NOAM CHOMSKY, REACTION
     OCT. 08. 2001
     (RÉSZLET) (forrás: nettime)

... Azon viszont kicsit meglepõdtem, hogy milyen vékonyka volt a bizonyíték, melyet az USA Tony Blair közvetítésével felmutatott. A történelen vélhetõen legintenzívebb nemzetközi nyomozását követõen csak nagyon keveset voltak képesek találni - jóval kevesebbet annál, amit én magamban kispekuláltam, mindenféle forrás nélkül -, hogy kapcsolatba hozzák bin Ladent a szeptember 11-i bûnesetekkel.  Ez arra mutat, hogy igazolja sok szakértõ azon véleményét, hogy  a terroristák egy decentralizált hálózat tagjai, valószínûleg limitált belsõ kommunikációval, melyet nagyon nehéz felgöngyölíteni. A tálibok elleni vádak virtuálisan nem léteznek: ha a feltételezett terroristáknak adott menedék olyan bûn, amely bombázást érdemel, akkor a világ nagy része, így maga az USA is folyamatosan ostrom alatt állhatna. Ez olyan világos, hogy szót sem érdemelne. És azt sem tudjuk, hogy a tálibok tárgyalási szándéka bin Laden kiadatásáról komoly volt-e, miután a nyugat egyszerûen nem vette azt figyelembe, a bombázást részesítvén elõnyben - hagyományos álláspont, jóllehet kicsit árnyékban van tartva a történelem újra-írásával. A múlt szisztematikus meghamisítása önmagában megvetésre méltó, de komoly emberi következményekkel jár, amint azt megint csak láthatjuk.
    Továbbra is megvannak a törvényes eszközök, melyeket más országok vettek igénybe, melyek esetenként még a szeptember 11-inél is pusztítóbb terrorista támadásokat szenvedtek el.  Meglehetõsen felháborító, hogy ezeket figyelembe sem veszik, és nem láttam, hallottam egyetlen említését sem a mainstream médiában olyan precedenseknek, melyek  pontosak és ellentmondás-mentesek, mivel a Nemzetközi Törvényszék és a Biztonsági Tanács Határozata (melyet az USA megvétózott) láthatóan ismeretlenek; olyan sikere ez a történelmi revizionizmusnak, melytõl még Orwell szája is tátva maradna a megdöbbenéstõl, ugyanakkor nem kis jelentõségû  ideológiai siker, amint azt az újságok fõcimeibõl látni.
    Lehetetlen felbecsülni, hány nyomorult, ártatlan afgán halt már meg a bombázás fenyegetése, a Pakisztáni határnak az USA kérésére történõ lezárása (ha ugyan hihetünk a NY Times-nak), és az élelmiszerellátás csõdje közvetlen következtében. Utóbbira kezdettõl lehetett volna megoldást találni, nem csak a levegõbõl, hanem akár kamionokkal is (ennek nem volt semmi akadálya), ahogy azt a kezdeti segítségnyújtási erõfeszítések bizonyították. Nagyon remélem, hogy lesz még valami meglepetés, valamiféle eltérés a hagyományos viselkedési patternektõl. Ha nem így lesz, nagyon kemény megpróbáltatások várnak az afgán népre, az erõszak ciklusa majd a megszokott módon emelkedik, olyan következményekkel, melyeket elgondolni sem kellemes.