Még ma is élénken foglalkoztatja a Budai-hegységhez tartozó, de már szinte teljesen beépített Orbán-hegy és a Márton-hegy érintett lakosságát a „Mártonfa és környéke" elnevezésû részletes rendezési terv-program. Közel két éve már, hogy a helyi lakosság tudomására jutott, hogy a nevezett RRT közekedési koncepciója elõirányozza a XII. kerületi Thomán István és Mártonlak utcák összekötését a köztük lévõ kiserdõn keresztül, gyûjtõút kiépítésével, és autóbusz-végállomást létesítenének a Thomán István utcai buszfordulóban.

A rendezési terv kiindulási alapja — ahogy Wildner Gábor alpolgármester egy tévényilatkozatában is elmondta —, hogy a Postabank résztulajdonhoz jutott egy ingatlanon, ahol a BM és az önkormányzat is tulajdonos, és a környék közlekedését „illik oly módon megtervezni, hogy hasznosítani tudja az ingatlanát".

Ezen, a Mártonlak utca-Mártonhegyi út-Hangya utca-Költõ utca által határolt, húszezer négyzetméteres összefüggõ zöldterületen a jelenlegi, még el nem fogadott RRT-program szerint egy kb. 80 luxuslakásból álló lakótelepet kívánnak közösen építeni. Emiatt veszélybe került a Thomán István utca és a Mártonlak utca között lévõ kiserdõ, amely az Orbán-hegy délkeleti lejtõjén hajdan volt összefüggõ erdõ még megkímélt utolsó maradványa, számos énekes- és ragadozómadár, valamint más erdei kisállatok utolsó mentsvára. Ide szorultak vissza a hegyvidék zöldterületeit folyamatosan pusztító építkezések miatt, és váltak a fenyegetett természet jelképeivé. Ez a kiserdõ a BAH-csomóponti gesztenyéskert fáival azonos korú és méretû gesztenye- és juharfákból és más, fiatalabb növényzetbõl áll.

Az érintett terület lakosságának az a véleménye, hogy a két utca összekötésével nyerhetõ kis értékû közlekedési elõny aránytalanul nagy és helyrehozhatatlan károkat okozna. Megsemmisülne a kiserdõ, a benne lévõ állat- és növényvilág. A két zsákutca egybenyitásával jelentõsen megnõne a környék gépjármûforgalma, s ezzel a légszennyezõdés, a zajszint és a talajrezgés is. Romlana az ingatlanok állaga, csökkenne értékük, ami kártérítési perek sorozatát vonná maga után.

Mint arról a sajtó, a rádió és a televízió is hírt adott, ez a közlekedési program a helyi lakosság határozott tiltakozását váltotta ki. Véleményük szerint a gyûjtõút megvalósítása szükségtelen, mivel a meglévõ utak zavartalanul lebonyolítják a környezõ hegyvidék forgalmát is. A várostervezõ és városi közlekedési szakemberek sem tartják indokoltnak a két utca összekötését, a lakosság véleményét helytállónak ítélik. Az önkormányzat illetékesei azonban ezt az állásfoglalást is figyelmen kívül hagyták, akárcsak a lakosság számos érvelését.

Az önkormányzat hajthatatlan. Azt igyekeznek a lakosság fejébe sulykolni, hogy ezt az utat feltétlenül meg kell építeni, hiszen már a 20-30-as években kijelölték ezt a nyomvonalat, hogy majd gyûjõút épüljön itt. Eközben teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy az elmúlt évtizedek alatt jelentõsen megváltozott a környezet, a beépítettség, a közlekedési igény és irány, a környezetvédelmi követelményrendszer, valamint a fõvárosi és kerületfejlesztési célkitûzés. Úgy gondoljuk, hogy napjainkban már nem célszerû hivatkozni egy 60-70 évvel ezelõtti, akkor még erdõs, be nem épített területen kijelölt nyomvonalra. A helyi lakossággal kapcsolatban nem etikus hivatkozni arra sem, hogy „egy új forgalmi kapcsolat létesítése az ott lakók számára valóban növelheti a környezet terhelését, a tágabb térségben viszont összességében biztosan nem". Senki nem hiheti, hogy ez az önkormányzati érvelés megnyugtatja azokat az embereket, akiknek a lakása az útszint alatt van (több száz fõ), és emiatt kipufogógázzal teli katlanná válna számukra ez a lakókörnyezet.

E körzet lakói szeretik ezt a városrészt, ahol élnek, féltik és aggódnak érte. Továbbra is meg akarják õrizni a kiserdõt. Bíznak abban, hogy a polgármester úr és az önkormányzat tisztségviselõi végre megértik, hogy senkinek sincs joga olyan döntéseket hozni, amelyek káros következményei lényegesen megváltoztatnák az érintett lakosság környezetét, életminõségét.