1998. január

OLVASÓINK ÍRTÁK

Tudomásomra jutott, hogy beépítési tervek készülnek a Széna térnek az 1956-os emlékhelyet is magában foglaló parkosított zöld területére nézve, mint hallottam, mozi és szórakoztató központ létesítése céljából.

Mint kerületi lakos tiltakozni kívánok ez ellen a tervezet ellen. A beépítés nyomós — többirányú — állampolgári érdeket sért, és az alkotmánynak a 18. §-ban rögzített egészséges környezethez való jogot biztosító rendelkezésébe ütközik.

Budának ezen a részén lakó állampolgárokat már amúgy is sújtja a két ott emelt betonkolosszus: a bevásárlóközpont és a piac új épülete, melyek fényt és levegõt vesznek el — már amennyi ott még egyáltalán van —, nem szólva azok nyomasztó hatásáról.

A kis zöld területnek a jelentõsége így még sokkal nagyobb, és városképi szempontból sem elhanyagolható hatású.

Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ott is laknak emberek! Az embernek élettérre van szüksége! Az önkormányzatok kötelessége, hogy valamennyi kerületi lakos érdekét figyelembe vegye a döntéseinél. A célzott létesítmény szükségtelen, Budának ezen a részén több mozi és szórakozóhely is van, ezek kihasználtsága is kérdéses.

Nem hagyható figyelmen kívül az emlékhelyjelleg sem, amely önmagában is elegendõ jelentõségû ahhoz, hogy a beruházás lehetõségét kizárja.

Hogy mióta engedjük szennyünket folyóinkba? Nem is olyan régóta! 45 éves vagyok, és kislány koromban a nagypapám tiszta vizû Dunában tanított minket úszni — engem és nõvéremet — Dunavecsén. Akkoriban még nem engedték Dunaújváros szennyvizét a folyóba. Úgy 8-10 éves lehettem talán, amikor ismét kimentünk fürödni a Dunára. Akkor már a víz zavarosnak tûnt, és bizony meglepõdtem, amint valamelyik dunaújvárosi WC-be ürített és a folyóba vezetett „barna galacsin" azonmód sértetlen valóságában úszott el mellettem a vízben. Azóta nem fürödtem a Dunában, de a Tiszában sem.

Bûnös dolognak tartom, hogy a mai kor embere összes szennyét a folyókba vezeti. Szegény lányom, aki most tizenhat éves, úgy nõtt fel, hogy nem ismerhette meg a folyóvízben fürdõzés örömét! Legalább unokám hadd ismerhesse meg ezt az érzést! Ismerjük el, hogy nincs még egy olyan szárazföldi állat, mely kiválasztásának eredményét az éltetõ vizekbe — folyókba, tavakba — helyezné. Még a kutya, macska is tudja, hogy a székletnek a termõföldben van a helye, méghozzá letakarva! Ösztönükben benne van, hogy székletüket bekaparják! Vegyünk róluk példát! Õk jobban csinálják!

Legalább írjon ki pályázatot a Környezetvédelmi Minisztérium, hogy tervek születhessenek komposzttoalettek létrehozására, elterjesztésére! Meggyõzõdésem, hogy a WC (Water Closet, vízkamra) eredendõen elhibázott találmány. Ha kommunális szennyvizeinket mechanikai, biológiai úton meg is tisztítottuk, azért még kémiailag és bakteorológiailag jelentõsen szennyezi élõvizeinket, így éltetõ és felüdülést adó folyóvizeink szennyvízfolyamokká válnak. Hidrológiai tervekben hosszú távú víznyerõ bázisként vannak folyóvizeink feltüntetve, méghozzá ivóvíznyerõ bázisként. Le kéne szoktatni Európát, és sajnos már a Föld többi részének „civilizált" társadalmait is, hogy szennyüket az élõvizekbe vezessék!

Ideje lenne már, hogy korunk embere észbe kapjon, és rájöjön, hogy a WC nem a fenntartható fejlõdés része, és sürgõsen rászokna SC (Straw Closet, szalmakamra) használatára — példát véve a kutyáról és a macskáról!!!