Oldalak: 362 363 364 365 366

 

Sztripszky Hiador az erdélyi ruszinokról

A Magyar Nyelv 1999. évi 4. számában olvashatjuk Janitsek Jenő „Két volt Szolnok-Doboka megyebeli ukrán település helyneveinek vizsgálata” című közleményét (473—5). Ugyanebben a számban kapott helyet a kolozsvári iskolázottságú s erdélyi múzeumokban is működő Sztripszky Hiador névtani munkásságának bemutatása. A cikk megjelenése közben, 1999-es nagyszombati kutatóutam során szereztem tudomást arról, hogy a sokoldalú tudóst az erdélyi ruszinok kérdése is foglalkoztatta. A témáról összefoglaló dolgozatot is készített, mely elkallódott vagy lappang valahol.

Sztripszky Hiador küzdelmes életének még a Magyar Néprajzi Múzeumhoz köthető szakaszában (1909—1918) kapcsolatba került a szlovák művelődés és tudomány egyes képviselőivel. A két világháború között pedig több szlovák tudományos és kulturális műhellyel is kapcsolatokat ápolt. Levelezésében, dolgozataiban fellépett a csehszlovakizmus, a cseh és szlovák nemzet és nyelv azonosságának hazugságra épített elmélete ellen, s széles bázison alapuló bibliográfiai adatgyűjtésére támaszkodva tagadta a Csehszlovákiában akkor hivatalosnak minősülő tételt a szlovákok ezeréves elnyomásáról. Számos levelében és dolgozatában cáfolta a cseh tudományos körök által terjesztett konjunkturális tételt, „hogy ezer évig itt nem történt semmi”. Sok könyvészeti adattal és több dolgozattal, magyarországi közgyűjteményekben készített fényképekkel s olykor értékes könyvek budapesti vásárlásával támogatta a szlovák nyelvi és kulturális autonómia kibontakozását a csehszlovakizmus béklyójából. Itt csupán jelezzük, hogy Sztripszky szlovakisztikai tevékenysége, kapcsolata a szlovák művelődés képviselőivel teljességgel feldolgozatlan.1

Sztipszky hagyatéka 1946 tavaszán, közvetlenül a tudós halála után az akkori budapesti csehszlovák misszión keresztül Nagyszombatba került, a nagyszombati Szent Adalbert Egyesület Könyvtárába,2 majd Irodalmi Levéltárába, ahol töredékei ma is fellelhetők. A Szent Adalbert Egyesület az anyagi gondokkal küzdő, nyugdíjas kutatótól még életében megvásárolta a szlovák [362] vonatkozású kéziratainak és könyveinek egy részét, azzal a feltétellel, hogy ezeket az Egyesület majd halála után veheti át. Sztripszky váratlan elhunytát követően a megélhetési gondokkal magára maradt özvegye azonban az egész hagyatékot átadta Alexander Horák prelátusnak, a Szent Adalbert Egyesület elnökének, azzal a kikötéssel, hogy a kiadó jogok őt, az özvegyet illetik meg. A hagyaték megszerzésének és gyors Csehszlovákiába történő elszállításának célja — Aleksander Horák egyik levele szerint — az volt, hogy az értékes gyűjtemény egészét biztosítsák a szlovák tudomány számára. Az anyag Nagyszombatba kerülését követően felmerült az is, hogy a Szent Adalbert Egyesületet meg nem illető magyar vonatkozású fondok kerüljenek vissza Budapestre.3

A Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték első rendezője Ivan Panykevics prágai egyetemi docens, ukrainista nyelvész volt. A magyar nyelvet és kultúrát nem ismerő Panykevics az évtizedeken át szervesen épülő Sztripszky-irattárat módszertanilag egyáltalán nem helyeselhető módon három csoportra bontotta: magyar, szlovák és kárpátaljai ruszin részre. A hagyaték rendezésén 1946—47-ben három hétig dolgozó Panykevics Alexander Horákhoz írott leveléből képet nyerhetünk Sztripszky irattáráról, melyet a hatvanas évek elején bekövetkezett viszonylag szakszerű feldolgozásáig és leltárba vételéig nyitott szekrényekben tároltak, a kölcsönbe adott iratokat nem dokumentálták. A hagyaték szerves egységét sajnálatos módon, már Panykevics megbontotta, s az később egyre fogyott, folyamatosan kisebbedett, szétszóródott, sérült, jelentős része pedig eltűnt vagy kallódik valahol. Eltűnt vagy lappang Sztripszky kiterjedt levelezésének magyar, ruszin és ukrán nyelvű része. A Panykevics által jelzett ruszin és ukrán nyelvű, illetve tematikájú irattári anyagból szinte semmi sem található meg Nagyszombatban. A magyar nyelvű, illetve tematikájú hagyatékrész ma alig van képviselve. Hiányoznak a Panykevics által jelzett gép- vagy kéziratos Sztripszky-dolgozatok.4 Az önzés és mohóság nyomán Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték megcsonkulásában, szétszóródásában szerepet játszott annak rendkívül szakszerűtlen előzetes feldolgozása, de igazi oka talán mégis az volt, hogy a katolikus Szent Adalbert Egyesület tevékenységét 1948 után a csehszlovák hatalom erősen korlátozta, sőt egy időre bezárták az egyesület levéltárát, könyvtárát, illetve az utóbbit világi kezelésbe adták.

Sztripszky Hiador bibliográfus, néprajzkutató, műfordító és nyelvész jelentős helyet vívott ki magának a magyar, a szlovák s a ruszin bibliográfia történetében (vö. Udvari István, Adatok Sztripszky Hiador munkásságáról: Könyv és Könyvtár 20. 1998: 67—97). 1912-ben látott napvilágot az „Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I—II. kötetéhez” című, ma már komoly könyvészeti ritkaságnak számító fontos bibliográfiája. A nagyszombati Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltárában töredékesen megőrződött hagyatéka alapján megállapítható, hogy a tudós a RMK adatainak kiegészítésével, bővítésével, ezek szerkesztésével és nyomtatásra való előkészítésével váratlanul bekövetkezett haláláig (1946. március 8.) foglalatoskodott.

A Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltárában mára megőrződött töredékes Sztripszky-hagyaték bibliográfiai szempontból viszont teljesebb és értékesebb, mint amit a szakirodalom jelez. Vendelin Jankovič szlovák bibliográfus és az ő nyomán Borsa Gedeon Sztripszky nagyszombati hagyatékában mindössze 500 címleírás nyers fogalmazását jelzik, s öt ún. gyűjtőfüzetnek a meglétét.5 [363]

Panykevics Iván, a prágai Károly Egyetem docensének levele
Alexander Horákhoz, a Szent Adalbert Egyesület elnökéhez
6

Igen Tisztelt Elnök Úr.

Prága, 1947. december 17.

Már kétszer voltam Nagyszombatban, hogy a Szent Adalbert Egyesületben folytathassam elhunyt barátom, dr. Sztripszky Hiador kéziratainak rendezését és tanulmányozását. A szünidőben a kéziratokat tartalmilag osztályoztam, s az anyagot három csoportra osztottam: magyar, szlovák és kárpátaljai ruszin, vagyis ukrán. Az utóbbi csoport számomra és annak a vidéknek, ahol húsz esztendőt eltöltöttem, különösképpen érdekes és fontos. Elhunyt barátom által művelt szakterületeken — a néprajz és nyelvészet terén működtem magam is. Ungvári látogatásai idején többször is eszmét cseréltünk egymással, ezért hagyatéka számomra nagyon kedves és értékes, s a tudomány szempontjából is rendkívül fájdalmas lenne, ha a nagy tudományos értékkel bíró dolgokat sorsára hagynánk. Pedig Pöstyéni prelátus úrtól7 éppen azt hallottam, hogy ezeknek az anyagoknak vissza kell kerülniük Pestre, ahol Sztripszky hagyatékának legalábbis egy része senkit sem érdekel.

Legfontosabb munkájának az 1906-ban elkészült „Ruszinok Erdélyben” c. ukrán nyelvű kéziratát tartom.8 E dolgozatnak Lvovban, a Sevcsenko Tudományos Társaságnál kellett volna megjelennie, melynek tagja volt a megboldogult dr. Sztripszky Hiador is.9 Nem tudom, mi okból nem került nyomdába, de e dolgozat tulajdonképpen ma sem veszített értékéből, s kisebb változtatásokkal ma is megjelentethető lenne. Még 1942-ben kértem barátomat, hogy készítse elő sajtó alá munkáját. Aztán azt konstatáltam, hogy magyar nyelven elkezdte azt újra írni, de csak az 5. oldalig jutott el.

A másik (kéziratos) munkája még 1910 körül elkészült,10 de csak 1918-ban került nyomdába11 Pomuscsnik v domuvstvi N. Teodorovicsa z r. 1791 [= „N. Teodorovics gazdálkodási kalauza 1791-ből”] címmel, s melyet dr. Sztripszky H. 1922-ben eladott az ungvári Proszvita egyesületnek. A dolgozatot besorolták a nevezett egyesület muzeális gyűjteményébe, s ennek megfelelően viseli annak pecsétjét, leltári számát. Nem tudom, mily módon került vissza az elhunyt kezeihez. Ezen [364] egyesület nevében kérnem kell tehát, hogy a kéziratot jutassák vissza a Proszvita eperjesi fiókja filiáljának. Teodorovics eredetije a — Proszvita múzeumában Ungvárott található.

A megboldogult egy magyar—ruszin (ukrán) szótáron is dolgozott, melyet úgy végzett, hogy Boksay — Révay kész szótárának12 oldalai közé ragasztott lapokra pótlásokat írt be. E kiegészítések csak szakember számára jelentenek értéket, mert iskolai helyesírással tüntette fel a nyelvjárási szavakat. E szótárt alaposan áttanulmányoztam.13

Egy egész sor gépiratos cikket is találtam,14 melyeknek egy része Ungvárott az okkupáció éveiben megjelent, más részükről viszont nem tudom megállapítani, publikálva vannak-e vagy sem. A következő cikkekről van szó: 1. Nazva szela Nelipino „Nelipino — Hársfalva falu nevéről”, 2. Orosz Idecz, 3. A bajka-juhról, 4. Borzsava, 5. Széljegyzetek szlavisták számára, 6. Verőcze és Verecke, 7. O biskupovi Olšavském. A megjelenés kérdésére csak dr. Sztripszky H. özvegye tudna választ adni. A korábbi korszakokból, valószínűleg Sztripszky egyetemi éveiből származik két Kárpátaljára vonatkozó néprajzi tárgyú, ukrán nyelvű kézirata.15

Külön kötegbe tettem a „Ruszka Krajnyát” érintő dolgokat 1919-ből.16 Ezt a köteget „politikailag fontos” jelzéssel láttam el. A kárpátaljai ruszinok nemzeti ébredése történetére nézve értékes forrást jelenthetnek.

Két külön kötegbe tettem gyűjtőútjainak jegyzetfüzeteit, melyekben kárpátaljai dalok, valamint történeti jegyzetek is találhatók.17 Nem volt időm áttanulmányozni őket. Egyéb jegyzetfüzetek a magyar dokumentumcsoportban vannak.18

Külön ládába tettem a tudományos kartotékját.

Levelezése is ott található,19 mely külön rendezést igényel, amit csak az özvegye tudna elvégezni.

Igen Tisztelt Elnök Úr, arra szorítkoztam csupán, hogy tömören foglaljam össze azt, amit a mintegy háromhetes munkám nyomán konstatáltam. Tekintet nélkül hagytam a könyvtárat, melynek orosz része érdektelen, mivel nagyobb részben tankönyvekből vagy iskolai könyvtárakból kölcsönzött könyvekből áll.

Lényeges okok folytán, többek között a szláv tudomány érdekében fordulok Önhöz, Igen Tisztelt Elnök Úr, hogy őrizze meg a szláv dolgokat számunkra, s tartsa azt Nagyszombatban vagy [365] helyezze el Prágában a Szláv Intézetben, ahol a kutatás számára elérhetőbbek lennének. E kérdés szóbeli eszmecserét is igényelne, ezért nagyon örülnék, ha tervezett prágai útja során, melyről a prelátus úr informált, találkozna velem.

Nagy tisztelettel maradok,

odaadó híve, dr. Ivan Panykevics egyetemi docens                                                                                                                                          

Prága XIV. 65. Žatecký ch 17/9.

PS. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet20 még az elmúlt esztendőben áttanulmányoztam, és megállapítottam, hogy ilyen prédikációk ismertek más kéziratokból is. Dr. Sztripszky a kézirat keletkezését 1665-re datálja, de nem tudom, honnan vette ezt.

 

1Erről adatokat l.: Udvari István, Adatok Sztripszky Hiador munkásságáról: Könyv és Könyvtár. 20. 1998: 74—5; Dr. Belon Rusinský (= Sztr.H.), Literárne nákresy. Bp., 1940.; Terézia Kaššayová, Inventár rukopisov Archívu literatúry a umenia Matice Slovenskej. XXIII. Fondy 155—8. Martin, 1996. 12—3, 18; V(endelín) J(ankovič), Poznámky k bibliografický m prácam Hiadora Stripského a k ich slovenský m vzt’ahom: Knižnica 1958: 70—7.

2A katolikus szlovákok 1870-ben alakult egyesületéről l. Hadrián Radvani, Bibliografia vý daní Spolku Sv. Vojtecha. 1870—1994. Trnava, 1996.; Vojtech Strelka, Panteon dejatel’ov Spolku Svätého Vojtecha v Trnave. Trnava, 1995.

3Erről l. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat—Trnava. Fasc. 221. Fol. A. č. 4.; Fasc. 483. č. 337.

4L. Ivan Panykevics levelét Alexander Novákhoz. Fasc. 221. Fol. A. č 4. A cseh nyelvű levelet magyar fordításban függelékként teljes egészében közzétesszük.

5Vö. JankoviC i. m. 75—76; Borsa Gedeon, Sztripszky Hiador: A Könyvtáros 9. 1959: 263—6.

6Lelőhelye: Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat—Trnava. Fasc. 221. Fol. A. No 4. A cseh nyelvű levelet fordította, jegyzetekkel ellátta: Udvari István.

7Pöstyéni Ján (1891—1980) 1920—1945 között a Szent Adalbert Egyesület igazgatója.

8A “Ruszinok Erdélyben” c. dolgozat Sztripszky hagyatékában ma nem lelhető fel. Sztripszky kéziratát lelőhelyre történő utalás nélkül Panykevics több dolgozatban is idézi, egy dolgozatának tárgyát pedig Sztripszky kézirata képezi. Vö. Panykevics Iván, Szemihorodszke paramijne csitannya pro pimsztu Jaroszlava na Szvjatopolkovi za ubittya Borisza i Hliba (= Erdélyi parémia [szentírási olvasmány] Jaroszlav bosszúállásáról Szvjatopolkon Borisz és Gleb meggyilkolásáért): Slavia [Praha] 1949/1—2: 86—99. L. még pl. Panykevics, I., Ukrajinszko—bolharszki movnyi zvjazki v Szemihorogyi (= Ukrán—bolgár nyelvi kapcsolatok Erdélyben): Slavia 1955/2—3: 211—40.

9Az erdélyi ruszinokról c. cikkének kéziratát Sztripszky 1906. október 14-én küldte el Volodimir Hnatyuknak, a cikket azonban megfelelő szótárak hiányában nem tekintette lezártnak, s zárófejezetet tervezett hozzá a besenyők viszonyáról a ruszinokhoz. Vö. Tkacsov Szergij, Liszti Hiadora Sztripszkoho do Volodimira Hnatyuka. In: Slavica Tarnopolensia 6. Ternopil, 1999. 146.

10A kézirat nem található meg Sztripszky hagyatékában.

11A magyar nyelvből Ungvár környéki ruszin népnyelvre fordított gazdálkodási tanácsadót Sztripszky egy a népnyelven alapuló ruszin nyelvemlékek jelentőségét hangsúlyozó alapos tanulmánnyal és szótárral kívánta közreadni, de az nem jelent meg, csupán korrektúrapéldányainak részei őrződtek meg. Vö. Csucska P. P., Zakarpatoukrajinszka pamjatka naukovo-populjarnoho sztilju kincja XVIII. szt. Zapiszki naukovoho tovarisztva 4—5. Prjasiv, 1977. 135—66.

12Vö. Boksay Emil — Révay Gyula — Dr. Brascsajkó Mihály, Magyar—ruszin szótár. Ungvár, 1928.

13A szótár Sztripszky hagyatékában nem lelhető fel. Külön vizsgálandó, nem került-e át
a Szent Adalbert Egyesület könyvtárába.

14A Panykevics által felsorolt gépiratos cikkek egyike sem található meg Sztripszky hagyatékában.

15Egyik kézirat sem lelhető fel Sztripszky hagyatékában.

16A Panykevics által jelzett külön köteg a hagyatékban nem lelhető fel. A Ruthenica 1919 dossziéban egyetlen egy 1919-ben keletkezett dokumentum, egy hangversenyre szóló magyar—ruszin kétnyelvű meghívó található. Vö. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat, Fasc. 270. Fol. 6.

17A hagyatékban nem lelhetők fel.

18Megőrződött pl. az RMK. hat gyűjtőfüzete. Vö. Fasc. 259. Fol. A. No 1; a székely út vásárlókönyve 1902-ből; egy erdélyi gyűjtőfüzet szintén a század elejéről. Vö. Fasc. 263. Fol. A.; négy kisméretű iskolai füzetbe írt ún. daloskönyv a XIX. század végéről. Vö. Fasc. 270. Fol. A. A tulajdonosok, ill. lejegyzők nevei: 1. Fülöp József bözödi lakos Udvarhelyszék és székelykeresztúri járásbeli lakos (1902.); Kovács Béla Bereg vármegye, Rákos (1892.); Fóris Mihály Marosvásárhely (1876.); Borporal Kuri János Havacstő (1896.).

19Sztripszky hagyatékában Nagyszombatban csak kevés levél található, melyeknek zöme szlovák nyelvű.

20Ignatij pap prédikációi bőrkötésben megtalálhatók Nagyszombatban. Vö. Fasc. 254. Fol. A. No 6. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet a Kárpátaljai Tudományos Társaság irodalmi hetilapjában Sztripszky rövid ruszin nyelvű közleményben ismertette. Vö. Szobornyik iereja Ignatija (okolo 1660). Literaturna negyilja. III. évf. 1943. No 13. 149—53.

Udvari István

 

Vissza a Tartalomhoz

 

  nyitólap