VISSZA A LISTÁHOZ
http://www.sztaki.hu/providers/nagykovacsi/galeria/zatonyi.html
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0325&article=2003-0624-0317-17WEWN
Zátonyi bio - Artportal
http://www.edition.hu/weblap/news/art788.shtml
    "...Zátonyi ugyanúgy fényképez, mint tizenöt vagy húsz éve, amikor megismertem. A képek következetesen fekete-fehérek. Ezen tizenhat fényképen itt a galériában kicsi (vagy rövid) és titokzatos (vagy megfejthetetlen) történetek (vagy helyzetek) láthatók...
    Itt ébredek rá, hogy Zátonyinak vannak kedvenc motívumai, amelyek az évek során mindig felbukkannak. Ilyenek a madarak is meg a tenger. Vagy ilyenek a kapuk. Itt is van belőlük legalább kettő. Olyan fényképek, amelyeken kapuk vagy póznák látszanak. Meg drótok.


Zátonyi Tibor  Boldogkőváralja (1999), és Thaiföld 3 (2002) című fotói

    Kedvenc motívum az ablaküveg is, amelyen ki- vagy éppenséggel belátunk valamilyen térbe, és ez a tér életlenül jelenik meg a mélységben.
    Itt két fénykép is látható ablakkal.... látom, hogy az egyiken az ablak tiszta, a másikat meg vízcseppek borítják. Esik az eső. Ráadásul ez az egyik a kiállítás nyitó-, a másik meg a záróképe. Keretbe foglalva a történet, Nagykovácsi, mondja mind a két kép címe, mert címekként ilyen lakonikus helyneveket olvasok, a legmesszebbi Thaiföld, Zátonyi ellenben Nagykovácsiban lakik...
    Emlékkképek Zátonyi fotói, megfejthetetlen pillanatok leírásai. A megfogalmazásban rejlik a titokzatosságuk, meg a tónusaikban. Tele vannak ezek a képek piszkos-szürke tónusokkal, és a piszkost itt nem negatív értelemben kell látni, hanem annak leírásaként, hogy hiányoznak az éles fények, az éles árnyékok meg a kontrasztok. Talán és tulajdonképpen Zátonyi képeit egy-egy avatottabb szem e stílusjegyek alapján fel is képes ismerni, akár első látásra is. Minimalista képek, egy-egy harsány magazinban nem is volna helyük. Úgy írnak le történeteket, hogy kevés fényképi szót vagy kifejezést használnak. Rejtőzködő fényképész ez a Zátonyi.
    Kis kamarakiállítás, szűkre fogott szókinccsel."
 

(Lugosi Lugo László: Régi barátok, Élet és Irodalom, 2003, június 20.)