 |
1998. január |
|---|
|
1998. január |
|---|
Gyilkos porszemcsék
Régóta ismert, hogy a légszennyezettség hirtelen történõ nagymértékû emelkedése súlyos egészségi problémákat okoz, különösen azoknak, akik egyébként is valamely krónikus (légzõszervi, keringési) betegségben szenvednek. A légszennyezettség ilyen elõfordulását füstködnek (idegen szóval szmognak) nevezik, amelynek téli (kén-dioxid és por) és nyári (nitrogén-oxidok, ózon és por) változata fordulhat elõ.
Korábban kevésbé tudták megmagyarázni azt, hogy az egészségügyi határértéket kisebb mértékben meghaladó légszennyezettség mellett is esetenként megnövekszik a halálesetek száma. Az 1960-as és 70-es években a légszennyezettség mértéke és a halálesetek gyakorisága között egyes esetekben szoros volt az összefüggés, más esetekben viszont semmilyen kapcsolatot nem tudtak kimutatni.
Új értékelési alapot jelentett, amikor az 1980-as években világszerte fokozatosan elkezdték mérni a szálló port. Ezen belül is különösen fontosnak bizonyult a 10 mikronnál kisebb átmérõjû részecskék (PM10) koncentrációjának a mérése. Az 1990-es évek elején jelentek meg azok az elemzések, amelyek rámutattak arra, hogy a nemzetközileg általában elfogadott 150 mikrogramm/m3 napi koncentráció alatt is egyértelmûen emelkedik a halálozási gyakoriság. Sõt még 10 mikrogram/m3 porszennyezettség-változásnál is kimutatták ezt az összefüggést.
A londoni füstköd 1952-ben a 8 milliós város heti átlagosan 2000 fõnyi halálozási esetszámát egyetlen hét alatt 4700-ra emelte, a második héten pedig 3100 halálesetet jegyeztek fel. E mutató csak több hét elteltével tért vissza szokásos mértékre. Durván számolva, amikor a korom a napi 20 mikrogramról 1600 mikrogrammra emelkedett, 100 mikrogramnyi növekedés mellett 10 százalékkal nõtt az elhalálozás. Az elhunytak túlnyomó része az idõsebb korosztályokból, a légúti és keringési betegségekben szenvedõk közül került ki.
Az Egyesült Államok különbözõ területein vetették egybe a porszennyezettség és az elhalálozások alakulását.
Dr. Pope az Utah völgyben egy hegyekkel körülvett nagyváros 1736 halálesetét dolgozta fel 1985 és 1989 között. A porszennyezettség köbméterenként átlagosan 40 mikrogramm körül volt, míg a legmagasabb érték elérte a 300 mikrogrammot. Hasonló vizsgálatot végzett dr. Schwartz 1991-ben Detroitban, 1994-ben Cincinattiban, majd dr. Dockeryvel közösen Steubenville városban. Ezt követte Philadelphia, St. Louis, Eastern-Tennessee, Birmingham, majd Santa Clara adatsorainak elemzése. A vizsgálatok során egyre fokozottabb mértékben támaszkodtak a számítástechnika legújabb eredményeire, hiszen irdatlan mennyiségû változó értéket kellett figyelembe venniük: az egyéb szennyezõanyagokat, az idõjárási mutatókat, a hét napját stb.
Az eredmény minden esetben hasonló volt, csak kisebb eltérések mutatkoztak. A megállapítások szerint amennyiben egyik napról a másikra köbméterenként 10 mikrogrammal emelkedik a szálló por mennyisége, akkor az az összhalálozást 6 százalékkal, a légúti betegségek miatti halálozást 3,4 százalékkal, a keringési betegségekben elhaltak számát pedig 1,4 százalékkal növelte. A PM10 koncentrációjának 10 mikrogrammnyi növekedése mellett a kórházi betegfelvétel 2,1 százalékkal nõtt, a légúti sürgõsségi felvétel 1 százalékkal, az asztmarendelés forgalma pedig 3 százalékkal. Az alsó légúti megbetegedések száma 3 százalékkal, a felsõ légutaké 0,7 százalékkal emelkedett.
Több város adatainak egybevetése során további összefüggéseket is megállapítottak. Az egyik legáltalánosabb és talán legfontosabb jellemzõ az, hogy amennyiben a porszennyezettség tartósan 20 mikrogrammal magasabb, akkor a várható átlagos élettartam 2,5 évvel csökken!
Ezek a kutatások azonban nem adtak választ a miértre. Az „elefántcsonttoronyban" ülõ tudósok nem tudták megmagyarázni, hogy mi történik a porszennyezettség növekedése és a halál beállta között. A kóroktankutatókat még nehezebb feladat elé állították dr. Molgavkar vizsgálatai, aki, külön-külön elemezve a négy évszak adatsorait, megállapította, hogy a napi halálozás nyáron mutatja a legszorosabb összefüggést a porszennyezettséggel. Ezek után az Egyesült Államok Környezetvédelmi Minisztériuma (EPA) a legújabb számítógépes modellezési módszereket is felhasználva újra feldolgozta a vizsgálati adatsorokat, a szakértõk azonban itt is ugyanazokra a végkövetkeztetésekre jutottak, mint a korábbi kutatók.
Az elmúlt években bevezették a 2,5 mikronnál kisebb átmérõjû részecskék (PM2,5) mérését is, és ennek alapján megállapították, hogy ezen értékek alakulása és a napi halálozás között még egyértelmûbb az összefüggés, mint a PM10 esetén. Ezek az igen apró porrészecskék ugyanis a belélegzés során mélyen lejutnak a tüdõ léghólyagjaiba, és olyan folyamatokat indítanak el, amelyek már a molekulárbiológia és az immunológia kutatási területére esnek. Ebbe a porkategóriába tartoznak többek között a dízelüzemû gépjármûvek kipufogógázainak szemcséi, továbbá a penészgombák spóráinak és más mikroorganizmusoknak, porladó növényi részeknek (pl. pollen) fehérjéi. Ezek az anyagok asztmás rohamot váltanak ki az irántuk már érzékennyé vált és allergiára hajlamos embereknél.
Ezen ismeretek birtokában az EPA azt javasolta, hogy tegyék kötelezõvé a PM2,5 mérését, és a határértékek ennek alapján 20 és 65 mikrogramm/m3 között legyenek a helytõl és idõszaktól függõen. Természetesen az ipari érdekcsoportok részérõl igen nagy volt a felzúdulás, hiszen számos ágazatban — elsõsorban a közlekedésben — hatalmas értékû beruházásokat kellene megvalósítaniuk ahhoz, hogy a javasolt új határértékek betarthatóak legyenek. Végül úgy tûnik, hogy kompromisszumos megoldás születik: valószínûleg továbbra is a PM10 mérése alapján történik az értékelés, azonban a 24 órás határértéket köbméterenként 50 mikrogramban határozzák meg a jelenlegi 150 helyett.
Idõközben Európa és Ázsia nagyvárosaiban is végeztek hasonló epidemiológiai vizsgálatokat. Az Európai Unió anyagi támogatásával azonos program alapján elemezték a légszennyezettség és az egészségi mutatók közötti összefüggéseket az EU országaiban. Ezek alapján az EU az ENSZ Egészségügyi Világszervezetével együttmûködve a határértékek módosításán dolgozik.
Nemrég a WHO (Egészségügyi Világszervezet) európai irodája összehívta a témával foglalkozó legjobb kutatókat és közegészségügyi szakembereket, és arról tárgyaltak, hogy milyen irányelveket és irányértékeket javasoljanak az egyes államok részére. Egységesen jutottak arra a következtetésre, hogy nem lehet megadni olyan legkisebb porszennyezettséget, ami biztosan nem okoz egészségkárosodást. A por összetétele jelentõs mértékben megváltozott az elmúlt évtizedekben. Ma már súlyosan egészségkárosító vegyületeket tartalmaz, köztük olyanokat is — például a dízel-kipufogógázok egyes összetevõit —, melyekbõl egyetlen molekula is rákkeltõ hatású lehet. Ezért a WHO jelenlegi javaslata az, hogy minden állam lehetõségei szerint minél alacsonyabb határértékeket szabjon meg.
Magyarországon most készítjük az újabb rendelettervezetet, amellyel jó lenne a világszerte felhalmozott ismeretanyag alapján az EU és a WHO ajánlásait figyelembe vevõ szabályozást bevezetni. Ha ez nem is sikerül, azt mindenkiben tudatosítani kell, hogy legalább a jelenlegi szabályozási szintet be kell tartatni a gyakorlatban is. Számos településünk porszennyezettsége ugyanis olyan magas, hogy a Dockery-féle számolás alapján bõven magyarázhatja a magas halálozási mutatókat országunkban.
Dr. Farkas Ildikó
(Országos Közegészségügyi Intézet)
Vegyület Ajánlott határérték Átlagidõtartam Klasszikus légszennyezõk CO 100 mg/m3
60 mg/m3
30 mg/m3
10 mg/m3
15 perc
30 perc
1 óra
8 óra
ózon 120 µg/m3
8 óra
NO2 200 µg/m3
40 µg/m3
1 óra
éves átlag
SO2 500 µg/m3
125 µg/m3
50 µg/m3
10 perc
24 óra
éves átlag
szálló por dózis-hatás függõ
Belsõ téri légszennyezõk mesterséges üvegszálak radon
passzív dohányzásnincs ajánlás a)
1x10-6 (szál/L)-1
3-6x10-5/Bq/m3
nincs ajánlás a)
UR*/egész élet
egész élet
Szerves légszennyezõk benzol 1,3 butadien
diklórmetán
formaldehid
PAH (BaP)
sztirén
tetraklóretilén
toluol
triklóretilén
6x10-6 (µg/m3)-1
nincs ajánlás
3 mg/m3
0,1 mg/m3
8,7x10-5 (ng/m3)-1
0,26 mg/m3
0,25 m/gm3
0,26 mg/m3
4,3x10-7 (mg/m3)-1
UR*/egész élet
-
24 óra
30 perc
UR*/egész élet
1 hét
24 óra
1 hét
UR*/egész élet
PCB, PCCD, PCDF nincs ajánlás a)
Szervetlen légszennyezõk As Cd
Cr (CrVI)
F
Pb
Mn
Hg
Ni
Pt
1,5´10-3 (µg/m3)-1
5 ng/m3
4x10-2 (µg/m3)-1
nincs ajánlás
0,5 µg/m3
0,15 µg/m3
1,0 µg/m3
3,8x10-4 (µg/m3)-1
nincs ajánlás
UR*/egész élet
éves átlag
UR*/egész élet
-
éves átlag
éves átlag
éves átlag
UR*/egész élet
-
Ökotoxikus hatások SO2 kritikus szint kritikus terhelés
NOx kritikus szint
kritikus terhelés
ózon kritikus szint
10-30 µg/m3 b)
250-1500 eq/ha/év c)
30 µg/m3
15-35 kgN/ha/év c)
0,2-10 ppm/h b) d)
éves átlag
éves átlag
éves átlag
éves átlag
5 nap-6 hónap
Ur/egész élet: Rákos halálozás becsült kockázata egész életen át elszenvedett expozíció mellett
a) nincs ajánlás, mivel nem ismert hatástalan dózis
b) vegetáció típusától függõen
c) talaj és ökoszisztéma típusától függõen
d) összegzett expozíció 40 ppb küszöbérték felett
Európa, 1997. II. kiadás
