Oldalak: 289 290 291 292 293 294 295 296 297 298 299 300 301 302 303 304 305

 

A kvantorok és a névmások szerepe a magyar tárgyas igék ragozásában

Zsilka János emlékére

1. Dolgozatom az “Új magyar nyelvtan” (Osiris Kiadó, Bp., 1998. = ÚMNyt.) két, a magyar igeragozást érintő állításával kíván vitába szállni. A két problematikus állítás a tárgyas igék alanyi és tárgyas ragozásával kapcsolatos: “A tárgyas igéknek van alanyi és tárgyas ragozása. Annak eldöntése, mikor kell alanyi, és mikor tárgyas ragozást használni, a mondattanba tartozik. Itt csak jelezzük, hogy a határozatlanság-határozottság nem mindig a meghatározó tényező. Például:

(46) a. Látok öt embert.

(46) b. Látom öt emberedet. [289]

(47) a. Látok valakit.

(46) b. Látom valakidet.

(48) a. Elégetek minden tőled kapott levelet.

(46) b. Elégetem a tőled kapott minden levelet.

(49) a. A rendőr lát engem/téged/bennünket/benneteket.

(46) b. *A rendőr látja engem/téged/bennünket/benneteket.

(50) a. *A rendőr lát őt/őket.

(46) b. A rendőr látja őt/őket.

A (46) és a (47) azt sugallja, hogy a birtokos szerkezet határozottá, vagy legalábbis specifikussá teszi a főneves szerkezetet. A (48a,b)-ből az következik, hogy a ragozás a kvantor szórendi helyzetétől is függ. Végül a (49)–(50) talán a legnagyobb rejtély: itt sem jelentéstanilag, sem mondattanilag nem magyarázható meg a harmadik személyű és a többi személyes névmás közötti különbség. Azt nyilvánvalóan nem mondhatjuk, hogy míg az első és második személyű névmások határozatlanok, a harmadik személyű névmás határozott.” (ÚMNyt. 210.)

2. Igaz-e az az állítás, hogy “a ragozás a kvantor szórendi helyzetétől is függ”? Először is megállapíthatjuk, hogy a (48b) nem jólformált mondat. Jólformálttá tehetjük az alábbi két változatban:

(1) a) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

(1) b) Elégetem a tőled kapott összes levelet.

A (48a) jelentése generikus, csakúgy, mint a (2) jelentése:

(2) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

A (48a) a részt, az egyest az egészen keresztül (totum pro parte), míg a (2) az egészt a részen, az egyesen keresztül (pars pro toto) nevezi meg. Hasonlóképpen: az (1a) az egészt a részen, az egyesen keresztül, az (1b) a részt, az egyest az egészen keresztül nevezi meg. A minden — minden egyes — összes kvantor jelentésének viszonya a szinekdoché működési mechanizmusával magyarázható.

A fenti példamondatok ugyanakkor csak részben világítanak rá a három kvantor eltérő szintaktikai és szemantikai tulajdonságaira:

(3) a) Elégetek minden tőled kapott levelet.

(1) b) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

(1) c) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

(1) d) Elégetem az összes tőled kapott levelet.

(1) e) Minden ember halandó.

(1) f) Minden egyes ember halandó.

(1) g) *A minden ember halandó.

(1) h) *A minden egyes ember halandó.

(1) i) *Az összes ember halandó. [290]

A (3a–d) nem mutatja meg a minden és az összes kvantor generikus jelentésének különbségét, mert ezekben a mondatokban a kvantorok nem univerzális halmazt, hanem részhalmazt kvantifikálnak. A (3e–i)-ben az univerzális halmazt csak a minden és a minden egyes kvantor kvantifikálhatja (határozatlan státusban, azaz a határozott névelő nem előzheti meg közvetlenül a kvantort). Úgy tűnik, hogy a) a minden kvantor kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; a kvantor nem kompatibilis a határozott névelővel; b) a minden egyes kvantor kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; az univerzális halmazra vonatkozó jelentésében nem kompatibilis a határozott névelővel, a részhalmazra vonatkozó jelentésében kompatibilis lehet vele (lásd: 3c)); egyfajta összekötő kapocs a minden és az összes kvantor között; c) az összes kvantor tipikusan részhalmazt kvantifikál; általában csak a határozott névelővel alkotott szintaktikai kapcsolatban (a/az + összes) fordul elő.

Ezek után vizsgáljuk meg részletesebben a minden és az összes kvantor egymáshoz való viszonyát. A két kvantor mind szintaktikailag, mind szemantikailag különbözik egymástól:

(4) a) Elégetek minden tőled kapott levelet.

(1) b) *Elégetek összes tőled kapott levelet.

(1) c) Elégetem az összes tőled kapott levelet.

(1 d) *Elégetem a minden tőled kapott levelet./*Elégetem a tőled kapott minden levelet.

Vegyük észre, hogy a tárgyas ige alanyi ragozása nem engedi meg az összes kvantor beszúrását, míg a minden kvantor nem kompatibilis a határozott névelővel.

A két kvantorral a következő jólformált mondatokat állíthatjuk elő — a (48) és az (1) variációiként:

(5) a) Elégetek minden tőled kapott levelet.

(1) b) *Elégetem a tőled kapott minden levelet.

(1) c) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

(1) d) *Elégetem a minden egyes tőled kapott levelet.

(1) e) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

(1) f) Elégetem az összes tőled kapott levelet.

(1) g) Elégetem a tőled kapott összes levelet.

A fenti példamondatok azt bizonyítják, hogy a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozásának (kötelező) választása nem függ a minden és az összes kvantor szórendi helyzetétől: a tárgyas ige tárgyas ragozásának kötelező választása a határozott névelőnek a mondatban (a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezés előtt) való megjelenésére érzékeny.

Mivel magyarázhatjuk ezek után a minden és az összes kvantornak a fenti disztribúcióját? A minden kvantor nem kompatibilis a határozott névelővel, míg az összes kvantor (általában) csak a határozott névelővel kompatibilis. Az (5e)-ben a határozott névelő a minden egyes és nem a minden kvantorral kompatibilis, bár ez a kompatibilitás — amint bizonyítani fogjuk — csak látszólagos:

(6) a) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

(1) b) *Elégetem a tőled kapott minden levelet.

(1) c) *Elégetem a minden tőled kapott levelet. [291]

A minden egyes kvantor és a határozott névelő kompatibilitásáról azonban más megállapítást is tehetünk:

(7) a) Elégetek leveleket.

(1) b) Elégetem a leveleket.

(1) c) Elégetek tőled kapott leveleket.

(1) d) Elégetem a tőled kapott leveleket.

(1) e) Elégetek minden egyes levelet, amit tőled kaptam/kapok. > f)

(1) f) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

(1) g) *Elégetem a minden egyes levelet, amit tőled kaptam.

(1) h) *Elégetem a minden egyes tőled kapott levelet.

(1) i) Elégetem a tőled kapott leveleket, egyesével/egyenként, mindet. > j)

(1) j) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

A (7f)-ben a minden egyes kvantor részhalmazt, míg a (7e)-ben univerzális halmazt kvantifikál. A (7f) struktúrája: [S elégetek [QP [minden egyes] [ADJP [tőled kapott] levelet]]]. (A dolgozatban csak azokat a strukturális viszonyokat jelöljük, amelyek az adott probléma megoldása szempontjából relevánsak.) A (7f)-ben az amit tőled kaptam mellékmondat beágyazódik a főneves szerkezetbe, így jön létre a részhalmaz; a minden egyes kvantor kívülről kvantifikál egy olyan főneves szerkezetet, amely részhalmaz, hasonlóan a (7e)-hez, ahol ugyancsak kívülről kvantifikál egy olyan főneves szerkezetet, amely univerzális halmaz, mert a mellékmondat jelentése — legalábbis a minden egyes kvantor szempontjából — nincs hatással a főmondat tárgyának halmazjelentésére, azaz nem jön létre a részhalmaz. A (7e) struktúrája: [S [S1 elégetek [QP [minden egyes] levelet]] [S2]]. Mármost miért nem jólformált mondat a (7g, h)? Ezekben a mondatokban a minden egyes kvantor nem kívülről, hanem belülről kvantifikálja a főneves szerkezetet. A (7h) struktúrája: [S elégetem [DP a] [QP [minden egyes] [ADJP [tőled kapott] levelet]]]]. A (7g) struktúrája: [S [S1 elégetem [DP a [QP [minden egyes] levelet]]] [S2]]. A (7h)-ban a minden egyes kvantor részhalmazt, míg a (7g)-ben univerzális halmazt kvantifikál. A határozott névelőnek a kvantor előtt való megjelenése azt eredményezi, hogy a határozott névelő + kvantor szintaktikai kapcsolat a kvantor jelentését, amely szintaktikailag határozatlan, szintaktikailag határozottá teszi. A minden egyes kvantor szintaktikailag inherensen határozatlan jelentése nem tűri meg a határozott névelő közvetlen szomszédosságát. A közvetlen szomszédosság elvével, illetve itt: tilalmával magyarázhatjuk a (7j) jólformáltságát. A (7j) struktúrája: [S elégetem [DP a [ADJP [tőled kapott] [QP [minden egyes] levelet]]]].
A minden egyes kvantor ebben a mondatban belülről kvantifikál egy olyan főneves szerkezetet, amely részhalmaz. A határozott névelő és a kvantor között azonban nem áll fenn közvetlen szomszédosság, így a kvantor szintaktikailag határozatlan jelentése nem válik — mert nem válhat — határozottá.

A (7) példamondatainak elemzése ugyanakkor azt sugallja, hogy az ADJP kategóriája itt valójában: ABLP (ablativusi névszói kifejezés). Az ABLP ugyanis uralni tudja a QP-t, anélkül, hogy szintaktikailag határozottá tenné. A tőled kapott ABLP által uralt minden egyes levelet QP szintaktikailag határozatlan és rész-generikus jelentésű. A tőled kapott ABLP azonban a minden kvantort nem képes uralni: a minden kvantor univerzális generikus jelentése nem tűri meg korlátozását rész-generikus jelentésre. (A halmazjelentések összefüggéseire a későbbiekben mutatunk rá.)

A tárgyas ige tárgyas ragozásának kötelező választása szempontjából a határozott névelőével azonos jelentősége van a birtokos személyjel megjelenésének a mondatban: ha a tárgyas ige tárgyát birtokos személyjellel látjuk el, nem választhatjuk az alanyi ragozást: [292]

(8) a) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

(1) b) Elégetem minden leveledet./Elégetem minden egyes leveledet.

(1) c) Elégetek minden tőled kapott levelet.

(1) d) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

(1) e) *Elégetek minden leveledet./*Elégetek minden egyes leveledet.

A határozott névelőnek vagy a birtokos személyjelnek a megjelenése a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezésben tehát megköveteli a tárgyas ragozás választását. A tárgyas ige tárgyas ragozásának választása a fenti elemzés szerint szintaktikai/morfológiai kritériumok függvénye. Megjegyezzük, hogy a (46)-nak és a (47)-nek az idézetben szereplő értelmezése pontosításra szorul: nem a birtokos szerkezet teszi “határozottá, vagy legalábbis specifikussá” a főneves szerkezetet, hanem a birtokos személyjelnek a megjelenése a mondatban (a tárgy pozícióját betöltő főneves szerkezetben), amint ezt a (8)-ban és a (9)-ben bizonyítjuk.

A minden és az összes kvantor eltérő szintaxisa megmutatkozik az alábbi birtokos szerkezetek transzformációiban is:

(9) a) Petőfi minden költeményét olvastam.

(1) b) Minden költeményét olvastam Petőfinek.

(1) c) *A minden költeményét olvastam Petőfinek.

(1) d) Petőfi minden egyes költeményét olvastam.

(1) e) Minden egyes költeményét olvastam Petőfinek.

(1) f) *A minden egyes költeményét olvastam Petőfinek.

(1) g) Petőfi összes költeményét olvastam.

(1) h) ? Összes költeményét olvastam Petőfinek.

(1) i) Az összes költeményét olvastam Petőfinek.

A (9i)-ben az összes kvantor kompatibilis a határozott névelővel. (Sőt, a (9h) az én nyelvérzékem szerint kevésbé jólformált mondat, mint a (9i).) Megmutatkozik a minden és az összes kvantor eltérő szintaxisa a fenti birtokos szerkezetek alábbi változataiban is:

(10) a) Petőfinek minden költeményét olvastam.

(10) b) *Petőfinek a minden költeményét olvastam.

(10) c) Petőfinek minden egyes költeményét olvastam.

(10) d) *Petőfinek a minden egyes költeményét olvastam.

(10) e) ? Petőfinek összes költeményét olvastam.

(10) f) Petőfinek az összes költeményét olvastam.

A (9)–(10)-ben a birtokjel megjelenése megköveteli a tárgyas ragozás választását. (Ezért tűnik legalábbis furcsának az ÚMNyt. alábbi példamondata: Liszt Ferencnek találtak kiadatlan műveit. (i. m. 87). Ebben a mondatban a tárgyas ige alanyi ragozása partitivusi jelentést indukál; a tárgyas ige tárgyában a birtokos személyjel azonban tárgyas ragozást és (rész-)generikus jelentést követelne meg. A fenti példamondatnak kétségtelenül elfogadhatóbb változata a következő: Liszt Ferenctől találtak kiadatlan műveket.) A (9g) elemzése pedig az ÚMNyt. egy másik állításának pontosítását teszi szükségessé: “A determinánsi helyzetű és szerepű birtokos feleslegessé teszi a tartalmatlan determináns: a határozott névelő kitételét” (ÚMNyt. 84). Az ilyen birtokos nem feleslegessé teszi, hanem blokkolja a határozott névelő megjelenését az összes kvantor előtt: [293]

(11) *Petőfi az összes költeményét olvastam.

A főneves kifejezést ugyanis nem tehetjük “kétszeresen” határozottá: *A a kutya ugat. Ugyanakkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a főneves kifejezés határozottságának legalább két típusával állunk szemben: Petőfi összes költeményét olvastam., de: Az összes költeményét olvastam Petőfinek., illetve: Petőfi minden egyes költeményét olvastam., de: *A minden egyes költeményét olvastam Petőfinek. A determinánsi helyzetű és szerepű birtokos tehát másként teszi határozottá a főneves kifejezést, mint a határozott névelő. A tárgyas ige tárgyában megjelenő birtokos személyjel “specifikuma” pedig nem a főneves kifejezés határozottá tételében rejlik, hanem abban, hogy a tárgyas ige tárgyas ragozását követeli meg: Látom öt emberedet., de: Látom az öt emberedet. Az első mondat jelentése partitivusi, annak ellenére, hogy az ige tárgyas ragozású; a második mondat generikus jelentésű, mert a főneves kifejezés határozott státusú — a határozott névelő teszi azzá.

Vizsgáljuk meg ezek után a kevés, néhány és sok kvantor viselkedését a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozásának szempontjából! Nézzük az alábbi példákat:

(12) a) *Elégetek kevés tőled kapott levelet.

(10) b) ? Elégetem a kevés tőled kapott levelet.

(10) c) ? Elégetem a tőled kapott kevés levelet.

(10) d) Elégetek néhány tőled kapott levelet.

(10) e) ? Elégetem a néhány tőled kapott levelet.

(10) f) Elégetem a tőled kapott néhány levelet.

(10) g) Elégetek sok tőled kapott levelet.

(10) h) ? Elégetem a sok tőled kapott levelet.

(10) i) Elégetem a tőled kapott sok levelet.

tjuk, hogy a tárgyas ige alanyi, illetve tárgyas ragozásának (kötelező) választása nem függ a kvantor szórendi helyzetétől: a tárgyas ragozás a határozott névelőnek a mondatban, a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezés előtt való megjelenésére érzékeny. A (12) példamondatai ugyanakkor rávilágítanak a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozása különbségének egyik jellegzetes szemantikai tulajdonságára: a partitivusi és a generikus jelentéskülönbség egyik lehetséges kifejezésére. Míg a (12d, g) partitivusi jelentése az alanyi ragozáshoz kötődik, a (12e, f, h, i)-nek egy részhalmazra vonatkozó generikus jelentése a tárgyas ragozást követeli meg. A néhány és a sok kvantornak potenciálisan van lexikális partitivusi jelentése (a két kvantornak az ilyen partitivusi jelentése csak a minden és az összes kvantor jelentéséhez képest az, ami); a (12e, f, h, i) mondatoknak egy részhalmazra vonatkozó generikus jelentését (a továbbiakban: rész-generikus jelentését) szintaktikai kapcsolat (határozott névelő + kvantor, illetve határozott névelő + kvantort tartalmazó főneves kifejezés) állítja elő. A minden és az összes kvantorral éppen lexikális jelentésük miatt nem lehet partitivusi jelentésű mondatot előállítani. A határozott névelő + kvantor, illetve a határozott névelő + kvantort tartalmazó főneves kifejezés szintaktikai kapcsolat a tárgyas ige tárgyának pozíciójában mindig a tárgyas ragozást követeli meg, és rész-generikus jelentést hoz létre. Láttuk, hogy a birtokjel megjelenése a (kvantoros) főneves szerkezetben (a tárgyas ige tárgyában) mindig megköveteli a tárgyas ragozás választását. Ez azonban nem jelenti (szemben a határozott névelő + kvantor szintaktikai kapcsolattal) a rész-generikus jelentés automatikus előállítását, éppen ellenkezőleg: az ilyen — a kvantoros, birtokos személyjeles főneves kifejezést a tárgyas ige tárgyának pozíciójában tartalmazó — mondatoknak (13c, d, e) partitivusi jelentése van: [294]

(13) a) *Elégetek néhány leveledet.(10) b) *Elégetek sok leveledet.

(10) c) Elégetem néhány leveledet.

(10) d) Elégetem sok leveledet.

(10) e) Sok leveledet égetem el.

(10) f) *Sok leveledet égetek el.

(10) g) *Elégetem a néhány leveledet.

(10) h) *Elégetem a sok leveledet.

A fenti példák más problémák felvetésére és megoldására is ösztönöznek bennünket. Miért nem tekinthetjük a (12a)-t jólformált mondatnak? Továbbá: felállíthatunk-e egy skálát a jólformáltság szempontjából a (12a–i) mondatok között? — Azt állítjuk, hogy a kevés és a néhány kvantor ugyanazt a mennyiséget kvantifikálja, a kevés “alulról”, a néhány “felülről”, másképpen: a kevés kvantor negatív módon, a néhány kvantor pozitív módon kvantifikál azonos mennyiséget. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a (12a)-ban a tárgyas ige által leírt cselekvés “pozitív jellegének” (ti. megteszek valamit) és a kevés kvantor “negatív szemantikai töltetének” belső ellentmondása, feszültsége rosszulformált mondatot eredményez. A (12c, f, i) mondatok egybevetése pedig azt mutatja, hogy a kevés, néhány és sok kvantor beszúrásával a jólformáltság fokozataihoz juthatunk el (skalaritás). A (12f) már jólformált mondat, de a “legjobb” változat kétségkívül a (12i), hiszen a tárgyas ige által leírt cselekvés “pozitív jellege” és a sok kvantor “pozitív szemantikai töltete” között nem jön létre feszültség: a cselekvésnek “bőven van mire irányulnia”.

A kevés, néhány és sok kvantor szintaktikai és szemantikai tulajdonságaira nézve vizsgáljuk még meg az alábbi példákat:

(14) a) *Kevés tőled kapott levelet ’elégetek.

(10) b) ’Kevés tőled kapott levelet égetek el.

(10) c) ’Kevés, ’tőled kapott levelet égetek el.

(10) d) Néhány tőled kapott levelet ’elégetek.

(10) e) * ’Néhány tőled kapott levelet égetek el.

(10) f) * ’Néhány, ’tőled kapott levelet égetek el.

(10) g) * ’Néhány, tőled kapott ’levelet égetek el.

(10) h) Néhány ’tőled kapott levelet égetek el.

(10) i) Néhány tőled kapott ’levelet égetek el.

(10) j) Sok tőled kapott levelet ’elégetek.

(10) k) ’Sok tőled kapott levelet égetek el.

(10) l) ’Sok, ’tőled kapott levelet égetek el.

(10) m) ’Sok, tőled kapott ’levelet égetek el.

(10) n) Sok ’tőled kapott levelet égetek el.

(10) o) Sok tőled kapott ’levelet égetek el.

A (14a) nem jólformált mondat. A (14b) jólformált mondat; jelentése: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között kevés olyan van, amit elégetek’. A (14c) jólformált mondat. Jelentése: ’Azt állítom, hogy kevés (= kisszámú), tőled és nem más(ok)tól kapott levelet égetek el’. A (14d) jelentése partitivusi: ’Azt állítom, [295] hogy elégetek és nem őrzök meg/stb. néhányat azokból a levelekből, amelyeket tőled kaptam’. A (14e) jólformáltsága problematikus. Ha jólformált mondat lenne, a következő jelentést rendelnénk hozzá: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között néhány olyan van, amit elégetek’. Ez a problematikus jelentés nem azonos a következő — helyesen előállított — jelentéssel: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között van néhány (olyan), amit elégetek’. A problémát még világosabbá tehetjük a következő parafrázisokkal: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között kevés az olyan/sok az olyan, amit elégetek’; *’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között néhány az olyan, amit elégetek’. A (14e)-t jólformálttá tehetjük az alábbi változatban:

(15) Csak ’néhány tőled kapott levelet égetek el.

A (15) jelentése partitivusi: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között csak néhány olyan van, amit elégetek’. A (14f, g) rosszulformáltságának magyarázata megegyezik a (14e) fenti elemzésével. A (14f) jelentése például a következő lenne: *’Azt állítom, hogy néhány az olyan levél, amit tőled és nem más(ok)tól kaptam, amit elégetek’. A (14h) az én olvasatomban kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van néhány tőled és nem mástól/másoktól kapott levél, és ezeket mind elégetem’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled és nem mástól/másoktól kapott levelek között van néhány olyan, amit elégetek’. Az előbbi jelentés rész-generikus, az utóbbi partitivusi. A (14h) rész-generikus jelentése megegyezik a (12f)-ével, már ami a jelentés rész-generikus voltát illeti. A néhány kvantornak ezek szerint két jelentése van. Partitivusi jelentésében a néhány jelentését az összes, illetve a minden kvantor jelentéséhez képest értem:

(16) a) Elégetek néhány tőled kapott levelet.

(10) b) Elégetem az összes tőled kapott levelet.

(10) c) Elégetek minden tőled kapott levelet.

Rész-generikus jelentésében a néhány jelentése az egy sem, kevés, néhány, sok, összes, minden jelentésskálán helyezkedik el, ezekkel a jelentésekkel alkot oppozíciót:

(17) a) ’Egy tőled kapott levelet sem égetek el.

(10) b) ? A ’kevés tőled kapott levelet égetem el.

(10) c) ? A kevés tőled kapott levelet ’elégetem.

(10) d) A tőled kapott néhány levelet ’elégetem.

(10) e) A tőled kapott sok levelet ’elégetem.

(10) f) A tőled kapott ’összes levelet elégetem.

(10) g) ’Minden tőled kapott levelet elégetek.

A rész-generikus néhány tehát valamennyi az egy sem-hez, a kevés-hez, a sok-hoz, az összes-hez és a minden-hez képest (jelentésoppozíciók), ’valamennyi, de az mind’. A (14i) is kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van néhány tőled kapott levél és semmi más, és ezeket mind elégetem’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek és nem más között van néhány olyan, amit elégetek’. A (14j) jelentése partitivusi: ’Azt állítom, hogy elégetek és nem őrzök meg/stb. sokat a tőled kapott levelek közül’. A (14k) jelentése is partitivusi: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között sok olyan van, amit elégetek’. A (14l) jelentése rész-generikus: ’Azt állítom, hogy sok (nemcsak néhány/stb.), tőled és nem mástól/másoktól kapott levelet égetek el’. A (14m) jelentése is rész-generikus: ’Azt állítom, hogy sok (nemcsak néhány/stb.), tőled kapott levelet és nem mást, égetek el’. A (14n) kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van sok tőled és nem mástól/másoktól kapott levél, és ezeket mind elégetem’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled és nem mástól/másoktól kapott levelek között van sok olyan, amit elégetek’. A (14o) is kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van sok tőled kapott levél és nem más, amit elégetek’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled [296] kapott levelek és nem más között van sok olyan, amit elégetek’. Itt és most nem tudjuk részletesebben tárgyalni a kevés, néhány és sok kvantor szintaktikai és szemantikai tulajdonságait; célunk annak vizsgálata, hogy függhet-e a ragozás (a tárgyas ige alanyi vagy tárgyas ragozásának választása) a kvantor szórendi helyzetétől. Egy következő tanulmányban bemutatjuk a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozásának és a kvantorok partitivusi és generikus jelentésének mélyebb összefüggéseit.

Ezek után térjünk vissza a kiindulásunkat jelentő problémához. Miért nem jólformált mondat a (48b)? Láttuk, hogy a minden egyes kvantornak univerzális generikus jelentése van; kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; nem tűri meg a határozott névelő közvetlen szomszédosságát, azaz szintaktikailag határozatlan jelentése nem tehető határozottá. Vizsgáljuk most meg, hogy a minden kvantor rendelkezik-e ugyanezekkel a tulajdonságokkal:

(18) a) Elégetek tőled kapott leveleket.

(10) b) Elégetem a tőled kapott leveleket.

(10) c) Elégetem az összes tőled kapott levelet.

(10) d) Elégetem a tőled kapott összes levelet.

(10) e) Elégetek minden tőled kapott levelet.

(10) f) *Elégetem a minden tőled kapott levelet./

(10) f) *Elégetem a tőled kapott minden levelet.

(10) g) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

(10) h) *Elégetem a minden egyes tőled kapott levelet.

(10) i) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

A (18f, i) azt mutatja, hogy a minden kvantor — ellentétben a minden egyes kvantorral — a határozott névelőnek még a közvetett szomszédosságát sem tűri meg. A (18f) struktúrája: [S elégetem [DP a [QP minden [ABLP [tőled kapott] levelet]]]], illetve [S elégetem [DP a [ABLP [tőled kapott] [QP [minden] levelet]]]]. Ez utóbbi mondatban hogyan magyarázhatjuk meg strukturálisan a határozott névelőnek és a minden kvantornak az inkompatibilitását? A minden egyes kvantorral szemben itt nem hivatkozhatunk még a közvetlen szomszédosság tilalmára sem. A minden kvantor jelentését csak a minden egyes kvantor jelentésén keresztül tehetjük határozottá: a minden-t az őt alkotó egyes elemek minden-ségében (minden = minden egyes = mindegyik) határozzuk meg. Ennek az elemzésnek a fényében a (18i) alábbi értelmezését javasoljuk: ’Elégetem a tőled kapott levelek egyedeit, mindet’, illetve ’Elégetem az egyedeit a tőled kapott leveleknek, mindet’. Tételezzük fel, hogy a határozott névelő az egyedet (az egyes kvantor jelentését), azaz nem az egész főneves kifejezést, hanem annak csak egy részét teszi határozottá; a minden kvantor az egyes kvantor jelentését kvantifikálja. A minden egyes kvantornak a szintaktikai disztribúciója megegyezik a mindegyik kvantoréval:

(19) a) *Elégetem a minden egyes tőled kapott levelet.

(19) b) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

(19) c) *Elégetem a mindegyik tőled kapott levelet.

(19) d) Elégetem a tőled kapott mindegyik levelet.

Ebből arra kell következtetnünk, hogy a mindegyik kvantor komplex kvantor: a (19d)-ben a határozott névelő az egyik kvantort (az egyedet) teszi határozottá, a mind(en) kvantor az egyik kvantort kvantifikálja. Feltevésünk értelmében a (48b)-ben a határozott névelő a minden kvantort tenné határozottá; a minden kvantor azonban szintaktikailag [297] határozatlan. (A néhány és a sok kvantort éppen potenciálisan partitivusi lexikális jelentése “predesztinálja” arra, hogy egy határozott főneves kifejezésben, egy DP-ben rész-generikus jelentése legyen.) Különbséget kell tennünk egy kvantor rész-generikus jelentése és egy kvantor által kvantifikált halmaz rész-generikus jelentése között. A minden kvantor kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; univerzális generikus és szintaktikailag határozatlan jelentése nem korlátozódhat rész-generikus jelentésre és nem tehető határozottá (a minden egyes kvantor jelentése sem tehető szintaktikailag határozottá, de uralhatja egy rész-generikus jelentésű ABLP); a néhány kvantor partitivusi jelentésében kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt, a határozott névelővel való szintaktikai kapcsolatában jelentése rész-generikussá válik, és ebben a jelentésében csak részhalmazt kvantifikálhat:

(20) a) Minden ember halandó.

(19) b) Minden egyes ember halandó.

(19) c) Elégetek minden tőled kapott levelet.

(19) d) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

(19) e) Elégetek néhány levelet.

(19) f) Elégetek néhány tőled kapott levelet.

(19) g) *Elégetem a néhány levelet.

(19) h) ? Elégetem a néhány tőled kapott levelet.

(19) i) Elégetem a tőled kapott néhány levelet.

Az univerzális generikus jelentésnek két típusát különböztethetjük meg egymástól:

(21) a) Az ember halandó.

(19) b) Minden ember halandó./Minden egyes ember halandó.

A (21a) implicit, a (21b) explicit univerzális generikus jelentés.

Ezek után még egy megválaszolatlan kérdés maradt: miért rosszul formált mondat a (18h), szemben a (18i)-vel? A (18h)-ban a határozott névelő ugyan az egyes kvantort tenné határozottá, és a minden kvantor az egyes kvantort kvantifikálná, de a határozott névelőnek és a minden kvantornak a közvetlen szomszédossági tilalma rosszulformált mondatot eredményez. Tehát: a minden kvantor jelenléte a mondatban nem tűri meg a határozott névelő jelenlétét a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezésben, ha a) fennáll a határozott névelőnek és a minden kvantornak a közvetlen szomszédossága, vagy b) ha a határozott névelő magát a minden kvantort határozza meg.

Úgy tűnik azonban, hogy a fenti két feltétel közül csak az elsőnek lehet köze a probléma megoldásához. Kérdés ugyanis, hogy a határozott névelő az egész főneves kifejezést vagy annak csak egy részét teszi-e határozottá? Nézzük az alábbi példamondatokat:

(22) a) Elégetem a leveleket.

(19) b) Elégetem a tőled kapott leveleket.

(19) c) Elégetem a tőled kapott egyes leveleket.

(19) d) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

A (22a–d) egybevetése azt sugallná, hogy a határozott névelő eredeti pozíciója a főnév előtt van, a főnevet teszi határozottá ((22a)); a (22b–d)-ben a határozott névelőt balra mozgatjuk, miközben eredeti pozíciójában nyomot hagy. Ez azt jelentené, hogy [298] a határozott névelő mind a főnevet, mind az egész főneves kifejezést határozottá teszi. Mármost:

(23) a) Elégetek leveleket.

(19) b) Elégetek tőled kapott leveleket.

(19) c) Elégetek egyes tőled kapott leveleket.

(19) d) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

Könnyű belátni, hogy a (23a–d) mondatok a (22a–d) megfelelő (szintaktikailag) határozatlan tárgyú változatai. A (22d)-nek azonban nem lehetséges a következő derivációs (“bővítési”) útja:

(24) a) Elégetem a levelet. >

(19) b) *Elégetem az egyes levelet. >

(19) c) *Elégetem a minden egyes levelet. >

(19) d) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

Arra kell következtetnünk, hogy a határozott névelő az egész főneves kifejezést teszi határozottá. Ezek után vizsgáljuk meg újra a határozott névelőnek és a dolgozatban bemutatott kvantoroknak a kompatibilitását!

(25) a) *Elégetem a minden levelet.

(19) b) *Elégetem a minden egyes levelet.

(19) c) *Elégetem a kevés levelet.

(19) d) *Elégetem a néhány levelet.

(19) e) *Elégetem a sok levelet.

(19) f) Elégetem az összes levelet.

A (25a–e) rosszulformáltságát a minden, minden egyes, kevés, néhány és sok kvantor lexikális jelentésében kimutatható [határozatlan(ság)] jeggyel, míg a (25f) jólformáltságát az összes kvantoréban kimutatható [határozott(ság)] jeggyel magyarázhatjuk. Ennek fényében korábban már elemzett példamondataink más megvilágításba kerülnek:

(26) a) *Elégetem a minden tőled kapott levelet.

(19) b) *Elégetem a tőled kapott minden levelet.

(19) c) *Elégetem a minden egyes tőled kapott levelet.

(19) d) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

(19) e) *Elégetem a kevés tőled kapott levelet.

(19) f) *Elégetem a tőled kapott kevés levelet.

(19) g) *Elégetem a néhány tőled kapott levelet.

(19) h) Elégetem a tőled kapott néhány levelet.

(19) i) *Elégetem a sok tőled kapott levelet.

(19) j) Elégetem a tőled kapott sok levelet.

(19) k) Elégetem az összes tőled kapott levelet.

(19) l) Elégetem a tőled kapott összes levelet.

A (26a)-ban a minden tőled kapott levelet kvantoros kifejezés egy QP, a minden kvantor projekciója; ha a kvantor [határozatlan] jegyű, a projekciója is az. A határozott névelőnek és egy ilyen kvantoros kifejezésnek a szintaktikai kapcsolata: ellentmondás. [299] A (26b)-ben a tőled kapott minden levelet kifejezés egy ADJP/ABLP; a határozott névelővel való szintaktikai kapcsolatából áll elő egy DP, ami a határozott névelő projekciója.
A határozott névelő kompatibilis egy ABLP-vel, a mondat mégsem jólformált. A tőled kapott
kifejezésnek egy részhalmazra vonatkozó jelentése van (’a kapható levelekből a tőled kapottak’), míg a minden levelet kvantoros kifejezésnek egy univerzális halmazra vonatkozó jelentése van. A két ellentétes halmazjelentésű kifejezés szintaktikai kapcsolata belső (szemantikai/pragmatikai) ellentmondáshoz vezet. A (26c) rosszulformáltságát a (26a)-éval magyarázhatjuk: a minden egyes tőled kapott levelet kvantoros kifejezés (QP) a minden kvantor projekciója. A (26d)-ben a tőled kapott minden egyes levelet kifejezés egy ABLP, kompatibilis a határozott névelővel; a határozott névelő + ABLP szintaktikai kapcsolatból áll elő a DP. A tőled kapott kifejezésnek egy részhalmazra vonatkozó jelentése kompatibilis a minden egyes levelet kvantoros kifejezés jelentésével. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a minden egyes kvantornak univerzális generikus jelentése mellett van rész-generikus jelentése is. Ennek bizonyítására nézzük az alábbi példákat:

(27) a) *Elégetek tőled kapott levelet.

(19) b) Elégetek tőled kapott leveleket.

(19) c) *Elégetek tőled kapott minden levelet.

(19) d) *Elégetek tőled kapott minden egyes levelet.

A (27a–d) jelentése partitivusi kell hogy legyen; ezért csak a (27b) jólformált mondat. Ezzel szemben a (28a–d) jelentése rész-generikus kell hogy legyen:

(28) a) Elégetem a tőled kapott levelet.

(19) b) Elégetem a tőled kapott leveleket.

(19) c) *Elégetem a tőled kapott minden levelet.

(19) d) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

A (28b) jelentése ezek szerint: ’Elégetem a tőled kapott leveleket, nem kevesebbet, nem többet, azaz pontosan annyi levelet égetek el, amennyit tőled kaptam/kapok’. A (28b) kétértelmű, szemben a (28a) egyértelműségével. A (28d) — hasonlóan a (28b)-hez — kétértelmű: ’Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet, nem kevesebbet, nem többet, azaz pontosan annyit, amennyit tőled kaptam/kapok’. A tőled kapott (levelek) halmaz számossága megegyezik a minden egyes (levél) halmaz számosságával; ez az adekvát magyarázata a (28d) jólformáltságának. A határozott névelő megjelenése az ABLP előtt (tőled kapott minden egyes levelet) megköveteli a tárgyas ragozás választását; a határozott névelő + tőled kapott szintaktikai kapcsolat rész-generikus jelentése pedig megköveteli, hogy a (28) típusú mondat jelentése rész-generikus legyen. A (29) rosszulformált mondat:

(29) *Elégetem a tőled kapott összes egyes levelet.

A (29) jelentése nem lehet: ’Elégetem a tőled kapott összes egyik levelet’. Az összes kvantor jelentésének ellentéte az egyes kvantor fenti jelentése — a két kvantor szintaktikai kapcsolata: belső (szemantikai) ellentmondás. Ezek után határozzuk meg az egyes kvantor jelentését: [300]

(30) a) *Elégetek egyes tőled kapott levelet.

(19) b) *Elégetem az egyes tőled kapott levelet.

(19) c) Elégetek egyes tőled kapott leveleket.

(19) d) Elégetem az egyes tőled kapott leveleket.

(19) e) Elégetem a tőled kapott egyes leveleket.

(19) f) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

(19) g) Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet.

A (30a, c) egybevetése azt mutatja, hogy az egyes kvantor egyik jelentése partitivusi. A kvantornak ezt a jelentését a következő parafrázissal adhatjuk meg: egyes = ’néhány + bizonyos’. A (30b, d, e) az egyes kvantor rész-generikus jelentését bizonyítja. (A (30d) azért jólformált mondat, mert a határozott névelő olyan QP-t tesz határozottá, amelynek kvantora — szemben például a néhány kvantor jelentésével — tartalmazza a ’bizonyos’ jelentéselemet.) Végül a (30f, g)-ben az egyes kvantor jelentése az egyedre/ a példányra vonatkozik. A (30g) parafrázisa: Elégetem a tőled kapott mindegyik levelet. Az egyes kvantornak ezt az egyedre/a példányra vonatkozó jelentését csak a minden kvantor kvantifikálhatja. A minden egyes kvantor jelentése: ’az egyedek/a példányok mind, kivétel nélkül’. A minden univerzális kvantor jelentése tehát tartalmazza a ’kivétel nélkül’ jelentéselemet. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a minden kvantor jelentésének univerzalitása éppen a kivételnélküliségben rejlik. Rámutattunk, hogy az összes és az egyes kvantor szintaktikai kapcsolata belső ellentmondáshoz vezet. Az összes nem kvantifikálhatja az egyedet, ugyanis ennek a kvantifikációnak az eredménye maga az összes, de nem az * összes egyes. Vagyis: vagy az egészet választjuk (összes), vagy az egyedet (egyes). (Az összes és az egyes között feszülő ún. contraire ellentétet megvilágíthatjuk a következő példával: *a nappali éjszakai sötétség.) Míg az összes összefoglalóan, összegszerűen kvantifikál, a minden a minden + egyes szintaktikai kapcsolatban magukat az egyedeket kvantifikálja, kivétel nélkül. A (30g) jólformáltságának mélyebb magyarázata tehát: a tőled kapott halmaz számossága megegyezik a minden egyes levelet halmaz számosságával, mert a minden egyes levelet halmazt a tőled kapott halmaz uralja; a (30g) jelentése: ’Elégetem azoknak a leveleknek az egyedeit kivétel nélkül, amelyeket tőled kaptam’. — Hogyan ábrázolhatjuk a minden, a minden egyes és az összes kvantor egymáshoz való viszonyát?

A két ábra azt mutatja, hogy a minden univerzális, míg az összes rész-generikus kvantor. A minden kvantifikálhatja az összes-t (mindösszesen) és az egyes-t (minden egyes). A minden egyes egyenlő az összes-sel (részhalmaz), illetve a minden-nel (univerzális halmaz). Az összes-ek összessége egyenlő a minden-nel.

Visszatérve a (26) példamondatainak elemzéséhez, a (26e, f) rosszulformáltságára már megadtuk korábban a magyarázatot. Korábbi feltételezésünkkel ellentétben most azonban azt állítjuk, hogy a (26g, i) rosszulformált mondatok. Miért? A (26g)-ben a határozott névelő egy olyan kvantoros kifejezést, QP-t tesz határozottá, amely a néhány kvantor projekciója. A néhány kvantor lexikális jelentése azonban tartalmazza a [határozatlan(ság)] jegyet, ezért nem kompatibilis a határozott névelővel. Ugyanez a magyarázata a (26i) rosszulformáltságának. A (26h) jólformált mondat. Jólformáltságának forrása: a tőled kapott részhalmaz számossága megegyezik a néhány levelet részhalmaz számosságával. A (26h) jelentése kifejtve: ’Néhány, nem kevés, nem sok, nem kevesebb, nem több, pontosan annyi (= néhány) levelet kaptam tőled, és azokat mind elégetem’. A (26j) jólformáltságát is így magyarázhatjuk. A (26k)-ban a határozott névelő egy olyan QP-t tesz határozottá, amely az összes kvantor projekciója. Az összes rész-generikus kvantor lexikális jelentése tartalmazza a [határozott(ság)] jegyet, ezért kompatibilis a határozott [301]

Végül a (26l)-ben a tőled kapott részhalmaz számossága megegyezik az összes levelet részhalmaz számosságával; a két halmaz nemcsak számos ságában egyezik meg egymással, hanem azonosak egymással. A (26d, h, j, l) mondatok jólformáltságát ez utóbbi tulajdonság biztosítja: ha két halmaz azonos egymással, akkor ez számosságukra is érvényes.

3. Most pedig térjünk rá az ÚMNyt. másik problematikus állítására. Igaz-e, hogy “sem jelentéstanilag, sem mondattanilag nem magyarázható meg a harmadik személyű és a többi személyes névmás közötti különbség”? Nézzük az alábbi mondatokat: [302]

(31) a) *Ő lát házat.

(19) b) Ő lát egy házat.

(19) c) Ő lát egyet.

(19) d) Ő látja a házat.

(19) e) Ő látja azt a házat./Ő látja azt.

A (31b, c)-ben a tárgyas ige alanyi ragozását kell választanunk, mert a tárgy határozatlan; a (31d, e)-ben a tárgyas ragozást kell választani, mert a tárgy határozott. A tárgy határozottsága szintaktikailag a határozott névelőnek a tárgy előtti megjelenésében manifesztálódik. A (31e) a határozott névelő, a mutató névmás és a tárgyas ragozás összefüggését bizonyítja. Mármost:

(32) a) *Ő lát Jánost.

(19) b) *Ő lát egy Jánost.

(19) c) Ő látja Jánost.

(19) d) *Ő látja a Jánost.

(19) e) Ő látja őt.

(19) f) *Ő látja azt.

A (32c)-ben a Jánost tárgy határozottságát a következő parafrázissal magyarázhatjuk:

(33) Ő látja azt a (bizonyos) személyt, akinek (egyébként) János a neve.

A (32d) rosszulformált mondat, mert a határozott névelő megjelenése redundáns az inherensen határozott tárgy (a személynév) előtt. (A (32d)-hez hasonló — helytelen — köznyelvi formák terjedése éppen azzal magyarázható, hogy a beszélő nincs tudatában a személynév inherens határozottságának.) Ezek után mivel magyarázzuk azt, hogy mind a (31e)-ben, mind a (32e)-ben a tárgyas ige tárgyas ragozását kell választanunk? Vegyük észre, hogy a (31d)-ben és a (32c)-ben a tárgyas ige tárgya harmadik személyű határozott tárgy. A harmadik személyű határozott tárgyat az az és az ő névmással helyettesíthetjük. Az az esetében rámutattunk a határozott névelővel és a tárgyas ragozással való összefüggésre. Az őt jelentését a (32e)-ben így adhatjuk meg: ’Ő látja azt a (bizonyos) személyt (= őt)’. Mást állapíthatunk meg azonban az első és második személyű személyes névmásokról a tárgyas ige tárgyának pozíciójában:

(34) a) Ő lát engem.

(19) b) Ő lát téged.

(19) c) Ő lát bennünket.

(19) d) Ő lát benneteket.

A (34a) jelentése: ’Ő lát egy (bizonyos) személyt, aki én vagyok’, és nem * ’Ő látja azt a (bizonyos) személyt, aki én vagyok’, másképpen: ’Ő lát egy (bizonyos) személyt, engem’, és nem * ’Ő látja azt a (bizonyos) személyt, engem’. Míg az az és az ő névmásokkal csak határozott tárgyat, az engem/téged/bennünket/benneteket névmásokkal csak határozatlan tárgyat helyettesíthetünk. A határozottság és a határozatlanság a határozott, illetve a határozatlan névelő megjelenésének a függvénye.

A fentieknek ellentmondani látszik az alábbi példa: [303]

(35) a) A tanár szereti a szorgalmas diákokat. >(19) b) A tanár szeret bennünket.

A (35a) fényében a (35b) előfeltevése: Mi szorgalmas diákok vagyunk., de nem: *Mi vagyunk a szorgalmas diákok. Kérdés, milyen főneves kifejezést helyettesít a (35b)-ben a bennünket névmás:

(36) A tanár szeret bennünket, szorgalmas diákokat/* a szorgalmas diákokat.

A harmadik személyű személyes névmás a fenti pozícióban másként viselkedik:

(37) a) A tanár szereti a szorgalmas diákokat. >

(19) b) A tanár szereti őket.

A (37b)-nek két olvasata van. Van egy generikus, és van egy partitivusi olvasata.
A generikus olvasat előfeltevése: Ők a szorgalmas diákok., míg a partitivusi olvasat előfeltevése: Ők szorgalmas diákok. Ha a (36) mintájára a (37a, b)-ből létrehozzuk a (38)-at:

(38) A tanár szereti őket, a szorgalmas diákokat/* szorgalmas diákokat.,

azt tapasztaljuk, hogy ennek a mondatnak csak generikus olvasata lesz. A (36)-nak és a (38)-nak az egybevetése azt bizonyítja, hogy a bennünket első személyű személyes névmás határozatlansága mellett szintaktikai evidencia szól. Az első és második személyű, illetve a harmadik személyű személyes névmásoknak a tárgyas ige tárgyának pozíciójában való viselkedésére az alábbi mondattöredék teszttel (sentence fragment test) is rávilágíthatunk:

(39) a) Kit/kiket lát ő?

(19) b) *Kit/kiket látja ő?

A (39a)-ra a jólformált válaszok: Engem./Téged./Bennünket./Benneteket., de nem: *Őt./Őket. A jólformált válasz ez utóbbi esetben: Őt/Őket látja. A kit/kiket kérdőszó szintaktikailag határozatlan.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy különbséget kell tenni a tárgyas ige tárgyának szemantikai (pragmatikai) és szintaktikai határozottsága között. A (34a–d)-ben a tárgy pozíciójában lévő személyes névmások szemantikailag határozottak, szintaktikailag azonban nem azok. A tárgyas ige alanyi, illetve tárgyas ragozásának (kötelező) választása szintaktikai kérdés: a tárgy szintaktikai határozatlanságának, illetve határozottságának függvénye.

4. Dolgozatunkban szeretnénk még röviden foglalkozni a visszaható névmás viselkedésével a tárgyas ige tárgyának pozíciójában:

(40) a) Én látom magam.

(19) b) Te látod magad.

(19) c) Ő látja magát.

(19) d) Mi látjuk magunkat.

(19) e) Ti látjátok magatokat.

(19) f) Ők látják magukat. [304]

Ha a tárgyas ige tárgyas ragozását kell választanunk, a tárgy pozíciójában lévő visszaható névmásnak szintaktikailag határozottnak kell lennie. Mármost:

(41) a) A tanár látja magát. <

(19) b) A tanári látja a tanárti.

(19) c) *A tanári lát egy tanárti.

A magát visszaható névmás szintaktikailag határozott főneves kifejezést (a tanárt) helyettesít. A (41c) rosszulformált mondat, mert egy határozatlan tárgynak az indexálása belső ellentmondást eredményez a főneves kifejezésben; a magát nem helyettesíthet határozatlan tárgyat. Ennek megfelelően a (40a) elemzése:

(42) a) Én látom magam. <

(19) b) *Én látom az ént.

(19) c) Én látom az énemet. (= ’Én látom a valómat.’)

Ez azt jelenti, hogy a visszaható névmásról az állapot keretein belül maradva is tudjuk bizonyítani, hogy szintaktikailag határozott státusú, hiszen határozott főneves kifejezést helyettesít. Ha a határozottság igazolható a visszaható névmás harmadik személyű szóalakjaira nézve, akkor a paradigma egészére nézve is joggal feltételezhető, hiszen a határozottság nem a személyt (és a számot) jelölő grammatikai morfémák függvénye.

A visszaható névmás szintaktikailag határozott státusát a nyelvtörténetből merített ismereteink is alátámasztják: “maga ... Magyar fejlemény, alakulásmódja azonban vitatott. — 1. Megszilárdult ragos alakulat: a mag főnév birtokos személyragos alakja. Alapszavának eredeti, a magyarból nem adatolható, de a rokon nyelvi megfelelők alapján igazolható ’test’ jelentését őrzi. A ’test’ ® ’maga’ jelentésfejlődés más nyelvekben is végbement; ... — 2. A más, ma, majd stb. ma-~ mo- névmási tövéből jött létre -g nyomosító elemmel (vö. en-g-em, té-g-ed) és birtokos személyraggal; ... — Az első magyarázat jóval valószínűbb.” (TESz. 2: 812) Mindkét magyarázat egy névszói elemnek a birtokos személyraggal való kapcsolatával elemzi a maga morfémastruktúráját. A birtokos személyrag (személyjel) a főneves kifejezést “specifikussá” teszi; egy ilyen tárgy megjelenése a tárgyas ige tárgyának pozíciójában megköveteli a tárgyas ragozás választását. (A (40a) történetileg kikövetkeztethető jelentése ezek szerint: ’Én látom a testemet’.) [305]

Gecső Tamás

Vissza a Tartalomhoz

 

nyitólap