A madarak, a földmûves és a búzatábla

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy földmûves. Minden reggel kiment a földjére, és megszemlélte, milyen szépen fejlõdik a vetés. „Gazdag termés lesz az idén" — gondolta elégedetten. Egyszer, amint így szemlélõdik, látja, hogy egy kis veréb csipegetni kezd egy letört búzakalászt. „Ó, a gazfickó" — kelt haragra emberünk, és egybõl bosszút esküdött a kis tolvajnak. Másnap kereplõkkel és fazekakkal érkezett, és ha egy madár le akart szállni a földjére, irtózatos lármát csapott.

Az madarak úgy határoztak: megbosszulják a rövidlátó földmûves gonoszságát, aki azt hitte, hogy õk a búzatába élõsködõi, és nem gondos csõszei. Felkerekedtek, és új búzatáblát kerestek maguknak, s még az utódjaiknak is megmondták, hogy soha többé ne térjenek vissza.

Az emberünk elcsodálkozott, hogy egy ideje már egyetlen madár sem repült a földjére. „Most már senki sem fogja dézsmálni az én búzámat" — gondolta elégedetten.

Telt-múlt az idõ, és egyik reggel azt látja a földmûves, hogy rengeteg rovar mászik ki a földbõl, egybõl neki a búzájának. Kétségbeesetten és tehetetlenül nézte végig, hogyan falják fel a termését. „Isten büntetése, amiért olyan kegyetlenül elkergettem a madarakat" — gondolta magában.

A földmûvesünk már régen meghalt, de a történet tovább folytatódik. Az ember végül is visszaverte a rovarok támadását — vegyszerekkel. Feltalálta idõközben a mûtrágyát is, hiszen továbbra is egyre több és több termést akart, s a biztonság kedvéért jó sokat használt belõle. Amikor úgy tûnt, hogy végre sikerült megoldani minden problémát, egyre erõsödõ suttogás ütötte fel a fejét: az ivóvíztõl megbetegszenek a csecsemõk, egyre több a rákos beteg, rohamosan növekszik a fejlõdési rendellenességek száma — és ebben az a sok vegyszer is hibás, amit a mezõgazdaság során használnak.

A mi emberünk egy kései utódja elkezdett gondolkozni: „Lehet, hogy valamit rosszul csinálunk? Talán érdemes lenne megpróbálnunk máshogy..."

Mikola Klára