozók ott tartózkodását is. Az intézményi ellátás általában rövid (legfeljebb néhány hetes) időtartamú, ezt követően a gondozás ambuláns formában, ill. a beteg otthonában folytatódik. A hospice munkatársai arra törekednek, hogy a beteg utolsó időszakát hozzátartozói körében tölthesse.”

E kötet kereteit meghaladja a nemzetközi hospice-mozgalom ismertetése, a halál kultúrájának összetett kérdésköre. A hospice-mozgalom hazai múltját így fogalmazza meg ugyanez az egyesület: „Az elmúlt évtizedekben a világ számos országában alakultak – azonos alapelvek alapján működő – hospice szervezetek. Magyarországon ez a gondozási forma 1991-ben jelent meg, a Magyar Hospice Alapítvány megalakulásával. 1999-ben már 14 hospice házigondozói csoport és 6 hospice palliatív terápiás részleg működött az országban. Kialakult a hospice képzések rendszere, számos szakirányú tanulmány és könyv jelent meg magyar nyelven. A hospice fogalma bekerült az új egészségügyi törvénybe, és megkezdődött a hospice szervezetek egészségügyi integrációja is. A hazai média is nagy figyelmet szentel a hospice gondozásnak, a társadalom érdeklődéssel és szimpátiával fordult a hospice felé, az egészségügyben egyre elterjedtebbé válik a hospice gondozás szemlélete.”

A modern kor embere megrettent az „elfekvők” embertelenségétől. Az emberiség keresi a visszautat ahhoz, amikor a haldoklót szerettei vették körül és megszokott kulturális hagyományok, rítusok szerint búcsúztatták el, kísérték el. Sokan úgy vélik, hogy a vallásos gondolkodás háttérbe szorult, s a „modern” ember életének minden áron való meghosszabbítását várja el az orvostudománytól. Ugyanakkor, szemben a középkori felfogással, meghalni váratlanul, fájdalmak nélkül szeretne. A modern orvostudomány késleltetni tudja a halál bekövetkeztét, de a megnyújtott haldoklás folyamán az emberi szenvedéssel keveset törődtek, és a beteg személye, életminősége háttérbe került. Ennek a folyamatnak a humanizálása céljából alakult ki ellenhatásként a hospice-mozgalom, amelynek célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezető betegségben szenvedő személy testi, lelki, ápolása, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának halálig való megőrzése. A hospice-ellátást a beteg családja körében kell nyújtani, s ez magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak segítését is a beteg ápolásában, továbbá lelki gondozásukat a betegség fennállása alatt és a gyász időszakában. Magyarországon a Magyar Hospice Egyesület által nyilvántartott hospice-beteggondozást végző szervezeteket és adataikat a kötet végén soroljuk fel.

Az új egészségügyi törvényben és a már idézett 15/1999. (VI. 9.) EüM rendeletben is szerepel a hospice-ellátás, amelyet már ismertettünk. Jeleztük, ez a finanszírozás elégtelen, a hospice szellemiségéhez nem méltó megoldás. Ebből nem lehet gazdaságilag megoldani a fent vázolt összetett interdiszciplináris hospice ellátást, még annak otthoni szakápolásra jutó hányadát sem, amiről a rendelet szól. Reméljük, hogy ez irányban kedvező össztársadalmi folyamatok mozdulnak meg – az otthonápoláshoz hasonlóan.

A halál „redomesztikálása” nem megy egyik napról a másikra. Sok társadalmi változás szükséges még ahhoz világszerte, hogy az értékek a helyükre kerüljenek, a haldoklás folyamatát ismét kellően tisztelje az emberiség. A hospice-mozgalom egy új típusú lehetőséget és szemléletet kínál urbanizált civilizációnkban. Messzemenően figyelembe kell/kellene vegyük a beteg és a hozzátartozók igényeit, amikor a hospitiumról gondolkozunk. Egy humanista elveket valló család rosszul érezné magát egy erőszakosan misszionáló keresztyén filozófiájú hospice-ban és megfordítva. Tiszteljük egymást és egymás nézeteit. A nem sokat filozofálgató állampolgár pedig majd eldönti, melyik lehetőséget választja. Bárcsak ott tartanánk, hogy a bőség zavara lenne a gond.

Fazakas László [Változó Világ 41.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010