Az EU küszöbén

Lépésről lépésre haladunk az EU-csatlakozás felé. Előreláthatólag Magyarország – Lengyelországgal, Észtországgal, Szlovéniával és a Cseh Köztársasággal együtt – 2003-2005 körül tagja lehet az Uniónak. Bár az EU környezetvédelmi szabályozása sok esetben szigorúbb a hazai előírásoknál, a csatlakozás hátrányos is lehet környezetvédelmi szempontból. Ennek két fő oka van: az egyik, hogy az EU szabad kereskedelméhez való csatlakozás nem a fenntarthatóság felé viszi az országot, hanem ellenkezőleg; a másik, hogy bár az EU a potenciális tagországoktól általában elvárja a közösségi joganyag átvételét még a csatlakozás előtt, a mintegy 300 direktívából, rendeletből, határozatból és ajánlásból álló környezetvédelmi joganyag terén ehhez nem ragaszkodik szigorúan.

Mit jelent ez Magyarország számára? Azt, hogy lesz egy időszak, amikor Magyarország már EU-tagállam lesz, de még az EU környezetvédelmi normái nélkül. Ez óhatatlanul ide fogja vonzani a környezetszennyező iparágakat. Ez talán némileg növeli majd a munkalehetőségeket – valószínűleg sokkal kisebb mértékben, mint amennyivel a külföldi termékek betörése csökkenti –, ugyanakkor akkora környezeti kárt okozhat, amelyet később csak hatalmas anyagi ráfordítással lehet majd helyrehozni – vagy sehogysem (gondoljunk itt az emberi egészségkárosodásra vagy a visszafordíthatatlan környezetpusztulásra).

Azok az iparágak, amelyek Nyugat-Európában már kifutottak – környezetszennyező vagy gazdaságtalan mivoltukból eredően –, új érvényesülési lehetőséget kapnak az újonnan csatlakozó tagországok területén. Az atomerőművek például egyre népszerűtlenebbek Nyugat-Európában, az atomerőmű-ipar viszont új lehetőségeket kap a kelet-európai atomerőművek építésével, illetve korszerűsítésével. (A nyugati biztonsági intézkedések bevezetését csak üdvözölhetjük, de tudnunk kell, hogy ez csak félmegoldást ad, hiszen a keleti szektor atomerőművei sokkal kevésbé szigorú normák szerint épültek. Hosszú távon helyesebb lenne az energiamegtakarításra fordítani a pénzt, hiszen Magyarországnak ezen a területen rengeteg lehetősége lenne a fejlesztésekre.)

Az atomiparhoz hasonlóan az útépítők is új üzleti lehetőségekhez juthatnak az újonnan csatlakozó országokban. Nyugat-Európában már nagyon sűrű autópálya-hálózat épült ki, és ezek az országok már megtapasztalták az autópályák hátrányos hatásait is, így az útépítő vállalatok számára létkérdés a kelet-európai kibontakozási lehetőség.

A hulladékkérdés egyre súlyosabb probléma Magyarországon, és az EU területén sem megoldott. Az Európai Uniós fogyasztói szokások átvétele ezt a kérdést még problematikusabbá teszi.

A csatlakozás következtében felmerülő környezeti problémák közül ebben a számunkban a közlekedéssel kapcsolatosokról írunk.

Mikola Klára